Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-23 / 19. szám

tMS. január 23, szombat 5. oldal Sikeres kezdet Több mint négyszázan je­lentkeztek. Kezükben csomag, hónuk alatt hangszer, kottatar­tó, táncruha. Fiatalok; munká­sok, tanulók, KISZ-esek. Vetél­kedni jöttek, megmutatni: ki mit tud! A népszerű vetélkedősoroza­­tot ismételten meghirdette a KISZ és a Magyar Televízió. Ez a nemes versengés az idén a IX. Világifjúsági Találkozó je­gyében zajlik. A kecskeméti városi selejtező hű volt ehhez az eszméhez. Ke­retet adott a sokirányú hasznos, kulturális tevékenységnek, mely­­lyel a fiatalok szabad idejüket töltik. A KISZ városi bizottsága, a művelődési ház, a városi tanács művelődésügyi osztálya nagy gonddal és körültekintéssel szer­vezte meg a ki mit tud vetél­kedő selejtező versenyét ezen a héten. Ám a legderűlátóbb ren­dező ú aligha gondolt ilyen nagyarányú érdeklődésre. A vá­rosi művelődési ház dísztermé­ből sokan kívül is rekedtek. Azok viszont, akik bejutottak, s végignézték a bemutatót, kel­lemes délutánt töltöttek el. A hat meghirdetett nevezési ágban minden műfaj képviselve volt. A nézők hallhattak színvo­nalas kamarakórusokat, hibát­lan hangzású kamarazenekart, gyönyörködhettek szebbnél szebb szavalatokban, irodalmi előadá­sokban, élvezhették a tánczene­karok műsorát, sőt ügyes bű­vész- és jógamutatványost is láthattak. A többnyire tanárők­egy parányi belátással lennél irányomba... Hej!... Na jól van, jól van ... Ne legyél mán olyan goromba. Ehun a jobb kezem. (Nyújtja a karját, hogy az asszony könnyebben lehúz­hassa róla a kabátot.) SUBÁNÉ: — Viszed innen a kezed! Még gusztustalankodik. összeberheli a réklit itt a mej­­jemen. SUBA: — Jól van, Polla ... Hagylak. Csak hajíts el, mint egy rongyot... Nem is hiszed; olyan könnyű vagyok most... Mint az álom. Lebegek, úszók, mint Gagárin az űrhajóban ... Jaj jaj,, szítfeszülök... A gyom­rom, a gégém... SUBÁNÉ: — Gyerünk, ide a lábod! Kapaszkoggy a kamraki­lincsbe, míg a csizmád húzom. Reggelig se veted le egyma­gad .., Még hogy Gagárin ... Te attúl vagy súlytalan, hogy meg­ittad az eszed... Ide a balt is! Na megvan... A ruhád vesd le magad. Aztán odakint a vackon lefekhetsz. Nekem nem hozod be a szobába ezt a kocsmabűzt. SUBA: — Polla, Polla — de megölő ellenségem vagy te én­­nékem. Hát tehetek én rulla, hogy úgy megáhítottám a tudo­­mánt?! SUBÁNÉ: — A te tudomá­nyod ... ó, majd mit mondtam. Így akarsz te szakmunkás vizs­gát tenni? ... Na, én megyek, lefekszek. Egyél valamit, ha akarsz. (El.) SUBA: (Üggyel-bajjal vetné a nadrágját, közben csak sorolja, hangosabban, hogy az asszony odabent is hallja.) — Pedig mi­lyen nagy érzísekkel gyöttem haza hozzád, Polla. Ha látnád, hogy hánnya mán a fejit a bé­ből válogatott igényes zsűri szi­gorú mércét szabott, ám még így is meglepően sokan állítot­ták nehéz feladat elé őket a rangsor elbírálásánál. — Kitűnően érvényesültek ezen a vetélkedőn a népművelé­si szempontok. Ez számunkra a legörvendetesebb — mondotta a verseny végén Virányi Viktor, a művelődési ház művészeti elő­adója. — A szereplők tudásuk legjavát adták, s a műsorból ítélve soknak van esélye arra, különösen a könnyű műfajban, hogy eljusson akár a képernyő elé is, az országos döntőre. Mégsem mondhatjuk, hogy a vetélkedő zökkenő nélkül zaj­lott le. Akadt a közönség sorai­ban néhány rendzavaró. — Nem számítottunk ilyen nagy érdeklődésre, s ezért nem gondoltunk arra, hogy egy-két erélyes rendezőt állítsunk a te­rem végébe is — mondotta Stu­­der Béla, a KISZ városi bizott­ságának munkatársa, aki a se­lejtezőt vezette. — A csaknem öt órás műsoridő alatt így egye­seknek volt alkalmuk zavart kelteni. Máskor erre is gondolni fogunk. A selejtező legjobbjai február 15-én a nyilvános városi döntőn mutatkoznak be a nagyközön­ségnek a Katona József Szín­házban. Azután pedig a megyei döntőn már a Magyar Televízió bíráló bizottsága is részt vesz, hogy azokat, akiket megfelelő­nek talál, meghívja az országos döntőre. Holman Péter tyárzab bugája ... Ződel a por­csin ... Hányszor eszembe ju­tottál ... Te se így bántál vé­lem, mikor rígen a libatippant szagolgattuk ... Hej!... Hogy a „Kotyogó Kulcs”-ba vótam? Hát osztán? Hun vitassa meg az ember a szakkérdíseket, míg a tanfolyam el nem kezdődik? Te tán annyiba hagynád, ha néked állította vóna az a habarodott Kece Pali, hogy ezelőtt balrul jobbra rakták az asztagot? For­rófejű taknyosok... Mit tudnak ezek a rígi tudománbui, ha mink át nem aggyuk nekik? Magya­rázom ennek is: Jól figyelj, hal­lod! Tehát először beleszúrták a villát a kivibe, osztán felemel­­tík, és csak ótán hajíntották az asztagba... De ű állítja a ma­gáét, hogyhát nem igaz, mert csak balrul jobbra rakták az asztagot, és nem hosszába, ha­nem szíltibe ... De ez csak fúj­ja, radarádé-radarádé-radarádé, meg hogy elébb az első kivé, osztán a második. Ugathattam én annak, hogy nem igaz, mert dobtuk az első kivit, rá a harmadikat. Csak­hogy mír? Mer a másodikat a kazánpernye ódalába dugtuk mindig. Ebbül lett a suttyom­­aratórísz. Ilyen vagy te, Polla. Fogal­mad sincs, hogy tuggya ígetni fírfiembert a tudománszomj ... Jajjajjaj! Mánmeg a gyomrom. Mintha tűzzel pumpálná vala­ki... Mánmeg semmit nem ér­zek. Lebegek, mintha putnyikba lennék ... Te meg csak henyélsz, Polla. Eszedbe sincs, hogy erre rígen nem vót módod. Hogy én meny­nyire vajúdók most, mi dúl én­­bennem. tíged hidegen hagy.. • Nem tudom kinek milyen fo­galmai vannak a tudósról. Ré­gen a címhez hosszú szakáll és talár dukált. Ez már kiment a divatból. De ha valaki csak af­féle komoly öregúrnak tud el­képzelni egy tudóst, alaposan téved. Dr. Lusztig Gábor, a Kecske­méti Megyei Kórház főorvosa semmiben sem hasonlít az iménti képhez. Most negyven éves, de még ennyinek se lát­szik. Középmagas termet, korá­hoz képest vékony, mint azok, akik legalább ifjabb éveikben nem idegenkedtek a sportpályá­tól, a mozgástól. Közvetlen, ér­deklődő. .. Legfeljebb a fekete­keretes szemüveg és a homloka fölül korán elhagyogatott haj mutat arra, hogy nagyon sok idői tölt könyvek és íróasztal melleit. Amikor megemlítem, hogy tu­dományos rangja, tudós volta miatt jóval idősebbnek hittem, szinte mérgesen vonja össze a szemöldökét: — Kutató vagyok! A tudós — csak a nagyon nagyoknak jár. Az komoly dolog... — megis­métli : — Szó sincs róla... Csak kutató vagyok!... Dr. Lusztig Gábor főorvos, az orvostudományok kandidátusa címet két évvel ezelőtt, alig 38 éves korában szerezte meg. Ez a szó nálunk még ma is kicsit idegenül hangzik. Mi is az, hogy kandidátus? Kevesen tudnának rá pontosan felelni. A kandidátus szó szerint: je­lölt. Az ókori Rómában a tiszt­ségekre pályázók címe volt. Ma olyan tudóst, kutatót, jelent, aki megszerezte az első akadémiai tudományos fokozatot. Természetesen hosszú az út innen az akadémiai tagságig, s csak nagyon keveseknek sikerül megtenni. De hosszú idáig is. lássuk, csak dióhéjban: Addig nem is remélheti senki, hogy elfogadják aspiránsnak, amíg két idegen nyelvből vizs­gát nem tesz. Vizsgázik ezenkí­vül a marxista egyetem filozó­fiai anyagából és három szak­tárgyból —. amit nem is maga Nem baj, Polla. Nem baj. Mánmeg a torkom ... Felgyött ide az agyam hátujjára. Hallod, Polla? ... Ennék va­lamit, hátha megkönnyebedek... (Keserűen dörmög.) Nem szól, nem szól. Ellensígemmé vált. Ü fogja le a szárnyam, mikor magasba akarok száílani... Hát akkor keresek én valamit... De hideg ez a konyha, így mezít­láb. (Nadrágját visszahúzza a derekáig, fél kézzel fogja, hogy le ne csússzon. Tiblábol.) — Eszek én magam ... Nagyfellát­­nak ezek az asszonyok. Nem ér­tik meg a fírfi törekvísít... Na, ehun van egy tepsi. Mi ez ben­ne? (Nem látja a hajnali ho­mályben, beleszagol.) Tepertő... Ügy látom, megszikkadt. Ez jó lesz ... Gyerelő kis bicskám, így ni. Most felszúrjuk ezt a hosszúkását... De hisz ugyan mind hosszúkás ... Azír csak akkurátus asszony ez a Polla. Hopp! Mellé mentél kisbicskám. Még egyszer. Sikerült... Hmmm, mmm ... (Morog, míg eszik.) Nem kemény, csak inas egy ki­csit. Akárcsak ostyát ennék ... Vegyünk be többet, jobban ha­lad ... Na, élig vót... Még ke resek egy kis szódabikarbónát. (Bekiált, békülékenyen.) Jó kis teperőt sütöttél, Polla. SUBÁNÉ: (Meglepetten, aztán kajánul.) — Milyen tepertőről beszílsz, Samu? Ami a ler té­té j in vót, tepsibe? SUBA: — Arrul, arrul. SUBÁNÉ: (Felkacag.) — Most oszt megjártad, gyönyörűsíg! Nem sütöttem én semmiféle te­pertőt ... A selyemgubóim vol­tak a tepsiben . .. Függöny —th —n választ, hanem az Egészségügyi Tudományos Tanács jelöl meg. Előbb még ír egy értekezést szakmája filozófiai vonatkozá­sairól, s csak ezután nyújthat­ja be elbírálásra a kandidátusi disszertációját. A disszertáció önálló kutatásokon alapuló ön­álló munka legyen. Nem elég, ha valaki tudós könyvet ír for­rásmunkák, mások megállapítá­sainak felhasználásával. A bíráló bizottság szigorú, s ha elfogadta, akkor kerülhet vi­tára az értekezés, amit a jelölt­nek még meg kell védenie. így lehet hát megszerezni a kandidátusi címet. Sok éves munka és tanulás árán. Dr. Lusztig Gábor eddig még az egyetlen orvoskandidátus Bu­dapest és Szeged között. Mindezt tőle, magától elég ne­héz megtudni. Nem mintha zár­kózott ember volna. Szívesen beszél például az egészségügyi szakszervezet megyei tudomá­nyos tanácsának munkájáról, amelynek dr. Benedict János érdemes orvos az elnöke, ő pe­dig a titkára. Azután évköny­vükről, meg az orvos továbbkép­zésről, a megyei orvosnapokról, s tavalyi legnagyobb esemé­nyükről, a patológus nagygyű­lésről. (Az országban először történt meg, hogy országos pa­tológus kongresszus megrende­zésére vidéki kórház kapjon megbízást.) És szívesen beszél az osztálya, a kórbonctan mun­kájáról. .. Először ekkor csen­dül valamiféle büszkeségíéle a hangjában. Okvetlenül említsem meg — mondja — dr. Józsa László ne­vét, aki két éven belül szintén kandidátus lesz, és dr. Pemecz­­ky Máriát, aki a vérzsírok és fe­hérjék kitűnő kutatója. Vala­mint két másik munkatársát, dr. Szederkényi Gyulát, és dr. Góg Bélát. — Kutatómunka elképzelhe­tetlen volna Kitűnő segítőtársak nélkül — teszi hozzá. Az osztályára valóban büszke lehet. Eredetileg az elhaltak boncolása volt a feladata, s a szövettani vizsgálatok. Tíz évvel ezelőtt az osztály még csak er­re volt berendezkedve. Ma pe­dig orvostanhallgatókat, labor­­asszisztensnőket képeznek itt, s ezenkívül olyan széles körű tu­dományos munkát végeznek, aminek a puszta felsorolását is alig győzi követni az avatatlan. Kiterjedt és nagy jelentőségű kutatásokat folytatnak az ér­megbetegedések és a kötószöve­­ti megbetegedések témakörében. Közreműködnek a gyógyszer­­ipari kísérletekben. Kapcsola­taik a Kőbányai Gyógyszergyár­tól a nyugat-német Homburg gyógyszertárig terjednek. Az ér­és a kötőszöveti megbetegedé­sek vizsgálatát az Országos Egészségügyi Tudományos Ta­nács anyagilag is támogatja. Hírük messze túlér ma már a határokon, a szocia­lista országokból és Nyugat-Eu­­rópából is jönnek hozzájuk or­vosok tapasztalatokért. Most várnak egy amerikai professzort. Nem szakmabeli aligha mér­heti fel, még csak át sem te­kintheti mindezt a valóságban. Ha körülnéz az ember az osz­tályon, legfeljebb csendet, ra­gyogó rendet talál. íróasztal, vagy mikroszkóp fölé hajló em­bereket. De hát ezek csak sem­mitmondó külsőségek. Lusztig főorvos pedig ezt mondja: — Nem érhettük volna el mindezt, ha nem kapnánk meg a legteljesebb támogatást az Egészségügyi Tudományos Tanácstól, a megyétől és a kór­ház vezetőségétől. Meg a kollé­gáktól is... Emlékszem, egyszer valaki azt mondta róla: „Könnyű neki, nem gyógyító orvos, van ide-Hegalakult a kiskunfélegyházi zenei klub A zenei ismeretterjesztést szolgálja a Kiskunfélegyházán nemrégiben megalakult zenei klub. A klub vezetője dr. Lükő Gábor múzeumigazgató, aki hazánk határain túl is ismert szak­embere a néprajzi gyűjtésnek. Éppen ezért a zenei ismeretter­jesztés mellett a klub célul tűzte ki a Bartók és Kodály által gyűjtött, feldolgozott népdalok megismerését és a tolmácsolás lehetőségeinek megteremtését. Dr. Lükő Gábor kutatásai köz­ben megtalálta Lajta László hagyatékában a félegyházi határ­ban gyűjtött népdalok kéziratait, amelyeknek feldolgozása is be­került a klub programjába. Emellett a félegyházi zenei klub munkája lehetővé teszi, hogy a vidék tájjellegének megfelelően tovább fejlődhessék a már eddig is szép eredményeket elért kórusmozgalom. Bodor Miklós je”... (Az igazságnak tartozom azzal, hogy nem orvos volt az illető.) Igaz, dr. Lusztig Gábor nem gyógyít, legalábbis nem közvet­lenül, nem foglalkozik betegek­kel. Ám lássuk csak, hogyan lett orvos? — Az érettségi után, 1 43-ban „mezei jogász” lettem Kolozsvá­rott. .. Csak oda vettek fel. Köz­ben pedig otthon, Gyulán szűcs­inasnak is beálltam. Ki tudta akkor, mit hoz a jövő?... Aztán 1944-ben munkaszolgá­latra vitték, ősszel megszökött, október 15-én Pesten elfogták a nyilasok. Fertőrákosra vittek a föld alatti gyárat építeni. — Azért nem készült el — mosolyog irónikusan. A felszabadulás után iratko­zott be a szegedi orvostudomá­nyi karra. 1951-ben doktorált, tanársegéd lett az egyetemen, majd adjunktus. 1956 február­jában kinevezték Kecskemétre, a megyei kórház kórbonctan osztályának élére. — Már az egyetemen is az ér­megbetegedések izgatták... Apám súlyos koszorúér-elmesze­­sedében szenvedett, talán ezért. Korpássy Béla professzor pedig biztatott, ő segített, hogy kutató lehessek. Az első tudományos munkája már 1952-ben megjelent. Eddig több mint félszáz tanulmányát közölték a hazai és külföldi tu­dományos folyóiratok, kereken kilencven alkalommal. Több mint negyven tudományos elő­adást tartott, nem számítva az ismeretterjesztő jellegű előadá­sokat. Néhány munkájában közre­működött a felesége is, aki a Honvéd Kórház laboratóriumi osztályán dolgozik. És már alakulnak a körvona­lai a disszertációjának, amely­­lyel egy-két év múlva pályázik az orvostudományok doktora címre. Dr. Lusztig Gábor, mint emlí­tettem, semmiben sem hasonlít afféle szobatudósra. Sokoldalúan tájékozott ember. Szenvedélyes újságolvasó. Azon­kívül legszívesebben útleíráso­kat és történelmi regényeket ol­vas. Színházért még Pestre is elmegy. S egy évben egyszer legalább utazik. Mind az eddig felsorolt elfog­laltsága mellett elnöke a kecs­keméti városi TIT-nek és alel­­nöke a megyei eszperantó bi­zottságnak. Hogyan futja minderre az ide­jéből? Vidáman csillan a szemüvege (könnyen mosolyog): — Muszáj!... ... Az osztály folyosóján jel­mondat van kifüggesztve, egy híres kutató híres mondása: „A tudományos munka nem annyira az eszközökön, mint majdnem kizárólag az embere­ken múlik.” Mester László Szovjet zongoraművész Kecskeméten Kiryll Kondrasin, Irina Bos­­kova és Gutnyikov után újabb szovjet zongoraművész mutat­kozik be Kecskeméten: január 25-én, hétfőn este 7 órakor Vladimir Krajnyev lép fel a Katona József Színházban. Ed­digi sikeres pályafutása, kül­földi koncertsikerei alapján biztosra vehető, hogy a magas színvonalú „sorozat” kiemel­kedő állomása lesz Vladimír Krajnyev fellépése A Postás Szimfonikus Zene­kart Vavrinecz Béla vezényli. A műsorban szerepel Kókai: Verbunkos. Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny, Schumann: III. szimfónia. AZ EMBEREKEM MŰLIK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom