Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
2. oldal 1965. január 31, vasárnap Az USA-naSi csak a „szavazógép” kellett Kudarc9 kudarc után Dél-Vietnamban Rendet teremtett a Szíriái kormány A VILÁG politikai életének egyik centrumában, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN tak végre. Félreállították Huong úgynevezett polgári kormányát, a hatalmat pedig ismét delegátusok személyesen tapasztalhatták az Egyesült Államok kerékkötő tevékenységét; a légkör feszültebbé vált. Az Egyesült Államok küldötte ugyanis változatlanul ragaszkodik ahhoz a jogtalan követeléshez, hogy a Szovjetuniót és számos más országot tagdíjhátralékosként kezeljék, és Ily módon megvonják tőlük a szavazati jogot. Emiatt a jelenlegi közgyűlés máig sem kezdhette meg a leglényegesebb problémák vitáját. Szavazásra sem kerülhetett sor, pedig a Szovjetunió és több más ország teljesítette az alapokmányban előírt kötelezettségét. A problémát változatlanul az okozza, hogy az Egyesült Államok a Szovjetuniótól is követeli azokat az öszszegeket, amelyeket például annak idején az alapokmány-ellenesen végrehajtott kongói beavatkozás pocsékolt el. Ez az akció arra szolgált, hogy biztosítsa a belga, az amerikai és egyéb érdekeltségű monopóliumok további uralmát Kongóban. Természetesen ehhez, az ENSZ céljaival szembenálló akcióhoz a Szovjetunió, és a szocialista országok nem járultak hozzá. Az ENSZ pénzügyi helyzetének kompromiszszumos megoldására tett javaslatot az ázsiai és afrikai államok egy csoportja, amikor azt ajánlotta, hogy a közgyűlésen az Egyesült Államok ne ragaszkodjék a vitatott 19. cikkely alkalmazásához. Ehelyett normalizálják a közgyűlés munkáját és a tagállamok önkéntes hozzájárulással oldják meg az ENSZ pénzügyi nehézségeit. Maximális jó indulatot tanúsítva a Szovjetunió elfogadta a javaslatot, az Egyesült Államok viszont nem. Mi az oka ennek? önkéntelenül adódik a felelet: Az Egyesült Államok úgy lehet nem kívánja igazán a közgyűlés munkájának normalizálását, mert így óhatatlanul számos olyan probléma kerülne tárgyalásra, amelyek kellemetlenek az amerikaiaknak. Sőt, már arra sincs biztosíték, hogy az Egyesült Államok álláspontja — a számára oly kényes kérdésekben — az általa kívánt szavazattöbbséget elnyerné. Az ENSZ mindinkább kinő a „szavazógép” korszakából. A REÁLIS helyzetfelmérés hiánya látható az amerikai diplomácia dél-vietnami frontján is. Mivel az egyetlen józan lehetőséget, a békés rendezés elvét képtelenek elfogadni, Dél-Vietnamban egyre újabb meglepetésekben részesülnek. A múlt héten — épp akkor, amikor Taylor amerikai nagykövet külföldön tárgyalt — a dél-vietnami tábornokok újabb katonai puccsot hajtot-Khanh tábornok ragadta magához. Ez a fordulat elsősorban Taylor nagykövetet szorította sarokba, hiszen korábbi tervében, az úgynevezett polgári kormány fontos szerepet játszott a valódi céljainak leplezésében. Ezt a leplet Khanh kíméletlenül letépte. Most egyes beavatottak szerint kérdésessé vált, vajon Taylor továbbra is Saigonban maradhat-e? Johnson elnök azonban kijelentette: Taylor a történtek ellenére teljes bizalmát élvezi. Ez érthető, hiszen Taylor jelentős szerepet játszik a dél-vietnami agresszió folytatásában. Sőt, azt sürgeti, hogy az amerikaiak dél-vietnami agressziójába újabb országokat vonjanak be. Dél-Koreából máris kétezer katonát kapnak. De, Washington fegyveres erőt kér a latin-amerikai országoktól is. Az Egyesült Államok diplomáciája szeretné megosztani a felelősséget — meg a veszteségeket is. Bizonyára úgy véli, megfelel céljainak, ha nemcsak amerikaiak, hanem ázsiaiak és latin-amerikaiak is harcolnak az ázsiaiak ellen. E tervük teljes sikere azonban kétes, mert Venezuela és Chile kormánya máris tagadólag válaszolt. SZÍRIÁBAN a pozitív változásokért küzdő kormány és a szíriai burzsoázia reakciós elemeinek ellentéte komoly helyzetet teremtett. A kizsákmányolók ellenezték a kormány államosítási rendeletét. Nem tudják elviselni, hogy a kormány száznál több üzemet államosított, és felmondta az ország ásványkincseinek kiaknázására adott korábbi külföldi koncessziókat. Ezt az intézkedést viszont a néptömegek helyeselték. Damaszkuszban és számos más városban hatalmas tömegek tüntettek a kormány államosítási politikája mellett. Egyik tüntetésen Amin El Hefez altábornagy, az elnöki tanács elnöke kijelentette: Kormánya szétzúzza a kizsákmányolókat, az összeesküvőket és vérszopókat mindazokat, akik kezet emelnek az államosításra. Közülük néhányat máris golyó általi halálra ítéltek. Magyar vonatkozásban a hét jelentős kül- és belpolitikai eseménye az- osztrák alkancellár budapesti látogatása. Dr. Bruno Pittermann csütörtökön este érkezett a fővárosba Foek Jenő, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására. Az osztrák államférfi kíséretében van dr. Otto Gatscha, a kancellári hivatal államosított ipari főosztályának vezetője, valamint a legnagyobb osztrák államosított ipari üzemek vezérigazgatóinak és vezető munkatársainak egy csoportja. Elutazott az osztrák küldöttség A hazánkban tartózkodó dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellár szombaton délelőtt a magyar közélet vezető személyiségeinél, az állami, politikai és gazdasági élet képviselőinél tett látogatást. Az osztrák vendéget a Parlament épületében fogadta Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. Pittermann alkancellár ezenkívül a Külügyminisztériumba és a Külkereskedelmi Minisztériumba is ellátogatott, ahol Péter János külügyminiszterrel, illetve Bíró József külkereskedelmi miniszterrel folytatott szívélyes légkörű megbeszéléseket a két szomszédos ország kapcsolatait érintő kérdésekről. A látogatásokra az osztrák vendéget elkísérte Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és Sebes István, hazánk bécsi nagykövete. Részt vett a megbeszéléseken dr. Simon Koller, Ausztria magyarországi nagykövete is. Dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellár budapesti látogatása befejezése előtt szombat délben a Gellért Szálló gobelintermében találkozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. A sajtókonferenciát dr. Simon Koller. Ausztria magyarországi nagykövete nyitotta meg, majd az alkancellár magyarországi látogatásának tapasztalatairól és a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről adott tájékoztatót. (MTI) Dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellár és a kíséretében levő személyiségei szombaton délután visszautaztak Bécsbe. A Keleti-pályaudvaron Fock Jenő, a kormány elnökhelyettese, Péter János külügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes ésBaczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes búcsúztatta az osztrák vendégeket. (MTI) Meghalt Frol Kozlov Moszkvában szombaton 57 éves korában elhunyt Frol Kozlov, a kommunista párt kiváló személyisége, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, a Szocialista Munka Hőse. Eltemették Winston CliurcKiillt Szombaton Londonban ünnepélyes gyászszertartáson búcsúztak el Winston Churchilltől, a nagy angol államférfitól. Ilyen nagyszerű gyászszertartás még nem volt az angol fővárosban az elmúlt száz évben: 110 nemzet képviselői jöttek el, hogy búcsút vegyenek a halott Churchilltől. A Szent Pál székesegyházban a gyászszertartáson ott volt Erzsébet királynő és családja, a többi között Eisenhower, de Gaulle, Erhard kancellár, a norvég, a dán, a görög, a belga király, a holland királynő. A Szovjetuniót Rudnyev miniszterelnök-helyettes, Folytatja tanácskozását a KGST Szombaton Prágában folytatta tanácskozását a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 19. ülésszaka. Ugyancsak a csehszlovák fővárosban folytatja munkáját a KGST Végrehajtó Bizottságának 16. ülésszaka. A kormányküldöttségek és a külföldi delegációk tiszteletére péntek este a Prágai Nemzeti Színház operatársulata díszelőadás keretében mutatta be Smetana „Dalibor” című operáját. Konyev marsall és Soldatov londoni nagykövet képviselte. A Szent Pál székesegyházban lefolyt gyászszertartás után a koporsót a Towerhez vitték, majd a Themsén keresztül a Waterloo pályaudvarra. Churchill holttestét a pályaudvarról különvonat vitte Bladonba és a családi sírboltban temették el szülei mellé. A londoni gyászszertartást számos ország televíziója közvetítette, az Egyesült Államokba a Telstar segítségével továbbították a képeket. A temetés időpontjában Párizsban, Rómában, Koppenhágában és más városokban gyászszertartáson emlékeztek meg Churchillről. (MTI) Beszélgetés Manolisz Glezoszszal a görögországi helyzetről „Harmadszor is halálra ítéltek. A börtönparancsnok látványos kivégzést akart, és ezért nagy hanggal világgá kürtölte az ítélet végrehajtásának napját. Még a hazai és a külföldi sajtó képviselőit is meghívta. A parancsnok mérhetetlen „becsvágya” volt az én szerencsém. A sajtó azonnal hírül adta, hogy halálra ítéltek, s a hír nyomán felmorajlott a világ. A kormányhoz egymás után érkeztek a tiltakozó táviratok, az országban pedig tiltakozó tüntetések kezdődtek. A kormánynak meg kellett hátrálnia a világméretű tömegmozgalom előtt és 5 nap múlva a siralomházból visszavittek a zárkámba. Így maradtam életben.” E megrázó történetet Glezosz mesélte, összesen 11 évet töltött börtönben és háromszor ítélték halálra. Mindanynyiszor a haladó emberiség szolidaritása fogta le a hóhérok kezét. Egyetlen „bűne”, hogy szereti népét, a szabadságot, gyűlöli a fasizmust, s hazája szabad, demokratikus fejlődéséért minden áldozatra kész volt, s kész ma is. Ha erről beszél, kisimulnak a börtönélet vágta mély redők a homlokán... Most éppen Magyarországon tartózkodik, s amerre csak jár, mindenütt mosolygó arcok, kemény kézszorítások fejezik ki a tiszteletet a múltért, elismerést a jelenért, s adnak bátorítást a jövő küzdelmeihez. Széles látókörű politikus. Képviselő, akit kiszorítottak a parlamentből. Elmondta, hogy a bíróság annak idején megfosztotta politikai jogaitól, tehát nem lehet a parlament tagja, de az egyszerű emberek — sőt még a sarki rendőr is —, képviselő úrnak szólítják, ök tudják miért... — Görögországban az 1963 novemberi és az 1964. februári általános, valamint az 1964 júliusi községtanácsi választásokon a reakció súlyos vereséget szenvedett — mondotta Manolisz Glezosz. Ennek magyarázata, hogy a görög nép megelégelte azt a kormányt, amely a fasizmus szakadéka felé taszította az országot. A nép változást akart, és elég ereje volt ahhoz, hogy kikényszerítse a szélsőséges jobboldali rendszer bukását. Le kell tehát szögeznünk, hogy a Papandreu kormányt a demokratikus erők előretörése segítette hatalomra, s ezeknek az erőknek köszönhető, hogy a reakció három ízben szenvedett súlyos vereséget. S az is nyilvánvaló, hogy a kormány a demokratikus erők szüntelen nyomása alatt kénytelen volt bizonyos lépéseket tenni; néhány száz politikai foglyot szabadon engedett, bizonyos mértékig korlátozta a rendőrségi apparátus önkényét, feloszlatott egyes fasiszta szervezeteket és így tovább. A Papandreu kormány egész tevékenységét tehát nem annak alapján kell megítélnünk, mennyiben tér el a Karamanlisz kormány politikájától, mert e politika felett a nép egyszer már kimondta az ítéletet. Azt kell megvizsgálni, Gomulha beszéde a Katow'ceben Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a katowicei pártszervezet konferenciáján. Szinte kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozva elemezte az elmúlt év eredményeit és vázolta a lengyel munkásosztály és a párt előtt álló feladatokat. Elmondotta, hogy az ipari termelés eredménye 1964-ben aránylag kielégítő volt: a tervezett 6,3 százalék helyett 9 százalékos emelkedést értek el. Nagy eredményeket könyvelhet el a népgazdaság külkereskedelmi téren: 1964-ben az export 18,5, az import 4,5 százalékkal növekedett. Gomulka különösen kiemelte a gépipar jelentős fejlődését, amely a háború előttinek harmincszorosára nőtt. Beszéde végén a szocialista országok közötti minél szorosabb kapcsolat jelentőségét méltatta. mit ígért, mit tett és mit tehetett volna a kormány az elmúlt egy esztendőben. A nép alapvető választási követelése a demokratizálás volt. Ezen a téren a kormány ingadozó vonalat vitt, kitért a megérett követelések kielégítése elől. A kormány politikájára jelentős hatással voltak a jobboldali erők és ennek következményeként az állami és a társadalmi életet sok tekintetben a haladó mozgalmaktól való elzárkózás jellemezte. A választások óta pedig a jobboldal minden erőfeszítése a demokratizálás meghiúsítására irányult és irányul. S a kormány meghátrált a jobboldali erők előtt. A haladó erők legfontosabb harci célja továbbra is a közélet demokratizálása. Ehhez pedig a jobboldali elemek megfékezésén, a rendkívüli törvények felfüggesztésén, a haladó szervezetek törvényes működésének engedélyezésén és a fasiszta szervezetek feloszlatásán, az összes politikai foglyok szabadon bocsátásán, az általános politikai amnesztia kihirdetésén keresztül vezet az út. A demokratizálással való késlekedés kedvező feltételeket teremt a reakció erőinek az olyan kísérletekhez, amelyek célja erőszakkal visszaszerezni a hatalmat. A reakciós erők továbbra is fontos pozíciókat tartanak kézben az államapparátus minden ágazatában és a kormányon belül is. S ezek az erők most észrevehetően megélénkültek. Velük szemben áll a görög nép, amely egyre nagyobb méretű és hevesebb harcot vív az ország életének valódi demokratizálódásáért. A munkások sztrájkmozgalma egységes és sikeres. Erre is mondok egy példát. A sztrájkoló dokkmunkások elhatározták, hogy követeléseiket küldöttség viszi a miniszterelnöknek. Papandreu már előre megüzente, hiába jönnek, nem hajlandó a sztrájkolok küldötteit fogadni. A munkások mégis elmentek Athénba, mégpedig tömegesen. Felvonultak a miniszterelnökség elé és ... Papandreu mégis kénytelen volt fogadni őket. Pozitív változások játszódnak le a szakszervezeti életben, a reakció elszigetelődik. A parasztság is forradalmi öntudatra ébred, s kibontakozott az új jelszó: „Szervezkedjünk szövetkezetekbe.” Még a nemzeti burzsoázia is tiltakozik az idegen tőke behatolása ellen. Rendkívül kiéleződött az antiimperialista harc. Ezt is fényekkel tudom bizonyítani, de talán elég egy példa. 'A 6. amerikai flotta görögországi látogatását még a miniszterelnök sem tartotta „kívánatosnak”, s amikor a legnagyobb titokban mégis befutott néhány hajó Pireuszba, a tömeg nagy tüntetésbe kezdett. Frangulisz polgármesterhelyettes pedig nem volt hajlandó fogadni a 6. amerikai flottát vezénylő tengernagyot. Görögország-szerte több ezres gyűléseket tartanak, amelyeknek részvevői tiltakoznak a Centrum Unió vezetőségének következetlensége, kompromisszuma és ingadozása miatt és követelik a kormánytól, hogy tegyen hatékony intézkedéseket az ország életének demokratizálására. Magyar barátaim, akik az igazi szolidaritás érzésével figyelik és segítik harcunkat, biztosak lehetnek abban, hogy a demokratikus erők egységes fellépése hosszú és kemény politikai küzdelmek árán a demokrácia és a haladás útjára vezeti az országot” — fejezte be helyzetértékelését Manolisz Glezosz.
