Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
1965. feBruár 2, kedd 5. oldal Hetvenkét monográfia Qhol az újságok és könyvek készülnek Berecz Károly gépmester és Bedmiárik Pálné berakónő őrködik a nyomógépnél- hogy szép, egyenletes legyen a nyomás. LELKES pedagógusok, szorgalmas helytörténészek évek óta dolgoznak szerte a megyében, hogy megírják községük, városuk történetét Nehány ilyen munka meg is jelent már. Legutóbb Kiskunfélegyházán adtak ki krónikát, amely rövid áttekintést ad a város történetéről. A monográfiák többsége azonban még csak kéziratban van meg. Eddig összesen 72 ilyen munka készült el a megyében. TERMÉSZETESEIN a megyei vezetés, vagy a helyi tanácsok nem vállalkozhatnak arra, hogy valamennyi monográfia napvilágot lásson nyomtatásban is. Elsősorban azért nem, mert hiányzik hozzá az anyagi A mezőgazdasági szakmunkás- képzés szerte az országban az érdeklődés előterébe került. Ahogy a mezőgazdaság fejlődik, korszerűsödik, úgy kellenek egyre inkább a képzett szakmunkások. A mezőgazdasági szakemberutánpótlás biztosítására érdekes kísérlethez folyamodott a szalk- szentmártoni Hazafias Népfrontbizottság. A termelőszövetkezeti tagok családjában felmérik a lehetőségeket és igyekeznek rábírni a tagok gyermekeit, hogy I. Ősz van, s az orvos, dr. Zsupán Sándor tudja már magáról, hogy ettől az évszaktól évről évre jobban idegenkedik. Kifürkészhetetlen okok miatt ilyenkor tompa magányosságérzet szállja meg, befelé elmereng, kifelé pedig türelmes közönnyel tekint. Ma van a születésnapja, de erre is úgy gondol, mint valami jelentéktelen esetlegességre. Zavarja, hogy miatta sürgölődnek a házban, szívesen rákiáltana Magdira, a háztartási alkalmazottra, arra a harsány csitrire, hogy ne kergesse a tyúkokat, hagyják a fenébe az ünnepi ebédet. Csend, s még nagyobb magány kellene neki. Legalább egyetlen napra. Minden idegszálát fáradtnak érzi és talán ettől a fáradtságtól van, hogy nyomasztó szomorúság borul rá. Ezt is objektív tényként veszi tudomásul, valamiféle száraz szemérmességgel veti meg a saját szenvedését. Hagyva a házat, hogy hadd zengjen a születésnapi készülődéstől, kilopja fedezet. Némelyik monográfia 200—250 oldalra rúg, tekintélyes kötet lenne tehát belőle. Ilyen hatalmas nyomtatványhoz pedig sem pénz, sem lektor, sem papír nem áll rendelkezésünkre. NEM AKARJUK ezzel azt mondani, hogy a kutatók ne folytassák a munkát. Sőt véleményünk szerint valamennyi helység monográfiáját el kell készíteni a közeljövőben. S ezután egy megfelelő létszámú bizottság gondozásában a fel- szabadulás negyedszázados évfordulójára, 1970-re meg lehetne írni belőlük a megyei almanachot. Ez méltó kerete és összegezése lehetne a megye- szerte dolgozó kutatók áldozatos munkájának. maradjanak a mezőgazdaságban és végezzék el a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát. Természetesen ahhoz, hogy a népfront akciója eredményes legyen, szükség van arra, hogy a helybeli termelőszövetkezetek termelési eredményei és az ennek nyomában jelentkező jőve delem vonzóvá tegyék a mező- gazdasági pályát a fiatalok előtt. Ez pedig nem a népfronton múlik, hanem a — termelőszövetkezetek felnőtt tagságán. magát a kertbe, ahol az első fagy jöttéig mindig szívesen időzik. Kissé zsúfolt a kert, kedve szerint burjánzik benne sokfajta növény. Középütt szőlőlugas formál alagutat, két oldalt gyümölcsfák magasodnak a málnabokrok fölé. Dr. Zsupán Sándor szórakozottan böngész a lombok között, kutatja az egyik szilvafát, de túl magasan van a gyümölcs. Ágaskodna érte, amikor oldalról arca elé nyúlik egy női tenyér, rajta három szem szilva. Majd halk nevetés. Zsupán hálásan visszamosolyog asszonyára, megfelezi vele az egyik gyümölcsöt. — Doktor úr, milyen érzés harmincévesnek lenni?... — kérdezi tréfásan az asszony. — Majd harminc év múlva megmondom. Nem veszíted el addig a türelmedet? — mondja a férj, ugyancsak tréfásan. S egy pillantás elég, hogy a játékból komoly ölelés legyen. Egy kicsit ünnepélyes, egy kicsit szomorú. Az asszony becézi emberét, őszinte Mrí>l tréssel csüng a nyakán. — Hamarosan eljön az idő, amikor a mi vállalatunk is indul a szép könyvek versenyében —. mondja Ablaka István, a Bács-Kiskun megyei Nyomda * Vállalat igazgatója. Mindjárt meg is indokolja: a kecskeméti „anyavállalat” ma már számottevő munkát végez. Nemcsak a Mezőgazdasági Kiadó részére gyártanak könyveket. hanem a Szépirodalmi Kiadó és a Műszaki, valamint a Jogi Kiadó részére is. Féja Géza, Rubin Szilárd, Hidas Antal, Csurka István, Takáts Gyula, Illés Jenő, Grandpierre Lajos, Go- da Gábor, Szabolcsi Miklós, Gyurkó László egy-egy könyve készült el mostanában, vagy készül el a közeljövőben. Ez csak a könyvtermés. De számos folyóirat is készül a kecskeméti nyomdában. Legnevesebb folyóirattermék a Magyar- Sakkélet. Aztán itt készül az Erzsébeti Diák és az Autóközlekedés is. No és természetesen a megyei lap, a Petőfi Népe és annak négy vidéki mutációja. — Mikor három és fél éve idekerültem, 150 dolgozója volt a nyomdának, ma 750. Akkori — Ma nem mehetsz sehova. Zsupánnak még az egyszerű hazugsághoz sincs nagy bátorsága. Bizonytalan meggyőződéssel helyesel. — Jó, hiszen megbeszéltük ... — Itthon foglak — jelenti ki annál határozottabban az asz- szony. — A mai napra még a fehér köpenyedet is eldugtam. Csak az enyém leszel. — De az anyámhoz. Oda el kell mennem. Vár. — Ebédre akkor is gyere haza. — Ha az istenek is úgy akarják .:. — mondja Zsupán már megint mókázva, de könnyedségében van valami erőltetett- ség. Ünneprontás lenne bevallania az igazat, de semmi kedve az egész ceremóniához. — Egyetlen határozott kívánsága, hogy magára akar maradni. Nincsen semmi célja, még csak laza elképzelése sem. Menni akar, menni, menni, amerre fővel esik, közben gondolkodni, megszabadítva az agyát mindenféle napi kötelezettségtől. Túlságosan fáradt, túlságosan másokért él ahhoz, hogy még ezen a napon is engedelmeskedjék, bármennyi gyengédsége1 próbálja kényszeríteni a felesége. Úgy véli semmi értelme te- lezabálnia magát tyúklevessel, disznósülttel, puncstortával, amikor egyebet nem akar, mint egy nagyot lélegezni. Siet a garázshoz, kifarol kocsijával az alumíniumbódéból. Felesége még hozzá szalad. — Ne várakoztass meg!... — kérleli kiabálva, mivel a kocsi ablakai zárva vannak. tervünk évi 7 millió forint volt, mai tervünk 42 millió —, mondja Ablaka igazgató. Persze, ez a terv Zsupán tléhajtja az üveget, kiszól. — Jásznak is haza kell vinnem az akkumulátort. — Pont ma?..: — Már egy hónapja ígérem neki. — Ne rontsd el a napomat, Sándor... Mulatni akarok. Arra is, ami volt, arra is, ami lesz — Én is... — bólint az orvos, s a jó kedély minden nyoma eltűnik az arcáról. Gázt ad, a kocsi gyors iramban kigurul az udvarról. Csendes az őszi táj. A távolban, végtelen táblákon vonszolják a vetőgépeket, a traktorokat. Alacsonyan terpeszkedik felettük a szürke ég, gyanús a felhők lusta ólálkodása. Decemberben szokott ilyen laza és mégis súlyos lenne a borulás, amikor hószag f akit ja meg a levegő őszi zamatát, s néhány óra múlva, gyér pillézéssel megindul a hóesés. Korai lenne még, hiszen csak Károly nap van, november eleje. A föld szeretne még fekete maradni, miként az orvos haja, de ezt sem kímélik ezek a mostani kurta őszök: feje búbján ugyan védekezik az ifjúság, de halántékát hóval szórta be a szél, pontosan úgy, ahogy erre felé az enyhe domboldalakat szokta. Zsupán kocsija magányosan halad a kátyús makadámúton. Az orvos kevesli a levegőt, rést nyit az ablakon. Ügy tűnik, mintha hallucinálna: izgatott emberi hangzavart zúdít be rá a huzat. (Folytatjuk.) valamennyi telepünk összesített terve. Nagy fejlődés előtt áll a lajosmizsei telep, hamarosan működni kezd a SOLINA nevű svéd ofszetnyomógépünk, amelyen az IBUSZ számára öt színnyomásos prospektusokat készítünk. Ugyanitt dolgozik a dobozüzem, amely belföldi fogyasztásra különféle díszdobozokat, exportra pedig játékokat gyárt. De itt készülnek a belföld számára a társasjátékok is. Elmondotta az igazgató, hogy a kiskunhalasi telep is nagy fejlődésnek néz elébe. Ide települt a Józsefvárosi Dobozüzem, amely eddig 80—100 főt foglalkoztatott. Márciusban egy kisebb nyomdaüzem is elkezdi itt a munkát. Nagyon hátráltatja azonban a nyomda munkájának fejlődését, hogy kevés a helyiség . A kecskeméti üzem egy egész utcát foglal el, de helyiségei szűkek, vizesek, korszerűtlenek. Hogy a korszerűtlen papírraktározás milyen hibákat idéz elő, arról elmondott Ablaka igazgató egy nemrégiben történt esetet. — A Magyar Sakkéletet nyomták éppen. A hideg raktárból behozott papír benedvese- dett, nyomás közben összeragadt, úgyhogy a folyóirat csak minden második oldalát nyomta ki a gép. Sajnos, a MEÖ kezén átment. Egy ilyen félig kinyomott példány került Kádár elvtárs kezébe, aki köztudomásúan szenvedélyes sakkozó. Kádár elvtárs a hibás példányt elküldte hozzánk. Mi persze megmagyaráztuk, mi volt, a hiba előidézője — mondotta az igazgató. — így legalább kormánykörökben is ismerik a problémáinkat. .. Természetes, hogy ez a helyzet nem tai’t sokáig. A Kecskeméti Városi Tanács már ki is jelölt egy ötholdas telket a kecskeméti piactér mögött, ahol az új, korszerű nyomdaüzemet fogják felépíteni. A tervezések már folynak, a megyei tanács és Deés Endre, a Tervhivatal nyomdaipari beruházója tanulmánytervet készítettek. Remélhetőleg nemsokára megkezdik az új n vomdakombinát építését. Balogh József CSALÁDI KÖNYVESPOLC Bartók képeskön gyermekeknek Ez a képeskönyv Bartók L- zenéjót kívánja a gyermekek kezébe adni. Ä népdalt' " ' ügo- zás e sorozatának maga Bartók adta a „Gyermekeknek” címet. Ez az összeállítás Bartók Béla elgondolásához híven igaz szórakozást és valóban „játszva tanulást” igyekszik nyújtani mind a gyermekeknek, mind szüleiknek. A fonográftól az elektronikus számológépig Wappen hatvan a~J éve annak, hogy Kodály Zoltán kiadta a Húsz magyar népdalt. A magyar népzene legősibb és legtisztább rétegeinek gyöngyszemeit tartalmazta ez a kötet. Kodály faluról falura bandukolt, pajtákban, csűrökben hált nagy kortársával, Bartók Bélával együtt, s a saját pénzén vett fonográffal rögzítette a nép ajkán élő nótákat. S ezután még meg kellett küzdeniük, hogy elismertessék a népzene és különösen a magyar népzene létjogosultságát. Ma már az egész világon példának tekintik ezt a hagyományőrző munkát, hazánk zenetudósai kapták meg a megbízatást az európai dallamkatalógus elkészítésére is. A napokban Kecskeméten járt előadást tartani a TIT szabadegyetemén Vikár László kandidátus. Elmondotta, hogy ma hogyan folyik a kutatás. A Tudományos Akadémián mintegy húszfőnyi kutatógárda dolgozik százezer népdal rendszeresítésén. Elektronikus számológép segít nekik a fonográf helyett. A számológép „memorizálja”, osztályozza és csoportosítja a hatalmas dallamkincset 1. N. Szalkszentmártoni kezdeményezés
