Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-05 / 30. szám

1965. február 5, péntek

3. «Mal

Családja: a közösség

A főváros ipartelepekben bővelkedő környékén telt el életének nagyobbik része. Gyári munkásként dolgozott ő is, a férje is, amikor éppen munkához jutott, vagy ki nem „zec- celték” annak idején, a nagy gazdasági válság éveiben. És ilyesmi akkoriban gyakran előfordult.

— A nyomornak, a bizonytalanságnak ez a légköre íullasztóan nehezedett ránk — pereg az emlékező szó özvegy Halász Ferencné ajkáról. — Hányszor feküdtünk le éhesen, hideg szobában ...

Sok nélkülözés után virradt rájuk a felszabadulás. Halász- nét rövidesen ott találjuk a politikai, a mozgalmi életben. Lelkes és fáradhatatlan agitátor, példás és tevékeny szervező. Mikor 1949-ben a férjét Kun- szentmiklósra, a gépállomás élére szólítja a párt, az asszony már az alagi pártalapszervezet titkára, tagja a revíziós bizottságnak, és már harmadik éve szenteli minden szabad idejét az MNDSZ-nek. Egy év múlva követi férjét Kunszentmiklósra. Elvtársai így búcsúztatják: — Ugyanígy álld meg majd ott is a helyed!

Halász néni eleget is tett a búcsúszavaknak. Kezdetét veszi életének az a másfél évtizede, amely szinte a helytállás magasiskolájának nevezhető, s amelyről az őszinte elismerés hangján emlékezik meg a község minden lakosa.

— Merőben idegen körülmények, ismeretlen emberek közé csöppentem ide. De tudtam, hogy nem sokáig maradok idegen. Nyomban felvettem a kapcsolatot a nőmozgalom aktivistáival. Nagyon kevesen voltak.

— Hol a tagság? — kérdeztem.

— Nem jönnek, nehéz őket ösz- szetartani — volt a válasz.

O megmutatta, hogy lehet. Vasárnaponként kora reggeltől késő estig járta a falut, ismerkedett az utcákkal, térképvázlatot hevenyészett. És elkezdte sorra látogatni asszonytársait. Beszélt velük mozgalmuk célkitűzéseiről, a békeharcról; ébresztgette az öntudatot, a közösségi szellemet. Lépésről lépésre elevenedett ezután és kovácsolódott össze a helyi szervezet, amelynek Halászná lett a vezetője. Két évre rá már községi párttitkár, majd a járási tanács dolgozója, tanácstag, vb-tag.

— Már hajnalban útra keltem, jártam a tanácstagi körzetemet, a tanyákat. Szeretek az emberek közt lenni, segíteni, útbaigazítani.

Nyolc esztendeje vezetője a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezetnek. Az elmúlt évben 10 millió forint értékű rafiapapucsot és táskát, népművészeti térítőt, gyermekruhát és még számos egyéb használati cikket készítettek. Ittléte óta a termelés megháromszorozódott, s négyszer annyi a munkáslétszám. Csak munkabér címén évente négy és fél millió forintot fizetnek ki.

Termelő foglalkozása mellett ma is tanácstag, a járási pártbizottság tagja, községi propagandista és a Vöröskereszt helyi titkára. Különösen ez utóbbi tevékenységével kapcsolatban vannak tervei. És lelkes szándékában mind többen támogatják őt.

— Megmelegszik a szívem, amikor jönnek hozzám: — Halász néni, adj munkát, feladatot, megbízást! — Jelenleg a véradó mozgalmat szervezzük.

Egy éve özvegy. Rokonsága Alagon él. De nem magányos: a családot nála a közösség helyettesíti.

— Már nyugalomba vonulhatnék, de amíg bírom erővel, segítek a község arculatának, az emberek tudatának a formálásában. Annak idején, amikor a közösbe hívtuk a gazdákat, azt mondtam nekik: — A szövetkezeti mozgalom most olyan még, mint az újszülött gyermek. A tiétek, s olyanná válik, amilyenné alakítjátok, nevelitek. — Jóleső elégtétel, hogy egyre többen mondták már azóta: — Igazad volt, Halász néni, a helyes utat mutattad meg nekünk.

Bizalom, emberszeretet, munkálkodás a közösségért: ez a tartalma, summája élete hat évtizedének. És még nagyon- nagyon sokat akar tenni a község javára, amelyben otthonra talált.

Jóba Tibor

kamldábtpek

Múltkorában, hogy elolvadt a hó — és mert az utam is éppen arra vitt —, végre alaposan szemügyre vehettem az új kecskeméti autóbuszállomást övező parkot.

Vajon milyen látnivalóit kínál egy fagyba dermedt puszta kert? — kérdezik most önök és meg lesznek lepve, ha így válaszolok: igen érdekes látnivalót.

Mert igaz, hogy még nem virítanak a tűzpiros kánák, nincsenek egymásra hajló üde lombok, de vannak szép szabályos utak és ezüstös fényt hintő kandeláberek.

Szinte hallom, amint most már kissé bosszankodva így dörmögnek cikkem fölött tisztelt olvasóim: ez a szegény ember bizonyára nem látott még villanypóznákkal szegett járdát. Sőt, azt 'képzeli, hogy mi sem láttunk és bejelentése a szenzáció erejével hat.

Pedig dehogynem láttam és dehogyis képzelem. Csakhogy: ezek a lámpák nem az utak mellett hintik az ezüstös fényt, hanem szerteszét, „ majdani virágágyak különböző pontjain. Ezt pedig őszinte meglepetéssel konstatáltam akkor és nem tudok napirendre térni fölötte még ma sem.

Zsenge gyermekkorom óta ugyanis számos parkban megAz idén már exportra is termel

a Ferfifelierneműgyár Bajai Gyáregysége

Tavaly az anyagellátási nehézségek ellenére is teljesítette forint értékben éves termelési tervét a Férfifehérnemű- gvár Bajai Gyáregysége. Az üzem 1964-ben közel öt miliő négyzetméter anyagból 3 millió 264 ezer darab inget készített. Miklós István igazgatóval és Szőlősi Gergelyné párttitkárral ezúttal a gyár idei feladatairól beszélgettünk.

— Ez évi tervünk mintegy tízmillió forinttal magasabb, mint az 1964-es volt — mondta többek között az igazgató. Ezenkívül arra is fel kell készülnünk, hogy ez évben már exportra is termel a bajai gyáregység ezért fokozott figyelmet fordítunk a munka minőségének további javítására. Több intézkedést teltünk a teinielekenység emelésére. Megvalósítjuk a befejező műveletek, gomblyukkötés, gombfelvarrás és vasalás teljes köz- pontosítását. Ezzel biztosítani tudjuk a nagy teljesítményű speciálgépek teljes kihasználását és kiküszöböljük az állásidőket. A munka termelékenységét emeli még a múlt év végén beállított 37 darab gyorsvarrógép is, melyekkel 10 százalékos normaidő megtakarítás érhető el.

Már kidolgoztuk az intézkedési tervet a helyes létszám- gazdálkodásra, valamint a gyári átlagórabérek kiegyenlítésére. Terveinket ismertettük a dolgozókkal. Bízom a gyár szorgalmas kollektívájában, úgy érzem ismét eredményes esztendő elé nézhetünk —, mondotta Miklós elvtárs. Ezután Szöllősi Gergelyné technikust, a gyári alapszervezet párttitkárát kérdeztük meg, hogyan segíti az újraválasztott pártvezetőség á gazdaságvezetés munkáját?

— Alapszervezetünk a gazdasági vezetéssel közös intézkedési tervet készített. Minden vezetőségi tag feladatot kapott, munkához látott a részére meghatározott munkaterületen. Átszerveztük a pártcsoportokat is. Jelenleg 10 pártcsoport segíti a munkatermekben az egyre jobban fellendülő fel- szabadulási munkaversenyt.

Nagy gondot fordítunk a tömegszervezetek pártirányitásá- ra, a velük való együttműködésre. A versenyben példamutatóan tevékenykednek gyárunk KISZ-fiataljai. Ennek köszönhető például, hogy az ifjúsági takarékossági őrjáratok januárban is figyelemre méltó (pontos adatok még nincsenek) gazdasági eredménnyel jártak. Nem feledkeztünk meg dolgozóink ideológiai továbbképzéséről sem. összesen 323-an vesznek részt különböző fokú szemináriumokon — mondta beszélgetésünk végén Szöllősi Gergelyné.

Tari Sándor

fordultam már, és hogy eleddig mindig a járda mellett láttam világítani a villanykörtéket, majd később a neonokat, higanygőzlámpákat, azt bizton állíthatom. Annál is inkább, mert nemegyszer kívántam őket valahová messzebbre — speciális okokbóU

Már ott a park mellett álltomban megfordult a fejemben a lehetségek indókokból legalább két tucat. Csak néhányat említek: a parkügyekben illetékes kartársak is voltak fiatalok és szívvSi azt súgta, hogy nem szabad lámpákkal rontani az esti andalgások intim hangulatát. Arra is gondoltam, hogy éppen a serdületlen fiatalok érdekében látták jobbnak, ha nem világítják ki „ séták színterét, így legalább távolabbról nem lehet látni semmit. — Aki túl közel van, annak már úgyis mindegy. Eszembe ötlött végül az - is, hogy a parkcsinálás felkent mesterei egyáltalán nem gondoltak a fiatalokra, hanem meghökkentően újat, jövőbe mutatót akartak alkotni.

A sok közül ez utóbbi feltevés látszott a legvalószínűbbnek. Egészen addig. amíg — tovább nézelődve — rá nem döbbentem, hogy a póznák nem rendszertelenül meredeznek a virágágyaikban, hanem szabályos sorban — mintha egy képzeletbeli út mellé rakták volna őket.

Ezek titán egy igen furcsa gondolatom támadt. Alig merem kimondani: azt gondoltam, hogy valamikor megtervezték a parkot, ennek alapján végrehajtották a villamosítást. Végezetül megépítették az utakat, de egészen másként, mint ahogy eredetileg tervezték. így kerültek a virágágyakba a lámpaoszlopok. Mentségemre legyen mondva, azonnal elhessegettem magamtól e rosszhiszemű feltételezést.

Remélem, önök is egyetértenek velem abban, hogy ilyesmi nálunk nem fordulhat elő.

Békés Dezső

Jól sikerült a pártoktatási tanfolyam

Az MSZMP bajai járási bizottsága január elején gazdaságpolitikai tanfolyamsorozatot szervezett az egyéb jellegű oktatásban részt nem vevő szövetkezeti gazdák számára. A járás 11 községében egy-egy, Vaskút és Bácsalmás községekben pedig három-három tanfolyamon került sor a téli továbbképzésre.

A tanfolyamsorozat előadói a pártbizottság, a községi tanácsok vb és a tömegszervezetek vezetőinek soraiból kerültek ki. A hallgatók az oktatás során általában három alkalommal gyűltek össze, s esetenként két- két témából kaptak tájékoztatást. így szóba került a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, a jövedelemelosztás formái a közös gazdaságokban, a tsz-demokrácia; megvitatták továbbá az árutermelési és a pénzügyi tervek teljesítésének feltételeit, a tsz-ek idei tennivalóit, s végül a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről beszélgettek.

A most befejeződő oktatási hónap előadásai iránt járás- szerte nagy volt az érdeklődés.

Több mint 21 millió forint diákotthonokra

A Művelődésügyi Minisztérium erre az esztendőre az általános iskolai diákotthonok hálózatának fejlesztésére több mint 21 millió forintot irányzott elő. Ez az összeg kétszerese a múlt évinek, s lehetővé teszi, hogy az 1965—66-os tanévben újabb ezer általános iskolás elhelyezését biztosítsák diákotthonokban. így az ott la3200 főre emelkedik majd.

Az általános iskolai diákott- hon-halózat fokozatos bővítése nagyobb lehetőséget nyújt a szakrendszerű oktatás kiterjesztésére. A következő tanévben a diákkotthonok és a körzeti iskolák hálózatának bővítésével előreláthatólag 92 százalékra emelkedik majd a szakrendszerű oktatásban részesülő általános iskolai tanulók aiíáiiYa.

i

dék gyűjtésében? Egy tonna ón világpiaci ára 2800 dollár, a rézé 800, a horganyé 300, az ólomé 200 dollár. De csak különválogatva képvisel ilyen értéket a színesfémhulladék! Mégis van vállalat, ahol ömlesztve tárolják, így alig egy- tizedét kapja a hulladékért. Mennyi feleslegessé vált, használaton kívüli ólomcsövet falaznak be tatarozások alkalmával, holott rendelkezések tiltják ezt? (Mintegy 100 tonnányit évente!)... Mindez drága pénz, valuta, s a könnyelműség mindannyiunk pénztárcáját soványítja.

A takarékosság szükség- szerűen korszerűbb, összetettebb feladatairól eny- nyi szó még nem esett, mint napjainkban. Hogy nem szűkül ez le a pénzzel, anyaggal, idővel való takarékosságra, hogy ennél sokoldalúbb szemléletre kell szoknunk, a következők is bizonyítják. Az idei tervekből félreérthetetlenül kitűnik, hogy a termelésben nem elegendő a mennyiség figyelemmel kísérése. Nem mechanikusan kell értelmezni a fel- használások, ráfordítások csökkentésére való törekvést, hiszen a minőség javítása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása kívánatos és gazdaságos lehet még átmeneti költégnövekedés esetén is.

Hosszú időre szóló takarékossági programot kezdtünk tehát ezzel az évvel. Saját bőrünkön okoskodtunk. Megtanultunk, hogy a van szívósan fogy, kopik, ha nem gazdálkodunk vele okosan.

Tóth István

mert a felvásárló csak I napos gyümölcsöt vesz át?

Nem mellveregető rongyrázás az, ha például egy új művelődésügyi beruházás terveztetésénél okvetlenül a legpa- rádésabb, legdrágább megoldást választják? Holott felépülése után kihasználása közel sem áll arányban az előállítási költségekkel és más igen fontos igény — vízvezeték, kórház vagy iskolabővítés marad kielégítetlenül hosszú időre.

Nem ismétlődtek eddig ref- rénszerűen ilyen intelmek? Használjuk ki gazaságosabban az építőipari gépek kapacitását! Rendszeresen tartsák karban gépeiket a tsz-ek, mert ennek elmaradása, elhúzódása megduplázza a javítási költségeket, de a nagyobb kopás lerövidítheti a gépek élettartamát is.

Nincs-e évente azért száz és száz reklamáció, hogy egyrészt: a megállapodás szerinti időpontokban vegye át a vállalat a tsz-ektől a gyümölcsöt,

’ zöldséget, másrészt, hogy a szövetkezeti gazdák a szerződésben előírt minőségű árut adjanak át, vagy akkor szed- • jék le, amikor a kereskedelem- azzal versenyképes tud lenni a i piacon.

Vagy mit említsünk még? a ’ színes fémekkel való takaré- kosságot, mivel azokat import- t ból és főként nyugati piacok- i ról biztosítjuk az ipar számára. Hányszor írták már le

5 brossúrákban, hányszor szóltak- arról a népnevelők, hogy mi- i lyen nagy népgazdasági tar- j talék rejlik a színesíémhuliaaz enyémből amiénk lett, amennyire közös jólétünk forrása együttes igyekezetünk.

Vannak, akik „rendkívüli állapotot” magyaráznak abbeli törekvésünkbe, hogy 1965-öt mint a takarékosság nagy erőpróbáját indítottuk. Nincs itt szó semmi rendkívüliről, sem erőltetett kampányról. Az az igazság: — valójában most jutottunk el annak felismeréséig, hogy a takarékosságot nem „fürdőruha vásár”, „textilkereskedelmi hónap” módjára — rendezni kell, hanem állandó és hosszútávú programként kell megvalósítani. Mint közszellemet kell meghonosítani.

l&fl ért nem kell megeről- tetni az emlékezetünket, hogy eszünkbe jusson: 1953-ban, 1957-ben éppúgy agitáltunk, érveltünk a takarékosság érdekében, mint mondják tavaly. De mit tapasztaltunk? Egyik évben csak úgy szóvá kellett tenni, mint a másikban, hogy például:

Miért kell más országrészből ideszállítani téglát, mikor itt is van, de azt meg más tájakra viszi a vonat?

Miért kell X építőipari vállalatnak Dunántúlról beszerezni a követ, mikor helyben, £ folyórakparton tíz és száz vagonszámra rendelkezésre áll;

Miért kell a terményt fuvarozó vontatónak félnapoka1 állnia, míg a vállalat átvesz az árut?

Ésszerű, nem pedig vétke; pazarlás az, hogy minden évben 50 vagon meggy marad ; fán a termelő gazdaságoknál