Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

19US, ■flHluár 19. kedd 5 old»! EGY ASSZONY A SEGÉDCSAPATBÓL IIIMUIIIIMII!lll!ll!llllllll!IIIIII!!l!lll||!lll|j|!ll!ll||||||!l!|||!!|HIIIIIIIIIII!l!|||||||j|||||||||||||||||||!|||||j|N fl közgazdászképzés bázisának megteremtése DEL-MAGYARORSZÁGON Szép munka a könyvtárosé. Hiszen a legkisebb könyvtár is legalább némiképp foglalata mindannak) amit az emberiség történelme során fel­halmozott tudásban és művé­szetben. Itt élni és dolgozni öröm. A könyvtáros irigylésre­­méltó ember. De vannak könyvtárosok, akiknek nem jut szép könyvtár, csendes munkahely, még sok könyv sem. Amúgy is szűkös idejükből egy-egy órácskát sza­kíthatnak csak ki a könyvek számára, a maguk részére pe­dig az egész állományban alig találnak olvasnivalót. S a fizet­ség, amit kapnak, órabérre át­számítva egy tudatlan segéd­munkás keresetével sem ér fel. A hivatásos könyvtárosok né­pes segédcsapatát alkotják ők. Tanyai tanítók, külvárosi mel­lékfoglalkozású könyvrajongók, a 200—300 kötetes fiókkönyvtá­rak vezetői. Csekély tiszteletdí­jért a kikötött időnél jóval töb­bet áldoznak a környék betűre szomjas, az irodalommal, a tu­dománnyal még csak most is­merkedő olvasóira. Udvarhelyi Istvánné egy eb­ből a névtelen seregből. Kece­­len, az újfalusd iskolában tanít. Hány könyv van a gondjaira bízva? — Száznyolcvan kötet. S a forgalom? — Legutóbb fél év alatt 3182 kötet. Egy kötet tehát több mint ti­zenhétszer cserélt gazdát, vagy­is átlag másfél hetenként ván­dorolt. .. A kedves, csinos fiatalasz­­szony elmosolyodik. — összesen persze több könyvről van szó. Mert ha csu­pán ennyi —, s főképpen, ha változatlan — volna az állo­mány, az emberek nagyon ha­mar a végére érnének. Más­részt nem is volna elég egy­szerre valamennyi olvasónak. Ügy segítünk magunkon, hogy a letéti könyvtár állományát sű­rűn cseréljük a községi könyv­tárban, amellett pedig együtt kezeljük az iskola több mint 500 kötetes ifjúsági könyvtárá­vá. Sőt a tanári könyvtár peda­gógiai könyveit is kiadjuk az érdeklődőknek. Miért beszél többesszám­ban? — Mert nagyon sokat segít Pataki Miklós, iskolánk nyug­díjba vonult igazgatója és né­hány felsős tanuló is. Mégis, ez többeknek is nagy a gyerek a munkaeszközzel, s a vele való bánással. Aztán jöttek a bonyolultabb feladványok: fűzfasíp és cifra­bot, ugyancsak fűzvesszőből, melynek kérge finoman hánt­­ható, és a fűzbokrok ugyancsak kétségbeesett keresgélése a téli havas éjszakákon, lévén itt is elcsúszás a tantervi és termé­szeti évad között, mely a füzek vidulásának ideje. Mindegy, az évszakok manap­ság úgyis eltolódnak, s valami­kor ezeket is meg kell a gye­reknek csinálnia. Csendeskén faragdáltunk hát a kályha me­leg oldalánál, hová békés fény­karikát vetett a hangulatlámpa, melyet még törülközővel is le­takartunk, nehogy a' fény meg­zavarja lányunk álmát. Miután a gyereknek a kés minden, csínját-bínját már is­mernie kellett, s immár ügye­sen kellett, hogy forgassa, leány létére — a tanterv tovább lé­pett immáron egészen bonyolult régiókba. Feleségemmel a fe­jünket kezdtük vakarni, s vá­ratlan kiadásképpen be kellett szereznünk egy éles és hegyes kést. A saját tervezésű kopja­fát csak így tudtuk elkészíteni gyenge hármasra. — Tóvégi apuka hányast ka­pott? — kérdjük lányunkat. — Négyest. , um /tub»., b munka. Hogyan érik el ezeket | a szép eredményeket? — November óta, amikor már ráérősebbek az emberek falun, mindennap tartunk. könyvtári órát. A minap, amikor felfris­sítettük az állományt, három nap alatt 130 kötetet adtunk ki. Mi a legkelendőbb? — Főképp a mesekönyvek, hiszen majdnem minden tanuló beiratkozott olvasója a könyv­tárnak. Még az elsősök is, a második fél évtől kezdve. De a falu végi felnőttek közül is so­kan a legszívesebben meseköny­vet olvasnak még. A gyerek hoz egy cédulát, hogy mit kérnek a szülei... A mese mellett na­gyon kedvelt Jókai, Verne, sőt Mikszáth és Móricz is. Ha pe­dig egy film, tv-játék, vagy rá­dióváltozat felkelti egy-egy könyv iránt a közönség figyel­mét, nem győzzük kielégíteni a keresletet. Így volt ez az Arany­ember Után. sőt az előzetesek hatására nagyon sokan keresik mostanában a Kőszívű ember fiait is. És a mai irodalom? £ lgondolkodik. — Jó érzés látni, hogy akinek néhány éve még csak a mese kellett, mint jutnak el — nem is lassan — a klasszikusokig, sőt a mai irodalomig. A vissza­hozott könyvekről elmondják, hogy tetszett. S a véleményük egyre helytállóbb. Még a szülői értekezleteken is szóba kerül egy-egy olvasmány... Sajnos, persze, ilyen kis könyvtáracska az irodalmibb igényeket már nem elégítheti ki. Nagyon sok olvasónk átiratkozott tehát a községi könyvtárba, ott 9000 kö­tet közül válogathatnak. Vető néni, a könyvtáros a megmond­hatója, hogy mennyien olvassák már Kecelen is a mai magyar irodalmat. Büszkék vagyunk rá, hogy ebben a mi munkánknak is szerepe van. Udvarhelyiné mór 9 éve könyvtáros, négy éve vezeti az újfalusi iskola kis letéti könyv­tárát. Mi volna a kívánsága? — Több könyvet a letéti könyvtárnak. Az iskolai könyv­tárban pedig nagyobb önállósá­got. Eddig a járási művelődési osztály látott él bennünket új könyvekkel. Nem szűkmarkúan, csakhogy: nem is okosan. Nem kérdezték: mi kell? Csak küld­ték. Emlékszem, egyszer három Don Quijotét kaptunk, pedig már volt belőle. Szeretnénk, ha Lányunk a tárgyra tért: — Holnap kell egy méter hosszú léc, aminek minden ol­dala pontosan egy centi... — Milliméterrel se lehet kes­keny óbb, vagy szélesebb? — Nem, és fűrész is kell, meg egy laposfogó, meg kalapács, meg négy darab szög, aminek feje van... Hált bizony, a lányunk — szé­gyen ide, szégyen oda — hiá­nyos felszereléssel ment másnap iskolába. Fűrészünk nincs, la­­posfogónik sincs, s lécért közvé­­leménykutatást végeztünk, ami teljes egy hétbe került, míg a szomszéd falu asztalosa meg­könyörült rajtunk. Jövünk haza, a politúros asz­talunk oda van. Lányunk ügy­ködik rajta: kalapál, pöföli a szöget a lécbe, túloldalon jön ki, hol várja a politúr. Az anyja belekap a tulajdon frissen vasalt frizurájába. — Mit csinálsz te szerencsét­len!? Nem megmondtam, hogy várj meg vele?! — De anyuci, meg tudom csi­nálni magam is... ide nézz! Az alkotás öröme lobog az ar­cán. Feleségem fejét ingatja, a sí­rás görcse. Még ha csak az asz­tal lapja lenne felkarmólva, de elrepedt a nehezen szerzett léc. — Honnan veszünk másikat, azt mondd mea* Honnan ve­határozott keretből azt, ami itt a legjobban kell. még valamit! — teszi "* hozzá. — Nem elég csak új könyvet venni. A régit is meg kell őrizni, amig lehet. A használt könyvek legtöbbjét meg lehetne még menteni, ha beköttethetnénk. De tudtommal erre nincs pénz. Pedig megér­né, kár minden idő előtt kise­lejtezett könyvért. M. L. Tömör Ferenc a csengődi általános iskola igazgatója — Azt hallottuk, hogy az önök pedagógusai közül sokan elpályáznak a községből. — Valóban így van. Ebből a szempontból nálunk a legrosz­­szabb a helyzet a kiskőrösi já­rásban. Az utolsó 25 évben 47 nevelő ment el tőlünk. Csaknem mind azért, mert nem tudott lakáshoz jutni. De az utolsó 10 év mutatja a legrosszabb sta­tisztikát. Tíz év alatt 21 tanító hagyta itt az iskolát. Mind a lakás miatt. — Nincs pedagóguslakás? — Fiatal nevelőink albérlet­ben laknak egészen mostoha kö­rülmények között. Keramitkoc­­kás folyosóból leválasztott „szo­bában” lakik Kollár Mária 200 forintért. Kerekes Erzsi szobá­ja hasonlatos az előzőhöz. Rácz Ilona is 200-at fizet olyan szo­báért, amit kamrából alakítot­ták ájt és nem lehet fűteni. Ter­mészetes, hogy ilyen körülmé­nyek között elmegy a nevelők kedve az iskolától. — Legalább 200 ezer forint kellene. Van eladó ház a köz­ségben, ha azt meg tudnánk venni, pillanatnyilag enyhíthet­nénk a helyzeten. Építeni is le­hetne, valami saját anyag akad­na, meg társadalmi munka is. De lakásonkint kellene vagy 60 —70 ezer forint. így lehetne va­lamit csinálni. Valahogy segíte­ni kell a bajon, mert ha így ál­lunk továbbra is, az elkívánko­zó tanerők száma növekedni fog. Pedig így is kevesen va­gyunk, pedagógusaink túl van­nak terhelve!... persze, hogy szetreped! Ennyi sütnivalója sincs, ekkora gye­reknek? Lányunk pillantásai nekem szólnak, mintegy továbbítják anyja kritikáját. Én adtam a lószögeket, nem találtam mást. Kikap a gyerek kezéből lécet, szerszámot, s míg helyreüti va­lahogy az elfuserált viráglétrát, csomó könnyet, s mérget nyel. A gyerek tisztes távolból, némi­leg megszeppenve leseget oda, lecsúszottan az önbizalom első lépcsőjéről. — Nesze — mondja az anyja — erre kettesnél jobbat nem kapunk. Vélem pedig azon az estén a szögek miatt nem beszél. Mindez télen volt. Feleségem­mel azóta büszkén mondhatjuk: A kor politechnikai színvonalán vagyunk. A minap spulniból kellett valami furcsa szerkeze­tet eszkábálnunik, hamisítatlan, fából való cémaspulniból. Igaz, régen kikopott a kereskedelem­ből, mint divatjamúlt ágya a cérnának, papír járja már, de azért a hetedik szomszéd láda­fiából csak került egy békebeli fakarika. Annak aztán egyik kerekébe négy szög került, mely négy szög a négyszög mértani formáját idézte, s a rajtuk ke­­resztüi-kasul húzgált pamut rej­telmes kuszaságát adta a xőna* A múlt év szeptemberében megkezdte munkáját Szegeden a Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetem Kihelyezett Esti Tagozata. A tagozat hallga­tói Szegedről és Csongrád me­gyéből kerültek ki. A továb­biakban az a feladat áll előt­tünk, hogy a kihelyezett tago­zat egész Dél-Magyarország közgazdászképzésének a köz­pontja legyen. Biztosítanunk kell, hogy a szomszédos me­gyék, Bács és Békés megye Szegedhez közel fekvő terüle­teiről is minél több hallgatót iskolázzunk be a következő tanévben. Mi indokolja a közgazdász­­képzés dél-magyarországi cent­rumának kialakítását és tovább­fejlesztését? Egyrészt az, hogy állami és gazdasági szervek­nél, a vállalatoknál több mun­kahely egyetemi végzettséghez van kötve, s ez ideig a közgaz­dasági munkakörökben dolgo­zók nagy része az egyetemi végzettséget a jogi karokon sze­rezte meg. Másrészt a szocia­lizmus teljes felépítésének idő­szakában ■ előtérbe kerültek a gazdasági feladatok; a szükség­letek megfelelő figyelembevé­tele a tervező munkában, a gazdasági tevékenység minőségi oldalának előtérbe kerülése, a gazdasági viszonyok mennyisé­gi oldalának az elemzése, az ütemes termelés biztosítása stb. A közgazdászképzés iránt megmutatkozó szükséglettel pá­rosul az az előny, amelyet a kihelyezett esti tagozat jelent. Ez abban jut kifejezésre egy­részt, hogy a tananyag jelen­tős részét a hallgatók előadá­sokon, szemináriumokon fel­dolgozzák, másrészt a tárgy ok­tatóinak segítségét minden idő­szakban igénybe vehetik, har­madrészt nem kell feljárniok adminisztratív ügyek intézése és vizsgázás céljából Budapestre. Milyen a kihelyezett ta­gozat tanulmányi rendje? A tagozat képzési ideje 5 év, for­mája esti tagozat. A hallgatók heti 11—12 órában elméleti és gyakorlati foglalkozásokon vesz­nek részt. Az oktatás pénteken este és szombaton történik. Az I. évfolyamon oktatott fő tár­gyak a következők: matematika (heti óraszáma 6), politikai gaz­daságtan (heti óraszáma 2), gazdaságtörténet (heti óraszá­kezetére emlékeztetett. Egy hor­golótűvel kellett át meg átbiz­­tatni a szögfejeken a pamutot, amely ezek után a spulni alján mint hurka bújt ki a lyukon. Szokás szerint éjfélbe nyúlón élveztük ezt a játékot a törül­közővel takart hangulatlámpa alatt, míg a hurka el nem érte a két méter hosszúságot. Mondom az asszonynak: a té­len egy könyvet sem olvastam. Mondja, hogy ő se. Most szere­tett volna, hogy ezzel a hurká­val elkészülünk, de néhány gombot kell felvarrnia a gye­reknek. Mondom: ő ezt nem tudja? Lánygyerek létére? Már hogyan tudná? — ütkö­zik meg értetlenségemen — ezt még nem tanulták az iskolában. Várom, mikor fogjuk tanulni a gombvarrást. Ehelyett tegnap, hogy kicsit későre maradtam, látom, fele­ségem kidugja a nyelvét a tö­rülközővel takart lámpa alatt, és festeget. — Ez meg mi leisz? — Faliújság. — No? — Szóltam a tanárnak, hogy aktivizálni kéne ezt a gyereket, adjon neki valami megbízatást. S a pedagógus kinevezte lá­nyunkat faliújság-felelősnek. j Szekerén» Lehel I ma 1), nyelv (orosz vagy német, heti óraszáma 2). Ezenkívül vizsgázniok kell a hallgatóknak még gazdaságföldrajzból is. A hallgatók létszáma ebben a an­­évben 35. A legfontosabb szá­kok: ipari, pénzügyi és belke­reskedelmi. A kihelyezett tagozat a József Attila Tudományegyetem gon­dozásában működik, jelenleg az oktatók is innen kerülnek ki. Az első két évfolyamban álta­lános megalapozó tárgyakat ta­nulnak minden szak hallgatói. Harmadik évfolyamtól kezdve történik meg a tulajdonképpe­ni szakosodás. Ä tagozat első tanévében a tanulmányi munka fő kérdé­se egyrészt az, hogy jó tanul­mányi eredmények biztosításá­val hozzájáruljon a tagozat megerősödéséhez, másrészt az, hogy az oktatás és a vizsga­tudás színvonalát és jellegét te­kintve alkalmazkodjon a köz­gazdaságtudományi egyetem kö­vetelményeihez. A közgazdász­­képzés továbbfejlesztésének fő kérdései a következők: Az ez évi beiskolázási ta­pasztalatok arra utalnak, hogy a felvételi vizsgára jelentkezet­tek száma és a felvételt nyer­tek száma között igen nagy az eltérés. A vizsgára jelentkezet­teknek 16 százaléka nyert fel­vételt. Ez a nagy eltérés fő­ként azzal magyarázható, hogy későn (május közepén) kezd­tük meg a szervező munkát, így sok jelentkező, elsősorban matematikából, nem tudott megfelelően felkészülni. Más­részt viszonylag kevesen vet­tek részt a felvételit megelőző előkészítőkön, noha a tapaszta­lat az, hogy az előkészítőkön résztvevők sokkal nagyobb ré­sze került felvételre. S végül az illetékes párt - és állami szer­vek nem a legjobb képességű és képzettségű dolgozókat irányí­tották a közgazdasági tagozat­ra. Nagyon sokan jelentkeztek a jogi karra olyanok, akiknek a munkaköre közgazdász ké­pesítést igényel. Az első év tapasztalatai arra is fényt derítenek, hogy a fel­vett hallgatók nagyon sok szak között oszlanak meg, ami meg­nehezíti, hogy a harmadévtől kezdve az oktatást viszonylag kis létszámú szakokon tovább tudjuk folytatni. Ezért fontos, hogy már a jelentkezés idősza­kában meghatározott szakok fe­lé tereljük az érdeklődést. Ezeknek a kérdéseknek a meg­felelő megoldása biztosítja a ta­gozat további fejlődését. Noha a tagozat szegedi szék­hellyel működik, segítséget kí­ván nyújtani Bács és Békés me­gye Szegedhez közel fekvő te­rületein is a jól felkészült köz­gazdász szakemberek képzésé­ben. További célunk az is, hogy kialakítsuk Szegeden a közgaz­dászképzésen a levelező hall­gatók konzultációs központját. Ezért a szomszéd megyékből is szívesen vesszük azoknak a je­lentkezését, akik közgazdasági munkakörben dolgoznak és egyetemi végzettség megszerzé­sére vannak kötelezve, vala­mint azokat, akik hivatást érez­nek a közgazdászszakma elsa­játítására. (A közgazdászképzés iránt érdeklődőknek készsége­sen nyújtunk mindennemű fel­világosítást. Címünk: Szeged, Táncsics M. u. 2.) Dr. Nagy Lajos tanszékvezető dccens, m kiketazfiií iasaaaí yeaejője B. J. szűnik? S ezek a lószögek? Hát laknak, mintegy az atom szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom