Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
2. oldal 1965. január 10, vasárnap fl dél-vietnami kérdés nem oldható meg fegyverrel Az ázsiai ,,súlypontáthelyezés99 A John so n-üze net ellentmondásai AZ ÜJ ESZTENDŐ elején a nyugati, mindenekelőtt az amerikai vonalvezetés semmi újat nem nyújt. Az elmúlt napokban tovább romlott a délkelet-ázsiai helyzet. Amerikai és dél-vietnami hadihajók ismét fegyveres provokációt hajtottak végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Közben a dél-vietnami politikai zűrzavar mind teljesebbé válik. A kormány ellen irányuló általános sztrájk több városban teljesen megbénította az életet. A Fehér Ház délvietnami politikája ellen már az amerikai szenátusban is éles felszólalások hangzottak el. Morse, demokrata párti szenátor, például, leszögezte: „Amennyiben Johnson kormánya nem módosítja dél-vietnami politikáját, négy év múlva az amerikai történelem leginkább hitelét vesztett kormányzataként hagyja el hivatalát.” A szenátor végül így szólt: „Vádolom a kormányt azzal, hogy nem közli az amerikai néppel az igazságot: mi folyik Ázsiában. Indítványozom, hogy a washingtoni kormányzat hallgassa meg de Gaulle szavát, aki a délkeletázsiai probléma megoldására javasolta a tizennégyhatalmi genfi értekezlet újabb összehívását.” A képhez tartozik, hogy a dél-vietnami háború ügyében újabb angol—amerikai súrlódás támadt. Az amerikaiak szemrehányást tesznek Londonnak, hogy „cserbenhagyják” az Egyesült Államokat Dél-Vietnamban. Az angol sajtó viszont ingerülten válaszol ezekre a szavakra. Szókimondással hangsúlyozza az Egyesült Államok kudarcait Dél-Vietnamban. A sorok mögül egyre világosabban kitűnik, hogy az angol katonai szakértők véleménye szerint az amerikaiak számára a végső katasztrófa is bekövetkezhet Dél- Vietnamban. Politikai körökben pedig az a nézet alakult ki, hogy az amerikaiak alapvető hibát követtek el, amikor Vietnamot csupán katonai problémának tekintették. Hasonló álláspontot foglalt el a párizsi Nation című lap is: „Az Egyesült Államoknak előbb-utóbb fel kell ismerniük, hogy a dél-vietnami kérdés nem oldható meg fegyverrel, hanem csak is politikai eszközökkel, tárgyalások útján.” A helyzet értékeléséhez persze az is hozzátartozik, hogy napjainkban már egész Délkelet-Ázsiában fellángolt a lakosság Amerika-ellenes hangulata. Magában Dél-Vietnambán pedig kaotikus a helyzet. Hét politikai puccs után jelenleg is teljes a bizonytalanság. A FENTIEKBEN utaltunk arra: Londonban is elítélik az Egyesült Államok délkelet-ázsiai ka-EGYHET Á KÜLPOLITIKÁBAN landorpolitikáját. Ez persze nem azt jelenti, hogy Anglia — a saját ügyeiben — józanabb irányvonalat követne. A brit hadügyminisztérium hivatalosan is beismerte: Angliában riadókészültségbe helyezték a „V”-bombázók egy részét, és intézkedések történtek bombázók felvonultatására a délkelet-ázsiai térségben. Maga a londoni sajtó „vért izzadva” próbál bizonyítékot összekotorni Malaysia „fenyegetett” helyzetéről. Ezek azonban csak ködösítő akciók. London megkísérli elhomályosítani az igazi problémát. Azt, hogy valójában nem Malaysia és szomszédjának konfliktusáról van szó, hanem arról, amit a decemberi Wilson—Johnson-találkozón elhatároztak: az úgynevezett ázsiai „súlypontképzésről”. Ennek keretében az angolszáz hatalmak újabb erőfeszítéseket tesznek távolkeleti katonai és gazdasági pozícióik megmentésére. E tekintetben tehát, van összhang Washington és London között. Ennek alapján kell értékelnünk-azt is, hogy a Fehér Ház a malaysiai angol akciók támogatásának az ellenszámláját követeli, és szemrehányást tesz a W ilson-kormánynak, amiért nem fedezi eléggé lelkesen a délkelet-ázsiai agresszív amerikai lépéseket. AZ ELMÚLT napokban hangzott el Johnson kongresszusi üzenete. Az elnök elmefuttatása több ellentmondásos tényezőt tartalmazott. Sokat beszélt a békéről, a barátság szelleméről, amit a Szovjetunió sajtója is elismeréssel nyugtázott. De — amint ezt az Izvesztyija is hangsúlyozta — az óhaj kevés. A világot az érdekli, hogy mit szándékozik tenni az Egyesült Államok az egyetemes béke biztosítására. Erre persze, csak konkrét lépések adhatnának választ. Ilyeneket azonban az elnöki üzenet nem tartalmazott. Johnson nem szólt a leszerelésről, mellőzte az európai biztonság kérdését, holott, főleg az európai közvéleményt, teljes joggal aggasztja, hogy Nyugat-Németországban az Egyesült Államok támogatásával, aktivizálódnak a militarista erők. Johnson Délkelet-Ázsiával kapcsolatban és Latin-Amerika vonatkozásában is a gyakorlatban megbukott és sorozatos kudarcot okozó régi téziseket hirdette. Mindezek alapján nem kérdéses: Az Egyesült Államokban teljes politikai átértékelésre lenne szükség. Meg kell jelölni a legdöntőbb célkitűzést, amint azt Koszigin szovjet miniszterelnök tette, amikor üzenetében így szólt: „A szovjet kormány napjaink legfontosabb feladatának tekinti az emberiség megmentését a nukleáris háború veszélyeitől.” Hz Egyesül! államok felülvizsgálja Indonéziának nyúftandé segélyprogramját Indonézia ENSZ-képviseleténél folynak az előkészületek az elutazásra. Jól tájékozott ENSZ-körökben úgy tudják, hogy legkésőbb január 15-én az indonéz missziót bezárják. Palar, Indonézia fő ENSZ-delegátusa útban hazafelé, elutazott Tokióból. Ezúttal sem nyilatkozott országa döntéséről. Az ENSZ-titkárság szóvivője pénteken megismételte, hogy Indonéziát a világszervezetből való kilépése írásbeli bejelentésének megérkezéséig tagállamnak tekintik. U Thant főtitkár befejezve üdülését Puerto Rico-ban, kijelentette az újságíróknak, ha Indonézia ki akar lépni az ENSZ-ből, a világszervezetnek ehhez hozzá kell járulnia. Bár semmiféle szabály, vagy rendelkezés erre vonatkozólag nincs, mindamellett egy tagállam döntését figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani — mondotta. Indonézia döntése az ENSZ- ből és szakosított szerveiből való kilépése arra készteti az Egyesült Államokat, hogy felülvizsgálja Indonéziának nyújtandó segélyprogramját. Az Egyesült Államokat közvetlenül érinti ezenkívül a körülbelül 500 millió dollárra becsülhető amerikai magánberuházás Indonéziában, elsősorban a gumi- és kőolajiparban. John Tower szenátor törvényjavaslatot terjesztett az amerikai szenátus elé, sürgetve a gazdasági vagy katonai segélynyújtás megszüntetését mindazon államok számára, amelyek „aláaknázzák az Egyesült Államok tekintélyét és külpolitikáját”. Szombaton a malaysiai hadügyminisztérium szóvivője szerint a malaysiai erők újabb indonéz partraszállási kísérletet hiúsítottak meg Johore állam déli partvidékén. A szóvivő szerint tíz személyt foglyul ejtettek. Dobi Is'ván távirata a Csád Köztársaság elnökéhez Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Francois Tombalbayet, a Csád Köztársaság elnökét, az ország nemzeti ünnepe alkalmából. (MTI) Megnyílt az arab kormányfők értekezlete KAIRÓ (MEN) A MEN hírügynökség jelentése szerint szombaton magyar idő szerint 10 órakor az Arab Előléptették Johnson testőrét WASHINGTON. (MTI) A Fehér Ház testőrségét átszervezték. A „rendszeres rotációból” azok a biztonsági tisztek látnak hasznot, akik Johnson mellett voltak 1963. november 22-én Dallasban, Kennedy meggyilkolásának napján. Hivatalosan közölték, hogy Rufus W. Youngblood titkosszolgálati ügynök került a Fehér Ház testőrségének élére. A 40 éves titkosrendőr a tragikus dallasi bevonulás idején Johnson kocsijában ült, s amikor Kennedyre rálőtték, az akkori alelnököt és feleségét testével fedezte a vélt golyók ellen. Az ő helyettesévé egy Roy H. Kellerman nevű FBI-ember került. Kellerman Kennedy kocsijában a sofőr mellett foglalt helyet és mellesleg neki kellett megszerveznie a dallasi bevonulás biztonsági rendjét. Liga székházában Nureddin Atasszi Szíriái miniszterelnökhelyettes megnyitotta az arab kormányfők értekezletét. Az értekezleten 13 arab ország miniszterelnöke vesz részt. A megnyitó ülésen rövid beszédet mondott Hasszuna, az Arab Liga főtitkára, s elemezte a legutóbbi arab csúcsértekezlet óta eltelt időszak legfontosabb eseményeit. A Német Demokratikus Köztársaság és Franciaország új kereskedelmi megállapodása A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában nagy jelentőséget tulajdonítanak a Berlinben aláírt új megállapodás-Ä amelynek értelmében a ta. ihoz képest az idén nyolcvan százalékkal növekedik az NDK és Franciaország kereskedelmi forgalma. Az új megállapodás szerint egy év alatt csaknem megkétszereződik Franciaország és a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi forgalma, s a két állam eddigi viszonylatában ez a legjelentősebb emelkedés. A demokratikus Berlin politikai köreiben a mostani egyezmény megkötésének nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentőségét is kiemelik. Mindez ugyanis olyan időpontban történt, amikir a bonni kormány részéről valóságos kampány indult azzal a céllal, hogy megakadályozzák egyrészről Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és általában a nyugati országok, másrészről a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmének kiterjesztését. A mostani megállapodás értelmében az NDK külkereskedelmi szervei és üzemei olyan nagy és híres francia cégekkel kerülnek közvetlen kapcsolatba, mint a Schneider—Creuzot (amely műtrágyagyárhoz szükséges vegyipari berendezéseket szállít az NDK-beli Schwedtbe) és a Renault (amely tehergépkocsi-alkatrészek előállítását megkönnyítő automatagépsort exportál Ludwigsfeldébe). Ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaság is fontos ipari cikkeket: irodagépeket, villamos háztartási gépeket, a szerszámgépek egész sorát, a világhírű jénai Carl Zeiss Művekből származó firommechanikai-optikal cikkeket és felszereléseket szállít Franciaországba. (MTI) Francia hangok a NDK elismeréséről PÁRIZS. (MTI) Franciaország a pénteken Berlinben aláírt megállapodás értelmében ez évben mintegy 80 százalékkal növeli kereskedelmi forgalmát az NDK-val. Az áruszállítások keretét mindkét oldalon 110—110 millió frankra emelték az eddigi 62 millió helyett. Párizs nem hátrált meg a nyugatnémet sajtónak Franciaország és az NDK gazdasági kapcsolatai ellen indított támadásai elől. Franciaországban illetéktelennek tartják bonni köröjí beleszólását Franciaország külkereskedelmi politikájába. A francia sajtó rámutat, hogy valamennyi NATO-ország kereskedik a Német Demokratikus Köztársasággal és maga az NSZK is lényegesen nagyobb forgalmat bonyolít le keleti szomszédjával, mint Franciaország. A francia közvélemény nemcsak a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését helyesli, hanem egyre szélesebb körben követeli, hogy Franciaország ismerje el a két Németország létezését. A Le Monde szombati számában Jacques Dauer, a Haladás Frontja nevű mozgalom elnöke száll síkra a német kérdés reális megítélése mellett. A de Gaulle híveként ismert politikus rámutat, hogy bonni kormányköröknek a „keleti területek” visszacsatolását követelő provokatív nyilatkozatai szöges ellentétben állnak az egykori négy megszálló nagyhatalom közösen megszabott politikájával. A cikkíró a továbbiakban kifejti, itt az ideje, hogy Franciaország húsz évvel a háború befejezése után fontolóra vegye az NDK „tényleges elismerését”. Az európai realizmus megköveteli, hogy tudomásul vegyük egy húsz millió lakost számláló egységes terület létezését. Véget kell vetni az NDK diplomáciai és kulturális elszigeteltségének, amely valósággal politikai rákbetegséget idéz elő Európa szívében. W lljabb rosszabbodás a francia—amerikai kapcsolatokoan NEW YORK. (TASZSZ) A külpolitikai és a katonaistratégiai kérdésekben felmerült ellentétek miatt már amúgyis feszült francia—amerikai kapcsolatok tovább romlottak a francia bank e héten hozott határozata miatt, mely szerint amerikai aranyra váltanak át 150 millió dollárt. A franciák normális ügyletnek nevezik ezt az átváltást. Azt hangoztatják, hogy jelenleg több dollárjuk van, mint amenynyi szükséges, és Franciaország 25 százalékra kívánja korlátoz-Swtitnxer generális »tom-afcn« tarve ni dollárkészleteit a többi 75 százalékot pedig aranyban akarja. Washington azonban ellenségesen fogadja ezt a lépést. Az amerikai hivatalos személyiségek — főként a régebbi nézeteltérésekre való tekintettel — gyanakvással szemlélik az akciót. Ezenkívül az Egyesült Államokat rendkívül nyugtalanítja, hogy az utóbbi években nagy mennyiségben áramlik ki az arany az országból. Az Egyesült Államok aranykészlete ma alig több, mint 15 milliárd dollár, holott 1952 végén még több, mint 23 milliárd dollár értékű arannyal rendelkezett. Washington nagyfokú elégedetlenségét tükrözi John Hightowernek, az AP diplomáciai szemleírójának cikke. Hightower azt írja, hogy a jelekből ítélve „maga de Gaulle elnök hozta ez a határozatot, és ez megfelel annak a politikának, amelynek célja — mint ő mondja — az amerikai hegemónia gyöngítése Európában.” Sok amerikai hivatalos személyiség véleménye szerint — fűzi hozzá Hightower — „a de Gaulle-kormány szándékosan nagy nyilvánosságot adott az aranyvásárlásról hozott határozatnak, mert így próbálja erősíteni a frankét a dollár rovásara”.
