Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Termelés és művelődés Újévi beszélgetés dr. Ortutay Gyulával Régi jó szokás: pohárcsengéssel köszöntem az új esztendőt. Vidáman, felszabadultan — és jókora adag kíváncsisággal. Mert ki ne szeretné tudni, hogy mit tartogat számára a következő év. Mindenki jót vár, ez természetes. De a kívánságok teljesülésé­nek feltételei is vannak. Ezért az évet számvetéssel kell kez­denünk. A művelődésügy feladata a dolgozók szocialista gondolko­­\ dósának formálása, általános műveltségük emelése. Ebben a munkában igen nagy feladatok várnak az ismeretterjesztésre. Mit tettünk, milyen eredményeket értünk el az elmúlt évben és mire ügyeljünk különösebben 1965-ben? — erről érdeklőd­tünk dr. Ortutay Gyulától, a TIT. Országos Központjának elnö­kétől, megyénk országgyűlési képviselőjétől. a hallgatókhoz? Ügy hogy egyTészt közérthetőbbek le­gyenek, s ugyanakkor se­gítsék a tudományos világné­zet kialakulását, vagy a he­lyi termelési feladatok meg­oldását is? . — Egyre több azoknak a me­gyéknek a száma — és ebben a Bács-Kiskun megyei TIT-szer­­vezet az elsők között van —, ahol a helyi igényeket a lehető leggondosabban mérik fel, s az igényekhez mérten tervezik az akadémiákat, különféle előadá­sokat és előadássorozatokat. Így biztosítják az élettel való szoros kapcsolatot. Az Ismeretterjesztés — Örömmel mondhatom, az elmúlt években megnőtt az ér­deklődés az ismeretterjesztő előadások iránt — hangzott a válasz. — A Tudományos Is­meretterjesztő Társulat nemrég lezajlott IV. küldöttgyűlése óta pedig új lendületet vett az is­meretterjesztő munka. A né­pünk előtt álló politikai, gaz­dasági és kulturális feladatok hatékonyabb végrehajtását szol­gáló munkánkat a számszerű eredmények helyett inkább tar­talmi, minőségi fejlődés jellem­zi. A TIT és a Hazafias Nép­lommal megrendezett ideológiai és gazdaságpolitikai jellegű vi­tafórumok. A vidéki értelmiség foglalkoztatásában, ideológiai és szakmai továbbképzésében ezen­kívül nagy szerepet szánunk az értelmiségi kluboknak. Példa­képül a kalocsait emelném ki, amely, amellett hogy kellemes összejöveteli és szórakozási le­hetőséget biztosít, tartalmas is­meretterjesztő programot is nyújt. Szép eredményeket értek el a bajai járásban is a népsze­rűvé vált értelmiségi ankétok­kal. Czóbel Béla: Leányportré front szorosabb együttműködése következtében már eddig is szá­mos új kezdményezés, hasznos eredmény született. Bács-Kiskun megyéről szól­va Ortutay elvtárs a követ­kezőket mondotta: — A megyében a két szerv együttműködése nem új keletű. Itt az a feladat, hogy a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat és a Hazafias Népfront még tökéletesebb összhangot teremt­sen. A TIT-re vár a szakembe­rek biztosítása, a Népfrontra pedig a szervezés, mozgósítás. Gondokat okoz viszont a köz­ségekben az ott élő értelmiség­nek a városihoz képest nehezebb ; helyzete. A falusi értelmiség­nek kevesebb a szabad ideje és közlekedési lehetőségei is rosz­­szabbak. Éppen ezért nagyon hasznosak az évente 3—5 alka-Juli nénit faggat­tam egy csendes téli este a banyake­mence mellett. A be­szélgetésre összegyűlt az egész család, s ki­­ki természete szerint komolyan vagy moso­lyogva hallgatta a sok csodálatos históriát, amit a 80 éves öreg­asszony mesélt. Kezd­tük a véres tejjel, a tehénrontással, és an­nak gyógyításával, foly­tattuk a boszorkányok­kal, szemmelveréssel, táltosokkal. Kifogyha­tatlanul dőlt a szó Ju­lis néniből, minden históriát személyesen élt át vagy közvetlen ismerőseivel történt meg. Mert az „ánti világ­ban” sok furcsa pöfög megesett, amit a mai fiatalok el sem hisz­nek. Itt van például ez is, ami boldogult urával történt még le­génykorában, több mint 60 éve. Egyik este Juli néni­hez készült, aki akkor még fiatal lány volt, s várta is_ a legényt na­gyon. De annak a szomszéd faluból kel­lett átgyalogolni. El is indult szépen hazulról, de mikor a falu szé­lén a temetőhöz ért, leült pihenni. „Hej, de jó volna most egy ló, amelyik elvinne, nem baj, ha feje se volna”: Egy néprajzos naplójából A lovagló gugahalál — gondolta magában. Ebben a pillanatban odavágtat hozzá egy állattan ló: „Híttá, itt vagyok; üjj fő, elvisz­lek.” Megijedt a legény, de csak. fölült. Vágtat­tak, mint a szél, egész éjjel. Bejárták az egész környéket, az összes falut, és csak reggelre értek a lány falujába, amikor mar oda nem mehetett. Kérte a lovat, hogy legalább most vigye haza. El is vitte a te­metőig; a legény ott leszállt, a ló beugrott a kapun, megrázkó­dott és eltűnt. Vgy mesélte el a ■* boldogult napok­kal később, hogy miért nem ért oda akkor este. Juliska meg is bocsátotta neki, mert mit tehetett volna sze­gény fiú. Össze is há­zasodtak a következő farsangkor. Gergő bácsival — nyugodjon békében — később is történt még egy csodálatos eset. Pár éves házasok voltak már, amikor egy éjjel kiment — tisztességgel legyen mondva — szükségét végezni. A felesége csak várta, várta. Haj­nal felé jött meg, ing­­be-gatyába, megizzad­va, de még csak. meg sem náthásodva, pedig tél volt. „Hát kend hun a fenébe volt egész éjszaka?” — Képzeld, asszony, hogy jártam. Amint állok odakint, egyszer­esük a nyakamba ült a gugahalál: „Most pe­dig elvisző Bátyára egy trappba!” Mög voltam ijedve, azt se láttam, milyen vöt, de köllött vinni. Mikó visszaértünk, azt mond­ta a gugahalál: „Amér elvitté, az összes le­­származottaidat heted­­íziglen nem fog mög semmi ragályos nya­valya.” Egész télen át majd minden héten megjelent a gugahalál, s Gergő bácsi hátán körüllovagolta a ha­tárt. Juli néni sajnálta is érte, hogy milyen izzadtan, fáradtan ért haza hajnalonként. — Mondja csak, öreg­anya — szólalt meg a történet végén az A jövő tehát a tudatosat! irányított, a népfront segítsé­gével megszervezett előadá­soké. Ezek milyen mértékben segíti^ n* ismeretterjesztés­nek pártunk VIII. kongresz­­szusán megjelölt feladatát: a termelésnek a szakképzettség szüntelen tökéletesítése út­ján való emelését. — A korszerű nagyüzemi szö­vetkezeti mezőgazdaság kialakí­tásához elengedhetetlenül szük­séges a falusi ismeretterjesztés hatókörének kiterjesztése és ha­tékonyságának emelése. A me­zőgazdasági ismeretterjesztésben főként a szakmunkásképzés a legfontosabb feladat, hiszen a szükséges 250 ezer szakmunkás helyett mindössze 60 ezerrel rendelkezünk, s ezeknek is több­sége traktoros. Ezért indította el a TIT — 1964-ben először — a 160 órás tanfolyamokat, ame­lyek a hároméves oktatási idő alatt megadják a szükséges ter­mészettudományos alapképzést, s a hallgatók az államilag elis­mert bizonyítvány birtokában jogot nyernek a magasabb fokú szakmai képzésben való részvé­telre. Hasonlóképpen a mező­­gazdasági szakmunkásképzést segíti a tv kísérleti előadásso­rozata, amelyet a TIT — együtt­működve a Népművelési Inté­zettel — előadókkal támogat. Bács-Kiskun megyében hat köz­ségben szervezték meg az elő­adások kollektív hallgatását: Lakiteleken, Pálmonostorán, Kiskunmajsán, Kisszálláson, Ga­­rán és Solton. Ezekben a köz­ségekben az előadások után szakképzett vitavezető foglalko­zik a hallgatókkal. A tematika még nem áll mindig kapcsolatban a konk­rét termelési kérdésekkel, az élettel. Hogyan lehet az elő­adásokat még közelebb hozni hatékonyságát pedig a jobb, tar­talmasabb előadásokkal. Ma már nem elég csupán „megtar­tani” egy előadást. Az előadá­soknak egyrészt érdekesnek, másrészt — ez jól mutatja az igények növekedését — színvo­nalasaknak kell lenniük. A leg­nagyobb érdeklődést a komplex előadásformák keltik. Szükség van a filmre, szemléltető esz­közökre. Az utóbbiakban egye­lőre nagy a hiány, s ezért az előadások nem is mindig érik el a kívánt hatást. A hiányok pótlására tanácsos igénybe venni a helyi erőforrásokat. A szak­körökben is készülhetnek szem­léltető eszközök, s megfelelő tá­mogatással a Bács-Kiskun me­gyei Filmstúdió ismeretterjesz­tő kisfilmeket is készíthetne. Dr. Ortutay Gyula befeje­zésül a következőket hangsú­lyozta: — Bevallom, elfogult vagyok Bács-Kiskun megye iránt. Na­gyon szeretem ezt a tájat és az itteni embereket. Mint képvise­lő, csak elismeréssel szólhatok áldozatos, hősies munkájukról. Amikor ezt mondom, nem túl­zók. Ma már közismert, milyen nagy harc folyt itt az öntözés ügyéért, a csőkutas öntözés be­vezetéséért. Már két film is fog­lalkozott ezzel a témával. Egy játékfilm — a Megszállottak — és az éppen most nagy sikerrel bemutatott újszerű filmalkotás, a Nehéz emberek. Ebben a film­ben Mohácsi Károly mondja el a harc történetét, és dr. Molnár Frigyes elemzi az eredményeit. Magam erről annyit jegyeznék meg, hogy az öntözéses gazdál­kodás része az ország felemel­kedéséért, a szocializmus teljes felépítéséért folytatott állhata­tos munkánknak. Az új esztendőben kívánok Bács-Kiskun megye szorgalmas népének újabb lelkesítő ered­ményeket a gazdasági felada­tok teljesítésében és sikereket a tudományos ismeretterjesztés­ben, a korszerű általános mű­veltség fokozásában. Meggyőző­désem, hogy a termelés és a művelődés szétválaszthatatlan, s kölcsönhatásban van egymással. Az ismeretterjesztés akkor éri el a célját, ha formálja, alakít­ja az emberek gondolkozását, gyarapítja szaktudásukat, s ez­zel gyorsítja a fejlődés ütemét. Vadas Zsuzsa Újév hajnalán En immár meg nem érlek, de jeleid ide hallom, harmadik ezredév, ha a Mars vagy Venus felé rohanó távoli űrhajók zengő és furcsa muzsikája megszólal a rádiómon. Szférák valósággá vált zenéje, diszharmonikusan is harmonikus jelzés, és hiszem: nem haláldarazsak, de új kincset gyűjtő méhecskék termékeny, nagy korszakot nyitó, szép zümmögése. Ö, higgyetek, higgyetek ti is e beethoveni muzsikában, embermilliók, * akik fölött ma még atombombák sötét felhői gomolyognak: nem, nem halált, de életet szül az égbetörő emberi elme, nem gyászleplet, de mennyegzői fátyo' ’ szőnek fölöttünk a buzgón köröző, parányi csillogó pókok, s ha pillantásuk a végtelenbe fut nem, nem a halál csontkoponyája, de az életet továbbadó, s egyre megújuló' emberi Szépség mosolyog ránk a csillagmilliárdok fénykoronája alól. Csuka Zoltán egyik unoka —, nem volt valami jóvérű me­nyecske a szomszédba, oszt altnak a dunyhája alatt izzadt meg öreg­apánkV’ Juli néni elkomoro­­dott egy pillanatra, az­tán kitört: „Hinnye, a Krisztusát a vén gaz­­embörnek! Hogy a jód vetné ki a vén hazu­dósát! Vöt bizony, a hátsó szomszédba egy olyan.. éső éjszaka indul­­-**- tam haza. A ki­halt városka utcáin néhány fáradt ember­rel találkoztam. Ök nem a gugahalált hur­colták a nyakukban, hanem — túlóráztak, s elhúzódó értekezle­tekről siettek haza. Változnak az idők! Sólymos Ede

Next

/
Oldalképek
Tartalom