Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-26 / 21. szám

Gazdálkodjanak célszerűen a vízkészlettel Csaknem hatvankétezer holdat öntöznek n* Alsó-tiszai'* déki Vízügyi Igazgatóság területén Nyolc vagon tojást exportáltak januárban a Ba­romfiipari Vállalat kecskeméti feldolgozó telepéről. A tojás nagy része Olaszországba és Svájcba került a fogyasztókhoz. A Magyar Hidrológiai Társa­ság szegedi csoportja előadást rendezett Szegeden. Bartsch La­jos főmérnök, az Alsó-tiszavidé­­ki Vízügyi Igazgatóság öntözési csoportjának vezetője „Öntözé­sünk helyezte és a fejlődés irá­nya a dél-alföldi területeken” címmel tartott érdekes elő­adást. Bevezetőjében az előadó meg­említette, hogy az Alsó-tiszavi­­déki Vízügyi Igazgatósághoz tartozó terület (Csongrád, Bács, Békés, Szolnok megye) két kü­lönböző részre oszlik, mégpe­dig a tiszántúli és a Duna— Tisza közi területre. Talaj adott­ságok és vízellátás szempontjá­ból is lényeges eltérő tulajdon­ságú egységek ezek. Majd az öntözés fejlődéséről beszélt. El­mondotta, hogy míg 1957-ben 12—14 ezer holdon, addig 1964- ben már 61—62 ezer holdon volt öntözés az igazgatóság terüle­tén. Lényeges mennyiségi vál­tozást mutat ez, sajnos azon­ban, a minőségi előrehaladás korántsem érzékelhető ennyire. Esti párbaj Kitért a rizs monokulturäs ter­mesztésére és ecsetelte a terv­­szerűtlenséggel létrehozott rizs­termesztés káros hatását a me­zőgazdasági termelésre. Előtérbe került a permetező öntözés Jelenleg a felületi öntözés mellett egyre inkább előtérbe kerül az esőszerű, permetező öntözés. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy mivel az utóbbi könnyebb, egyszerűbb eljárási módokat követel, túlsúlyba ke­rült, a felületi öntözés pedig mintha visszaszorult volna. Vi­tathatatlan az a tény is, hogy a jelenleg öntözés alatt álló terü­lettel (mintegy 62 ezer hold) el­érkeztünk az igazgatóság terü­­leténk levő vízkészlet maximu­mához. Mi tehát a feladat itt a Dél-Alföldön, az említett me­gyékben, lehetséges-e további fejlődés? Erre az évre az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság 24,4 köbmé­teres vízkészlet felhasználását engedélyezte (másodpercenként), mégpedig 22,4 köbméter felszí­ni, 2 köbméter felszín alatti vízkészletből. Ez tehát azt je­lenti, hogy az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén az eddigi módszerekkel már nem fokozható az öntözéses gaz­dálkodás, illetve nem növelhető az öntözésre kijelölt terűiét. Éppen ezért csak további el­gondolások, ésszerű módszerek kihasználásával lehet tovább lépni. A helyes szemlélet Okszerűbben kell gazdálkod­ni a rendelkezésre álló készle­tekkel és jobban ki kpll hasz­nálni a különböző vízrendszere­ket. Fő feladat a meglevő rend­szerek betelepítése, a szivattyúk, szivattyútelepek kapacitásának kihasználása. A fejlesztések során figyelem­be kell venni az eddigi tapasz­talatokat, Nem engedhető meg az, amit korábban, sőt az el­múlt években is csináltunk, hogy egyoldalú szemlélet alap­ján 200—300 holdas területeket is kijelöltünk, ugyanakkor nem tudtuk, később miképpen illesz­kedik bele az öntözőrendszer a község vagy a táj jellegébe, termelésébe — mondotta az igazgatóság főmérnöke. A jövőben érvényesülni kell az ésszerű, gazdaságos elgondo­lásoknak és a területeket a komplex vízhasznosítási terv alapján kell kijelölni. Elsősor­ban a növény vízigényességét kell megállapíatni, hiszen ez az alapja a terület összes vízszük­ségletének. Nem engedhető meg, hogy az öntözőberendezések csak tizenkét órás műszakban üzemeljenek, hiszen az éjszaka elfolyó víz pótolhatatlan, elve­szett. Ezért a mezőgazdasági nagyüzemekben a 16 órás mű­szak bevezetését kellene meg­valósítani. A fejlesztés távlatai A további fejlődésnél fontos szerep vár a már meglevő ön­tözőrendszerek jobb kihaszná­lására. Örvendetes, hogy az ön­tözéses gazdálkodásban az igaz­gatóság területén helyes arány alakult ki, mit az alábbi számok is bizonyítanak. ten ismét 5,4 millió köbméter belvizet hasznosított, mintegy 2 millió forint eredménnyel. Igen nagy lehetőségek kínálkoz­nak ezen a téren. Ugyanis az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság területén 80 ezer hold ilyen semly ékterület található. Az alkalmi, helyi belvízhaszno­sítást ennek felén meg kellene valósítani. Kedvező vízjárás mellett így mintegy 400 ezer mázsa szálastakarmány többter­mést lehetne elérni. L. I. Szó esett a belvízhasznosítás-Már besötétedett, de azért még tart a hócsata. Ki nem érti meg a gyermekek örömét? De azért ilyenkor már ajánlatos a hazaindulás, hiszen a holnapi felkelésre is gondolni kell. ról. A Kiskunmajsa és Környé­ke Vízgazdálkodási Társulat külterjes, helyi belvízhasznosítás útján, csupán vízkormányozás­­sal az 1963-as évben 254 darab, vízelzárás segítségével 3561 hold legelőn végzett belvízhasznosí­tással 35 ezer mázsa többlet szálastakarmányt és mintegy 3 millió forint többletjövedelmet ért el. Az elmúlt évben ked­­vezőtlenebb vízjárási körülmé­nyek mellett 3081 hold terüle­Ne maradjunk szótianok VANNAK emlékek, amelyek­nek minden apró mozzanata el nem halványulóan, évtizedeikig rögzítődik az emlékezetben. Az egyik ilyen suttyó gyerekkori élményem mind gyakrabban jutó eszembe, a téli hónapok­ban, újságolvasás közben. Az emlék, egy könnyén végzetessé válható esemény képsorozata. Január volt. Az évre nem emlékszem pontosan, talán 1934 vagy 1935 lehetett. Negyedma­­gammal — 10—12 éves gyere­kek voltunk mindannyian — csúszkálni indultunk a Duna jegére. A jégen vastag hótakaió fehérlett. Valamelyikünk csúsz­kálás közben hólabdát gyűrt, s elgurította. A surranó golyó fénylő csíkot hagyott a hóban, magára szedte a puha, vattás havat. Mire megállt, duplájára hízott, Valamelyünik tovább lök­te. Megint vastagodott. Percek múltán már kettőnek kellett görgetnie a hómonstrirmot, majd mind a négyen neki vetettük a vállunkat, mert csak így tudtuk megmozdítani a méternél is ma­gasabb „hógolyót”. Egyszer csak a partról be­kiáltott valáki: __ Hagyjátok abba, azonnal gyertek ki, a golyó alatt besza­kad a jég. Visszafeleseltünk; Mi köze hozzá, hogy mit csinálunk. Nem tágított. Botját lengetve, befelé indult a jégen. A fenyegető bot láttára eliszkoliüflkj 4f MÉf* közbe visszaeresztetfcünfc egy­­szemtelen megjegyzést. MESSZIRE jártunk már „al­kotásiunktól”, amikor nagyot reccsent a jég. Eltűnt az óriás golyó : a jég, amely ugyan vas­tagra hízott, nem bírta több mázsás terhét. Mi megmenekül­tünk. Mert volt valaki, aki ugyan nem tartozott hozzánk, de felismerte a veszélyt, figyel­meztetett miniket. Nemtörődömségből és közöm­bösségből mégis hányszor ma­rad el a figyelmeztető szó. Ami­óta a szigorúbb hideg megder­­mesztette a kisebb vizek felszí­nét, mind gyakrabban olvasni, hallani elkerülhető, de el nem került tragédiákról. Eogyiszló­­nál két kis gyermek alatt sza­kadt be a jég. Budapesten szán­kózás közben esett a Dunába és került a páncélként feszülő jég alá egy kis fiú. Mert senki sem figyelmeztette őket a ve­szélyre. Nem az enyém, mi dol­gom van vele —vélemény alap­ján közömbös felnőttek marad­tak szótlanok. S a ki nem mon­dott figyelmeztetés, az elmaradt szigor, a nem gyakorolt erély halálhoz vezetett. Gyermekha­lálhoz. A legszörnyűbb tragé­diához. VIGYÁZZUNK mindannyian, mi felnőttek, mert mindannyian felelősek vagyunk. A veszélyes játékot látva, ne maradjunk szótlanok. B. S. Ismét előbbre Évi 850 ezer tonna acélöntecset dolgoznak fel a most sorra kerülő 600 millió forint értékű felújítás után a Lenin Kohászati Művek durvahengermű vében. Képünkön; Már működik az egyik gépsor. Ángolosodunk? Nem tudom megfigyelték-e olvasóink, hogy angolosod ónk? Már a televízió szilveszteri mű­sorában feltűnt egy-két éneke­sünk, aki a könnyűzenei pará­dén angolul is produkálta ma­gát, s ezt örömmel vettük tudo­másul. Bővül a repertoár, s ha nem is értjük a szöveget — bi­zonyára az angol közönség sem értené —, de legalább bizonyo­sak lehetünk afelől, hogy a TIT nyelvtanfolyamai nem jár­nak eredmény nélkül. Sláger­énekeseink már mondják, ha nem is mindig értik az angol szöveget. Szombaton este viszont már egész nyelviskola lépett fel a dobogóra, egy egész tanfolyam — ha nem tévedünk. Az „A la Mode Hotel Gellért I9S5 — A Iányok-asszonyok a Gellért szál­ló mintabálján” című reprezen­tatív, a Szovjetuniónak és Ju­goszláviának, Csehszlovákiának is továbbított műsorban csupa angol énekszámot hallhattunk. Angolul harsogott, torkaszakad­­tábcl a dzsesszzenekar nem egé­szen abszolút hallású szólistája, s a velük fellépő többi művész is. Legnagyobb meglepetésünkre a kecskeméti és Bács megyei közönség előtt szeretett és tisz­telt Margittay Ági is angol szö­vegbe fojtotta bánatát... Még szerencse, hogy a szpí­kerek magyarul beszéltek, s időnként figyelmeztettek rá ben­nünket, hogy Budapesten, s an­nak egyik nevezetes helyén, a Gellért-szállóban vagyunk, kü­lönben azt hihettük volna, hogy a jóhírű angol könnyűzene csen­des — pardon: harsány! — ago­­nizálásának lehetünk szem- és fültanűi. Pedig csak a beatles­­epigonok ragadták meg az al­kalmat egy kis nemzetközi sze­replésre — a tv jóvoltából. Vigasztaló volt viszont emel­lett, hogy dolgozó asszonyaink, leányaink elgyönyörködhettek az idei báli divat legújabb kreá­cióiban. az álomszép bundaköl­teményekben, melyeket majd — szerény anyagi lehetőségeikhez képest — a kecskeméti és kis­kunhalasi bálakon is viselhet­nek a farsang idején. S mi, férfi nézők is ineggusztálhattuk a nyári évadra tervezett strand­ruhákat, méghozzá élő model­leken. A fentieket bemutató csinos hölgyek — magyarul maneke­­nek— hálistennek nem beszél­tek sem angolul, sem másmi­lyen idegen nyelven. S a biki­nik és egybeszabott fürdőruhák előnyeinek megértéséhez sem kellett a „Tanuljunk könnyen gyorsan angolul” című prakti­kus könyvecske legújabb kiadá­sa, Amit azért nem árt minél sürgősebben beszerezni. Mert ha így haladunk, ma­holnap bajosan fogjuk megérte­ni a tv könnyűzenei adásait. T. P. Csapdába került a vadmacska Dusnokon a Dunaártéri Erdő­­gazdaság vadrezervátumában. A vadászok éjjelenként arra let­tek figyelmesek, hogy valami dézsmálja a fácánokat. A tilos­ban járó ragadozót sikerült csapdába csalni. A vadmacska egy szép, 95 centiméter hosszú, 7 és fél kilós példány, most ki­tömve a gazdaság állatgyűjte­ményébe került. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 23-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i/a Telefon: 17-69. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és i kézbesítőknél. Előfizetési díj I hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-83. index; 23 063. Év Rizs Takarmánynövények Kapások Zöldség­kh-ban \ félék 1057 SIMM» «00 1000 1000 1964 5000 18 700 17 000 6300

Next

/
Oldalképek
Tartalom