Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

Milyen is volt az a „régi jó világ" Mesélnek a negyedévszázad előtti megyei újság megsárgult lapjai Itt ülök a bácsalmási könyvtár csinosan berendezett olvasó­termében, kezemben egy nagy feketetáblás könyvvel. A „Felső Bácska” című volt megyei újság negyedszázad előtti bekötött példányait tartalmazza a fóliáns. Az újságpapír már megsár­gult, de a betűk és a tábla még élénken feketék — mint aho­gyan illik is egy letűnt gyászos korszak krónikájához. Forgatom a lapokat és olvasom a címeket, amelyek mögött sorsdöntő világesemények és lélegzetelállító egyéni tragédiák húzódnak meg. Megannyi történelmi mozaikkocka, amik összes­ségükben egy hatalmas emlékművet alkotnak, örök tanulságul szolgálva azoknak, akik akkor éltek és akik azóta születtek, hogy: Íme, ilyen volt az a bizonyos „régi jó világ”! Nincs szándékom összehasonlító párhuzamvonásra, hiszen a cikkek és a látszólag jelentéktelen hírecskék is önmaguktól beszélnek. De hadd idézzek néhányat, olyanokat, melyek híven tükrözik az akkori állapotokat: Lézengek Egyedül vagyunk mint a Hold rángatózzunk a nyugtalanság izgága sugarán nyomunkban szél táncol a csend lombját szaggatja pörögve az esték fényes falai között Lelkünk kifeszítve izzik villog az utcák felett mint a neonreklám hatás nélkül már csak önmagáért és cél nélkül és vágy nélkül tompán dobol a sóhajunk tánczenék ütemére Simára koptunk a kószálásban nem tapadunk a rendhez a munka verejtékszagú termeit elhagytuk beburkolódzunk az ital felhőibe míg vádlón kutatja szívünket asszonyaink radar-tekintete Egyedül vagyunk mint a Hold meddőn kihullva a társadalom öleléséből átevickélve a távlat nélküli napokon míg lassan körülzár bennünket a félelem könyörtelen bilincse Hatvani Dániel 1938. január 3. Darányi Kál­mán miniszterelnök újévi be­szédében többek között kijelen­tette: „Politikánk nemcsak keresz­tényi és magyar, de szociális is, mert az egyesek túltengő gazda­sági erejével szemben meg akarja védeni a széles népréte­gek érdekeit is.” Így! És most nézzük meg, ho­gyan is védte a kormány a „szé­les néprétegek” érdekeit. Ezt megláthatjuk a lap január 11-i számában megjelent „Bácskai falvak életéből” című cikksoro­zat keretében napvilágot látott Bácsborsódról szóló írásban. (Megjegyzem, hogy ezért a cikk­sorozatért meg akarták vonni a laptól az állami támogatást, úgyhogy a nyolcadik cikk után be kellett fejezni a sorozatot.) Egy részlet a cikkből: „Bács- borsód valamikor egy család, a Latinovits család birtoka volt. Ezt a 13 466 holdat kitevő birtokot egyetlen nemesi familia bírta, de később a birtok fel­aprózódott. A Latinovits Albin- féle 4000 holdat Tomanovits György ny. bokodi főjegyző bé­relte, majd örökáron ebből két­ezer holdat megvásárolt. Most a második nagybirtok, kb. 1110 hold Schumacher Frigyesné tu­lajdonát képezi, majd utána Lelbach László következik 754, Milkó Mátyás 700, báró Vojnich Sándor 445 holddal.” RÉVÉSZ IMRE ÉS KECSKEMÉT A NAGY festőművész, akinek Kecskemét szoborral készül em­léket állítani, majdnem két év­tizedet (1920—1939) töltött itt. Művészete, puritán emberi nagysága megérdemli, hogy kis­sé részletesen megemlékezzünk életéről, alkotásairól. 1859-ben született. Nagy mes­terektől Bécsben, Párizsban ta­nult. Legdrámaibb alkotását a „Panem!”-et (Kenyeret!) 1899- ben festette. Ennek témájával már a múlt század végén a megbilincselt szocialista erők nagyságát tükrözte, és monda­nivalója ezeknek az erőknek XX. századbeli győzelmét sej­teti. Életének, hatodik évtizedét ta- tosta már, amikor 1920 őszén átvette a kecskeméti Művészte­lep vezetését. Két évtizeden át fáradozott azon, hogy képzett tanítványokat neveljen és mi­nél számosabb embert nyerjen meg a képzőművészet szerete- tének. Tanítványai közül — kik­től rendszeres munkát, de mi­előbbi teljes önállóságra törek­vést kívánt, — neves alkotó- művész lett Prohászka József (Ballá Ede-díjas és aranyérmes), Benedek Jenő és Szabó Vladi­mír (Munkácsy-díjas). Tehetsé­ges tanítványai és követői .még Benyovszky István, Farkas Lő­rinc, Hagyik István, Kiss Zol­tán, Rirnanóczy Géza, Metykó Gyula stb. Az utóbbiak jelen­leg is munkálkodnak. Mindig derűs, közvetlen, em­berséges modorú művész volt Révész Imre. Széles baráti kör alakult körülötte. Ez a kör a huszas évek nehéz viszonyai között segített a Művésztelep anyagi gondjain akkor, amikor se élelem, se tüzelő -nem volt, a ruházkodásról nem is beszél­Kiss 3. Zoltán rajza. ve. Művésznek lenni akkor nyo­morúságos sorsot jelentett. RÉVÉSZ Imre alkotásairól, művészetének jelentőségéről, a korabeli kritika mélységesen hallgatott. Nem kell csodálkoz­nunk ezen. Az életből vett és emberséggel teli zsánerképei mellett gazdag sorozatot képez­nek alkotásai között a Habsburg dinasztia ellen vívott magyar szabadságmozgalom képei (Pe­tőfi a nép között; Petőfi a tá­borba n stb). Még kevésbé vette be korának polgári gondolkozá­sa Révész szociális tartalmú, vagy ilyen érzelmeket éreztető műveit. Alkotásainak gazdag gyűjte­ménye látható Ungváron a Kár­pát-Ukrajnai Területi Képtár állandó tárlatán. Nagyon sok képe van összegyűjtve a lenin- grádi Eremitázsban. A Szovjet­unióban mint a legjobb magyar realista festők egyikét tartják számon. Kecskemétről az 1930-as évek legvégén távozott. Képeiből egyik tanítványa, Kiss Zoltán buzgólkodása folytán emlék- kiállítást rendezett a képzőmű­vészek megyei munkacsoportja 1955. augusztus 20. és szeptem­ber 10. között a Katona József Múzeumban. A kiállításon volt tanítványai az ország minden részéről egy-két műalkotásuk­kal hódoltak emlékének, s né­hányon személyesen is megje­lentek Kecskeméten. Az agg Révész Imre Kárpát- Ukrajnában élő leányához köl­tözött és 1945-ben 86 éves ko­rában halt meg Vinogradov (volt Nagyszőllős) mellett. Ott is van eltemetve. A SZOVJET állam a közel­múltban több képét vásárolta meg leányától. E képekből Uzs- gorodon kiállítást rendeztek. „Panem” című képe 1958-ban Moszkvában szerepelt a ma­gyar forradalmi művészek, ki­állításán. A moszkvai Iszkusszt- vo Kiadó vállalat 1958-ban ad­ta közre Jurij Sztaskónak Ré­vész Imréről szóló tanulmá­nyát Soós Tamás A munkanélküli,ség problémá­ja rendkívül érdekelte a lan munkatársait. A Felső Bácska 1956 március elsejei számában cikkei!1 kllenc Pengő” című Jnségmunkal Ezt a mű- s«0t sok másik hasonlóval világháború utáni nehez időkben csinálták, s azóta bar nincs benne a lexikon­Ti^,eBlS maídnem minde­nütt találkozunk vele. A hntó- sagok a városi és községi mun­kákat munkanélküliekkel vé­geztetik el. A munkásság ele- mte restelkedve vette igénybe a hatósági megsegítés eme for­máját, csakúgy mint az ingue- ne* étkeztetési akciót. Egyik­másik önérzetesebb munkás pirulva mentegetődzött, mond­ván — csak addig jövök, amíg másutt renaes munkát találok. 1 ermeszetesen „rendes” munka nem akadt, s alig pár nap múl­va megint ott szorongtak a ba­jai városháza folyosóján han­gosan kérve a „beosztást” és az ingyenes forró krumplilevest. A bajai városházán nyert értesü­lj™ szerint jelenleg Baján <40 fizikai és 40 szellemi inség- munkást foglalkoztatnak. A nagycsaládosok havonta 2 _3 he tet, a kisebb családúak egy hetet dolgoznak. A fizikai mun­kások keresete napi 1,50 pengő. Jelenleg a posványosi rész fel­töltésénél, akácfák ültetésénél es útjavításoknál fdglalkoztat- jak okét." — Ezután a cikkíró beszámol az egyik névtelen in- ségmunkással folytatott beszél­getéséről: ,,Az irodából a folyosóra me­gyek. Sűrű dohányfüstben mint­egy negyven ember várakozik a „beosztásra”. Csak úgy vaktá­ban odalépek az egyikhez. Mindegy, hogy mi a neve. Név­telen inségmunkás. Nehezen in­dul a beszélgetés. Megértem ezeknek az embereknek a bizal­matlanságát. óvatosan, hogy a többiek ne lássák, pénzt nyo­mok a kezébe. — Jó lesz cigarettára —mon­dom neki. — Cigarettára? — húzza fel a szemöldökét. — Nem, uram. ez jó lesz kenyérre. Aztán las­san megindul a beszélgetés. El­mondja, hogy vele együtt né­gyen vannak, a kereset heti 9 pengő. — És amikor nem dolgozik? — Arról jobb nem beszélni. — Miként osztják be a kilenc pengőt? — Beosztani? — kérdi kese­rűen. — Nem kell azt beosz­tani, elmegy az magától is. A továbbiak során meg lehet tudni, hogy a bajai munkás­család heti étrendjében a hét­köznapokon krumpli és kenyér szerepel és csak vasárnap jut egy kis hús az asztalra és a gyermekeknek kevéske tej. A heti költségvetés így néz ki: „Kenyér kb 20 kg 5,20 pengő Mszt 5 kg 1,50 pengő Só % kg —,30 fillér Hús 0,5 kg —.70 fillér Zsír 0,5 kg — ,70 fillér Petr. 1 liter —,40 fillér Fa (csak főzéshez) 2,— pengő összesen: 10,80 pengő Szóval még nem is futja min­dig a pénz. Ilyenkor valami el­marad. De mi? És hol van a ruházat? Van egy rossz bakan­csa, egy szakadozott, foltos nad- ragja, egy még rongyosabb ka­bátja és egy elavult zsíros ka­lapja. Nyugodt, barna arc, csak valahol a szeme mélyén bújkál valami furcsa szomorúság. a nincstelenség az érzéketlenség melységeibe süllyeszti ezeket a lelkeket. A heti kilenc pengő megszerzéséért folyó küzdelem, a nehez robot meggornyesztette mar a vállaikat, de azért min­dennap ott vannak a városháza folyosóján. Várják a beosztást.” A „Hírek“ rovatban ez ol­vasható: „Vitéz dr. Bajssy Ernő alis­pán a „Turul Szövetség” gyűlé­sen ígéretet tett, hogy segítsé­gere lesz a Bács megyei értel­miségi ifjúságnak a mielőbbi elhelyezkedésben. Jelenleg mint­egy 250 állásnélküli liplomas. illetve érettségizett ifjú van a megyében." Másik hír: „tíilencszázöt mun­kanélkülit tartottak nyilván 1J>38. májusában a bajai város­házán. Ezeket részben az inség- munkáknál foglalkoztatják.” De ehhez a kis cikkhez sem szükséges magyarázatot fűzni. (1938. ápr. 15.): „Egymás után kétszer lett öngyilkos egy bajai lány. Halas Anna, a múlt évben meghalt Halas Lajos bajai asz­talosmester 19 éves, tanítókép­zőt végzett lánya szombaton délután ^ Budapesten egymás után két ízben kísérelte mteg az öngyilkosságot. Az életunt lány a gellérthegyi sziklakápoln íban kabátóvére felakasztotta magát. Tettet felfedezték, de ahogy el­bocsátották az életvédelmi osz­tályról, ismét öngyilkosságot kí­sérelt. Ezúttal a lakásán. A sze­rencsétlen lány elmondotta, hogy állástalansága miatt akart meg­válni az életétől.” 1938. május 10. „Az éhhalál szelén találtak egy lányanyát gyermekével a bácsalmási sző­lőkben.” A község főjegyzője ezeket mondja az újságírónak: '* Nem bűncselekményről van szó, hanem a lehető legnagyobb nyomorról, amire mostanában nem volt példa.” Május 13: „Baján Filák Er- éves lányt a aazdája elcsábította. A megszületett gyermeket a lány a következ­ményektől való félelmében a padláson rejtette el, ahol az ehenhalt.” Május 24: „Megfojtotta, majd elasta gyermekét Minorits Er­zsébet madarasi lány. Ok: Félt a következményektől.” , Egy kis humor. „A borsodi Korvadaszat eredménye: 240 nyúl, egy községi esküdt és egy bika (az esküdtet a bika terí­tette le).” Es méltó befejezésként idé- zem Tasnáili Nagy András, a „Nemzeti Egység Pártja” elnöke áprilisi körlevelének utolsó mondatait: „A kormány és a Nemzeti Egység Pártja féltő szeretettel es gondoskodással harcol a ma­gyar nép millióinak boldogulá- Safrt-L‘ehet:e,ten, ho9V azok a milliók, akiknek érdekeit szol­gaija ez a harc, szívvel, lélekkel ne csatlakozzanak a Nemzeti Egység mozgalmához, melynek nemes céljai közül is messze kiemelkedik az a szándék, hogy az országban minél több gazda­ságilag alátámasztott, szociálisan istúpolt és megelégedett magyar ember legyen.” y Még annyit: Ezt a részletet nem a lap „Terefere” rovaté- ban találtam. Kár, mert igen szépen elfért volna a borsódi vadászokról szóló humoros írás mellett. Ságoili Győző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom