Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-27 / 49. szám

1965. február 27, szombat

o’*iJ

4 „FEKETE HUMOR” /* #Ä*

w m IIHiPlllllllllllllllllllllim M mßjj&r

Látogatás Bornemisza László műtermében

' A belépő első pillantása a Copfosra esik. Rakoncátlan var- kocsai feketén ugranak ki a háttér vibráló kék színeiből. Tágra- nyílt szemében játékosság és értelem. Még nem nő és már nem gyerek. Copfos. Bornemisza László egyik kedves, sokszor megfestett figurája.

Körül mindenütt kép, rengeteg kép és vázlat, születő új művek ígéretei.

— Az elmúlt évben négy hónapot töltöttem Finnországban — mondja Bornemisza László — és pihenni, festeni hová is térhettem volna vissza? Természetesen Kecskemétre, a művésztelepre. A telep megnyugtató légkörében próbáltam a színek, a festői formák nyelvén mindazt elbeszélni, amit láttam, ami számomra képbe kívánkozó művészi élményt jelentett. Persze, nem valami színes, fotohűséggel megörökített útirajzsorozatra gondoltam. Az északi világ olyan belső sajátosságainak, bonyolult emberi, társadalmi jelenségeinek feltárására, amelyeknek csakis külső, felszínes kerete lehet a földrajzi környezet.

— Íme, Helsinki, a humor szemüvegén át nézve — mutat egy elkészült' képre.

Első látásra nem tűnik fel más, csak a színes foltokat szétszabdaló fekete vonalak. Alaposabb tanulmányozás után kiderül, hogy minden kis négyzet, pont, vessző — sorsokat, nyelv- öltőgető kajánsággal Isifigurázott emberi tulajdonságokat takar. Álszent kispolgárokat, vas- kalapos hivatali méltóságokat, önző, irigy, kéjsóvár arcokat a felhőkarcolók bábalében. Nemhiába tartják Bornemisza Lászlót a „fekete” — vagyis az akasztófahumor festőjének. Már itáliai sorozatának kepeivel is bebizonyította, hogy érzi a nyugati életforma veszélyeit, ellentmondásait és figyelmeztet rá: a szatíra vitriolba mártott fegyverével.

— Az itáliai sorozat egyébként nagy siker volt Helsinkiben. Kicsit el is fáradtam a nagy ünneplésben, jó volt hazajönni. A művésztelepre lassan olyan érzéssel indulok, mintha hazamennék. Szeretek itt dolgozni. Csend van, nyugalom és sok barát. A képzőművészetbarátai. Kijönnek hozzám, vitatkozunk. Üj formajegyekről, arról, hogy bűn-e az absztrakció? Véleményem szerint minden kép „bűn”, amelyik nem mond, nem fejez lei semmit. Idejét múlta a céltalan, önmagáért való és a sznobok hiúságát legyezgető fes- tegetés. Nem tájképeket és nem

is kifejezéstelen vonalak összevisszaságát, hanem a kort és az ebben a korban élő embert kell kifejeznünk, megfestenünk...

Csupa tűz, szenvedély, nyugtalanság. A sarokba szalad, vázlatokat kotor elő egy vaskos dossziéból. Kitölti a kávét, feltesz egy parányi hanglemezt. Miközben a műterem' megtelik

ságára az embereket rádöbbenteni. Megmutatni a világot a maga valóságában, és benne az embert összetettségében, nyersen, őszintén, az előítéletek és a látszatok szépítő álarca nélkül.

Dülöngélő házak, kapzsi kereskedők, macskafejű papok, vásári kutyakomédia. A rokonlélapp népdalok különös, vontatott dallamával, máris új könyvekről, filmekről, kint, vagy itthon látott festményekről beszél. Az előtte álló nagy útról, amely nyughatatlan művészete újabb jelentős állomásának ígérkezik.

— Rövidesen egy hosszabb észak-európai útra indulok. Addig dolgozom, készítem a stockholmi és koppenhágai kiállításom anyagát. Mivel az európai művészetben most a világtól való elidegenedés, az elszemélytelenedés jelel tapasztalhatók, szeretném a magam módján felvenni a harcot ellenünk. Az elem- bertelenedés ellen küzdeni odakint a modern festészet eszközeivel!. .. Egész utamat tulajdonképpen egy ilyen „humanista” propaganda szolgálatába szeretném állítani.

Elhallgat, most már a falon sokasodó képeké a szó. A bennük kifejezett szatirikus élű, mélyen intellektuális gondolatokat nehéz nyomon követni, de nem lehet nem megérteni. Bornemisza László, a kor festője, aki merész szín- és formanyal- vével nem kizárólag meghökkenteni, de felrázni, gondolkodtatni akar. Nézőinek nem engedélyez közönyt, kényelmes gyönyörködést. A festő nem kozmetikus — ez az életelve — a festő hivatása valaminek az igazlek, a költő — Mezei András — megértette a képek különös nyelvét. Megértette és megéne- kélte. így:

A Sündisznó Űr megesúfdlt. Virrasztó arcán ül a hold.

A csupa nyúltarc éjszakát alsónadrágok lengik át.

Vadas Zsuzsa

Hogy a tudás itaiplÉ c ;

Húsz évet léptünk előre fel- szabadulásunk óta.

Ez alatt a húsz esztendő alatt nagyot haladtunk. Elmaradt országból fejlett ipari ország lettünk, mezőgazdaságunk rálépett addig nem álmodott széles és termékeny útjára. De nemcsak az iparral és a mezőgazdasággal, nemcsak a kereskedelemmel és az építkezéssel történt valami nagyon új és nagyon nagy dolog, hanem az emberrel is, aki az életet éli és mozgatja, irányítja.

Jelentékeny dolgok történtek a tudás, az ész frontján. Húsz év alatt akkorát léptünk előre, mint azelőtt talán évszázad alatt se.

De azért még vannak fehér foltok. Nagy eredményeink mellett találkozunk lemaradásokkal. Bizonyos rétegek még nem jutottak el odáig, hogy ösztönösen keressék a művelődést. Nekik helybe kell vinni és meg kell mutatni az utat affelé, ahol nagyobb szellemi kincsek birtokában boldogabb lehet az ember.

Akik még most kezdik

A SZOT 1962. áprilisi határozata alapján Bács-Kiskun megyében is megszervezte a Szak- szervezet Megyei Tanácsa a politikai iskolákat. Ezeknek az iskoláknak az a célja, hogy alapot adjon, érdeklődést keltsen azokban a dolgozókban a világnézeti és politikai kérdések iránt, akik még semmiféle politikai képzésben nem részesültek.

Érdekes lapozgatni abban a jelentésben, amit a Szakszerveliopenj és paragrafus

Egyik nagyközségünk iskolájának hivatalsegéde — szikár, magas ember — tavaly kapott új munkaköpenyt a „keret”-ből. A községnek új iskolája van, korszerű fűtőalkalmatossággal, így a fűtőmesteri teendőket is a hivatalsegédre bízták. Nem is volt ebben semmi hiba.

Hanem hát a vadonatúj köpenyben díszelgő fűtő-hivatalsegéd családi állapotában bekövetkezett földrajzi változások következtében lemondott állásáról, elköltözött a faluból és hivatalát átadta egy másik hivatalsegédnek. Ez az új ember viszont remekül megtermett, ütögeti a 100 kilót.

Nos, a hivatalátvétellel együtt

járt a köpeny átvétele is. A tavalyi köpeny kihordási ideje még nem járt le, így mást nem kaphatott a megtermett kartárs, csak a keszeg előd által ki nem hordottak Ámde a körkeresztmetszeti differencia következtében valami nem stimmelt.

Bekövetkezett tehát az igazgatóhoz és előadta kérését.

— Szaktárs, pénz az volna köpenyre, keret azonban nincs, így most addig hordja a régit, míg az idő el nem telik.

így most a százkilós kartárs hordja a hatvankilós kartárs köpenyét. Mert erre átkozta a Paragrafus...

B. J.

soha ne állj szóba senkivel. Mindig akad valaki, aki hajlandó kihasználná.

— Későn mondja.

— Beláthatod, hogy nem ülhetek mindig a szoknyád mellett.

— Én már mindent belátok...

Zsupánt nyugtalanította, hogy

hogy a lány ilyen gyors beletörődést mutatott. Nem hitt Vali látszólagos megbékélésében.

— Bőven van időd... Lehiggadsz, és magad is látni fogod, hoey egy kis balesetnek nem keíí ekkora feneket keríteni. Eltúloztam. ..

— Ne vigasztaljon, Sándor bácsi. Már kihevertem.

— Látod, így kell beszélni. Tanulhatsz a nővéredtől. Ö sem ahhoz megy férjhez, akibe először beleszeretett. Mégis milyen boldog. Jövő vasárnap lesz a lakodalma. Mulass egy nagyot, és a rossz emlékeidet dobd a kútba.

Valiból fohászkodó sóhaj szakadt fel. Mint eddig, most is az utat nézte, tágra nyft szemmel.

— Nagy dáridóra készülnek. Az egész család arra készül. Rólam nem tudnak semmit. Nagy dáridó lesz. Akkorát fogok mulatni, hogy megemlegetik...

Zsupán még mindig nem győződött meg arról, hogy Vali visz- szanyerte egyensúlyát. Együttérzőn, de kétkedve pillantott oldalra. Megnyugtató jeleket szeretett volna leolvasni a lány arcáról. De Vali vonásai, nyíltságuk ellenére is, titokzatosak ma- ' radtak, és az orvos kétkedése ettől csak nagyobb lett.

Túl a városon, lenge ködben, szelid havazásban, sebesen szalad az orvos gépkocsija. Zsupánnak melege van a nyitott felöltőben, fellazítja a nyakkendőjét és kigombolja az ing felső gombját is. Inkább rutinból vezet, a reflexek felügyeletére bízza magát. Tompa, egészen halk koppanás hallatszik. Nem veszi észre.

Kint eközben valaki az árokba repül, és egy bicikli vágódik a padkára. Az egész egy pillanatig tart. Még forog az eldőlt bicikli kereke, az árokból mo- corgás nesze és nyögés hallatszik. Az autó már messze jár a nyílt országúton, távolodó fénypászma, és a szélességjelző lámpák világossága üt át a laza ködfátyolon. Két párhuzamos fekete csík marad utána az országút érintetlen hószőnyegén.

*

Színpompás nyári délután volt, verőfényben fürdött a táj. Zsupán és felesége hazafelé tartottak a nyaralásból. A falu szélén boldogan összenevettek. Barnaságuk, pihentségük néhány évvel visszafiatalította őket.

— Nem bánod, hogy haza kell jönni? — kérdezte az orvos.

— Alig várom, hogy lássam a gyerekeket — sóhajtott vidáman az asszony.

S ugyancsak vidám kíváncsisággal nézelődtek a faluban. Itthon minden a régi volt. Köszönést biccentettek nekik az emberek, ők kedvesen visszaintegettek. Szabadosék házához kö- zeldve lassított az orvos.

— Miért állsz meg?...

—• Kíváncsi vagyok Valira.

A feleség elnézően csóválta a fejét. Nem volt benne rosszalás, csak éppen túlzottnak tartotta az orvos lelkiismeretességét.

— Szép tőled, de mikor veszed már tudomásul, hogy meggyógyult?

— Ez igazán nem kerül sokba. ..

Zsupán mintegy türelmet kérve, könnyedén arcú1 csókolta feleségét, aztán kiszállt a kocsiból. Mit sem gyanítva, derűs tekintettel sietett Szabadosék portája felé. A kutya hűségesen hozzá szaladt, hízelegve sündörögte körül, mintha a gazdáját üdvözölte volna.

Az udvaron senki sem volt. Zsupán önkéntelenül szorongással haladt keresztül rajta. Meg- sokallotta a csendet, elkiáltotta magát: »

— Jó napot!...

Szava süket némaságba fulladt. Megállt, egy pillanatig várakozott, majd kíváncsian elindult a konyha felé.

Mintha kísértetet látott volna: Szabadosné jelent meg a kony- haajtőban, talpig feketében. Zsupán nem akart hinni a szemének. Visszaihökölt, de a következő pillanatban mindent megértett. Zavar, vád, fájdalom, bűntudat — mindez az arcára tódult, döbbenetében majdnem felüvöltött.

(Folytatása következik.)

zetek Megyei Tanácsa a politikai iskolák tavalyi eredményeiről állított össze.

Éten: az Efútók!

A tavalyi oktatási év elején az I. és II. évfolyamon 265 iskolacsoportban 6013 dolgozó tanult. Az oktatási év végére a csoportok száma 246-ra olvadt, a hallgatók száma pedig 5509-re.

Ennek a látszólagos nagymérvű lemorzsolódásnak oka volt többek között a kellő előrelátás hiánya, valamint a szervezetlenség. Másfelől pedig — ami ugyancsak az előrelátás hiányával magyarázható —" munkahelyi létszámcsökkenés és átcsoportosítások következtében egyes osztályok megszűntek, vagy beolvadtak más osztályokba.

Ami az egyes szakszervezeti szakmák eredményeit illeti, első helyen az építők szakszervezete áll. ök az év elején 68 csoportban 1874 hallgatóval indultak és az oktatási évet ezzel a létszámmal is zárták. Egyetlen fő lemorzsolódás nem fordult elő nálunk. Őket követi a KPVDSZ, a MEDOSZ, majd a vasutas szak- szervezet. Az utóbbi háromban azonban már fordult elő lemorzsolódás éppen a fentebb említett okok miatt.

Az idei oktatási évadra a tavalyi tapasztalatok figyelembevételével szervezték be a hallgatóságot. Az oktatás — amint azt az SZMT kulturális osztálya velünk köJülte — szép eredményekkel folyik. Aki a kétéves szakszervezeti politikai iskolát kellő eredménnyel elvégzi, azt tovább javasolják a pártoktatás valamilyen fői-májába, vagy a KISZ-oktatásba.

Könyvvel a tudásért

A szakszervezetek kulturális munkájának jelentős részét az üzemi könyvtármozgalom képezi. Hogy is állunk ezzel? Erre kértünk választ Fazekas István- nétó), az SZMT vezető könyvtárosától.

— A megyében 134 szakszervezeti könyvtár van — mondotta Fazekasné. — Egy központi könyvtár, 114 letéti és 20 önálló üzemi könyvtár. Százezer kötet könyvvel rendelkezünk összesen, ez a mennyiség 11 600 állandó olvasónak áll rendelkezésére. Az üzemi dolgozók összlétszáma 36 ezer. örvendetes tény, hogy a beiratkozott olvasók 83%-a munkás és paraszt.

A számvetésekből megtudtuk, hogy tavaly 128 ezer kötet könyvet vettek ki a szákszervezeti tagok a könyvtárakból, 25 ezerrel töbet, mint egy évvel előbb. Az olvasók száma 4 ezerrel emelkedett. 52 író—olvasó találkozót rendeztek a könyvtárak és 45 könyvkiállításon népszerűsítették a könyveket.

Az olvasók érdeklődésére jellemző, hogy a kikölcsönzött könyvek 35%-a ismeretterjesztő és tudományos munka volt, ezen belül magas a mezőgazda- sági szakkönyvek száma.

A Szakszervezetek Megyei Tanácsa tavaly hat üzemi könyvtárat látott el szekrényekkel, állványokkal. Sajnos, az üzemek nem követik a Ganz-Villamos- sági Gyár Bajai Üzemegységének példáját. Ez az üzem a műszáki és közművelődési könyvtár számára közös helyiséget adott és korszerű felszereléssel látta el a könyvtárat.

— Kik látják el a könyvtárosi teendőket?

— Sajnos, mindössze 3 függetlenített könyvtárosunk van

— mondja Fazekasné elvtársnő

— az is a központban. Az üzemi könyvtárosok valamennyien társadalmi munkában végzik a dolgukat. Számottevő vagyon van a kezükre bízva és ők igazán dicséretesen meg is felelnek feladatuknak.

Balogh József