Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 18. szám
I9#5, január 22, péntek 5. otdal Nagyjaink emléke Új emléktáblák, szobrok a megyeszékhelyen A kalocsai értelmiség A' hagyományok megbecsüléséről a múltban is sokat beszéltek Kecskeméten, de ha valaki csak nagyjából is ismeri a város történetét, könnyen megállapíthatja, hogy a valóságban meglehetősen keveset tettek érte. A hagyományok tisztelete kimerült Katona József, Petőfi Sándor és Kada Elek emlékének ápolásában. Sem a korábbi, sem a későbbi haladó hagyományokat nem ápolták, az ilyen jellegű emlékeket nem ismertették. Főképp a haladó gondolkodás és a munkásmozgalom sok kiválósága nem kapott kellő megbecsülést. A felszabadulás után és különösen az utóbbi években a helytörténet kutatói nagyon sokat tettek a haladó hagyományok megmentéséért. Át kellett értékelniük a múltból maradt emlékeket, s fel kellett deríteniük olyan részleteket, eseményeket és embereket, akikről a Horthy-rendszer mélységesen és céltudatosan hallgatott. Nagyjaink emlékének azonban ennél többel tartozunk. A városi tanács az elmúlt években számos emléktáblát helyezett el a város különböző pontjain, s szobrot is állítottak például Mathiász Jánosnak, vagy nemrégiben Kelemen Lászlónak. A legutóbbi öt év alatt kilenc emléktábla készült el. több mint azelőtt évtizedek alatt. De még így is maradt számos adósságunk a múlt iránt. Ebben az esztendőben az adósságból igen sokat törleszt a városi tanács. A már elkészült emléktáblák közül az idén leplezik le az 1852-e királyellenes összeesküvést megörökítő emléktáblát. Annak idején egész Európát bejárta a hír, hogy Ferenc József ellen merényletre készültek Kecskeméten. Ügy tervezték, hogy amikor a király a városba ér — a mai autóbusz-pályaudvar táján — elfogják. Az összeesküvés azonban meghiúsult, s fejét, Noszlopy Gáspárt kivégezték. Tartozunk Móricz Zsdgmond emlékének is azzai, hogy megörökítsük kecskeméti látogatásainak és kapcsolatainak emlékeit. A táblát a városi tanácsháza falán fogják elhelyezni. A közeljövőben a végrehajtó bizottság elé kerülő tervek szerint emléktáblát kap Moór Emmánuel, a világhírű zeneszerző és zongoraművész, aki Kecskeméten, a mai Wesselényi utcában élt. Ebből az alkalomból nagyszabású hangversenyre készülnek Moór Emmánuel műveiből a város zeneművészei. A Magyar Alföld és a munkásmozgalom alapítóinak emlékét az Arany János utcában, a szerkesztőség egykori épületén szándékoznak megörökíteni. Emléktáblát helyeznek el a Petőfi utca 18. szám alatt, ahol Petőfi Sándor színész korában lakott. A színház falán pedig azoknak a nagy művészeknek, Somiay Artúrnak és másoknak a nevét örökíti meg az emléktábla, akik valamikor a kecskeméti társulat tagjai voltak. Emléktáblát kap a többi között Hollós József, a magyar egészségügy és a Tanácsköztársaság egyik külföldön is ismert nagy alakja. összesen hét emléktábla leleplezését tervezik 1965-ben, vagy a következő esztendőben. A táblákon nemcsak felirat, hanem plakett is őrzi a kiválóságok emlékét. Hosszú ideje húzódik a vasút előtti parkban tervezett szoborsétány elkészülése. A tanács sok szakember véleménye és széles körű érdeklődés alapján úgy határozott, hogy a tervbe vett 13 mellszobrot végül is nem egyetlen sétányon, hanem a park különböző pontjain állítják fél. Szobrot kap többek között Kada Elek, Bíró Lajos, Szi'lády Károly, Révész Imre, Iványi-Grünwald Béla. Homyik János, Budai Dezső és Kelemen László. A szobrokat a nyáron fogják felállítani, amikor a park teljes szépségében pompázik. Méltó megbecsülése lesz nagyjaink emlékének, s a tanács bizonyára számíthat a közönség együttérzésére, sőt közreműködésére az emlékek védelmében is. A többi emlék megörökítése a távolabbi tervekben szerepel. Az emléktáblákon és szobrokon kívül azonban más módon is adózunk a haladó hagyományoknak. Ezek között a közeljövő legfontosabb terve a Hazafias Népfront és a városi tanács közös kiadásában megjelenő ismeretterjesztő sorozat a kecskeméti utcák névadóiról. M. L. K"alocsán, a megye egyik legszebb könyvtárhelyiségnek igazgatói szobájában beszélgettünk dr. Nyitrai Lajos könyvtárossal a kalocsai könyvtár egyik életrevaló kezdeményezéséről, az értelmiségi klubról. — Evek óta gondot jelentett nekünk az értelmiségiekkel való foglalkozás. Érdeklődésük a különféle problémák iránt egyre szélesedik, maga a könyvtár már nem elégíti ki ezt. Ezért a TIT keretében 1963 tavaszán megalakítottuk az értelmiségi klubot. — Kik lettek a klub tagjai? — Tanárok, mérnökök, orvosok, vállalati szellemi dolgozók, ügyvédek, tanácsi előadók. A kezdeti 70-es létszám tavaly óta már 170-re szaporodott. — Mi a klub programja? Segíteni kellene ükét... A megyei tanács végrehajtó bizottságának januári ülése tárgyalta a Dunavecsei Járás Végrehajtó Bizottságának jelentését a járás oktatási helyzetéről. A tanácsi jelentés szerint a képesítés nélküli nevelők száma a járásban igen magas. Ezek a fiatal pedagógusok kivétel nélkül levelező úton végzik a főiskolát, hogy megszerezhessék a diplomát. Munkájuk igen nehéz, mert, amellett hogy naponta tanítanak, a vizsgákra is készülniük kell szorgalmas tanulással. A napirendi pont tárgyalása közben elhangzott egy javaslat, vagyis inkább csak iránymutatás: mi lenne, ha olyan iskolákban, ahol a képesítés nélküli fiatal nevelők száma eléri a 4—5-öt, egy idősebb kolléga pártfogásába venné őket és — ha máskor nem is, de legalább a vizsgák előtt — szakmailag foglalkozna velük. Esetleg tanulás közben is, ha azt a fiatal kolléga igényli, szaktárgyi útmutatásban, afféle korrepetálóban részesítené őket. Köztudomású, hogy a pedagógusok nyakig vannak a munkában. Ez az iránymutató javaslat azonban olyan szép példáját szolgáltatná a pedagógusoktól megszokott kartársi összetartozásnak, amit méltán lehetne büszkén mutogatni. Aztán meg a szakmai képzés színvonalánál is pluszként jelentkezne. Érdemes volna valósággá tenni a javaslatot! inkább a baromfiudvar urának ama erényét, hogy pontosan jelezte az időt. Tudta: mennyit mutat a toronyóra, amikor Marci rázendít hajnalban. Nyáron korábban, télen későbben, a nap járása szerint. Dicsekedett is a faluban: milyen derekas ébresztőszerkezet az ő kakasa, különb a leghíresebb svájci óránál, vagy a Star ébresztőnél. Ügy jelzi az a pontos időt, akár a rádió... Múlt pénteken a városba kellett utaznia. Hajnalban indult a vonata. Egyesek ilyen esetben felhúzzák az ébresztőórát, mások szólnak a bakternek — Mihály bácsi nyugodtan hajtotta fejét párja párnájára, tudva-tudván: Marci felébreszti. Nagy kiállításról álmodott javában, éppen az ő okos kokasa kapta a nagy díj at, amikor érces szózatra riadt: — Kukorikú! Kukorikú! Kukorikúúúúú! Görbe Mihály öklével dörzsölgette csipáit és gyönyörködve dörmögte: — Ej, de szépen szól az én kokasom! — azzal kapta gúnyáját, jót húzott szilvóriumos butykosából, zsebrevágta a kissebbik flaskát s útnak eredt. Kakasszó kisérte az állomásra vaksötétben. Majd nekiment Kása Pistának, a helybeli vasúti szentháromságnak, — lévén a kiváló férfiú állomásfőnök, pénztáros, bakter egyszemélyben. — Hová, hová, Mihály bácsi? — érdeklődött Kása Pista. A kakasok büszke atyja félvállról felelt az oktalan beszédre: — Bakteri; ébreszteni! Hová a fenébe mehetnék! A félötöshöz jöttem. — Aztán hozott magával valami morzsolni valót? — utalt Kása Pista az öreg nagyhírű szilvapálinkájára, melyet errefelé se nem szopogatnak, se nem kortyolgatnak, hanem morzsolgatnak. Mihály bácsi elővette az úti butélkát: — Mér nem ezzel kezdted? Addig elegendő lesz kettőnknek. — Magamnak se nagyon, — méregette a lapos bütyköst a bakterfőnök. — Négy és fél óra nagy idő! Mihály bácsi szemöldöke felszaladt: — Négy és fél óra? Legföljebb egy fertály idő! Az én Marcim éppen két fertály órával az indulás előtt ébreszt, hogy komótosan ideérjek. — Akkor tán nem a maga Marcija volt... — vélekedett Kása Pista. — Hanem valamiféle kísértetébresztő ... Mert éppen éjfelet üt a vasút hivatalos órája. — Bolond bakter! — pislogott Mihály bácsi. — Még lóvá tenne, ha engedném, ha nem ügyelne rám a kokasom! — S azzal szótlan hátat fordított Kása Pistának, leült a kis padra és várakozott. Egy fertály órát, aztán még egyet. Csak nem virradt. — Ez már több kettőnél! — nyugtalankodott. Mégis a bakterfőnöknek lenne igaza? Beballagott az őrháznyi állomásra, megnézte a „hivatalos” órát. Félegyet mutatott, éjfél után. Kalapját szemébe húzta és hazafelé indult, egyre inkább szaporázva a lépést. Meg se állt a tyúkólig. Ott szunyókáltak büszkeségei — ahogy illendő — a kakasülőn. — Na, Marci, ütött az órád! — ítélkezett zordonan. A tyúkok motyogtak, biztosan Marciról álmodtak, a jércék pislogtak, a három kakas csodálkozva kapkodta tarajos fejét. Mihály bácsi fojtottan szólt, mint az ítélet: — Bolonddá tettél? Csirkefogó! — Mire Marci kakasokkal kukorékolhatta volna: tán aki mondja ... mivelhogy a megdühödött kakasgazda abban a minutában megragadta a banem unatkozik! — Az ember először arra gondol, hogy talán a régi kaszinói rendszert támasztottuk fel. Nem. Sokkal nemesebbek a célkitűzéseink. Az, hogy az értelmiség szellemi pallérozását öntevékenyen végezze. — Ingyenes a tagság? — Nem, hiszen klubélet kiadásokkal jár. Havi 10 forint tagdíjat fizetnek a klubtagok. Ebből a bevételből fedezzük a kiadások egy részét. Előadások tiszteletdíja, kirándulásokhoz hozzájárulás stb., ez pénzbe kerül. Külön megalakult a klub műszaki csoportja. Minden hónap harmadik péntekjén jön össze. Megszervezték a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum egyéves előkészítő tanfolyamát. Az előkészítő után felvételi vizsgát tehetnek a csoport tagjai a felsőfokú gépipari technikumon. — Hallottunk valamit a vállalatvezetők szabadegyeteméről. ¥ gon, ilyen is van az értelmiségi klub keretében. Országos nevű pénzügyi, terv- és statisztikai szakemberek tartanak előadást a vezetés mesterségéről, módszereiről. A legközelebbi ilyen előadást Radnai József, a PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézet igazgatója tartja. Az előadás után kirándulást rendezünk az intézetbe és megnézzük a helyszínen a munkáját. Hadd tegyem hozzá, hogy a vállalatvezetők szabadegyetemén 42 vállalatvezető tanul. — És a zenei szabadegyetem? — Ennék tulajdonképpen az a neve: Üt Bartókhoz. Előadóink a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársai. Hatvan hallgató vesz részt ezen a kis szabadegyetemen. Célunk világos: népszerű előadásokon ismertetjük a magyar népzenét és igyekszünk segítséget adni ahhoz, hogy a laikus is be tudjon hatolni Bartók művészetébe. — Az eddigiek szerint az irodalom kimarad? __ehogy. Irodalmi szabadegyetemünkön jelenleg drámai élőadássorozat folyik. Ez párhuzamos a kecskemétivel. Udvaros Béla rendező és négy kecskeméti színész tartja az előadásokat. Igen nagy az érdeklődés. Januárban indul egy új előadássorozatunk Korunk legfőbb kérdései címmel. Tíz előadás lesz, öt világnézeti jellegű és öt közgazdasági vonatkozású. Valamennyi klubtag számára, persze. Gazdag, szép program. Valóban nem unatkozik a kalocsai értelmiség. Balogh József A nádi szél nyomában TAVALY a műszaki és amatőrfilmek pályázatának biológiai kategóriájában a nagydíjat nem kis meglepetésre egy vidéki fiatalember nyerte: Jakab László kunszentmiklósi orvostanhallgató. A film címe: A nádi szél nyomában. Jakab László gyermekkora óta kedveli a természetet, s ha csak szerét ejtheti, ma is megszökik a fővárosból, hogy odahaza, Kunszentmiklóson kedvenc szórakozásának hódolhasson, a természetfényképezésnek. Különösen a madárvilág élete érdekli. 1960 óta mint a Madártani Intézet külső munkatársa kutatja az alföldi nádi világot. Díjnyertes kisfilmjét a Velencei tó és a kunszentmiklósi Bak-ér nádasaiban forgatta. romfiudvar nyalka legényének aranysárga nyakát, elővette háborút látott bicskáját és átvágta Görbefalu első kakasának torkát. — Eriggy a kísérteted után! Kukorékolj a másvilágon! — búcsúztatta. — Kiben bízzék az emberfia, ha még a tulajdon kakasában sem? Nem elég, hogy megbolondult az időjárás, még te is megvesztél... Ébresztőórát csinálok belőled, — tudós masinát veszek az áradból! Marcit éppen kopasztották, amikor Derzsi Józsi átszólt a szomszédból a palánkon: — Hallotta, Mihály bácsi? Vándorcirkusz járt a faluban az éjszaka! Egyikük úgy kukorékolt, szakasztott olyan szépen, háromszorosára nyújtva, mint a maga kokasa, a Marci! Láttam őket, éppen kimentem az udvarra ... Azóta viseli Mihály bácsi a fejfát: Kokas Görbe Mihály. Legalább is _ így száll a kakasszó trágya'dombról trágyadombra, így pityogják özvegykedő tyúkkanyók, a kis kakasoknak, imigyen adják csőrről-csőrre Marci históriáját a hegyes, bánatos kis jércék. Koroda Miklós A felvételek kerek egy hónapig tartottak. Kis camping sátrát hamarosan megszokták a nádi rigók, szárcsák, vadkacsák, s a nyolc milliméteres felvevőgép gyönyörű titkokat lesett el sásország és a szélben hullámzó nádrengeteg életéből. Húsz preces filmre futotta az egy hónapos munkából. Megismerjük belőle az alföldi nádi világ jellegzetes állatfajtáit, a tavak mélyén surranó halakat, a lomhán úszó teknősöket, a fürge vízisiklókat, a bukdácsoló fekete szárcsákat, vadludakat és a víztükör felett keringő dankasirályokat. Látjuk, amint féltő gonddal takargatja a perzselő napsugár elől parányi tojásait a nádi rigó, a tavirózsa pompás színeivel köszönti a hajnalt, parányi béka hatalmas leveleken légyre vadászik ... mindmegannyi felejthetetlen epizód a filmből. Művészi ízlésre vall a film zenéjének megválasztása is. Smetana Moldva című szimfonikus költeménye nagyszerűen érzékelteti az alföldi nádi világ titokzatos, megkapó varázsát. JAKAB László 1963 óta tagja a Budai Fotó- és Filmklubnak is. Sokat foglalkozik a fiatal amatőrfilmesek neveiével. Tavaly ősszel elhatározta, hogy szűkebb hazájában, Kunszentmiklóson is fotoklubot alakít. A községi művelődési otthon vezetősége örömmel fogadta a kezdeményezést, aminek nyomán megszületett a Kiskunsági Filmstúdió. A stúdió első munkája a kecskeméti szüreti napok műsorában fellépő kunszentmiklósi népitáncosokról szóló beszámoló volt, majd filmet készítettek a helyi szüreti mulatságokról. A TERVEK szerint hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteletére filmszalagra veszik a község életének eseményeit, színeit és a híradókat havonként vetítik a községi moziban. Készül egy nagyobb munkájuk is ebben az esztendőben a kunszentmiklósi Dömötöri népszokásokról. Kovács Sándor
