Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

tízezer fiatal gondja, í a „mindent tudó” füzet Pályaválasztási tanácsadások és ankétok megyénkben Túl hangos Egy kicsit rendbe hozták a kecskeméti vasútállomás vára- kozócsamokát. Nem piszkosak már a falak, s ha az időnkénti huzatot, s a mellékhelyiségekből kiáramló kellemetlen szagokat leszámítjuk, majdnem tűrhetően érezheti itt a várakozó utas ma­gát. (Egy kultúrvárőíerem per­sze még jobb lenne, de addig még sok víz lefolyik a Tiszán!) Szóval, majdnem tűrhetően, ezt mondottam. Igen, mert időn­ként, sajnos, elég sűrűn, meg­szólal a falra erősített — és ugyancsak korszerűsített — hangszóró, s bömbölni kezd. A terem három különböző pontjá­ról ontja a sablonos szöveget a gyanútlan emberek felé: „Az el­ső vágány mellett tessék vi­gyázni. ..” stb. S mindezt olyan hangerővel, hogy aki csak fél órát kénytelen itt eltölteni, az ijedten menekül ki a szabadba, mert úgy érzi, a dobhártyáit ha­sogatja a hangszórókból kiáradó beszéd. Vajon nem lehetne ezen segí­teni? — TE HÁNYAT tartasz nyil­ván? — Nyolcat. — És te? — Körülbelül ugyanannyit. Az iménti párbeszéd a Kecs­keméti Járási Tanács mezőgaz­dasági szakterületet patronáló vb elnökhelyettese és munka­társai között zajlott le a minap. Az újabb szerencsét próbálók pedig mezőgazdasági szakembe­rek. Javarészt agronómusok, de akad közöttük könyvelő is, akik a gazdasági év befejeztével, a zárszámadás után helyet szeret­nének változtatni. Az ország kü­lönböző pontjain eddig betöltött állásukból ezúttal Kecskemét környékére pályáznak. NÉZZÜK néhány személyesen folyamodónál az indoklást. — Az egyik férfi, akivel én tárgyaltam — mondja Széli Fe­renc elvtárs — arra hivatkozott, azért szeretne a Duna—Tisza közére kerülni, mert „nem bírja a dunántúli levegőt”. A másik azt hozta fel indokául, hogy kö- z<*»ebb szeretne kerülni a csa­ládjához, s kiderült, hogy hoz­zátartozói Szabolcs-Szatmár me­gyében élnek... Akadt közöttük olyan, a nyugdíj korhatárhoz közelálló budapesti jelentkező is. aki arra hivatkozott, hogy a Földművelésügyi Minisztérium egyik illetékesével megbeszélte már a dolgot, aki ígérte, hogy Ebben az oktatási évben több mint tízezer diák kap végbizonyítványt Bács-Kiskun megye általános és középisko­láiban. A fiatalok részére a megyei pályaválasztási tanács ez évben valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézmény­ben tart pályaválasztási ta­nácsadást. A szülőknek pedig, hogy még fokozottabban segít­sék gyermekeiket a pályavá­lasztás nehéz perceiben, a he­lyes életút megválasztásában, száz, a pályaválasztással kap­csolatos ankétot rendeznek a városokban és községekben. Érettségi és szakmunkás bizonyítvány A napokban hagyta el a nyomdát a megyei pályavá­lasztási tanács által összeállí­tott Pályaválasztási Tájékozta­tó, melyben a szerkesztők — figyelembe véve a helyi lehe­tőségeket — részletes áttekin­tést nyújtanak a továbbtanulá­si, illetve az elhelyezkedési lehetőségekről. A jól bevált 5+1-es oktatás­ra ez évben huszonkét me­gyénkben gimnáziumban isko­láznak be általános iskolát végzett tanulókat, ahol az érett­ségi bizonyítvány mellett szak­mai előképzést is kapnak. A Bajai III. Béla Gimnáziumban növénytermesztő, vasas, mű- himző, textilipari, villamossági a Bácsalmási Hunyadi János Gimnáziumban baromfitenyész­tő, növénytermelő, mezőgazda- sági gépszerelő, a két kalocsai gimnáziumban konzervipari, mezőgazdasági gépszerelő, ker­tész, lakatos, illetve fehérne­műkészítő, kalocsai népi himző, tejipari, kertész, a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban asztalos, autószerelő, kőműves, a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban konzervipari, kertész, szőnyegszövő, épület- gépész, a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban — a helyi új ipari létesítmények szakmunkásigényének kielégí­ü gyében leszól a járási tanács­hoz. Persze, nem szólt le senki. S a jelentkezőkkel folytatott beszélgetések során, az esetek nagy többségében már az első pár mondat után kiderült, hogy eddigi munkahelyükön letelt a dotációs időszak, ezért kíván most helyet változtatni. Aztán említést érdemel még egy „ap­róság”, nevezetesen szerénynek cseppet sem mondható bérigény. Kevesen akadtak a kínálkozók között, akik a havi jövedelem- igényüket négyezer forinton alul jelölték volna meg. SZÓ, AMI SZÓ, igazat kell adnunk Molnár András járási vb elnökhelyettes ama megálla­pításának, hogy: tisztelet a ki­vételnek, újabb „vadászterület­re” pályáznák ezek a „váltó” emberek. S ezzel mételyezhetik a közhangulatot azok ellen is, akik tudásuk javával, becsüle­tességgel igyekeznek helytállni azokban a közös gazdaságokban, ahová állami dotációval kerül­tek. Pedig nagy többségük már bizonyított. A zárszámadások eredményei tanúskodnak róla. A hivatása magaslatán álló mező- gazdasági szakember arra törek­szik, hogy minél tökéletesebben megismerje a szakértelmére szá­mító közös gazdaság minden rö­gét és minden gazdáját, mert ez egyik alapfeltétele a mind ered­ményesebb munkának. (—>' =1« 1 tésére — műanyag feldől gozó és cipőfelsőrész-készítő szak­mát tanulhatnak a hallgatók. Ezenkívül — a további 14 gimnáziumban többi között — kertész, elektroműszerész, nö­vénytermesztő, mezőgazdasági gépszerelő, állattenyésztő szak­mával ismerkednek meg. A szakközépiskolákban — így több gimnázium és techni­kum egy-eqy osztályában — az érettségi mellett szakmunkás­bizonyítványt kapnak a hallga­tók. Az 1965/66. oktatási évben 11 megyei gimnáziumban és technikumban létesítenek szak- középiskolát, ahol a többi kö­zött " vízügyi, közgazdasági, ke­reskedelmi, állattenyésztő, zöld­ségtermelő és hajtató, szőlőter­melő és borkezelő, mezőgazda- sági gépszerelő, szántóföldi nö­vénytermesztő és gépész sza­kon biztosítják a fiatalok kép­zését. Hová, merre? A közel kétezer most érett­ségiző fiatalnak bizony sok gondot okoz, hogy milyen fel­sőfokú oktatási intézménybe kérje felvételét. A Pályaválasztási Tájékoz­tató szerint, megyénkben a Kecskeméti Felsőfokú Techni­kumban gyártástechnológiát, a Kiskunhalasi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumban nö­vénytermesztést, a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikumban gyümölcs- és zöld­ségtermesztést, a Bajai Felső­fokú Vízgazdálkodási Techni­kumban vízgazdálkodást ta­nulhatnak a fiatalok. A bajai tanítóképző intézetben alsóta­gozatos tanítói, a kecskeméti óvónőképző intézetben pedig óvónői oklevelet szerezhetnek. A megyén kívüli egyetemek­re, főiskolákra — többi között a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, műszaki egyetemre, közgazdasági egye­temre, a különböző mezőgaz­dasági és művészeti egyete­mekre, főiskolákra, a szegedi, budapesti, pécsi orvostudomá­nyi egyetemre, a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetemre, a Miskolci Nehézgépipari Egye­temre — az iskolákhoz kiadott felvételi lapokon, az iskola igazgatóságának véleményezé­sével történik a jelentkezés. Százharminc szakma „keres“ tanulót A Pályaválasztási Tájékozta­tóban szakmák szerint, de a járási és községi szakmunkás­igények feltüntetésével is fel­sorolták a különböző foglal­koztatási lehetőségeket. Összesen 130 különböző szak­mára a vállalatok, intézmé­nyek, állami gazdaságok, me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek, kisipari és háziipari szö­vetkezetek Baján 596, a járás területén 361, Kecskeméten 1117, a járás területén 189, Kiskunfélegyházán 442, a já­rás területén 114, Kiskunhala­son 322, a járás területén 267 általános és középiskolát vég­zett fiatalt vesznek fel. A du- navecsei járásban 96, a kiskő­PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1 fa. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. '■3fizetési dH i hónapra 18 forint öacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. indes; 85 065c rösi járásban pedig 177 most végző diákkal kötnek ipari ta­nuló szerződést. Elheíyezkedési lehetőségek Az általános iskolából kilé­pő fiatalok közül 4922 (2094 fiú és 2828 leány) részére biz­tosítanak napi négy, hat, illet­ve nyolcórás munkát. A közép­iskolát végzettek közül pedig 1519 (994 leány és 525 fiú) szá­mára lesz napi hat, illetve nyolcórás munkalehetőség me­gyénkben. A Bácsalmási Állami Gaz­daságban száz — általános is­kolát végzett — fiatalt alkal­maznak. A helyi fmsz-nél, a vegyesipari vállalatnál, a lá­dagyárban, a DÁV és az AKÖV kirendeltségén pedig összesen 50 fiú és lány kap al­kalmazást. A járás területén továbbá Csávolyon, Dávodon, Érsekcsanádon, Hercegszántón, Madarason, Mátételkén, Ne­mesnádudvaron, Tataházán és Vaskúton vesznek fel most végzett fiatalokat állandó, il­letve idénymunkára. Baján a Fatömegcikkipari Vállalat, a gy ógynövényüzem, a Duna Tsz, Lenin Tsz, Vörös Fény Tsz, Micsurin Tsz, a Háziipari Szö­vetkezet, a Cementipari Vál­lalat, a ruhaüzem, a posta, a Vízügyi Igazgatóság, a Finom- mechanikai Vállalat, és a Vá­rosi Kórház foglalkoztat majd általános és középiskolát vég­zetteket. Kecskeméten a Finomme-' chanikai Vállalat, az SZTK, I az IBUSZ, a Faipari Vállalat, i az Alföldi Pincegazdaság, a MÉK, az AKÖV, a FŰSZERT, a KÍSZÖV, a szociális otthon, a Sütőipari Vállalat, az Alföl- j äi Cipőgyár, a Vendéglátó Vál- ; lalat, a Vízmű Vállalat, a Ter­ményforgalmi Vállalat, az In­gatlankezelő, az fmsz, az Építő és Szerelőipari Vállalat, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat, a Kecskeméti Konzerv­gyár, a Baromfiipari Vállalat, a Duna—Tisza közi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet, az er­dőgazdaság és a Téglaipari Vállalat több mint háromezer általános és középiskolát vég­zett diákot vesz fel nyártól kezdve állandó és idénymun­kára. A kiskőrösi járásban 12, a dunavecsei járásban 4, a kalo­csai járásban és a város terü­letén 2, Kiskunfélegyházán és a járásban 22, Kiskunhalason és a járás területén 12, a kecskeméti járásban pedig ösz- szesen 31 helyen alkalmaznak most végző tanulókat. Nyár és ősz... Ne tessék csodálkozni? Mi még a tavaszt utánzó téli idő­szakban élünk, de a ruhaterve­zők már a nyarat és az őszt ál­modják új kreációjukban. íme egy csinos fehér-szürkemin- tás piké strandkabátka — für­dőruha fölé —, az OKISZ ter­vezőlaboratórium új modell­jeiből. Őszre eltűnik a nappali fej­fedők széles karimája, s újra a nagymamáink által kedvelt és viselt sapkaforma lesz a divat. Nem hiszik? Nézzék meg ezt a kordbársonyból készült sapka­kalapot, amelyre még masnit is rakott a tervezője. De azért ugye csinos? K. M. „Eret vágtak" a násznépen A következő kis történetcsokrot Sza­bó László, a Vörös- kereszt megyei tit­kára mesélte el. Úgy adom tovább — elsőkézből —, ahogy akkor, a be­szélgetés közben pa­pírra vetettem. — Még a múlt őszön rendeztük meg az önkéntes, térítésmentes vér­adónapot Bugacon. A helyi alapszerve­zetünk vezetősége egy kicsit „elszámí­totta” a dolgot, mert erre a napra pontosan öt esküvő esett — házasulók- kal, násznéppel együtt —, s bizony nehézkesen indult a tanács épületében tartott véradás. A tiszteletes úr, aki évek óta az egyik legtevékenyebb ak­tivistánk, két eske- tés között szaladt át vért adni. — Az anyakönyv­vezető szobája előtt két fiatal pár topo­gott idegesen. Ké­sett a hivatalos es­kető, vagy a háza­sulok jöttek koráb­ban? Nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy a feszült vá­rakozást „kihasz­nálva” az egyik ta­nácsi dolgozó „rá­beszélte" a vőlegé­nyeket a véradásra. És esküvő ide, sö­tétruha oda — né­hány perc múlva a két vőlegény, két- két deci vértől könnyebben mon­dott igent arájának. — Lehet, hogy a véradásnak valami „különleges hatása” van, mert a fiatal­emberek az idei vérvételre is jelent­keztek! — A másik eset Hartán történt. — A délelőtti órákban egy víg lakodalmi menet vonult fel a véradó épület előtt. Az egyik helyi vörös­keresztes aktivista „odacsapódott” a násznagyhoz. — „Kedves... bá­tyám! Nem jönné­nek már be vért adni?” „Fáj az?” „Dehogy!.. — Azon a napon — a násznéppel együtt — százhar­mincnégy embertői kaptunk 2—3 deci vért és összesen 46.5 liternyit vittünk konzerváltatni. (—esi) JSapkösben „Váltó” emberek

Next

/
Oldalképek
Tartalom