Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-23 / 45. szám

Z. oldal 1965. február 23, kedd Szovjet jegyzék az Egyesült Államokhoz A szovjet külügyminisztérium hétfőn jegyzéket nyújtott át az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének. A jegyzék­ben a szovjet kormány bejelen­ti határozott tiltakozását az Egyesült Államok kormányának amerikai hadihajóknak és re­pülőgépeknek szovjet hajókkal szemben nyílt tengeren elköve­tett tűrhetetlen és veszélyes cse­lekményei miatt. A jegyzék rámutat, hogy egy­re gyakoribbá válnak az olyan esetek, amikor amerikai hadi­hajóknak a szovjet hajóktól ve­szedelmes közelségben való ma­nőverezése következtében ösz- szeütközési veszély keletkezett. Az Egyesült Államok repülőgé­pei továbbra is veszedelmesen kis magasságban hajtanak vég­re repüléseket szovjet hajók fölött. Mindezek a cselekmények durván megsértik a nemzetközi jog általánosan elismert nor­máit. A Pravda a párt és az értelmiség viszonyáról A Pravda vasárnapi száma a lap főszerkesztőjének, Alekszej Eumjancevnek tollából cikket közül az SZKP és a szovjet ér­telmiség kapcsolatáról. Rumjan- cev cikkében hangoztatja, hogy a győztes szocializmus viszonyai között a pártnak nem kell vala­miféle különleges politikát ki­dolgoznia, amely megkülönböz­tetné a pártnak az értelmiség­hez való viszonyát a munkás­Puccs után Dél-Vietnamban A Hallstein-doktrina a csőd küszöbén Újabb zsoldosok érkeztek Kongóba EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN DEL-VIETNAM „erős embere” Nguyen Khanh tábornok, akit vasárnap leváltották a fegyveres erők főparancsnoki tisztségéből, hétfőn bejelen­tette, hogy beletörődik a döntésbe. Khanh — mint ismeretes — vasárnap egy utolsó kísérletet tett arra, hogy ismét magához ragadja a hatal­mat; a fő város tói mintegy 480 kilométerre észak­keletre fekvő Dalaiba repült. Híveket akart to­borozni, de a vele szimpatizáló páncélos egység, melynek feladata a saigoni repülőtér magtáma­dása lett volna, átállt ellenfeleinek táborába. Így kénytelen volt a megváltoztathatatlan hely­zetbe belenyugodni. A tábornokkal szemben álló erőknek az a véleményük, hogy Khanhnak el kell hagynia az országot. Amerikai részről is úgy vélekednek, hogy a volt tábornok távozása lehetőséget teremt a helyzet tisztázására. Hanoi lapok szerint egyébként Khanh távozása mögött Taylor, az Egyesült Államok nagykövete áll. Ki­használta a tábornok meggyengült helyzetét és Amerika-barát katonatisztekre támaszkodva el­távolította a hatalomból. Khanh bár, hűséges ki­szolgálója volt az Egyesült Államoknak, az utób­bi időkben megrendült iránta a bizalom, mivel a dél-vietnami hazafias erők egymás után nagy győzelmeket arattak a saigpni kormány csapatai lelett. Hírügynökségi jelentés szerint januárban a néphadsereg és a partizánok hétezer ellensé­ges katonát tettek harcképtelenné, köztük két­száz amerikait. Ezenkívül a felszabadító erők 52 ellenséges őrállást foglaltak el, lelőttek 22 ame­rikai repülőgépet, megsemmisítettek igen sok katonai járművet. Nagy mennyiségű hadianyag is került a hazafiak kezébe. A partizánok kato­nai sikereit ma már az amerikai katonai veze­tőség is elismeri. Közölték, hogy az utóbbi hó­napokban elszenvedett vereségek folytán a par­tizánoknak sikerült valósággal kettévágni Dél- Vietnamot, és a dél-kínai tengertől a laoszi ha­tárig Saigontól 480 kilométernyire északra, va­lóságos „vörös övezetet teremteni”. A Pravda vasárnapi vezércikke szerint nem vált be az amerikaiak számítása az agresszív cselekmények­kel kapcsolatban. A Pentagon azt remélte, hogy a szocialista országok nem tudnak egyöntetű vá­laszt adni az amerikai támadásra. A Pravda sze­rint azonban, nemcsak a szocialista országok egysége szilárdult meg a közös cselekvés meg­határozása közben, hanem egyre általánosabbá válik nyugati részről is a háború kiterjesztése helyett a béketárgyalások követelése. Erre utal Cbuve de Murville francia külügyminiszter nyi­latkozata is, aki washingtoni tárgyalásainak be­fejezése után kijelentette, hogy a vietnami problémát „mielőbb megtartandó tárgyalásokkal kell megoldani”. NASSZER, az EAK el­nöke vasárnap beszédet mondott egy nagygyűlé­sen, melyet Egyiptom és Szíria egyesülésének 7. évfordulója alkalmából rendeztek. Noha, a két ország uniója időközben felbomlott, ezt a napot Kairóban továbbra is az arab egység napjaként ünnepük. Nasszer kije­lentette, ha Izrael megtámadja akármelyik arab államot, a többi arab ország azonnal egységbe fog össze, hogy az agressziót visszaverje. A to­vábbiakban hangoztatta, hogy Nyugat-Németor- szág „elárulta az arabokat”, amikor titkos meg­állapodást kötött Izraellel fegyverek szállításá­ról. „A válság tovább éleződik és tetőpontjához közeleg.” — Ilyen és hasonló címekkel számol­nak be a nyugatnémet lapok a Walter Ulbricht kairói látogatásával kapcsolatos fejleményekről, és rámutatnak: Bonn közel-keleti politikája e hé­ten minden bizonnyal eléri válságának tetőfo­kát, s a kormány súlyos döntések elé kerül. Bonn a szombaton tartott kormánytanácskozá­son úgy döntött, hogy kitart a „Hallstein-doktri­na” mellett, és az úgynevezett gazdasági segély megvonásával fenyegetőzik. Az a remény vezeti, hogy sikerül megbontania az arab államok egy­ségét és elszigetelnie az EAK-ot. Annál nagyobb megdöbbenést keltett Ben Bella vasárnapi nyi­latkozata, amely szerint Algéria megszakítja a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val, ha Bonn és Kairó között szakítás következne be. A meg­döbbenést csak fokozta, hogy röviddel ezután Tunézia és Jordánia is kinyilvánította az EAK- kal való szolidaritását. Libanon pedig lemondta gazdasági miniszterének múlt hét végére terve­zett látogatását. Nyilatkozott a szíriai elnök is, aki kijelentette, hogy óhajtja az NDK és Szíria közötti kapcsolatok fejlesztését és megszilárdí­tását. A Hallstein-doktrina tehát a csőd küszö­bén áll. Erler, az SPD alelnöke sietett kijelen­teni, hogy a mostani válság „az adenaueri örök­ség keserű gyümölcse”. A KONGÓI KORMÁNY újabb fehér zsoldoso­kat irányított Kongó északkeleti részébe. A sza­badságharcosok által elfoglalt Mahagi város ost­romlóit akarja ezzel Csőmbe megerősíteni. A kongói kormány — mint ismeretes — azzal vá­dolja Ugandát, hogy csapatokkal segíti a várost elfoglaló felkelőket. Az Afrikai Egységszervezet békéltető albizottsága vasárnap megérkezett Léo- poldville-be, bár a bizottság még nem teljes. Tárgyalásokat kezdenek Csőmbe miniszterelnök­kel, valamint Kaszavubuval, majd Brazzaville- be utaznak, és tanulmányozzák a két ország kö­zötti kapcsolatok normalizálásának lehetőségét. Csőmbe újabb durva lépésre szánta el magát, kiutasította az országból az UNESCO IS tanárát, akiknek a költségeit a világszervezet fedezte. A londoni rendőrség lázasan nyomoz a hammersmithi gyilkos után A londoni sajtót napok óta foglalkoztatja az a gyilkosság, amelyet London hammersmith i negyedében követtek el múlt hét keddjén, és amelynek áldozata Mrs. O., Hara, lánykori nevén Bridie Moore, 27 éves prosti­tuált volt. Moore-t megfojtva találták a vasúti sínek mellett, napokig személyazonosságát sem tudták megállapítani. A nyomo­zást megnehezítette, hogy az ál­dozaton semmi ruha sem volt és a környéken sem találtak nyomokat. Egyetlen támpontot csupán az jelentett, hogy az ál­dozatot pontosan ugyanolyan módon gyilkolták meg, ahogyan egy ismeretlen tettes az elmúlt 15 hónap során ugyanezen a környéken hat másik prosti­tuálttal is végzett. Közlemény a NSZEP és a Dán KP Központi Bizottsága küldőt tségén ek í anácskozásáró l BERLIN. (TASZSZ) A Német Demokratikus Köz­társaság fővárosában február 18-án és 19-én tanácskozott egy­mással a Német Szocialista Egy­ségpárt és a Dán Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége Knud Jespersen el­nök vezetésével. A tanácskozásról kiadott köz­lemény hangsúlyozza, hogy az európai biztonság érdekében együttes erőfeszítéseket kell ten­ni az európai államok közötti kapcsolatok feszültségének eny­hítéséért és rendezéséért. A két küldöttség vélemény- cserét folytatott a nemzetközi kommunista mozgalom helyze­téről. Megállapították, hogy a kommunista mozgalom alapvető kérdéseinek és a kommunista világmozgalom egységét szolgá­ló lépéseknek a megítélésében nézeteik megegyeznek. osztályhoz, vagy a parasztság­hoz való viszonyától. Az értelmiség növekvő szere­pét az határozza meg, hogy egyre nagyobb jelentőségre tesz­nek szert a tudomány és a tech­nika legújabb vívmányai, egyre inkább érvényesül az a törek­vés, hogy a népgazdasági terv, a népgazdaság irányításának rendszere tudományos alapokra épüljön. A párt erélyesen szembeszáll a szubjektivizmus és az önkény különböző megnyilvánulásaival, egyes vezetőknek azzal a maga­tartásával, hogy semmibe veszik a tudomány következtetéseit. A Pravda hangoztatja, hogy a osak magára hallgató „vezér” saját csalhatatlanságában bízva az emberi tevékenység valameny- nyi területén és elsősorban a szellemi munka területén a leg­főbb döntőbírónak képzelte ma­gát. Más szavakkal, azt hitte, ő az egyedüli értelmiségi, bi­zalmatlan és türelmetlen volt a szellemi munka embereivel szemben, akik nézetei szerint indokolatlanul tartottak arra igényt, hogy az ismeretek vala­mely területén tekintélynek szá­mítsanak. A dolgozó tömegek, a párt és a nép bölcsessége le­küzdhetetlen akadályt emel egyetlen személy önkénye, a minden kérdésben döntő „ve­zér” akaratának való engedel­messég előtt. Rumjancev hangsúlyozza, hogy útat kell adni minden tehet­ségnek, azokra az emberekre kell támaszkodni, akik nem sza­vakban, hanem tettekkel segít­hetik elő a társadalmi haladást. A társadalomnak érdeke, hogy objektív, a valóságnak megfe­lelő értesüléseket kapjon a tu­dósoktól, nem pedig elhamarko­dott megalapozatlan következte­téseket egyik vagy másik, kon­junkturális elgondolás alátá­masztására. „Nem a vezetés joga Önmagá­ban, nem a betöltött tisztség ad jogot arra, hogy valaki beavat­kozzék az élet folyamatába. Erre az ad jogot, ha valaki az ismeretek, vagy a gyakorlati élet adott területén valóban szaktekintély.” A Pravda főszerkesztője az irodalom, a művészetek népi jellegével foglalkozva megálla­pítja, hogy a párt mindenkor ellenezté az olyan vulgáris el­képzeléseket, amelyek szerint a népiség egyenlő a primitív szük­ségletekhez vagy ízléshez való leereszkedéssel. Rumjancev hangoztatja, hogy az alkotó tevékenységet nem le­het parancsokkal ösztönözni, nem tűri a bürokratikus kincs­tári kezelésmódot, az aprólékos gyámkodást és utasítgatásokat. A tudomány, az irodalom és a művészet eredményes fejlődése megköveteli, hogy különböző is­kolák és irányzatok, különböző stílusok és műfajok versenyez­zenek egymással. De valameny- nyit a dialektikus-materialista világnézetnek, a szocialista rea­lizmus elveinek kell egyesíteni. (MTI) Hazautazott Pekingi! a szovjet kii döitség PEKING (MTI) J. Kozsevnyikovnak, az SZKP Központi Bizottsága tagjának, a közlekedési építkezés ügyei­vel foglalkozó állami termelési bizottság elnökének a vezetésé­vel hétfőn hazautazott Peking- ből a baráti és kulturális kap­csolatok szovjet társaságai szö­vetségének és a Szovjet—Kínai Baráti Társaságnak a küldött­sége. Ugyancsak hazautazott a Szovjetunióba a Szovjet—Kínai Baráti Társaság leningrádi tago­zatának küldöttségé Bojkovának, az OSZSZSZK Legfelső Taná­csa elnökségi tagjának, a Le­ningrádi Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága első elnökhe­lyettesének vezetésével. A küldöttségek a szovjet— kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés aláírásának 15. évfordulója alkalmából tartózkodtak a kínai fővárosban. Meggyilkolták Malcolm X amerikai néger vezet őt NEW YORK (Reuter, AP) Vasárnap este New Yorkban meggyilkolták Malcolm X ameri­kai néger vezetőt. Az afro— amerikai egységszervezet meg­alapítóját. Malcolm X Harlem­ben, szervezetének tömeggyűlé­sén 500 főnyi hallgatóság előtt készült beszédet mondani, ami­kor váratlanul több irányból lö­vések dördültek el és a golyóktól eltalálva a szónok a földre ro­gyott. Nyomban heves tűzharc támadt és a jelenlevők közül hárman megsebesültek. A rend­őrség beavatkozott, több embert letartóztatott. Malcolm X-et kórházba szál­lították, de az orvosok nem tud­tak már segíteni rajta. Az áldo­zatot hét golyó érte, több löve­dék az arcába, mellébe és a gyomrába fúródott. Feltevések szerint a gyilkos­ságot a „fekete muzulmánok” Két hét múlva választások Romániában BUKAREST (MTI) Egész Romániában befejeződ­tek az előkészületek a március 7-i parlamenti és tanácsválasz­tásokra. Két hét múlva mintegy tizennégy millió szavazó járul az urnákhoz, hogy megválassza a nagy nemzetgyűlés 465 kép­viselőjét és a helyi közigazga­tási szervek, a tartományi, já­rási, városi és kerületi népta­nácsok tagjait. Ez utóbbiak szá­ma eléri a 140 ezret. Az országszerte folyt jelölő gyűlések lezárultával a válasz­tási kampányt irányító Román Népi Demokratikus Front ki­áltványban fordult a választók­hoz. A vasárnapi sajtóban meg­jelent kiáltvány átfogó képet ad az utolsó választások óta eltelt négy év eredményeiről. követték el, egy szélsőséges szer­vezet tagjai. A 38 esztendős korában megölt Malcolm X néhány éve maga is a fekete muzulmánokhoz tar­tozott. Ez a szervezet célul tűzte ki az amerikai négerek fegyve­res felszabadítását és ebből a célból „harci osztagokat” hozott létre. A fekete muzulmánok ve­zetője Elijah Muhammad. Más­fél esztendeje a szervezetben nagy harc indult a vezetésért, Malcolm X magához akarta ra­gadni az irányítást. Muhammad hívei azonban többségben voltak és Malcolm X-et kizárták a szer­vezetből. A szakítás után Mal­colm X New Yorkban megalapí­totta saját szervezetét, amely a fekete muzulmánokhoz hason- lóán szélsőséges nacionalizmust hirdetett és magáévá tette a ter- rorisztikus módszerek alkalma­zását. Az elmúlt másfél esztehdő- ben hívei állandó összetűzésben voltak a rivális fekete muzul­mánokkal és azóta Malcolm X ellen a rivális szervezet tagjai több merényletet kíséreltek meg. Egy héttel ezelőtt gyújtóbombát dobtak New York-i lakásába. A hírek szerint a gyilkossá­got követően egy csoport néger New Yorkból Chicagóba, a fe­kete muzulmánok központjába utazott, feltehetően azért, hogy megbosszulja vezére halálát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom