Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-26 / 48. szám
3. oldal 1965. február 26, péntek * Amikor a párttitkár iskolán van... Sajátos mádon — eredményesen __ A PÄRTTITKÄR elvtárs? Pá rtiskolán... — kaptam a felvilágosítást a telefon- vonal túlsó végéről, a Kecskeméti Cipőgyárból. Sebaj! — gondoltam —, ebben is téma rejlik. Tájékozódom, hogyan dolgozik a pártvezetőség, amikor a titkár iskolán vám ★ 'OÉKEVÁRI Sándomé end- liző szakmunkás a műhelyből került elő. A pártvezetőségben ő a tömegszervezeti felelős, s a párttitkár továbbképzésének idejére átvette annak feladatkörét is. . — Még egészen friss ez a megbízatás, hiszen Hegedűs elvtárs két héttel ezelőtt távozott az iskolára — kezdi a pirospozsgás arcú, rokonszenves asz- szony. — Mielőtt elment, a vezetőség minden tagjával megbeszélte a tennivalókat. Nem is szólva arról, hogy van munkatervünk, s ahhoz tartjuk magunkat. Januári vezetőségi ülésünkön és taggyűlésen is a Központi Bizottság december 10-i határozatát, illetve az abból fakadó feladatainkat tárgyaltuk meg. A jövő héten sorra kerülő vezetőségi ülésen pedig az előttünk álló feladatok megvitatása mellett a vezetőségválasztás óta végzett munkát értékeljük.. Maradjunk ezúttal a gyár kollektívája előtt álló feladatoknál, amelyeket az MSZMP városi bizottsága tömören így jelölt meg: . .a cipőgyárnak 10 százalékkal kell emelnie a termelését. A vezetőknek nagy gondot kell fordítaniuk az évközben megvalósuló beruházás lehetőségeinek kihasználására.” KEZEKRŐL az igazgatóiszo- bábán már hármasban beszélgetünk Békevárinéval és Sersényi Sándor igazgatóval, aki ugyancsak tagja a pártvezetőségnek. — Megítélésem szerint, abban az üzemben, ahol a termelés mennyiségi és minőségi mutatóit is időről időre teljesíti a kollektíva, ott a helyén van a pártszervezet — kezdte Sersényi elvtárs. — Nálunk pedig így van. S ebben az eredményben vitathatatlanul mérhető a párt- szervezetünk tevékenysége. Tavaly a tervelőírásunk százszázalékos mennyiségi teljesítése során például 93,5 százalékban biztosítottuk a kereskedelmi előírások szerinti első osztályú minőséget. [ Az idén jelentékeny fejlődés előtt áll az üzem. Külső látható jele a László Károly utcai, ma még vakolatlan új eméletes épület, amelynek sötét műanyaggal bevont ablakai mögül kihallik a szorgos munka zaja. _ H EM ÉLJÜK, az építő- ~ ipar dolgogozói nem hagynak bennünket cserben, betartják az augusztusi határidőt. Ez egyik feltétele ugyanis kettős műszakra való átállásunknak — sorolja Sersényi elvtárs. — Az erre való előkészület viszont a mi gondunk, s ez szabja meg az üzemvezetés mellett a pártszervezetünk feladatait is. — Például.:. — szól közbe Békeváriné, és lapozgatja az alapszervezet munkatervét. — .. Íme, itt van személyre szólóan meghatározva minden egyes kommunista pártmegbízatása. Virág Mihály egy faráhúzót és egy drótozót tanít be. Sutus Mihály, aki szakszervezeti aktivistaként is működik, egy dolgozót talpvarrásra tanít be. Deák József párt-csoportbizalmi ugyancsak talpvarrásra tanít meg egy munkást... — Ez a munka máris folyamatban van, hiszen a betanítás öt-hat hónapot vesz igénybe. S így az ott dolgozókkal, akik a fő reszortokba tanulnak bele, biztosítjuk a második műszak legfontosabb szakembereit — magyarázza Sersényi Sándor. Ezenkívül tájékozódnak az üzemben, 3d milyen reszortot kíván megtanulni az eddig végzett szákmunka mellé. (>|ZÓ, AMI SZÓ, ez a gon- ^ dós előkészítés lehetővé teszi, hogy az átálláskor csupán tíz-tizenöt új szakmunkásra lesz szüksége az tizemnek, és mintegy 150 fő segédmunkaerőre. Ily módon kívánják zökkenőmentessé tenni a második műszak ■bevezetését, nem is szólva a tervelőirányzatok teljesítéséről. Tudniillik, a jelenlegi napi 1100 pár gyermekcipő előállításával1 szemben az év végére — a két műszak jóvoltából — elérik majd a napi 2000 pár gyártását. — Persze, nemcsak az előkészületekkel foglalkozunk — veti közbe Békeváriné —, a kommunisták helytállására a napi feladatok végrehajtása közben is számítunk. — Csak egy példa erre: — így Sersényi Sándor — Januárban a múlt évi átlaghoz képest visszaesést tapasztaltunk a minőségben. Ezt ugyanis pontosan, szinte naprakészen vezetjük. A PARTVEZETÖSÉG fel- figyelt erre, megbeszéltük a tennivalókat, s másnap az aljaüzemrészben rögtönzött munkaértekezleten jeleztük a hibát. Utána jelentősebb javulás nélkül telt el néhány nap. Üjabb rövid műhelymegbeszélés. S egy héttel később már az üzem- és a pártvezetés dicséretét tolmácsolhattam a műhelyrész dolgozóinak, mert a januári 92,7 százalékos első osztályú teljesítés helyett február első dekádjában 93,3 százalékban biztosították az elsőrendű minőséget. A hattizecf százalék nem tűnik ugyan soknak, de mögötte sok pár cipő rejtőzik! Békeváriné ismét a pártalap- szervezet munkatervét lapozza, s mintha abból olvasrá, jegyzi meg: — Negyvenhárom tagot, közöttük hat tagjelöltet tartunk nyilván. Ez a tavalyi gyarapodásunk. És most ismét két felvétel, Tóth Mária és Nagy Lajos raktáros kérelme van előttünk. .. Mert a pártépítésről sem feledkezünk meg... Pemy Irén A sokrétű gazdálkodást folytató kecskeméti Űj Tavasz Tsz- ben már a harmadik éve a jövedelem elosztásának sajátos, az adottságaikhoz igazodó módját alkalmazzák. Gazdálkodásuk egyik fő ága a szőlő- és gyümölcstermesztés. A 210 holdat kitevő, összefügő közös táblákat egyenlő elosztásban három brigád műveli. A brigádok közt a területet úgy osztották fel, hogy mindegyiknek arányosan jut a jobban és a gyengébben termőkből is. Az alapos, lelkiismeretes munkára való ösztönzés végett a jövedelemelosztás alkalmával ki-ki a saját művelésű terület hozamából kapja meg részesedését. A brigádok önelszámoló egységek, s a termés 40 százalékát a brigádvezető nyilvántartása alapján, a teljesített munkaegység arányában osztják szét á gazdák közt. A szántóföldi növénytermesztésben a gazdáknak járó részesedést: a paradicsom, burgonya és takarmányrépa termésének a 40—40 százaléka, a kukorica- termésnek pedig az egyharmad része. Ily módon a gazdák mindegyike elvégzett munkája arányában részesül a jövedelem bői. Az állattenyésztésben egy évvel ezelőtt tértek át a műnk;: ^egység-részesedés helyett a tel jesítmény — a tejhozam, a súly- gyarapodás, a takarmányérték« sítés stb. — eredményessége szerint megszabott bérezési formára. Szorosan összefügg a term. - léssel, függvénye annak a közös gazdaság vezetőségének jö- vedelmezése is. A közvetlen vezetőség tagjaival együtt a hat brigádvezető is a tiszta jöved. lem 13,6 százalékán osztozik. Így ők is messzemenően érdé keltek abban, hogy- a munkák megfelelő időben, minél korszerűbb agrotechnikai eljárások szerint kerüljenek elvégzésre. A jövedelemelosztás ez ösztönző formájának nagy szerepe van abban, hogy a tsz a közös útra lépés első évének félmillió forintos mérleghiányát nemcsak megszüntette, de az elmúlt évben elért eredményeivel már a közepesen gazdálkodó szövetkezetek sorába lépett. J. T. Megháromszorozódott a Solti Gépjavító Állomás teljesít menye Terven felüli munkák Eredményes újítómozgaíom Alkatrészgondok Serény munka folyik a Solti Gépjavító Állomáson. A 90 szak- és 30 segédmunkás a közös gazdaságokkal már tavaly megkötött szerződések alapján 90 erőgépet, 10 kombájnt és mintegy 60 pótkocsit javít ki az idén —, ezek közül azonban 74 traktor javítását már az első negyedév végéig el kell végezniük. — Ennél jóval több lesz a munkánk — tájékoztat bennünket Bakos Nándor igazgató, hiszen a közös gazdaságokban nem tudják pontosan, hogy időközben még melyik gépük szorul kisebb- nagyobb javításra. Az említetteken kívül körülbelül 40—50 traktor rendbe hozására számítunk. Tavaly is csak 17-nek a javítására kötöttek szerződést a szövetkezetek, s végül 53- at kellett megreparál- nunk. Az állomáson egyébként a dunavecsei járás 29, s más járások néhány termelőszövetkezete, a kiskőrösi járás szak- szövetkezetei és egy-két dunántúli közös gazdaság, sőt, több fővárosi gyár részére is végeznek különböző javítási munkákat. A megrendelések nagy száma azt tükrözi, hogy a gépállomásból átalakított, korábban nehezen boldoguló üzem új vezetéssel és szakgárdával az elmúlt évben magára talált, amit az is bizonyít, hogy egyetlen esztendő alatt több mint a háromszorosára növelte teljesítményét. Munkásainak többsége négy községből, Dunavecséről, Soltról, Após tagról és Dunaföldvár- ról való, s javuló hírére még a dunaújvárosi üzemekben dolgozó több szakember is itt vállalt munkát. A kollektív szellem erősödését és a jó vezetést dicséri, hogy például tavaly decemberben terven felül 25 erőgépet kellett megjavítani, s hiánytalanul megoldották ezt a feladatot. A szerelők egymást ellenőrzik, ösztönzik, amiben szerepet játszik az is, hogy egy- egy terven felüli feladat megoldására célprémiumot tűznek ki számukra. Az említett erőgépek rendbehozásáért például összesen 15 ezer forintot kaptak ezen a címen. Nagy gondot fordítanak az újításokra is. Számos kisebb-nagyobb új technológiai eljárást dolgoztak már ki, s most Simon Lajos főmérnök javaslatára, háromezer forint újítási díj kilátásba helyezésével, egy olyan hidraulikus berendezés elkészítését kapták feladatul az újítók, amellyel hatféle munkát kell elvégezni. Munkaidejük után azóta öten- hatan törik a fejüket a konstrukció elkészítésén. kérdéseivel szemben és a kö- vónyesülést. A kispolgáriság tudomásul veszi a szocialista változásokat is, amelyek hazánk- bari végbementek, látszólag alkalmazkodik hozzájuk. Nem támadja szemtől szembe a szocializmust, csak megpróbálja azt a maga módján értelmezni, saját individualizmusához, egoista önzéséhez formálni. E kispolgári értelmezés szerint az egyénnek csak követelései vannak a közösséggel szemben, de nincsenek kötelességei; az egyéni ér- nyesü léshez minden eszközt fel lehet használni, de a társadalom nem követelhet meg fegyelmezett munkát a tagjaitól. A mai kispolgáriság azért veszélyes, mert formájában sokszor igyekszik a szocializmushoz idomulni, megtévesztő módon összekeveri a szocializmus magasztos elveit a kispolgári életideállal. A jobb életre való törekvés, az egyén boldogulása anyagi és szellemi tekintetben: a szocialista társadalom célja. Ezért nem érthetünk egyet azzal a felfogással, amely a jobb élettől, az anyagi javak bőségétől félti a szocialista erkölcsöt, és az életszínvonal emelkedésében látja a kispolgáriság forrását. A kérdés azonban az, milyen úton, és milyen eszközökkel akarja az egyén elérni a jobb életet: a közösség érdekein átgázolva, másokkal nem törődve, becsületes munka helyett gátlástalan ügyeskedésekkel zösségtől elzárkózva, individualista módon keresi az egyéni érvagy pedig a közösség erejére támaszkodva és a közösség érdekeit szolgálva, fegyelmezett munkával, az egyéni érdekék és a közösségi érdekek összehangolásával. „A jobb életre törekvés — mondotta az országgyűlésen Kádár elvtárs —, amíg összhangban van. a társadalmi haladással, egészséges, azon túl azonban a társadalom érdekeit sértő önzéssé torzul.” A társadalom érdekeit sértő önzés sokféle formában megnyilvánulhat. Némelyeken a minden áron való szerzés vágya uralkodik el, amikor valamilyen erejüket és lehetőségeiket meghaladó dolognak (például autónak) a megszerzése minden mást háttérbe szorít életükben. Mások apolitikusan a magánélet sündisznóállásaiba vonulnak vissza és közömbösek a közügyek iránt: intézésükből nem kérnek sem részt, sem felelősséget, a közéleti tevékenység túlságosan „piszkos és veszélyes” munka számukra... végezzék mások. Az ilyen emberek sokszor őszintén úgy gondolják, hogy az ő lelkiismeretük tiszta, hiszen a munkahelyükön elvégzik a rájuk bízott feladatokat, és magánéletükön sincs folt. De vajon nem a közösség érdekeit sértő önzés egyik formája az, ha valaki közömbös a közügyék iránt, kényelemszeretetből, félelemből vagy önző számításból kivonja magát a közügyek aktív intézése alól, szó nélkül elmegy a körülötte tapasztalt hibák mellett, és semmit sem tesz azok kijavításáért, vagy beszél ugyan a hibákról, de azok kijavítását már másokra hagyja. Ha semmilyen erőfeszítést nem hajlandó tenni, semmilyen kockázatot nem hajlandó vállalni olyasmiért, ami látszólag nem közvetlenül az ő egyéni érdekeit szolgálja. Az ilyen életforma és életideál velejéig kispolgári még akkor is, ha hiányoznak a kispolgáriság gazdasági kritériumai: a kistulajdon és a kisáru- termelés. Az ilyen életformában is a kispolgári individualizmus, az egyéni érdekek szűk, egoista felfogása nyilvánul meg. A kispolgári individualizmus és önzés idegen test a szocializmusban. De nem könnyű megszabadulni a múltnak ettől a káros örökségétől, amelyet a megszokás, a rossz beidegzettség mellett sokszor a mi gyengeségünk, a fiatal szocialista rendszer fogyatékosságai is konzerválnak. A szocialista kollektívizmus a kispolgári individualizmussal és önzéssel szemben azt a programot hirdeti, hogy az egyén is csak a közösséggel, a közösség erejével, annak részeként boldogulhat. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb csapást a kispolgáriságra, a kispolgári szemléletre és magatartásmódra ennek a programnak a gyakorlati megvalósítása méri. Ezért a szocializmus minden gyakorlati sikere: a szocialista gazdaság fejlődése, a jólét növekedése a kispolgáriság további visszaszorításának a lehetőségét rejti magában. A marxista forradalmárok a kispolgáriság elleni harcot mindenekelőtt gyakorlati küzdelemnek fogják fel, amelynek során tettekkel kell igazolni a szocialista életforma és életideál fölényét. Hiba lenne azonban azt képzelni, hogy a gazdasági fejlődés nyomán automatikusan eltűnik a kispolgáriság. Éppen azért, mert a kispolgáriság gyökere nálunk nagymértékben az emberek tudatában, hibás szemléletében van, a kispolgáriság megszüntetésében is nagy szerepe van a szocialista tudatformálásnak. A tudat szocialista átalakításának pedig döntő feltétele a tömegek gyakorlati tapasztalata, aktív részvétele a közügyek intézésében és olyan közszellem kialakulása, amely elítéli a kispolgári individualizmust, az egoista önzést. Wiríb Ádán} Sajnos, a javító állomás sincs híjával annak a problémának, amelyet az a l!:a trészel látás hiányosságai másutt is okoznak. A Csepel-motorokhoz — az ”K—• 28-as és a 31-t-es DT erőgépekhez — például fél éve nem kapnak hengerfejet és hüvelyt, dugattyút, de más alkatrészekből is hiányt szenvednek. Az állomás két tehergépkocsija ezért szinte állandóan úton van a hiánycikkek felkutatása és az üzembe szállítása végett. Az alkatrészgondokon úgy igyekeznek enyhíteni, hogy szükségletük 40 százalékát a tíz esztergályos helyi előállítással elégíti ki. Másrészt az üzemmel kapcsolatban álló fővárosi gyárak is adnak időnként bizonyos alkatrészeket. Így például a Budapesti Hajtóműgyár nemrégiben összesen 300 kiló különböző, s nagyon jól felhasználható anyaggal látta el a javítóallomást. Remélhető, hogy az alkatrész, ellátás megjavítására irányuk országos törekvések segítene' az itteni gondok megszüntetésé ben is —, a szerződésben vállait és ezen felül várható mun kák elvégzésének fő biztosítéké azonban az állomás vezetőinelés munkásainak összefogás- helytállása, leleményessége ké pezi. . T. I.
