Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-06 / 31. szám
Lesz elegendő ékszíj és csapágy Cseredarabos alkatrészellátás, bontótelep, olcsóbb gépek az AGROKER idei terveiben A központi elosztó szervek, illetve a megyei AGROKER Vállalat a mezőgazdasági alkatrészellátásban mutatkozó hiányosságok megszüntetésére törekednek. Ennek egyik módja, hogy a gép- és alkatrészellátásra előirányzott összeg tetemes részét az utóbbi javára átcsoportosítják. Az ellátásban — főként a szovjet, NDK és csehszlovák gyártmányú alkatrészeket illetően — már az elmúlt év utolsó hónapjaiban javulás volt tapasztalható. A most induló gazdasági évben gumiabroncsból és tömlőből a tavalyihoz képest mintegy 25 százalékkal több — tízezer darab — kerül megyénk mező- gazdasági üzemeibe. Örvendetes, hogy az egyik legfontosabb és legkorszerűbb alkatrészből, az ékszíjból, illetve a meghajtó szíjból, mind a mennyiség, a választék, mind pedig a minőség tekintetében ugyancsak javul az ellátás. Már tavaly októberben nagy mennyiségű meghajtó szíjat importáltunk a Szovjetunióból, s ezekből az idén sem lesz hiány. Ehhez azonban az szükséges, hogy az említett cikkből gazdaságaink nagyobb felesleget ne halmozzanak fel. Kielégítőnek ígérkezik a csapágyellátás is. Jelenleg mintegy 200 féle fontos gépalkatrész forgalmazását cserével bonyolítja le az AGROKER. A gépből kiszerelt, elhasználódott alkatrész helyett a telepek nyomban kiszolgáltatják a megfelelő hibátlan darabot. A csereakció elejét veszi a több helyütt szokásos alkatrészfelhalmozásnak. Ugyanakkor ily módon lehetővé válik, hogy a begyűjtött, majd a gépjavító állomásokon felújított cseredarabok újból üzembe kerüljenek. A gépjavító állomások fejlődésével arányban előreláthatólag félezer fajta alkatrész cseréjére lesz lehetőség. A rejtett tartalékok feltárá sára szolgál, illetve főként az első félévben sorra kerülő gépjavításokat segíti elő az az intézkedés, amelynek értelmében a nagyüzemi gazdaságok ha május 15-ig átadják elfekvő alkatrészeiket, ezek beszerzési árának a 95 százalékát visszatéríti az AGROKER. Szó van arról is, hogy a többi megyéhez hasonlóan Bács-Kis- kun megyében is bontótelepet hoznak létre, ahol a forgalomból már kivont, szétszerelt gépekből a szükséges alkatrészek térítés ellenében kiválogathatok. Ami az idei gépellátást illeti, az — az alkatrészhiány csökkentése érdekében — kisebb mértékű lesz a tavalyinál. A különféle, s az eddigiekkel azonos típusú erőgépekből például az előző évi mennyiségnek mintegy a háromnegyed része — 620 traktor — jut a megyébe. A pótkocsinál is hasonló az arány. Az idén munkába álló 720 új pótkocsiból mintegy száz szervestrágyaszó- róval is fel van szerelve. Az SZK—4 típusú kombájnból 73 darabbal gyarapszik megyénk gépparkja. A gépek és gépalkatrészek nagy többsége egyébként az eddiginél olcsóbb áron kerül forgalomba. Az MTZ traktor ára például az eddigi 100 ezer helyett csupán 60 ezer forint. Igen jó ellátásra számíthatunk vető-, ültető- és palántázó gépekből. Talajművelőgépből is jóval több áll majd szövetkezeti gazdaságaink rendelkezésére, mint az elmúlt évben. Telepítő gazdaságaink szempontjából különösen jelentős, hogy a széles sorközű szőlők talajlazításához szükséges MR jelű talajmaróból 120 jut megyénkbe. A szálastakarmányok betakarítását — a tavalyi meglehetősen szűkös ellátással szemben — most több mint félezer különféle gép, a szénaszárítást pedig 100 hideglevegős ventillátor könnyíti meg. Az állattenyésztés korszerűsítését korlátlan mennyiségű fejőgép, tejtartály és egyéb tejházi berendezés, a borjúnevelést pedig ezer felül- szelepelt szoptató forgalomba hozatala szolgálja. Szövetkezeti és állami gazdaságaink ebben az évben több mint 15 ezer vagon műtrágyához jutnak. Február elejéig egyébként már 3144 vagon nitrogén műtrágyát szállítottak a gazdaságokba, s e mennyiség bőségesen fedezi a kenyérgabona télvégi fejtrágyázásának a szükségletét. J. T Itatásos bor j átterelés Közös cél — közös úgy Átalakított épületben itatással nevelik a borjakat a mélykúti Alkotmány Tsz-ben. Sikerrel alkalmazzák ezt a módszert. Jelenleg 120 borjút táplálnak az „alumínium-tőgyekből”. Felvételünkön Vinszky Gyuláné gondozó ügyel az állatok esti táplálkozásának rendjére. A tervek szerint a közös gazdaságban — amennyiben megkapják a korszerű épület kivitelezéséhez szükséges beruházást — az idén teljes mértékben áttérnek az itatásos borjúnevelés módszerére. (Pásztor Zoltán felvétele.) A ki szemügyre veszi az idei népgazdasági terv ada- tatit, minden kétséget kizáróan felismeri benne, hogy minőségi fordulatot akarunk elérni a gazdálkodásban, de az ezzel ösz- szefüggő gondolkodásmódban is. Ez a terv nemcsak igényli a megbízható, szolid, jó munkát, hanem kedvező feltételeket is teremt hozzá. A mennyiségi előirányzatok csökkentése lehetővé teszi a különböző tényezők jobb összehangolását, az üzemek folyamatos anyagellátását; nem kell szétforgácsolni az emberi munkaerőt és a gépi kapacitást az építkezéseken; remélhetőleg nem lesz ok felesleges termékekkel tölteni a raktárt stb. Ugyanaz a nyugodt, kiegyensúlyozott tervezés vonatkozik a mezőgazdaságra is, ahol az eddiginél inkább számításba veszik az időjárásból adódó bizonytalansági tényezőket, a termelőerők jelenlegi színvonalát, szövetkezeteink helyzetét. A terv magában foglalja azt is, hogy az eddiginél még jobb szervezettséget, szigorú munkarendet kell teremtenünk a gyárakban és a szövetkezetekben. Sok helyen viszonylag alacsony a munkaintenzitás, minek következtében a szükségesnél magasabb az egy termékegységre jutó költség. Az is többé-kevés- bé ismert dolog, hogy a munkamorál bizonyos lazulásához — egyebek között — a mennyiség indokolatlan növeléséből adódó kapkodás, az akadozó anyagellátás, vagy a teljesítményeket nem helyesen tükröző bérezés is hozzájárult. A mérsékelt terv- előirányzat kedvező feltételeket teremt a jobb munkamorál kialakításában is. A feltétel azonban önmagában még édeskevés. A tényleges minőségi fordulathoz további gazdasági, műszaki, munkajogi üzemszervezési intézkedések sorát kell kidolgozni, szoros összhangban a céltudatos nevelő tevékenységgel. Ez csak úgy képzelhető el, ha az üzemben, szövetkezetben működő valamennyi erő egy célra irányul, ha valamennyi gazdasági és társadalmi szervezet felismeri ebben a saját szerepét, speciális tevékenységének körét. [%I em csupán pártügyről 1” van tehát itt szó, amelyet leszűkíthetünk a vállalati vezetés és a pártszervezet körére. Termelésünk gazdaságosabbá tétele, iparunk és mezőgazdaságunk termelékenységének és gazdasági hatásfokának növelése olyan nemzeti ügy, amelyhez valóban millióknak kell hozzájárulniuk munkával, gondolattal, a közvélemény ellenőrző tevékenységével, a munkafegyelem érdekében tett konkrét lépésekkel. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben működő tömegszervezetek — a szakszervezet, a KISZ, a nőszövetség, a Hazafias Népfront — speciális feladataik megoldása mellett ugyancsak e gondolatok tolmácsolói, a munkásközvélemény formálói lehetnek, s ezer módon szolgálhatják ezt a lét- fontosságú ügyet. Noha a probléma — a tömegszervezetek gazdasági vonatkozású nevelőmunkája — egyáltalán nem új, mégis úgy gondoljuk, itt is szükség van nagyobb aktivitásra. Főként azért, mert a mostani feladatok között néhány — minőség, termelékenység, gazdaságosság — különösen előtérbe került. Vf együk csak példának azt * a szakszervezeti bizottságot, amely — egyébként nagyon helyesen — szorgosan foglalkozik a dolgozók munkajogi, bérügyi, szociális és kulturális érdekeinek védelmével, ellenőrzi, hogy a dolgozók megkapják-e, ami őket szociális, jóléti juttatásban megilleti, de attól már húzódozik, hogy ugyanilyen határozottsággal szembeszegüljön a munkafegyelem megsértőivel. Sokan e kérdések feszegetésétől „a dolgozókkal való jó kapcsolatot” féltik. Ezért kerülik a nyílt állásfoglalást, sőt néha egyenesen a liberalizmusnak adnak tápot. A munkaügyi vitákat eldöntő TEB például az elmúlt évben igen sok indokolt felmondási határozatot semmisített meg, s arra kötelezte a vállalatot, hogy továbbra is állományában tartsa a munkafegyelem súlyos megsértőit, notórius munkakerülőket, károkozókat, akiknek már semmiféle figyelmeztetés nem használt. Máshol azt látni, hogy olyan ügyeket, amelyek egyenesen megkövetelnék az üzem-társadalmi bíróság beavatkozását, elsimítanak: „humanizmusra” és „emberségre” hivatkoznak olyanokkal szemben, akik nyilvánvalóan kárt okoztak és a büntetlenség csak ösztönzi őket további, hasonló cselekményekre. Egyesek pedig a már erősen fellazult normák megvizsgálását sürgetik, mert azt úgymond .kényelmetlen” bolygatni. Mi sem áll távolabb tőlünk, mint az az olyan eltorzított felfogás, amely az olykor nélkülözhetetlen adminisztratív intézkedéseket nem párosítja a szervezés, felvilágosítás demokratikus módszereivel. Az nagyon lényeges, hogy a nevelésnek és a jobb gazdasági irányításnak egyetlen lehetőségét se hagyják figyelmen kívül. Az ellenvetések között nemegyszer azt is halljuk: a tömegszervezeteknek megvan a maga önálló arculata, elhatárolható tevékenységi köre, amit nem szabad „elmosni” azzal, hogy mindegyik ugyanazzal a kérdéssel foglalkozik, hiszen ez végül is elszürküléshez és sablonhoz vezetne. Reszortban Cséve István elvtárs 1959 óta pártvezetőségi tag a kerekegyházi községi, illetve gépállomási szervezetnél. — Milyen „reszortot” tölt be? — érdeklődtünk. — Eddig még nem volt külön határolt feladatköröm — válaszolta —, most először kaptam reszort Jt. Propaganda- és sajtófeleiős vagyok... Már körülnéztem a postán, igyekszem pontosan tájékozódni, milyen propagandaanyag, .sajtótermék jár rendszeresen a községbe és mennyi... Egészen nem volt még időm végiggondolni, mi is lesz a munkám. Év vége, év eleje itt a gépállomáson — ennek igazgatója vagyok —■, vizsgáztam a marxista egyetemen. Ezután tudok nekifogni teljes erővel... — A pártoktatás, az ideológiai nevelés irányítása, szervezése is hozzám tartozik. Jómagam is vezetek szemináriumot. — A vezetóségújjá- választás óta kapott-e már megbízatást ebben a reszortban? — A községi pártbizottság felmérést végzett az értelmiség helyzetéről. Ma délután éppen ezt tárgyaljuk meg vezetőségi ülésen ... Én a községi tanács vb titkárával, előadóival, adminisztrátoraival beszélgettem — pártpolitikai kérdésekről, a község kulturális életéről, munkakörülményeikről. Kértem véleményüket a községi párt- bizottság munkájáról is. —- Hogyan vélekedtek a kulturális életről? Szívesen nézik a Katona József Színház művészeinek tájelőadásait. Jó lenne, ha sűrűbben kijöhetnének. A szokásos ünnepi, évfordulós műsorok, bálok, műkedvelő előadások mellett igényesebb rendezvényeket várnak. Irodalmi esteket, hangversenyeket, melyekben sok segítséget tudnának adni mind szervezéssel, mind szereplésükkel a közeli Kecskemét kultúrmunkásai, fiatal csoportjai. — Milyen a légkör a tanácsapparátusban? — Külön hangsúlyozták, hogy nyugodtan, biztonságérzettel dolgozhatnak, mert mind az elnök, mind a titkár képzett ember. Sokat lehet tőlük tanulni. Nem „távolságtartók”, szívesen adnak felvilágosítást és nem sajnálják az időt egy-egy kis beszélgetésre. — Hogyan ismerik a községi pártszervezet, a pártvezetőség munkáját? — Elsőnek a jó összhangot értékelték, amely a párt- és tanácsvezetők között fennáll. Tapasztalták máshol, mennyire megsínyli a község, ha mondjuk a tanácselnök, a párttitkárral nem alakít ki összhangot, az meg a gazdasági vezetőket nyaggatja ... Ügy érzik, a pártvezetőségnek is komoly része van abban, hogy a tanácsdolgozók között nincs marakodás, fúrás, irigység... — Minden olyan jól van, sosincs szükség bírálatra? — Ne higgye az elvtárs, hogy mindig, minden simán sikerül. Vitatkozunk, amikor arra szükség van. Nem félünk egymásnak megmondani az igazat. De nem várunk addig a kritikával, mikor már csak kemény eszközökkel változtathatunk. Menet közben, barátságosan igyekszünk megelőzni, tisztázni a bajokat... Mikor pél dául a gépállomáson akadozott a munka, Boda elvtárs nem dorgálással kezdte, hanem tájékozódott nálunk. Velem, a dolgozókkal beszélgetett, javaslatokat kért, és mire megint összeültünk, konstruktív ötletekkel segített, amellett, hogy megmutatta, miben tévedtünk ... Elvetjük azt a hamis, leszerelő elvet, hogy „Ne csináljunk addig semmit, míg a ház javában nem ég...” Tóth István A rra azonban igenis szük- •™- ség van, hogy minden emberhez: öreghez és fiatalhoz, nőhöz és férfihez — közelebb kerüljenek azok a gazdasági problémák, amelyek közvetve, vagy közvetlenül az ő létérdekeivel is összefüggnek. Csak az ilyen felismerések teremthetnek helyes ítélőképességű közvéleményt, amely aztán nemcsak helyesli, de meg is követeli mind a vezetőktől, mind r.aját soraiban a munka jobb szervezését, az egyéni kötelességek maradéktalan elvégzését. Az csak természetes, hogy más síkon és más összefüggésen keresztül közelíti ezt meg a KÍSZ, a szakszervezet, vagy a nőszövetség — miközben ellátja egyéb természetű, sajátos feladatait, de a tömegnevelés alap vető feladata most is, a jövő ben is a legfontosabb társada mi, nemzeti érdekek szolgáját. Az 1965. évi tervből minden kinek fel kell ismernie a magr tennivalóit, hogy együttese*' dolgozhassanak a végrehajtó - sukért. R. L.
