Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
1965. február 2, kedd S. oldal abbahagyni nem lehet... Normakarbantartás a tanácsi iparban A tanácsi vállalatok vezetői és dolgozói előtt ismert a 22/1961. számú kormányhatározat, amelynek egyik pontja előírja a munkanormák folyamatos karbantartását. Az elmúltl évek tapasztalatai azonban azti bizonyítják, hogy a megye tanácsi iparában nem minden vállalat hajtotta' végre ezt a rendelkezést. Erre lehet következtetni a statisztikai adatokból és a vizsgálatok eredményéből is. Az átlagos teljesít- mérvyszázalék ugyanis — bár nem mondható túlzottan magasak —, de fokozatosan növekszik. Múlt év februárjában 100,4, május hónapban 103,4, augusztusban 106,3 és a legutóbbi felmérés szerint 108,0 százalék felett volt. A fenti átlagokon belül azonban igen nagy a szóródás, amely hatvantól százharmincöt százalékig terjed. A 100 százalék alatt teljesítő dolgozók arányszáma augusztus hónapban 20 százalék, novemberben már 24 százalék volt a 125 százalékig teljesítők aránya pedig egy százalékkal növekedett. A vizsgálatok tapasztalatai szerint a legtöbb vállalat-, nál még nem vezetik a normák teljesítésének százalékára, az állásidők vezetésére, a műszaki szervezési technológiai folyamatok megváltoztatására stb. — egyszóval a munkával való gazdálkodásra — vonatkozó legfontosabb mutatók nyilvántartását. Ez az oka annak, hogy a normamegállapítással és folyamatos karbantartással kapcsolatos elemző munkát el sem tudják végezni. Ennek tudható be, hogy a normát el nem érő teljesítésnek, vagy a normát magasan meghaladó túlteljesítésnek az okait nem keresik, kutatják céltudatosan, s ilymó- don hathatós intézkedések sem születhetnek. A szóródás mértéke növekedett, a munkanap felvételek száma az elmúlt időszakhoz viszonyítva csökkent. Hiba ezenkívül még az is, hogy az eddig végrehajtott munkanap-fényképezések során feltárt veszteségidő megszüntetésére nem történik intézkedés. A ki nem küszöbölt veszteségidő a nemrég vizsgált vállalatoknál 4,2 százalékot tesz ki. Itt is nagyok azonban az eltérések. Van olyan vállalat, ahol ez 0,4, s van ahol 18,5 százalék. Hiányosság, hogy a veszteségidő feltárása esetén a technológiai változásokat a tervezett intézkedéseket, a szükséges módosításokat nem vezetik át a normákon, illetve a normákra. Az elmúlt évben a normáknak mindössze 7 százalékát változtatták meg a tanácsi iparban, amit zömmel az ideiglenes norma érvényességi idejének lejárta tett szükségessé. Kevés volt ugyanakkor az olyan rendezés, amelyet egyébként a műszaki feltételek változása, vagy az intenzitás nagyobb arányú növekedése lehetővé tett már. Hibás szemlélet a vállalatok nagy többségénél, hogy a normakérdésnek csak a keresetszabályozó szerepét, a változtatásnak, a munkaerőgazdálkodásra történő kihatását vizsgálják. Nem ismerték fel, hogy a normaváltoztatásnak nem kell feltétlenül keresetcsökkenéssel együttjárnia, hiszen az átlagbérnél jelentkező megtakarítást az alapbérek rendezésére is felhasználhatják. Különösen hangsúlyozzuk ezt azért, mert a vizsgálatok során az egyes munka és munkáskategóriák között indokolatlanul nagy feszültséget tapasztaltunk. Az idei termelési mutatók teljesítése érdekében a tapasztalt hiányosságok felszámolásához mielőbb hozzá kell kezdeni. A tennivaló most : maradéktalanul érvényt szerezni a 22/1961. számú kormányhatározat végrehajtásának, amely azonban nem egyszerű, hanem állandó és folyamatos feladat. Igen fontos a szükséges nyilvántartások vezetése. Ezek alapján a megfelelő vizsgálatok lebonyolítása és intézkedések megtétele. Biztosítani kell, hogy azokon a munkaterületeken, ahol a dolgozók — 3 hónapot meghaladóan — 95 százalék alatt, illetve 105 százalékon felül teljesítenek, ott rövid időn belül a munkanap fényképezés megtörténjen. Természetesen ezt követően — az eredmény alapján — intézkedni kell a normák karbantartására, módosítására is. Legcélszerűbb az erre vonatkozó feladatokat gondosan kidolgozni, intézkedési tervben rögzíteni, amelynek végrehajtása igen nagy segítséget nyújt majd az 1965. évi tervfeladatok teljesítéséhez. Üjhídi László Zárszámadás után A napokban tartották meg zárszámadási közgyűlésüket az izsáki Aramyhomok Tsz gazdái. Az egy éve két másik termelőszövetkezet egyesülése folytán létrejött közös gazdaságban az utóbbi év egy főre jutó évi jövedelmének az átlaga 19 ezer forintot tesz ki. A könyvelésben most, ebben az időszakban is teljes a műszak. Amellett, hogy az idei pénzügyi tervek elkészítésével kapcsolatos gond, a bevételi-kiadási költségvetések elkészítése, s a főkönyvek és az analitikus nyilvántartások megnyitása az időszerű teendő; speciális feladatuk még: adatok szolgáltatása a Magyar Tudományos Akadémia Agrárkutatási Csoportjának, az önköltséggel, illetve a tájegység termelési áralakulásával kapcsolatos vizsgálatok céljára. Ebből a jelentős munkából Szemők József főkönyvelő vezetésével nem csupán Lipóth Zsuzsanna, Üjszászi Sándomé, Bognár József né és Szentirmai Gyuláné számviteli dolgozók veszik ki a részüket, de a végzett feladatok ellenőrzésében segít nekik Tőzsér József, a tsz párttitkára is. ... és a családban zetőségi tagja számára. Az igyekvő, szorgalmas szövetkezeti gazda feleségével együtt másfél holdat művelt a közös szőlőből. A százalékos művelésből származó jövedelem mellett munkaegység-részesedés fejében ösz- szesen több mint 43 ezer forintot kaptak a tsz-től, s ezenkívül a háztáji terméséből még mintegy 14 ezer forint volt az évi bevételük. Mindebből futja majd egyebek közt a háziasz- szony tervének — a bútorzat felújításának — a megvalósítására is. A csendes téli estén, a jól végzett munka szünetében, jól esik a meleg szoba meghitt sarkában egy kis kikapcsolódás. Anyuka kézimunkázik, a kicsi lány pedig — addig is, amíg a tv képernyőjén a mackó megjelenik — egy kis előleget vesz a meséből Andersen, illetve apuka jóvoltából. (Jóba — Pásztor) AZ ŰJ FŐAGRONÓMUS Tavaly április végén vette át munkakörét a miskei Aranykalász Termelőszövetkezetben. Fővárosi tsz- ből jött, a XX. kerületi Vörös Októbert cserélte fel ezzel a megyénk nyugati részén gazdálkodó szövetkezettel, amely — mint mondja — ide- érkezésekor mind a vezetést, mind pedig az időszerű munkákra való felkészülést tekintve, a leggyengébb volt a községben. Bolla Károly főagronómus alig múlt negyvenéves, mégis 17 esztendei mezőgazdász múlttal büszkélkedhet. — Eddigi prakszisom jó iskola volt — emlékezik —, az üzemágaknak csaknem mindegyikével megismerkedhettem. A legtovább az állattenyésztésben dolgoztam: egy sertéstenyésztő célgazdaságban, valamint szaktisztviselőként a TEGI-nél. Hatéves termelőszövetkezeti gyakorlat van a hátam mögött: ez idő alatt voltam főagronómus és elnök is. Ott álltam tehát a megalakuló nagyüzemek bölcsőjénél; átvészeltem a „gyermekbetegségek” időszakát is ... A fejlődő mezőgazdaság azonban napról napra újabb módszerek, termelési eljárások alkalmazását követeli. A hosszú szakmai gyakorlat mindenesetre hozzásegít a legcélravezetőbbek felismeréséhez. Bizony, túlzás lenne azt mondani, hogy háromnegyedéves diadalkapuval fogadták a tsz-ben. Meglehetősen nagy volt itt a káosz. Az elődök — mert áprilisban a tsz elnöke is még csak két hónapja viselte ezt a tisztét — más-más úton-módon képzelték a vezetést, ami végképp nem járt eredménnyel. Mi tagadás, a közös vagyon dézsmálása sem ment ritkaság számba. Jó néhány erélyes intézkedésre volt szükség, amíg eljutottak oda, hogy ma már a szövetkezet gazdái is ügyelnek közös vagyonukra. •— Először is az elnökkel értettünk szót, megállapodtunk abban: hogyan tovább? Teendőnk volt bőven. Az első intézkedés volt, hogy a traktorosok bérezését műszakonként 84 forintra emeltük. Azóta az egy traktoregységre eső normálhold-teljesít- mény az országos átlag fölé szökött, s a traktoros gárda a munkában és a fegyelmezettségben egyaránt élenjár. Zavarok voltak a jövedelemelosztásban is. Prémium csak a tsz állandó dolgozóinak jár. Azt azonban, hogy ki tekinthető* állandó dolgozónak, önkényesen állapították meg, s ez egyáltalán nem voít ösztönző hatással. Fél éve született meg az a közgyűlési határozat, amely félreérthetetlenül megállapítja a minimálisan ledolgozandó munkanapok számát — külön az idősebbekét és a nőkét —, ami alapja a mezőgazdasági munka premizálásának. Az erélyes vezetés és a körülményekhez idomuló munkaszervezés mellett az említett módosítások voltak a gazdasági javulás, a megszilárdulás legfőbb rugói. Szántóterületüknek csaknem a fele a négy községre kiterjedő öntözőfürt segítségével öntözhető. Elsősorban e vidék fő terményét, a fűszerpaprikát, továbbá a takarmánynövényeket látják el mesterséges csapadékkaL — Tavaly a paprikaföld minden holdja 10 ezer forint bevételhez juttatta az Aranykalászt. Jobb talajerőpótlással azonban a 14—15 ezer forint sem elérhetetlen. A trágyázást kell szorgalmaznunk, hogy a fűszerpaprika termesztése még kifizetődőbb legyen. Kukoricából — csövesben — 30 mázsa volt az átlagtermés. Ez nagyrészt a vegyszerezésnek köszönhető, ami serkentőleg hat a növény fejlődésére. Ha elegendő szerves- és műtrágyát juttatunk a talajba, véleményem szerint a tavalyi átlagtermés 10 mázsával is növelhető. Az előbbiekből következik, hogy fejleszteniök kell az állattenyésztést, hiszen trágya nélkül, önmagában az öntözővíz mitsem ér. Célkitűzéseik egyike éppen ezért a sertés- és a szarvasmarhaállomány növelése. A kocalétszámot év végéig a tavaly januárihoz képest már meg is kétszerezték; újabb süldők beállításával áprilisra eléri majd a százat. A jelenlegi 39 helyett az őszre már 60 tehenük lesz, a jövő év végén pedig ennek a háromszorosa. Üj, 188 férőhelyes tehénistállót is építenek. Céljuk: tbc-től teljesen mentes állomány létrehozása. A fertőzött jószágokat már most elkülönítik, s meghizlalják. E szándékok, tervek nem a levegőbe épülnek: a jól képzett, gyakorlott szakember számvetései nyomán —párosulva a közös gazdaságban azelőtt hiányzó, s az eredmények fundamentumát képező határozottsággal — megvalósulásukra minden biztosíték megvan. A mostani zárszámadáskor egyébként már mérleghiányunk sem lesz: a nyomasztó teherként ránk maradt több mint félmillió forintot kigazdál- kodtuk. ... Tekintete az udvart fürkészi, ahová most áll be egy ládákkal megrakott teherautó. — Megszerettem ezt a helyet — mondja, amikor távolabbi tervei felől faggatjuk. — Nem úgy jöttem ide, hogy kissé megmelegedjem, aztán to- vábbálljak. Talán nem is sok idő múlva a családom is leköltözik Miskére. A gazdász szemével úgy látom, hogy ebben a tsz-ben még sok lehe tőség van. A szövetkezeti gazdák túlnyo mó része már magára talált és látja a boldoguláshoz vivő utat. S ennek az útnak az egyengetésében nem kicsi az új főagronómus, Bolla Károly szerepe. J. T. Jól zárult a tavalyi gazdasági év Bálint László szőlőmunkás, az izsáki Aranyhomok Tsz veÄ munkahelyen
