Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

1965. Január 21, csütörtök X «Mal Több foglalkozás betöltéséhez megyeszerte kőtelezővé teszik a munkaerő-közvetítést Beszélgetés a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjével A közelmúltban nyilvánosság­ra került minisztertanácsi ren­delet, mely a munkaerő-vándor­lás nagyarányú kiszélesedését igyekszik meggátolná, s az ezt követő munkaügyi miniszteri utasítás hatására a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága elfo­gadta a munkaerő-közvetítés új megyei rendszeréről szóló ja­vaslatot és határozatra emelte. Ennyit bevezetőben a február 1-én érvénybe lépő új munka­­közvetítési rendszer előzményei­ről, melynek részletes ismerte­tője január 20-a körül kerül tel­jes egészében nyilvánosságra. Előzetes tájékoztatásért így Tóth Imréhez, a megyed tanács Vb munkaügyi osztályának ve­zetőjéhez fordultunk. PN: Mi a célja a munka­köz,vetítésnek? TÖTH IMRE: A tervszerű munkaerő-gazdálkodásnak, a mezőgazdasági, ipari, kereske­delmi és egyéb létesítmények munkásigényének biztosítása el­sősorban a munkaerő-közvetítő feladata. Ezzel a tevékenységgel lehet valóban elősegíteni a mun­kára jelentkezők célszerű elhe­lyezését és a vállalatok, intéz­mények munkás, alkalmazott, valamint egyéb különleges mun­kaerőigényének megfelelő kielé­gítését. A nehéz, de nagyon fon­tos feladatot pedig a járási, il­letve a járási jogú városi taná­csok végrehajtó bizottságai mel­lett működő munkaügyi szak­­igazgatási szervek végzik. PN: Hogyan módosul az új rendelkezéssel a mun­kaközvetítés eddigi rend­szere? TÓTH IMRE: A munkaköz­vetítést — további intézkedésig — megyeszerte kötelezővé tesz­­szük minden állami, tanácsi vállalatnál, intézménynél, kis­ipari és mezőgazdasági szövet­kezetnél (abban az esetben, ha nem tagnak veszik fel) betöltés­re kerülő műszaki, adminisztra­tív állások, a nők számára al­kalmas munkahelyek, a csök­kent munkaképességűek foglal­koztatását biztosító állások, az építőipar területén (a magán­­szektorokban is!) levő szak- és betanított munkást foglalkozta­tó állások betöltésekor. A ren­delet értelmezésekor kitűnik, hogy a megyei tanács ilyen for­mában is szeretné megvalósíta­ni azt, hogy a nők számára al­kalmas munkahelyekre — szo­ciális és egyéb körülményeket figyelembe véve — az arra rá­szorulók kerüljenek. A csökkent munkaképességűek esetében pe­dig szeretnénk megvalósítani, hogy a számukra létrehozott munkaköröket valóban az erre rászorulók töltsék be, s a köz­vetítés akkor is szükséges, ha a vállalaton belüli átszervezés folytán a csökkent munkaké­pességű más beosztásba — egészségi állapoténak ugyancsak megfelelő munkakörbe kerül. Így szeretnénk megszüntetni azt, hogy a vállalatoknál más feladatok elvégzésére is alkal­mas, egészséges dolgozók kerül­jenek a kisebb fizikumot igény­lő munkakörökbe. PN: Ügy tudjuk, hogy az intézkedés külön foglalko­zik a kecskeméti elhelyez­kedési lehetőségekkel. Er­ről mit tud elmondani az osztályvezető elvtárs? TÓTH IMRE: Figyelembe vá­zé a nagyarányú munkaerő­vándorlást, a .munkaerő-közvetí­tést Kecskemét vonatkozásában minden munkakörre kiterjesz­tettük. Szeretnénk megvalósíta­ni, hogy a megyeszékhelyen el­sősorban a lakással már rendel­kező városlakók kapjanak mun­kát, s csak utánuk a „beván­dorlók”. PN: Milyen munkakörök képeznek kivételt a ren­delet alól? TÓTH IMRE: Megyei szinten a rendelkezés nem vonatkozik az államhatalmi, államigazga­tási szervek ügyintézői, a fegy­veres erők, fegyveres testületek, rendészeti tagjaira, társadalmi szervezetek, tudományos inté­zetek szakdolgozóira, az egész­­ségségügyi, művészet, oktatási képzettséget igénylő, a társadal­mi tanulmányi ösztöndíjra kö­tött szerződés, illetve a felsőfo­kú oktatási intézmények végzős hallgatói között meghirdetett pályázat alapján betöltendő és az osztályvezető, vagy annál magasabb beosztású munkakö­rökre, valamint ott, ahol a vál­lalat saját részére képzett, szak­munkásvizsgát tett fiatalokat alkalmaz. PN: Hogyan biztosítja a rendelkezés a népgazda­sági szükségleteknek, igé­nyeknek megfelelő, terv­szerű munkaerő-gazdálko­dást? TÓTH IMRE: Az új rendelke­zés külön részben tárgyalja a vállalatoknál, intézményeknél betöltetlen helyek központi nyil­vántartását. E szerint, a mun­kaadóknak negyedévenként je­lenteni kell a területileg illeté­kes munkaügyi igazgatási szer­veknél a foglalkoztatott dolgo­zók számát, a szabad státuszo­kat és az előre látható munka­erőigényt. Külön kell feltüntet­ni a nők és a csökkent munka­képességűek számára fenntar­tott elhelyezkedési lehetősége­ket. PN: Több olyan gyár, üzem van megyénkben, ahol, bár túllépték a meg­engedett munkaerő-létszá­mot, a megadott terveket mégsem teljesítették. Van-e a rendelkezésnek olyan része, amely a vál­lalatok „túltelítődését” korlátozza? TÓTH IMRE: Február elsejé­től kezdve a munkaügyi szak­­igazgatási szerveink felülvizs­gálják a vállalatok, intézmé­nyek bejelentett munkaerő­szükségletét, s ott, ahol indo­kolatlannak tartják a létszámot, megtagadhatják a további mun­kaközvetítést. Ez vonatkozik az olyan vállalatokra is, ahol ugyan jelenleg nincs munkaerő­felesleg, de a jövőben — bár különleges termelési érdekek nem indokolják — további lét­számemelésre nyújtanak be ké­relmet. PN: Tekintettel van-e a rendelkezés az elhelyez­kedést kérők szociális helyzetére? TÓTH IMRE: A rendelkezés leszögezd, hogy a munkaerők kiközvetítését szakképzettségük és munkára való alkalmassá­guk alapján, általában a jelent­kezések sorrendjében kell lebo­nyolítani. A szociális körülmé­nyeket, mint minden esetben, ennél is figyelembe vesszük. So­ronkívüliséget, illetve elsőbbsé­get élveznek a több gyermekes családfenntartók és a saját ma­gukat eltartó dolgozók. Amel­lett lehetőséget adunk a válla­latoknak arra is, hogy egy-egy munkavállalót — ha a vállalati érdek indokolttá teszi — sze­mély szerint kérjenek ki. Külön kell megemlíteni, hogy a sze­mély szerinti, de az egyéb — a munkaközvetítő által küldött — dolgozó alkalmazása, illetve a dolgozó munkavállalása nem kötelező. A kikérés, illetve a ki­­közvetítés ilyen esetben egyik fél számára sem jelent elköte­lezettséget, és eredménytelenség esetén a közvetítés több alka­lommal és több helyre megis­mételhető. PN: Felmerül az a kérdés — nem ad-e lehetőséget a munkaerő-közvetítésről szóló rendelkezés akár a vállalatoknak, akár a munkavállalóknak vissza­élésekre? TÓTH IMRE: A tanácsi szer­vek és a szakszervezetek kép­viselői a jövőben fokozottabban ellenőrzik a vállalatok munka­erő-gazdálkodását. Ügyelnek a megengedett létszámkeret betar­tására, de figyelemmel kísérik a sűrűn munkahelyet változta­tó embereket is. Abban az eset­ben viszont, ha a munkaadó, vagy a munkavállaló megszegi a munkaközvetítés rendjéről szóló határozatot, a kormány 1962-ben kiadott rendeleté alap­ján szakigazgatási szerveink szabálysértési eljárást indítanak a vétkes ellen. De reméljük, hogy erre megyénkben nem ke­rül sor. Úttörők „NÁLUNK csak olyan úttö­rőnek van igazán becsülete, akinek jó a tanulmányi előme­netele is...” „Örsi feladatként vállaltuk, hogy rendszeresen segítjük a gyengébben tanuló pajtásainkat...” ,.A mi őrsünk­ben 4,2 az általános tanulmá­nyi előmenetel átlaga...” Ilyen és ehhez hasonló tartalmú le­velet is kap nap-nap után la­punk Úttörőélet rovata. S ezek­nek a tudósításoknak legalább annyira örülünk, mint amikor arról számolnak be a pajtá­sok, hogy ötezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a községben, avagy új bélyeg­­gyűjtő szakkör alakult az isko­lában. Félreértés ne essék, a szak­köri munkát, illetve társadal­mi mozgósítást sem becsüljük alább — hiszen ezek termé­szetszerűleg hozzá tartoznak a mozgalmi tevékenységhez. Csu­pán azért emeltük ki a beve­zetőben említett levélrészeket, mert ezek kellőképpen tükrö­zik megyénkben az úttörőmoz­galom sokrétű tennivalóit. Azt, hogy a pedagógusok — csapat­­vezetők, ifjúsági vezetők — ma már összekapcsolják, még­pedig kiváló eredménnyel, a mozgalmi munkát az iskolai tanulmányok segítésével. A VI. KISZ kongresszuson, de már az ezt megelőző ifjú­sági kongresszusokon is sok szó esett a Kommunista Ifjú­sági Szövetség utánpótlását biztosító úttörőmozgalomról. S a beszámolók, hozzászólások egytől egyig azt hangsúlyozták, hogy az életre nevelés, a moz­galmi munka módszereinek megismertetése mellett nem le­het elhanyagolni, háttérbe szorítani a legfontosabb úttörő­munkát — a tanulást. Az idei oktatási év expedíci­­ós feladataival is a pajtások ismereteinek további bővítését kívánja elősegíteni az Orszá­gos Üttörőelnökség. Bács-Kis­­kun megyében elsősorban ha­zánk felszabadulásának 20. év­fordulója méltó megünneplését készítik elő a pajtások. Bács­almáson a község húszéves fejlődését bemutató kiállítás­hoz gyűjtenek dokumentumo­kat. Kiskunhalason az „Űttö­­rők a tudományért” mozgalom keretében a nagy magyar tech­nikai felfedezésekkel ■ és a fel­fedezők életével, Soltvadker­­ten pedig a hulladékgyűjtés ipari jelentőségével ismerked­nek meg a pajtások az expe-Négy évet fiatalodtak... — Öröm látni, milyen mértékben térnek vissza a fia­talok a földhöz, kívánkoznak a közösbe — mondja Tóth Sán­dor, a páhi Ifjú Gárda Tsz el­nöke. — Az iparból, Dunaújvá­rosból, az állami gazdaságokból és a vállalatoktól is. A múlt év­ben 17 olyan új taggal gyara­podott a szövetkezeti gazdák létszáma, akik közül egy sem idősebb 30 évesnél. Most is öt fiatal felvételi kérelme vár a februári közgyűlés döntésére. — Voltaképpen milyen a tag­ság életkor szerinti összetétele? — kérdezzük. — Eddig meglehetősen rossz volt az arány. A 254 szövetke­zeti gazdánkból minden harma­dik idős, öregkorú. Mindeddig 56 esztendő volt az átlagos élet­kor. Most, az említett „frissítés­nek” köszönhető, hogy ez a szám 52 évre javult. Mondhat­nék úgy is, hogy az utóbbi gaz­dasági évben négy évvel fiata­labbak lettünk — teszi hozzá tréfálkozva, de szemmel látha­tó elégedettséggel. — A szó szo­ros értelmében „ifjú a gárda”! Hogy minek köszönhető alapjában ez az örvendetes visszaszállingózás, illetve pálya­változtatás — mert nem csupán a föld egykori művelői térnek haza, hanem olyan fiatalok is, akik eddig mindig az iparban dolgoztak —, erre is készen áll az elnök a válasszal. —- Ellentmondásnak tűnik ugyan, de egyrészt éppen az elöregedés eredménye ez a las­sú, de egyre erőteljesebb fia­­talodás. Szőlő- és gyümölcster­mesztő tsz-ünkben a családi művelési forma dívik. Az idő­sebb tagok, érthetően, rá van­nak utalva, hogy némely műve­lési folyamathoz igénybe vegyék az ifjabb, munkabíróbb család­tagok segítségét. így a másutt dolgozó gyermekeik, hozzátar­tozóik is évente néhány napot a szőlőkben, gyümölcsösökben dolgoznak. Hogy ehhez végleg kedvet kaptak, életcéljuknak választot­ták, abban döntő szerepe van annak a körülménynek: a saját szemükkel győződnek meg róla, lépten-nyomon tapasztalják —, hogy anyagi számításukat épp­úgy megtalálják, megélhetésük csak olyan biztos itt, mint az otthontól, a szülőfalutól távol eső munkahelyen. Valóban így van ez. Hiszen 42 hold törpealmásuk remekül fejlődik, az ugyanakkora terü­letű új telepítésű szőlő egy év múlva termőre fordul, s már készen áll 74 holdon a szőlő­vesszőket tavasszal magába fo­gadó, megmunkált talaj is. Az új ültetvények és a már termő negyedezer hold közös szőlő együttesen biztos létalapot je­lentenek valamennyiük számá­ra. A munkaegység értéke a két-három évvel ezelőtti 17-ről 40 forintra nőtt, s az akkori hatezer helyett most kétszer­­annyinál is több a gazdák átla­gos évi jövedelme. Még néhány évre van szükségük, és jelentős tartalékalap létesítésével is te­tézik majd az eddigi eredmé­nyeket. S akkor, bár fejük fe­lett újabb esztendők szálltak el, összességében még fiatalabbá válik a páhi „Ifjú Gárda”. Jóba Tibor A mozgalom eddigi eredmé­nyei ugyan biztatóak, viszont némi tanulság máris leszűrhe­tő: Tűzzünk feladatokat — szép, tetszetős és hasznos ter­veket — a gyerekek elé, de ezek ne haladják meg a 10— 14 éves tanulók képességeit. Különben úgy járhatunk, mint az egyik iskola csapatvezetősé­ge, ahol elkészíttették a pajtá­sokkal a helyi közismert em­berek „életútját”, s hogy erről mi mindent írtak össze a gye­rekek ... ÉRDEKES és mindenképpen gyümölcsöző kezdeményezésről adtak számot a múlt év végén a Kecskeméti Űttörőház veze­tői. A Kecskeméti Lakatosipa­ri Vállalat KlSZ-szervezeté­­vel kötött szocialista szerződés alapján, a vállalat fiataljai rendszeresen segítik, patronál­ják az úttörőház szakköreit, Az ifjúsági mozgalmi mun­ka gerincét képezi az alapfokú politikai nevelés. Hogyan va­lósították meg ezt a megyei úttörőcsapatoknál? A Bács- Kiskun megyei Üttörőelnökség által összeállított tematikát a csapatvezetők „beépítették” a szellemi vetélkedők, kérdezz­­felelek versenyek programjá­ba, s így a pajtások a vidám társasjátékok, szellemi öttusák keretében ismerkednek meg a legfontosabb tudnivalókkal. Bár az elmúlt évi úttörősta­tisztika még nem ismeretes, de az előzetes becslések, informá­ciók alapján megállapítható, hogy szeptembertől a téli va­káció végéig szinte valameny­­nyi úttörőcsapatnál rendeztek egy-két ilyen vetélkedőt. Nem beszélve a sportrendezvények­ről és a különböző csapatün­nepségekről, melyek mind, mind az expedíciós mozgalom égisze alatt a pajtások életre­­nevelését segítették elő. AZ OKTATÁSI év hátrale­vő feladatait vizsgálva néhány jelentős tennivalót kell ki­emelnünk. így elsősorban a tanulmányi előmenetel további javítását — ezzel kapcsolato­san a gyengébb tanulók csapa­ton, rajon, őrsön belüli segíté­sét —, és a felszabadulás 20. évfordulója méltó megünnep­lésének előkészületeit kell megfelelően megszervezni, il­letve lebonyolítani. Jelentős módszertani segítséget ad mindehhez a megyei elnökség, de ezen belül a járási úttörő­­elnökségek is. Amellett, ter­mészetesen, a helyi hagyomá­nyok, kezdeményezések ápolá­sa is szükséges. Jó példa a bácsalmási pajtások úttörőúj­sága, melynek összeállításában a község apraja-nagyja részt vesz, ava^ a mélykúti úttö­rők követésre méltó cselekede­te: rendszeresen gondozzák a község felszabadításáért - hősi halált halt öt szovjet katona sírját. SZÁMTALAN megyei példá­val, az úttörőcsapatok tevé­kenységét dokumentáló leve­lekkel — és természetesen az eredményekkel — lehet bizo­nyítani azt, hogy az úttörő­­mozgalom egyre inkább betöl­ti hivatását: az életre — a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség jövendőbeli méltó tagjaivá, becsületes állampolgárokká — neveli a piros és kék nyakken­­dős pajtásokat. K. M. Magyar orvosok kitüntetése A nagy csehszlovák orvosról, Jan Purkinjerői elnevezett csehszlovák orvostársaság az orvostudományban kifejtett ki­magasló munkásságáért és a magyar—csehszlovák orvostudo­mányi együttműködésben szer­zett érdemeikért két kiváló ma­gyar orvost, Rajka Ödön aka­démiai levelező tagot és dr. Gerlóczy Ferenc egyetemi ta­nárt a társaság tiszteletbeli tag­jává választotta. Az erről szóló díszokleveleket szerdán Franti­­sek Pisek nagykövet nyújtott? át a Csehszlovák Szociálist' Köztársaság budapestti nagykö­vetségén. Az oklevelek átadásakor Fran tisek Pisek közvetlen szavakka méltatta a kitüntetett magyar orvostudósok érdemeit, majd Rajka Ödön professzor mondott köszönetét a megtiszteltetésért. Ezután Frantisek Pisek nagykö­vet fogadást adott a kitüntetet­tek tiszteletére. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom