Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
A szabadság költője A bürokráciában lubickoló keceltek DRÁMA 3 KÉPBEN. 142 éve — 1823. január 1-én — született Petőfi Sándor. Mai rejtvényünkben egyik szép verséből idézünk a vízszintes 1, 53. továbbá a függőleges 1 sz. sorokban. A vers címét a vízszintes 58. sz. sorban rejtettük el. VÍZSZINTES: 13. Idegen női név. 14. Sark. 15. Nagy reccsenéssei megroppan. 16. Baráti állam névbetűi. 17. Sírásra késztet. 18. Elhatárolt rész. 19. Tantál vegyjele. 20. Hozzátartozó. 21. Kerékabroncs. 22. Igekötő. 23. Kiselejtezés. 25. Tüzelő^ anyag. 27. Erő — latinul. 28. Francia zeneszerző, népszerű műve a Bolero. 29. Görög betű. 30. Fölöslegessé vált. 32. Oroszlárlhang. 33. Rag. 34. írásbeli figyelmeztetés rossz iskolai előmenetel esetén. 35. Testi hibában szenvedő. 36. A robbanásbiztos bányászlámpa feltalálója. 37. Angol sör. 38. Meghatároz, kijelöl. 39. Ágynemű. 40. Római 550. 41. A Mongol Népköztársaság országgyűlése. 42. Arcszín. 43. Puhafém. 44. Háborús vasúti szerelvény. 46. M. K. 48. A hét vezér egyike. 49. Francia város. 50. A Ludolf-féle szám. 51. Lent. 54. Karácsonykor különösen divatos téSiZtatöltelék. 55. A Szabó-család egyik szereplője. 56. A forgalom, az autó- és a motorkerékpár-állomány növekedésével sajnálatos módon egyre több a baleset is. Bizonyítja ezt egyebek között, hogy az Állami Biztosító tavaly 10 millió forintot, az idén pedig mintegy 16 millió forintot fizetett ki a gépjármű szavatossági biztosítások alapján. A kötelező gép járműbiztosítás díja 1965. január 1-én ismét esedékes, s az január 31-ig pótlékmentesen fizethető be. A magángépkocsi tulajdonosak a szavatosssági biztosítást két részletben — januárban és júniusban — is befizethetik. Azokat a gépjárműveket, amelyeknek tulajdonosai a biztosítási igazolást nem tudják felmutatni, a Szorosan hozzásimul. 57. Téli csapadék. 59. Állóvíz.-FÜGGŐLEGES: 2. Növény leveles hajtása. 3. Rag. 4. T. Z. 5. Elbeszélő költemények szerzője. 6. Régi kézi fegyver. 8. Jó — németül. 9. Yma Sumac. 10. Viccel. 11. Rin-tin . . ., a némafilmek híres kutyasztárja. 12% Kelet-ázsiai súlymérték, amely egyúttal péinzegységüi is szolgál 17. Shakespeare-dráma címszereplője. 18. Lopva figyel valakit. 29. Alarm. 21. Belemetsz. 24. Mondattani viszonyt jelöl meg. 26. Gyűrű alakú korallzátony. 29. Város az Ukrán SZSZK-ban. 30. Udvözlégy — ismert latin szóval. 32. Fűtő- és hajtóanyagnak használt gáz. 33. Tanítás. 35. Szín. 36. Híres cseh sakkmester, Maróczy kortársa (Oldiich). 38. Tudományos munkát végez. 39. Estebéd. 41. Száznegyvennégy óra. 42. Ránki György zenés komédiájának címszereplője. 45. Kétségbevon. 47. Szúrós szagú mérges gáz. 50. Politikai szervezet.' 52. Asszonyjelölt. 53. Fél tucat.‘54.' Sziget az Irtengerben. 56. Termelőszövetkezet. A december 20-i számunkban közölt keresztrejtvény fő sorainak megfejtése: Az iskola és az élet szorosabb kapcsolata a tanulás és a munka egysége. befizetési határidő lejárta után a rendőrség kitilthatja a forgalomból. (MTI) Pénteken Budapesten, 29-én pedig Tiszakécskén húzzák a lottó nyerőszámait A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság öszseállította az új év első hónapjának lottósorsolási menetrendjét. Az új esztendő lottósorsolással kezdődik. Január 1-én, délelőtt 10 órai kezdettel Budapesten, az Egyetemi Színpadon húzzák az 1. játékhét nyerőszámait. Január 8-án Gödöllőn, 15-én Lábatlanban, 22-én ismét Budapesten, 29-én pedig Tiszakécskén sorsolják a lottót. (MTI) Válü szolnak az illetékesek Rendezik a kecskeméti vásárteret Tanú Ferenc kecskeméti olvasónk szerkesztőségünkhöz intézett levelében a megyeszékhely vásárterének botrányos állapotát bírálta. „A hepe-hupás, gödrös terület miatt nemcsak a vásárosok bosszankodnak már hosszú idő óta — írja többek között —, hanem a vásárlátogatók is, mert ha az ember nem a lába alá néz, hanem a kirakodók portékáit figyeli, könnyen elharaphatja a nyelvét. Véleményem szerint — de a vidéki vásárlátogatók véleménye is ez, hallottam már nemegyszer — a városi tanács illetékes szervei végre intézkedhetnének, hogy vásárterünkről eltűnjenek a gödrök és buktatók. Úgy gondolom, ehhez elég lenne egy földgyalu is... A levelet eljuttattuk a városi tanács kereskedelmi csoportjához, ahonnan rövidesen meg is érkezett a kedvező válasz: „Tanú Ferenc bejelentését méltányoljuk, mivel az megfelel a valóságnak: A vásár területe valóban rendezésre szorul. Örömmel közölhetem tehát, hogy a piackezelőség 1965. évi költségvetésében biztosítottuk az ehhez szükséges összeget, s a fagyok megszűntével — vagyis, már a koratavasszal — a munkákat is megkezdhetjük.” Mócza Imre, a kereskedelmi csoport vezetője Miért tűrik? A kecskeméti Simon István utca lakói hozzánk intézett panaszlevelükben arról Írnak, hogy a környezd utcákból sokan az ő utcájukba hordják a szemetet — szinte talicskaszámra. Még a múlt év elején ugyanis két szemétgyűjtő ládát helyeztek el az egyik ház előtt, bár arra semmi szükség nem volt, hiszen a Községgazdálkodási Vállalat dolgozói rendszeresen elszállítják a háztartásokból kikerülő szemetet. A környező utcákból azonban, úgy látszik nem, és ezért kerül onnan a szemét az említett ládákba, illetve azok mellé. Persze, ehhez még az is hozzájárul — írják —, hogy az utcában soha nem látnak úttisztítót. „Kérjük tehát az illetékeseket — fejeződik be a levél —, hogy a ,nagy vonzerejű’ gyüjtőládákat más, alkalmasabb helyre tegyék, akkor talán megszűnik utcánkban ez az áldatlan állapot.’*. A városi tanács útépítési és közlekedési osztálya kivizsgálta a panaszt, s a következőkről értesítette szerkesztőségünket: „A panasztevöknek teljesen igazuk van. s Így a szemétgyűjtő ládákat január első hetében máshova helyezzük. De nem érthetünk egyet abban, hogy szó nélkül tűrik a szomszédos utcák lakóitól a szemét odatalicskázását, ahelyett, hogy szabálysértés elmén megtennék a feljelentést ellenük. Abban sincs igazuk, hogy utcájukban úttisztítót soha nem látnak, mert a Simon István utcát és a környékbeli utcákat is időszakosan, 5—1« naponként, takarítják. Hamza László úttisztító részlegvezető.” Szerzője: az élet. Színpadra alkalmazta: Békés Dezső. Szereplők: Egy keceli polgár, mondjuk Kiss Máté (Kecel közvéleményét testesíti meg). Döntőbírák, tervezők, építők, szakértők (nem költött, hanem közöttünk élő, hús-vér alakok). I. kép. Szín: Havas keceli utca. Balra az új strandfürdő impozáns épülete, jobbra néhány földszintes lakóház. Kiss Máté és a riporter beszélgetve közeledik. A strandfürdő előtt megállnak. Riporter: (fázósan topog, sűrűn körme alá fúj). — Ez hát az a bizonyos községfejlesztésből épült strandfürdő. Mondhatom szép. De azért a pénzért lehet is. Ügy tudom, hogy csak az építészeti munka több mint 4 millió forintba került. Kiss Máté: — Csalóka a kül-v ső. 1962. óta furton-furt csinálják, mégsem jó. Azt mondják, hogy annyi peres akta gyűlt már össze a tanácsnál, hogy meg lehetne vele tölteni a medencét. Lehet, hogy ebben lubickolunk majd a nyáron? Riporter: (csendesítve a nekikeseredett embert). — Tavaly már használhatták a fürdőt, igaz, hogy csak „ideiglenesen”. Kiss Máté: Igen. Egyszerűen bemeszelték a medencét, miután látták, hogy sehogyan sem boldogulnak a metlahil burkolattal. Kétszer felrakták a lapokat, de ugyanannyiszor tönkre is ment. Riporter: — Ki a felelős ezért ön szerint? Kiss Máté: (tehetetlenül széttárja a karját, aztán a szürke felhőkre néz, mintha onnan várna útbaigazítást). Riporter: — Most elvezetem egy tárgyalásra, ahol az illetékesek vitáznak e fogas kérdés fölött. Meghallgatjuk. Hátha okosabbak leszünk. II. kép. Szín: A megyei döntőbizottság tanácskozó terme. A sűrű cigarettafüst mögött csak sejteni lehet a hosszú asztal mellett ülők alakját. Egy széken magnetofon pörög. Mikrofonja órák óta fáradhatatlanul nyeli az elhangzó érveket és ellenérveket. A riporter a közvéleménytől követve észrevétlenül besurran. A szoba egyik homályos zugába húzódnak. Riporter: (Kiss Máté füléhez hajolva). — Aki most beszél, az készítette a fürdő tervét. Kiss Máté: (komoran). — Na, most legalább megnézem magamnak. Tervező: (igen magabiztosan). — A szakvélemény egyoldalú információ alapján készült, miután én a korábbi döntőbizottsági eljárás idején külföldön voltam. Nem értek egyet a szakértőkkel. A burkolat összetételét helyesen határoztuk meg a tervben. Az elmarasztaló szakértői véleményt csak akkor fogadom el, ha számításokkal is alátámasztják az állításokat. Kiss Máté: (csodálkozva). — Nem elég bizonyíték az, hogy tönkrement a burkolat? Riporter: — Amint hallja. Döntőbíró: — Az elvtárs tehát azt állítja, hogy a terv jó. Akkor menjen le Kecelre és irányítsa a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat embereit. Csináltassa meg a burkolatot ismét, úgy, ahogy jónak látja. Kiss Máté: (a bajsza alatt). — Igaz is. Tervező: (már nem olyan magabiztosan). — Ezzel a vállalattal nem vagyok hajlandó. Egy másikkal igen. De azt én határozom meg, hogy melyikkel. Döntőbíró: — Erre nincs lehetőség. Vagy az elvtárs el tudja intézni, hogy másik vállalatot jelöljenek ki a munkára? Kiss Máté: — Az építők nincsenek itt? Riporter: — Pszt. Figyeljen. Éppen most kérnek szót. Építő: (Visszafogott indulattal.) — Mi kétszer megcsináltuk a burkolatot. Kétszer tönkrement. A szakértők véleménye is megegyezik a miénkkel: rossz a terv. Tervező: (türelmetlenül közbevág). — Rosszul értelmezték a szakvéleményt. Támasszák alá számításokkal. Kiss Máté: — No, nekem ebből a szócséplésből elég ennyi. Már zúg a fejem. Óvatosan kilábujjhegyeznek a szobából, de az ajtóban még megállnak egy kicsit hallgatózni. A döntőbíró beszél: — Eleget teszünk a tervező kérésének és újabb tárgyalást tűzünk ki január 29-re. De a fürdőszezon indulásakor mindenképpen készen kell állnia a kecellek forintjaiból épült strandnak. III. kép. Szín: a megyei tanács lépcsőháza. Kiss Máté a korláthoz dőlve, kucsmájával törölgeti izzadó homlokát. Valami olyasmit motyog, hogy ez neki magas. Riporter: (erőltetett vidámsággal). — Annyit mindenesetre megtudtunk, hogy január végén lesz egy újabb tárgyalás, akkor majd kiderül, hogy ki a hibás, ki fizeti az összes eddigi és ezutáni költségeket. Tavaszra pedig úgy elkészül a fürdő, mint a pinty. Kiss Máté: — Nem hiszek én már senkinek. Menekülnek ezek a felelősség elől, egyik sem akarja vállalni. Riporter: — Nem úgy, mint a keceliek a társadalmi munkát a fürdő építésénél. Igaz? Kiss Máté: — Bizony, százezer forintot takarítottunk meg, Tizenhatmillió forint kártérítés a gépjármű szavatossági biztosításokra Esedékes az 1965. évi biztosítás díja A felperes Balogh néni belépett az ügyvédközösség üzlethelyiségébe. Letette a kezében levő kosarat a földre és leült az ügyvéd íróasztala mellé. Az mosolyogva fogadta: — Hát mi van megint, Balogh néni? Újra a társbérlő? — Eltalálta, ügyvéd úr! Róla, meg az én édes kis cicámról van szó. Tetszik tudni, a Flóráról. Az ügyvéd bólintott: — Igen, a Flóra. Van itt egy kis maradék parizer a részére. — Köszönöm, már eszik, de sokáig beteg volt. Ezért vagyok itt. Százhatvan forintba került a gyógyítása. Tesr sék ezért a százhatvan forintért beperelni Bencsiknét, a társbérlőmet. Ugyanis Pestre utaztam és kénytelen voltam az ő gondjaira bízni. Nem tudom, mit adott neki enni, de Flórácska gyomormérgezést kapott. Bencsikné miatt költöttem százhatvan forintot. Az izgalomról nem is beszélek. Attól féltem, hogy Flóra nem marad meg. Mennyibe kerül a perköltség? — Hát éppen arról, van szó, Balogh néni. Az ügyvédközösség nem dolgozhat ingyen. — Tudja, kérem, nem is kívánom. Telik majd a százhatvanból. — Telne, csak telne! A bíróság ugyanis nem fogja megítélni. Nem lehet bizonyítani Bencsikné felelősségét. — Hát nem elég bizonyíték a Flóra? — Nem. Flóra kimehetett a gangra, az udvarrá és ott megevett valamit. — Sose megy az ki! Be tudom én azt bizonyítani! — Hogyan? — kérdezte az ügyvéd. — Hát úgy, hogy vegye két napra magához. Ha nem megy ki a lakásból, akkor érdemes perelni. — De drága Balogh néni, én nem vagyok illetékes! A bíró, ha akarja, elhiszi, ha akarja, nem, hogy tőlem nem csavargóit el a Flóra. Különben is kutyám van, nem vehetem oda Flórát. / A nénike szeme megcsillant: — No de csak a bíró hisz saját szemének? Vegye a bíró magához két napra a macskámat! — Eire nem vállalkoznak a bírák. Higyje el, ezúttal nem érdemes perelni Bencsiknét. — Hát én akkor elmegyek egy másik ügyvédhez, ide a szomszéd asztalhoz. — Nem vállalja itt senki a m! közösségünkben. Tudom, én vagyok itt a vezető. — Hát akkor megyek egy másik ügyvédközösségbe. Van elég. — Van, van, de semmi értelme. Na, vigye csak a parizert. — Nem kell vinnem, elhoztam őt a kosárban. Jaj, hol vari? — ijedt meg Balogh néni. Keresgélni kezdte az íróasztalok között. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és valaki beszólt: — A cica az ajtó előtt nyávogott, be akart jönni. Biztosan ügyfél... Az ügyvéd jóakaratúlag szólt oda Balogh néninek, aki simogatta a megkerült állatot. — Na lássa, Balogh néni, a macska ugyanígy elkóborolhatott Bencsiknétől is. — Hát lehet, hogy igaza van ügyvéd úrnak. No, majd eljövök máskor. Találok én majd más valamit, amiért beperelhetem Bencsiknét... P. L. Riporter: — Sajnos, ennek a duplájánál is többet elvittek a javítgatások, meg a végesincs per költségei. Kiss Máté: — Mit gondol, ha ezt mind annak kellene kifizetni, aki hibázott, akkor... Riporter: (közbevág). ... akkor, úgy éljek, hogy elkészült volna a fürdő elsőre is hibátlanul. Függöny. Jó állapotban levő páncélszekrény. vásárolnánk. Árközlést levélben kérü vagy személyesen is me; beszélhetjük. Űj Élet MTsz, Dunapataj, Vörös Hadsereg u. 38. _____________________ 35
