Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-26 / 48. szám
1965. február 26, péntek 5. oldal Az NDK külügyminisztériumának meghívására csütörtökön reggel öttagú magyar újságíróküldöttség utazott a február 28- án nyíló lipcsei nemzetközi vásárra. A küldöttséget Bolgár István, a Képes Újság főszerkesztő helyettese vezeti. * Az építő- fa- és építőanyagipari munkásszállók lakói lényegében befejezték a szállások önkormányzati szervezetének újjáválasztását. Most mintegy 3500 dolgozóval több a szállás-aktivista, mint 1962-ben, a legutóbbi választáson volt. így csaknem tízezer szálláslakó foglalkozik ,,hivatalból” a munkásszállások ügyeivel. (MTI) * Ebben az esztendőben az iskolai felszereléseket értékesítő vállalat mintegy kétszáz millió forint értékben juttat az alsó, közép- és felsőoktatási, valamint a művelődési intézményeknek bútorokat, felszereléseket, szemléltető eszközöket, különböző anyagokat, a gyakorlati munkához szükséges gépeket, szerszámokat. A bútorellátásra előirányzott összeg meghaladja a 110 milliót. Többféle, korszerű, a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Lengyel- országból importált szemléltető és kísérleti eszközt is rendelkezésére bocsátanak az iskoláknak. fl tanyákon is készülődnek A felszabadulás huszadik évfordulójára már az ősz óta készülnek a nyárlőrinci kis iskolák nevelői és úttörői. Sok szülői házba is a gyerekek közvetítésével jutott el a nagy ünnepre való készülődés gondolata. A tanév első felét záró konferencia beszámolójában Bartos Gyula iskolaigazgató örömmel állapította meg, hogy a tantestület pedagógusai tudatosan és sikerrel hajtották végre a jubileummal kapcsolatos feladatokat: a felszabadítók iránti hálára nevelték a tanulókat és az eltelt húsz esztendő eredményeinek megismertetésére törekedtek. A félév tanulmányi átlaga emelkedett — 3,4 — amellett, hogy a tanulók 95 százaléka eredményes vizsgát tett. Az egy évvel korábbi adatok szerint a bukott tanulók száma meghaladta a tizenegy százalékot — most pedig alig hat százalék. A korrepetálások, a családlátogatások, a színvonalasabb szülői értekezletek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a hiányzás egy tanulóra jutó átlaga nem éri el a három napot. Az évfordulóra készülődés során fellendült az úttörőcsapat munkája. Még a legtávolabbi tanyai iskolában is elkezdődött az avatásra való készülődés. Sokan dolgoztak azon, hogy leGsaknem 800 hallgató a levelező tagozaton A Kecskeméti Mathiász János Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatán február első hetében befejeződtek a beiratások, 782 hallgatót vettek fel. Az iskola hatásköre három megyére: Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megyékre terjed ki. A beiratkozott hallgatók 16 osztályban fognak tanulni, ebből négy osztály megyén kívül — Cserkeszőlőn, Szegeden, Puszta- mérgesen és Bordányban — működik. Bács-Kiskun megyére mintegy ötszáz levelező hallgató jut. Tóth József, a Mathiász János Kertészeti Technikum levelező tagozatának vezetője elmondotta, hogy a kihelyezett osztályok mind a megyében, mind azon kívül nagy nehézségekkel küzdenek. A felügyeleti és fenntartó szerv — a Földművelésügyi Minisztérium — ugyanis nem biztosít helyiséget az osztályok számára, így mindenütt a helyi hatóságok jóindulatára vannak utalva. Solt- vadkerten például az általános iskolában nem engedik meg a tanítást a technikumi tagozat részére, Kiskőrösön viszont a Sütőipari Vállalat szűk iroda- helyiségében kaptak helyet. Azért van ez a mostohaság, mert sem a villanyért, sem a tüzelőért nem tudnak fizetni. Annak ellenére, hogy ilyen mostoha viszonyokkal küzd az iskola, a levelező tagozat tanulmányi eredménye országos viszonylatban is jónak mondható. ■ ■ ■ gyen végre az iskolában úttörőszoba. A kultúrházból elkérték a rossz székeket, kijavították. Megalakult a repülőmodellező szakkör, amelyben azóta is szorgalmas építőmunka folyik. A legtöbb gyerek részt vesz az ünnepi kultúrműsor előkészületeiben. Kereken 50 műsorszámot tanultak be eddig, s a legjavából fogják kiválasztani a községben tartandó ünnepi megemlékezés kultúrműsorának anyagát. Az énekkar Lö- vétei József vezetésével már gyakorolja az Internacionálét, a szovejet himnuszt, a Komszo- mol, a Vörös Hadsereg és a DÍVSZ indulókat. Megtanulják a régi ifjúmunkás indulót és a felszabadulásról szóló dalt is. Számos, az évfordulóval kapcsolatos verset tanultak be a pajtások. Kuzseja Lászlóné tanyai pedagógus vezetésével szavaló kórus próbálja az „Áprilisi nap” című verset. ,Ezek mellett népi gyermekjátékokkal, népdalcsokorral és jelenettel is készülődnek a gyermekek és a pedagógusok. A művelődési otthon kultúr- csoportjával is pedagógusok foglalkoznak. A csoport részt vesz a KISZ által meghirdetett fel- szabadulási kulturális szemlén. A kétnapos ünnep mindkét délutánjára gondoskodtak színvonalas sportműsorról. Bemutatják tudásukat a tornászok, a labdarúgó- és a kézilabdacsapat. A közel száz gyermeket hét pedagógus készíti fel, köztük Hácz Attiláné, Gulyás Endre, Lengyel Ferencné, Bera Márton. A nyárlőrinci tanyai iskolák beneveztek a járási művelődési osztály által meghirdetett „Legszebb tanyai iskoláért” indított versenybe, amelynek célja, hogy a felszabadulás 20. évfordulójára minden iskola környezete megszépüljön. A négyes számú tanyai iskola pedagógusai és tanulói máris elültettek 260 cserjét, a központi iskolánál hozzáfogtak az udvar feltöltéséhez. Mindaz, amit a nyáriőrin- ciek csinálnak és kigondoltak, másutt is követhető. Hiszen az itteni pedagógusok az átlagosnál rosszabb adottságok között végzik elismerést érdemlő munkájukat. Horváth Ignác XXII. Az étteremben már tetőfokán van a szokásos esti jó hangulat. Tömött vendégkoszorúk az asztaloknál. Zsupán körül is teljesen benépesedett a korábbi holt tér. Alaposan leitta magát az orvos. Alig ismerni rá a határozott, udvarias, jó benyomást keltő fiatalemberre. Réve- tegen nézelődik, szinte arról sincs tudomása, hogy egyáltalán itt van. Három tagú kis társaság cserkészik végig az asztalok között. Két fiatalabb, s egy idősebb férfi. Az idősebb a vezér, egyszersmind a részegebb. Jópofa, örökifjú öregúr, a ferencjózsefi idők és a modem világ bohém keveréke. Mihelyt meglátja a magányos Zsupánt, rohamot vezényel. — Oda! Egy nagy ember foglalt nekünk asztalt, gyerekek! Mértékletesnek egyáltalán nem nevezhető, harsány örömnyilvánítással rezzentik fel a mélázó Zsupánt, Mindhárman g é n y egyszerre ragadják meg a kezét, már-már goromba szeretettel gyömöszölik. — A hős! Nahát, nahát!... — Olvastalak az újságban!... — Nem vagyok én vezércikk — védeikezik összehúzódva Zsupán. — Üljetek le. A ferencjózsefi arszlán öreg vidéki ripacskónt tárja szét a karját. — Micsoda hidegvér! Átvágni egy kislány torkát! Él még a gyerek? — Melyik? — kérdezi szórakozottan Zsupán. — Amelyik babot nyelt! — Él, hogyne, maholnap menyasszony lesz... — Büszke vagyok rá, hogy a kollégám lehetsz! — biztosítja elismeréséről a részeg öreg, miközben helyet foglal. — Nagy nap ez a mai. Be akarok rúgni! — Nem fog sikerülni — ellenkezik az egyik ivócimbora. — Majd én leitatom — erős- ködik a másik. Zsupánnak terhére van ez a teljesen értelmetlen fecsegés. Mintha józanodott volna, amióta rárontottak. — Ha nem haragusztok, én elmegyek. — Szó se lehet róla! — tiltakozik az öreg. Károly nap van, muszáj berúgni. — Majd legközelebb, Károly bátyám — ígéri Zsupán. — Addigra még el kell döntenem egy vitát magammal. — Majd én eldöntőm, szép öcsém. Add elő a panaszod. — Sajnos, hosszú. Máig sem tudom, miért vagyok Sándor, amikor Károlynak születtem. — Tele vagy apró humorral, fiam! — veri hátba Zsupánt szertelen nevetés közben az öreg. — Igyál, igyál az istenért, innen ki nem teszed a lábad! — Ezt az álláspontot meg tudom érteni! — helyesel az egyik asztal társ. Zsupán egyre józanabbul magyarázza: — Muszáj mennem. Ebédre vár a feleségem. — Mondom ón! Dől belőle az apró humor! — lelkendezik pompás jókedvében az öreg. — Még maradsz. Egy egészen kicsit. Csalt a déli harangszóig. Addigra szépen berúgunk, aztán konflissal hazamegyünk!... Meglepődik az orvos, amikor az utcára lép: esik a hó. El sem akarja hinni, azt hiszi, agyrém az egész, amelyet a részegségnek és zaklatott idegállapotának köszönhet. De mégis jó hatással SZOMBAT DÉLUTÁN a kecskeméti Lőwy Sándor iparitanuló-otthonban A z új otthon falai között 1 ® nagy a mozgás. Az ügyeletesek hangja hallatszik itt is, ott is. — Négy órakor szobaszemle! Gyors lábak topogása a folyosókon és a mosdóban. Az ajtókban egy-egy félmeztelen legény tűnik fel. Kezükben tisztálkodó eszközök. Mások az ablaküveget fényesítik, a szekrényeket igyekeznek rendbe tenni, fürge kezek simítják az ágyakat. A szokásos szombat délutáni rendcsinálás az utolsó hivatalos program a héten. Amikor a szemle véget ér, ki-ki kedve szerint töltheti az időt. A kétemeletes modern, gyönyörű épületben az első évüket töltik a szakmunkástanulók. Szpiu Anti az ügyeletes asztalánál egy vaskos könyvet olvas. Börcsög Laci fekszik az ágyon. Pihen. Éppen túlesett a vizsgán, amelyen elnyerte a Szakma kiváló dolgozója címet. — „Kikészültem” egy kicsit — mondja. — Olyan lelkiismeretes, hogy képes belebetegedni, ha valamibe belefog, de nem mond le róla!... , fTzt Csvianov Pista mondja róla, aki másodéves vasbetonszerelő tanuló, s tagja az otthon vezetőségének. Vele már előbb találkoztam: a nevelői szobában, gépelt. Ugyanazt mondja róla is Karácsonyi József nevelő, amit ő Hörcsögről: Nagyon lelkiismeretes. — Sok ilyen tanulótok van? — kérdezem a nevelőktől: Karácsonyitól, Rékási Ferenctől, Virágh Bálinttól. — Sok. — Kik a legjobbak? — Csvianov, Kriszt Imre, Polgár József, Jánosi Sándor, Zad- ravecz István — sorolja a neveket egyikük. A másik hozzáteszi: Van még néhány tucat hasonló. A KISZ-ről kérdezem őket. Sokat segít nekik — ez a véleményük. Különösen a kulturális munkában. Ezért büszkélkedhetnek máris azzal, hogy ismert rajkózenekarukon kívül van énekkaruk, színjátszó- és tánccsoportjuk, modellező, rádiós, foto és honismereti szakkörük. A TIT filmelőadásai, az ifjúsági akadémia, a könyvtár, a klub, van rá a látvány, feje tisztulni kezd, nem kínozza szédülés. Csaknem frissen lépdel a parkírozóhely felé, azonban érthetetlen módon, egészen váratlanul, újult rohammal támad rá a szomorúság. Amilyen hirtelen, olyan heves ez a roham, valósággal pánikba esik tőle. Mintha menekülni akarna, gyorsan a kocsiba bújik, a kormányra dől, és értetlenül bámulja a vékony hóréteggel borított szélvédőt. — Micsoda hülyeség!... Hóesés, ilyen korán! Még sohase láttam havat a születésnapomon. .. Ködösen motoszkálni kezd benne, hogy mitől ijedt meg ennyire. Zavaros, be nem fejezett gondolattársítások gomolyognak benne korai őszüléséről, a november eleji havazásról, és arról, hogy vége az ifjúságnak. Megtörténik véle, amit józanul nem merne bevallani: nagyon sajnálja magát. Este tíz óra után rengeteg bicikli jön a gyárak felől. Sűrű rajokban, ritka hószállingózás- ban gurulnak Zsupán kocsijával szemben. Az orvos nem tud direktbe kapcsolni. Üggyél-baj- jal éviekéi a nagy forgalomban. A város széle felé változik a helyzet: nem szembe jönnek, hanem előtte hajtanak a kerékpárosok. Gyérül az út zsúfoltsága, az orvos gyorsíthat. (Folytatása következik.) a tv és a sportfoglalkozások tovább gazdagítják ezt a felsorolást. A Város kulturális vezetői is sokat segítenek nekik. Különösen Heltai Nándor és dr. Hen- key Gyula. Ezt a nevelők többször is hangoztatták. jé et hete nyílt meg az ott- hon könwtára, de máris hatvan olvasója van. Éppen a kölcsönzés idején nyitottam be. Huszan-huszonöten tolonganak a szekrények előtt. Válogatnak, keresnek, zsibonganak. Egy apró szőke gyereket, Nagy Karcsit kérdezem: — Mit keresel? — Valami indiánosat. — Én, a Kék szigetet — mondja egy másik. — Mért éppen azt? — Mert szeretem az űrhajózást. — Mi a szakmád? — Ács. Táncos József jön oda, a napos. Karján szalag. — Tessék már megmondani ki az a nagy költő, akit Barabás Miklós lefestett? — Miért kell ez neked? — A keresztre] t vénybe. — Leülünk egy sarokba és együtt illesztgetjük helyükre a betűket. Jóska köszöni, indul, de visszaszól még. — Én is kivittem egy könyvet, az olasz partizánokról szól. Izgalmas. Elkérem tőle a képeslapot, amiben a rejtvény van. A „Lobogó”. — A tied? — Igen, minden számát megveszem. Nyolcan-tízen vannak az egyik szobában. Leülök a fiúk közé, beszélgetünk. Amikor azt kérdezem, hogy érzik magukat, azt válaszolják: jól. — Magunk közt vagyunk — bíztatom őket — legyetek őszinték: Igazán jól? Némelyik erre is azt mondja, bogy jól, de most már nyomatókkal, mintha neheztelne, hogy nem hiszek nekik. Mások a vál- lukat vonogatják: Jól, vagyis- hát... — Nos, mi az a „vagyishát”? — Ritkán mehetünk haza. — Nem mehetünk este a városba. .. — Keveset nézhetjük a televíziót. .. — Sokat kell sorakozni..: — Nem elég a szabadidő... Hm!... Milyen másfajta „bajok” ezek, mint a harminc év előtti inasok gondjai. Pál Gyula tanár, az otthon fiatal, ötletekben gazdag, lelkes vezetője, amikor elmondtam neki a gyerekek panaszait, ezt felelte: — Van benne igazság, bár túloztak a gyerekek, ők ma még inkább csak a jogaikat tartják számon. Ha a sokféle kötelességet ugyanúgy értik, érzik majd, másképpen beszélnek. A többség máris ilyen. Kokat tudna erről beszélni k M arozsi József portás. Találóan csak ennyit mond búcsúzóul: — Sok még a csíntalanság, de nagyot javultak már. Fiatalok, ez sok mindent megmagyaráz... Varga Mihály Negyvenéves a Novlj Mir Negyven évvel ezelőtt indult a Novij Mir, az egyik legrégibl- szovjet szépirodalmi, társadalm és politikai folyóirat. A könyvnek is beillő folyóirat eddir megjelent 480 számában sói- olyan irodalmi alkotás látót napvilágot, amely később világhírre tett szert. Itt közölték először Gorkij: „Klim Számgin élete” című regényét, Solohov: „Csendes Don”-jának negyedik- könyvét.
