Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-15 / 12. szám

T M Világ proletárjai, egyesüljetek! f\ A. MA&VAR. SZOCIALISTA MV/WKÄSPArJT BÄCS-KISKVANJ MeCrVTcl LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 4ra 60 fillér 1965. JANUÁR 15, PÉNTEK A Minisztertanács ülése A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A SZOT Elnök­ségének javaslatára módosította a Minisztertanácsnak és a SZOT- nak a termelési tanácskozásokról szóló együttes határozatát. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője tájékoztatta a kormányt a vidéki városok kommunális, kereskedelmi, kulturális és egész­ségügyi helyzetéről. A kormány a jelentést megvitatta és tudo­másul vette. A földművelésügyi miniszter beszámolt a tavalyi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, valamint a külföldi mezőgaz­dasági kiállításokon való részvételünk tapasztalatairól. A kor­mány a beszámolót elfogadta, s úgy határozott, hogy a következő, 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt 1967-ben kell megrendezni. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Jó terv, jó munka Címnyomó Korábban írógéppel vezet­ték rá a nevet és a törzsszá­mot a fizetési kartonokra a megyei illetményhivatal dol­gozói. Havonta körülbelül 15 ezer kartont kellett így ki­tölteni és ez igen sok időt rabolt el a hivatal adminiszt­rátoraitól. Néhány hónappal ezelőtt címprés- és címnyo­mógépet vásárolt az intéz­mény, amelyek segítségével huszonnégyszer rövideibb idő alatt végzik el a munkát. Ké­pünkön dr. Kisszebeni Mar­cel és Molnár Istvánná dol­gozik a gépekkel. (Pásztor Zoltán felvétele.) Csaknem 13000 holdra kötöttek termelési szerződést a szövetkezetek Hét és félezer vagon burgonyát és zöldséget vásárolnak fel (K. Gy.) Ilyenkor, év elején rendre készülnek a tervek, összehajolnak a családtagok, megbeszélik, ki mit szeretne, s mit kellene tennie ahhoz, hogy a tervek, a vágyak tel­jesüljenek. Tervez a nagyobb család, a gyár, az üzem, a termelőszövetkezet is. Leszű­rik a múlt év tapasztalatait, s eldöntik: mit kell jobban csinálniok, mint a múltban, mennyi befektetés, milyen erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a tervek valóra válja­nak. S a kisebb és a nagyobb családok terveinek összessé­geként kialakul, elénk raj­zolódik a nagy családnak, az ország népének a terve, a népgazdasági terv. Az 1965. évi népgazdasági terv megmutatja eredménye­inket is. Jóleső érzéssel ve­hetjük tudomásul, hogy a szorgalomban töltött múlt esztendő meghozta gyümöl­cseit. De a komoly felelősség hangja is megszólal a terv­ben: még nem tettünk meg mindent, amire boldogulá­sunk érdekében szükségünk lett volna! Nem termeltünk elég gazdaságosan, több he­lyen baj van a termékek mi­nőségével. Akad, ahol döcög a munkaszervezés, fegyelme­zetlenségek törik meg a mun­ka ütemét. Nem minden te­kintetben dolgoztunk úgy, ahogyan szocialista létünk, fejlődésünk és rangunk meg­követeli. Márpedig a jó terv is csak akkor éri el célját, ha megvalósul, ha a szorgal­mas munka a még jobb életet teremti meg nyomában. Az új esztendőben nagyobb fegyelemben kell dolgoz­nunk, mint eddig. Szilárd fe­gyelem nélkül nem lehet jó eredményt elérni. Ez vonat­kozik a munkásra, a terme­lőszövetkezeti parasztra, az értelmiségi dolgozóra, min­denkire. De különösen azok­ra, akik megszokták, hogy munkaidő alatt sétálnak, be­szélgetnek, értékes perceket töltenek el semmittevéssel. Vonatkozik a vezető beosztá­sú akra is, akiknek kötelessé­ge állandó rendet tartani, de ugyancsak kötelességük meg­teremteni a munka jó felté­teleit egyes üzemekben. Hi­szen többször abból szárma­zik a fegyelmezetlenség, hogy a munkás dolgozna, de nincs anyaga, vagy megfelelő szer­száma. A termelőszövetkeze­ti gazda ácsorog, mert a szö­vetkezet vezetője nem bizto­sította időben a vetőmagot, a műtrágyát, nem gondosko­dott a gépek kijavításáról. Egyesek szerint a demok­rácia valami olyat jelent: „Mindenki azt tesz, amit akar.” Minden a miénk, s „a miénkben úgy dolgozunk, ahogyan kedvünk tartja”. Az ilyen nézetek csak a demok­rácia félreértésén alapulhat­nak. Mert az a tény, hogy ez az ország valóban a miénk, roppant felelősséget jelent. Hiszen nem azért a miénk, hogy elherdáljuk javainkat. A demokrácia tehát szá­munkra a jogok bősége mel­lett a felelősségvállalást, a fegyelem kötelezettségét is jelenti. A mi társadalmi ren­dünkben az önkéntes mun­kafegyelem a jól végzett munka alapja. Csakhogy tu­datos fegyelem magától soha nem valósulna meg. Nevelni kell rá az embereket, még­pedig a tudat állandó formá­lásával, tanulással, művelő­déssel, a szakmai tudás meg­becsülésével. S ösztönözni is kell a fe­gyelemre. Ügy, hogy a szor­galmas munkás mindig meg­találja számítását: tettei és buzgalma anyagi boldogulá­sában is kifejezésre jusson. S ahol ezt megértik a veze­tők, ott arra is törekszenek, hogy például a prémiumok és jutalmak az erkölcsi ösz­tönzést is szolgálják. Ott a juttatások a legjobbak szor­galmát dicsérik, akik a leg­többet tették, akik valóban példaként állnak mások előtt. Rendkívül fontos a kiadott feladatok ellenőrzése is. Nem igaz, hogy az ellenőrzés a bizalmatlanság jele; inkább segítség azok számára, akik valóban jó munkát akarnak végezni. Akik pedig lopják a napot, veszítsenek csak raj­ta. A mi társadalmunk az ön­kéntes munkafegyelem, a jó munkaszellem kialakítását elsősorban nevelési kérdés­nek tekinti. De a notórius lógósokat, a kallódó vándor­madarakat, a társadalmi tu­lajdon rongálóit, ha nem fog rajtuk a szép szó, erélyesen kell rendre utasítani. S ne azt tartsuk humanistának, aki az ilyen emberek sirán­kozásán elérzékenyül, hanem azt, aki mindannyiunk bol­dogulása érdekében szilárdan áll a rend és a fegyelem pártján. Jó munka nélkül a terv csak elképzelés marad. A szorgalom, a fürge munkás­kéz, a ritmikus, fegyelmezett munka teremt csak boldo­gabb jövőt, szebb életet. Már az elmúlt év novembe­­ben kezdetét vette a Szövetke­zetek Bács-Kiskun megyei Ér­tékesítő Központjánál az idei évre vonatkozó zöldségterme­lési szerződések megkötése. Megyénk közös gazdaságai a 17 300 hold termésével számoló tervnek csaknem a háromne­gyed részére — mintegy 12 900 hold hozamára — szerződtek eddig. A szerződéses tervszámok­nak egyébként jóval több mint az egyharmadát a bur­gonya teszi ki. A szövetkezeti gazdák decem­ber 31-ig 5150 holdra szerződ­tek, s ebből 1400 hold az új­burgonya. Meglehetősen mérsékelt a szerződéskötés üteme a vörös­hagymára, amely zöldségféle 1800 holdas megyei tervével szemben a kötések alig ezer holdra szólnak. A paradicsomra kötött — eddig 750 holdat kitevő — szerződés hozzávetőleg a há­romnegyed része a tervezett­nek. Az uborka termelési szerző­dések eddigi tényszáma mint­egy 40 százalékos. E növény­féleség kétségkívül munkaigé­nyes ugyan, idejében való sze­dés esetén azonban egyike a legjövedelmezőbbeknek. Ami a görögdinnyét, a zöld­paprikát és a retket illeti, a termelési szerződések meg­egyeznek a tervvel, sőt né­hány holdnyi túlszerződés is mutatkozik. Bár a zellerből, ebből az ugyancsak jól fizető zöldség­fajtából eddig a tervezettnek mindössze az egyötödét vállal­ták a közös gazdaságok, nem kétséges, hogy a hátralevő idő­szakban ez az arány még ja­vul. Kecskemét környékén és a dunavecsei járás több közsé­gében is régi hagyományai vannak a zellertermesztésnek, párosulva a kellő szakértelem­mel. Ezekben a körzetekben, hasonlóan az elmúlt évekhez, minden bizonnyal nem csupán a tsz-ek és az alacsonyabb típusú társulá­sok gazdái, hanem az egyé­ni és a háztáji termelők is bekapcsolódnak a termesz­tésbe. Több helyütt a megyében a párt és a tanácsszervek fel­világosító tevékenysége nagy­ban fellendítette a szerződés­­kötési kedvet. A kecskeméti és a kiskunfélegyházi járásban ugyan még csak 90 százalékos az eredmény, de elegendő idő van arra, hogy ők is felzár­kózzanak. Jó példaként áll­hat előttük a kiskunhalasi já­rás, amelyben — annak elle­nére, hogy nem elsősorban zöldségtermesztő vidék — a tervnél majdnem 100 holddal nagyobb terület hozamára szerződtek, december 15-ig. A MÉK központjának és ki­rendeltségeinek a dolgozói a biztató kezdet után továbbra is minden erővel azon vannak, hogy a terv célkitűzéseinek a szerződés­­kötéseket illetően is miha­marabb eleget tegyenek. Annál inkább fontos ez, mert — és az talán „kézzelfogha­tóbb”, mint a holdakban ki­fejezett tervszám — az emlí­tett területről 7 358 vagon bur­gonya és zöldségféle felvásár­lására számítanak az idén. J. T. Következetes irányítás, gyors ügyintézés, hatékonyabb felügyelet Beszélgetés a társadalombiztosítás úi, egységes szervezetéről Január 1-től egységes szerve­zetbe tömörült megyénkben a SZOT Társadalombiztosítási Fő­­igazgatóságának megyei Igazga­tósága és a Kisipari Szövetke­zeti Kölcsönös Biztosító Intéze­te (KSZKBI). A megyei igazga­tóság vezetőjétől, Virányi Imre elvtárstól arra kértünk választ, mi tette szükségessé ezt az in­tézkedést? — Köztudott, hogy hazánkban — kezdte Virányi elvtárs — a társadalombiztosítás egységes szocialista alapra épült fel. Ez azt jelenti, hogy nincs különbség az egyes biztosítottak szolgáltatásai között, s a társadalombiztosítás szerve­zetének is ehhez az alapelvhez kell igazodnia. A szakszerveze­tek igen jelentős eredményeket értek el az elmúlt években a társadalombiztosításban, de a további fejlődés érdekében szükségessé vált az egységesebb irányítás megteremtése. Ehhez azonban magát az egységes szer­vezeti felépítést is létre kellett hozni, — Az új szervezeti felépítés egyik legfontosabb vonása — hangsúlyozta Virányi Imre —, hogy minden biztosított dolgozó érdekképviselete — a legal­sóbb szinttől a legmagasabb szintig — szervesen hozzá­tartozik, s csak ezek részvé­tele mellett, véleményük fi­gyelembevételével lehet a hozzájuk tartozó dolgozók ügyeiben dönteni. Január 1-étől újabb hat képvi­selet lépett be az egységes szer­vezetbe: a Termelőszövetkezeti Tanács, a ktsz-tagok, a magán­kisiparosok, a kiskereskedők, a földművesszövetkezetek, a mű­vészeti dolgozók képviselete, s a megyeszékhelyen ezzel tizen­nyolcra növekedett a társada­lombiztosítási képviseletek szá­ma. — A gyakorlati munkában milyen új vonásokat jelent az új szervezeti forma? — Célunk az, hogy a közel 10 ezer ktsz-tagnak. a több mint kétszáz kiske­reskedőnek. családtagjaik­nak, s a többi biztosított­nak, körültekintőbb, alapo­sabb munkával meggyorsít­suk a juttatások utalását. Ehhhez az is fontos azonban, hogy a kisipari szövetkezetek időben eleget tegyenek jelentési kötelezettségüknek, s a szövet­kezetek felügyeleti szerveivel még harmonikusáéban együtt dolgozzunk. Az átszervezés ész­szerűségét, aktualitását már az elmúlt két hét is bebizonyította. B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom