Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-15 / 12. szám
1965. január 15, péntek 3. oldal Együtt könnyebb és hasznosabb... Sikerrel *ária as évet a baromfinevelő társulás E hét elején került sor a Magyar Nemzeti Bank kecskeméti járási-városi fiókjánál a megyeszékhely kilenc termelőszövetkezete önálló baromfinevelő társulása zárszámadásának megerősítésére. A tavalyi gazdálkodás eredményeit tartalmazó összesítést — a társulás képviselőinek jelenlétében — a bankfiók és a városi tanács vb mezőgazdasági osztálya elsőnek vizsgálta felül, illetve vitatta meg. Valamennyi hozzászóló egyetértett abban, hogy az elmúlt évben kétségkívül jelentősen előrelépett a vállalkozás. A gyökeres változást tükrözik az elkészült zárszámadás adatai is. Míg 1963-ban csaknem negyedmillió forint veszteséggel zárták az évet, most a társulás tagjai 581 ezer forint tiszta jövedelmen osztoznak, aszerint hogy az elmúlt két évben milyen arányban járultak hozzá a takarmányszükséglet fedezéséhez. A legnagyobb összeget — 182, illetve 119 ezer forintot — a Vörös Csillag és az Alkotmány Tsz „jussolja”, ar fennmaradó 280 ezer forinton pedig a másik hét szövetkezeti gazdaság osztozik, Az év folyamán a vállalkozás pénzügyi gondokkal nem küzdött, bankhitel, vagy egyéb tartozás nem terheli számláját. Tiszta vagyona 311 ezer, a fel nem osztható szövetkezeti alap 94 ezer, a termelési alap pedig: több mint 100 ezer forinttal magasabb a tavalyinál. Múlt évi termelési feladatainak sikeresen eleget tett. A jó eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult, hogy a lelkiismeretesen végrehajtott megelőző intézkedésekkel sikerült megakadályozni a fertőző baromfibetegségek fellépését. A gazdasági mutatók egyébként is híven szemléltetik a baromfinevelő vállalkozás fejlődését. A telepéről 1963-ban 8,8 vagon kacsahús és 3,7 vagon tojás került értékesítésre, tavaly 2,9 vagon csirke-, 2,3 vagon kacsa-, fél vagon liba- és egy vagon tyúkhús volt a megtermelt mennyiség. Emellett az előző évhez képest csaknem háromszor akkora tojáshozamot tüntetnek fel a zárszámadás adatai: 9 és fél vagonnyit, ami egy és háromnegyed millió darabra becsülhető. A mennyiségi termelés tehát mintegy 4 vagonnal növekedett, s egyúttal aminőség is javult. Hogy idei magasabb tojástervüket is teljesítik majd, erre nézve biztosítékot jelent, hogy a tojóállomány létszáma ezerrel gyarapodott. Teljes üzemben van már a 10 PAPIRHA L O EGYSZER már erről is szólnunk kell: az agyonadminisztráltságról. Nem mi tesszük először szóvá. Nemrégiben egy megyei öszszejövetelen Sárdi József, a kisszállásai Petőfi Tsz elnöke is megemlítette, hogy az elmúlt évben mintegy négyezer hivatalos levél érkezett szövetkezetük címére. Ennek alig egyharmada volt olyan, amely érdemi intézkedést kívánt, vagyis közvetlenül befolyásolta a gazdálkodás menetét. A többi? ... Nehéz lenne felsorolni. Kirívó eset, de sajnos, nem egyedülálló, hogy aratás idején az egyik — fővárosban székelő — intézet kéri a tsz-től, hogy záros határidőn belül jelentsék: Hány gólya fészkel a gazdaság területén. Előfordul, hogy a megyei, vagy a járási mezőgazdasági osztály — nemegyszer mindkettő — felhívást intéz hozzájuk, hogy például —kezdjék meg a vetést, a növényápolást, a betakarítást — és így tovább, ahogy a munkák következnek. Mintha azt a szövetkezet gazdái, szakemberei nem tudnák! Máskor féltucatnyi különböző szerv gyűjt adatokat, egyazon, vagy más-más témakörből. Igaz, ilyenkor le-leruccanak a helyszínre is. Halász Márton, a tsz főkönyvelője egy ízben öt taxit számlált meg a szövetkezet irodája előtt, amelyeket a megyei és a járási szervek hivatalos adatgyűjtés céljára vettek igénybe. MENNÉL MÉLYEBBRE nyúlunk e szövevénybe, annál meszszibbre gyűrűznek a kérdések. Ha a közös gazdaság például a baromfi törzstenyésztésére akar berendezkedni, evégett négy szervvel — a Baromfifeldolgozó Vállalattal, a keltetőállomással, a járási tanáccsal és a járási bankfiókkal — kell kapcsolatot létesítenie. Miért nem lehet a felsoroltak közül csak az egyikkel, mondjuk: a Bamevállal? S hasonló a helyzet a telepítés ügyében is, amely megyénkben Igen sok közös gazdaságot érint. Az új szőlőt, illetve gyümölcsöst létesíteni szándékozó szövetkezeti gadzaságnak meg kell nyernie a községi, a járási, a megyei tanács vb szakigazgatási szerveinek, sőt bizonyos esetekben a Földművelésügyi Minisztérium támogatását, azonkívül, hogy jogviszonyt teremt a bankfiókkal és az ültetetvénytervező vállalattal is. Mindez kifejezhetetlen mennyiségű papírmunkát igényel, azonkívül telefonálást és utazgatást — az utóbbit többnyire akkor, amikor a gazdaság területén is akadna elég munka. NÉZZÜK CSAK a legkézenfekvőbb, a legkönnyebben kimutatható ilyenfajta „ráfordításokat”. A kétszázötven gazdát számláló kisszállási Petőfi Tsz az elnökön és a főkönyvelőn kívül tizenhárom személyt foglalkoztat adminisztratív jellegű munkában. A postaköltség — hozzászámítva a telefondíjat és a felhasznált papír árát — havi átlagban eléri a 2500 forintot. Ez évente 30 ezer forint. A Petőfi Tsz közepes nagyságú gazdaságnak számítható megyénkben, így tehát hozzávetőleg a 344 közös gazdaság — tsz-ek, tsz-közi vállalkozások, tezcs-k, szakszövetkezetek — adminisztratív jellegű kiadásai évente elérik a tízmillió forintot. Ennek az összegnek a jelentős részét érdemes lenne hasznosabb célra fordítani. Ehhez azonban előbb ki kell lépni a „Szent Papír” bűvöletéből. Sokszor úgy tűnik, hogy a pecsétes írás, miként a fantasztikus regények robotembere, önálló életet kezd élni, önmagát szétaprózza — divatos szóval élve: atomizálja a már oly sokszor elítélt bürokratikus labirintust. A kisszállási főkönyvelő munkaidejének a felét például a levelezés tölti ki. A járási mezőgazdasági osztály munkatársai elsősorban adminisztrációs, s csak másodsorban termelési ügyekben „szállnak ki” hozzájuk. Íme, így fékezi a papír a hatékony irányítást! NYILVÁN VALÓAN senkinek sem lehet érdeke a termelésnek a bürokrácia kötelével való fojtogatása. Ügy hisszük azonban, hogy az elmúlt pár év tennivalóinak özönében kissé megfeledkeztünk a közös gazdálkodás kezdeti szakaszának e „vírusáról”. Időszerű hát küzdelmet indítani ellene, mégpedig mindenkinek a maga szakmája szerint — a minisztériumtól a tsz-munkacsapatig. Neih az adminisztráció felszámolásáról, de az őt megillető helyre tételéről van szó. Ez is egyik feladata az idei évnek. B. D. ezer férőhelyes tojóház, s jelenlegi bevételük tojásból napi 12 ezer forint. A tojónkénti átlaghozam egyébkent tavaly a tervezett 180 helyett 195 tojás volt. Idei gazdálkodásuk — egyik legfontosabb „kellékének”, a takarmánynak jó részéről előszállítás formájában már gondoskodtak. A tavalyi, igen szerény induló készlettel szemben most négy vagon tartalék áll rendelkezésükre. Ezen felül az értékesítésre átadott tojásokért darabonként 10 dekagramm juttatás jár, ami az év folyamán mintegy 20 vagon abraktakarmánynak felel meg. Kedvező előfeltételek mellett, jó alapok birtokában indul neki a baromfinevelő közös vállalkozás az új gazdasági évnek. J. T. Önköltségszámi ás a termelőszövetkezetekben A termelőszövetkezetek minden év elején a zárszámadással állapítják meg a közös gazdaság előző esztendei termelésének értékét, költségeit, s a kettő különbözetéből adódó egész évi jövedelmet. A termelőszövetkezetek egy részében most kibővült a zárszámadás, mert ennek keretében az egyes termelési ágazatok bruttó jövedelmét és a legfőbb termékek önköltségét is kimutatják. 1960. és 1964. között megtízszereződött azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, ahol rendszeres önköltségszámítást végeznek. Az idén már a közös gazdaságoknak mintegy kétharmada — több mint 2000 szövetkezet — mutatja ki zárszámadásában, hogy a főbb szántóföldi növényeket és állati termékeket milyen ráfordításokkal állította elő 1964-ben. Az idei zárszámadások a kenyér- és takarmánygabona, a szemes- és silókukorica, a szálastakarmányok, a burgonya és néhány ipari növény, továbbá a sertés-, marha- és baromfihús, a tej, a tojás és a gyapjú önköltségéről adnak képet. A jövedelmezőségi és önköltségszámítási adatokat a szövetkezetek egy része már az idei termelési terve részletes kidolgozásánál hasznosítja. A matrikulák kezelője A levéltárak 1985 óta őrzik az anyakönyvi másodpéldányokat. A Kecskeméti Állami Levéltárban eddig 1900 kötet születési, házassági, halotti anyakönyvi másodpéldány gyűlt össze. Nemcsak terjedelemre — folyóméretre számítva —, hanem súlyra is tiszteletreméltó mennyiséget tesznek ki a vaskos matrikulák: Kötetenként 5 kg-os átlaggal 95 mázsát. Fizikai munkának sem lebecsülendő ezek ki-behordása a raktárból, le- és felrakása a stabil állványokról. Az anyakönyvi másodpéldányok ugyanis éppúgy „forgalomban” vannak itt, mint eredetiek az anyakönyvi hivatalokban. Bármilyen beírás is történik utólag az első példányokba — például ha egy lány születési bejegyzésénél feltüntetik a házasságkötés alkalmával beállott névváltozást — ezt az utólagos bejegyzést a levéltári születési anyakönyvi példányba is bevezetik. Így a másodpéldány az eredetivel minden betűjében megegyezik. A Kecskeméti Állami Levéltárban Csontos Jánosné adminisztrátor kezeli — egyéb teendői mellett — az anyakönyvi másodpéldányokat. Évente 12— 13 ezer utólagos bejegyzést vezet át — túlnyomórészt születési, házassági anyakönyveken. Ilyen is van!? Topcsák Alajos, az Elégvegyes Vállalat igazgatója a lakásától az üzemig vezető utat is arra használta fel, hogy kényelmesen hátradőlve a cég vadonatúj Volgájában még egyszer elismételje magában a mai termelési értekezleten tartandó beszédét. Alaposan átgondolt, megrágott magában minden szót és ez érthető, hiszen nem kisebb horderdejű kérdés szerepelt e tanácskozó napirendjén, mint a takarékosság — vagy ahogy Topcsák kartárs megfogalmazta a körlevélen: a lehető legszigorúbb és legtotálisabb takarékosság, anyaggal, bérrel, nem különben a munkaidővel. Gondolatban éppen ott tartott, hogy: idén minimálisra kell csökkenteni az üzemanyagköltséget is tisztelt kartársak, mert... — amikor hirtelen elő kellett kapnia a zsebkendőjét. Hármat tüszszentett, aztán megkopogtatta a gépkocsivezető vállát: nézze csak, Jóska! Most látom, hogy egy csomó van a zsebkendőmön. Jó, hogy rákötöttem tegnap, mert különben még elfeledtem volna: délelőtt 10 órára jöjjön vissza a feleségemért. El kell vinni a városba a fodrászhoz. Aztán pedig majd kiugranak vele Felsőrittyentőre, a sógoromhoz egy demizson borért. Ügy gondolom, délután 2-re visszaérnek és még lesz annyi ideje, hogy a kis Cilikének, már úgy értem, Sraffos Cecilia kartársnőnek, a titkárnőmnek kivigye a nénikéjét az állomásra. A sofőr szótlan bólintással nyugtázta az utasítást, Topcsák Alajos pedig megnyugodva folytatta a hangtalan szónoklást, ott, ahol az imént abbahagyta: ... mert hová jutna a népgazdaság, ha mindenki úgy pazarolná a drága üzemanyagot, mint egyes sofőrök a vállalatnál. Nem egy esetben személyesen is meggyőződtem róla, hogy háromszor is hátra rükveceltek, mielőtt odaálltak volna kocsijukkal a raktár ajtajához. Idén ilyesmi nem fordulhat elő, mert az üzemanyag nem a Csáki szalmája, de nem ám!... Békés Dezső Hemecz Gyuláné, a megyei tanács ipari osztály termelési csoportvezetője — Néhány nappal ezelőtt* így, telefonon keresztül, abban állapodtunk meg, hogy 13-án ismét érdeklődünk: mikor lesz elegendő rozscipó a megyei boltokban? — Most már többet tudok mondani mint legutóbb, mert időközben tárgyaltunk a sütőipari és a malomipari vállalatok, valamint a kereskedelem vezetőivel is. — Milyen megállapodás született? — A sütőipari vállalatok közölték, hogy elegendő kapacitással rendelkeznik, ki tudják elégíteni az állami kiskereskedelem igényét. Sőt, mintaként néhány földművesszövetkezeti boltba is küldenek rozskenyeret a közeli napokban. Ha az fmsz-ek szállítási szerződést kötnek az üzemekkel, akkor a jövőben a kisebb községek is kapnak az áruból. — Ez jó hír. De azért kíváncsiak vagyunk, hogy addig is, ameddig ez a szerződés létrejön, melyik helységekben vásárolhatunk rozskenyeret. — A Kecskeméti Sütőipari Vállalat a megyeszékhelyen kívül ellátja a félegyházi kenyérboltokat is. A kalocsai vállalat a helybeli boltokon kívül Szabadszállásra, Soltra, Kiskőrösre, Kecelre és Kunszentmiklósra szállít. A halasi pékek már körülbelül egy év óta sütik a rozskényeret. Ha a vásárlók igénylik, akkor a jövőben a városon kívül a közeli községek boltjaiba is szállítanak. A Bajai Sütőipari Vállalat a helybeli üzleteket látja el. — Még egy kérdést, ha megengedi: eddig fél és egy kilogrammos súlyban készült a rozskenyér. A továbbiakban melyik fajtát sütik majd? — A fél kilogrammos cipóból továbbra is annyit készítenek mint eddig, az egykilogrammos kenyerek termelését növelik. Az utóbbi kilója 3 forintba kerüL — Köszönjük. Viszonthallásra. — Viszonthallásra. B. D.
