Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-16 / 13. szám

Z. ol dűl

1965. január 16, szombat

Az amerikai külpolitika érzékeny pontjai Ite Gaulle előnyös helyzetben tárgyalhat... Bonn és a kelet-nyugati párbeszéd

AZ AMERIKAI külpolitika legérzékenyebb pontjai közé tartozik mostanában délkeletázsiai helyzet A nemzetközi hírirodák újabb részleteket hoztak nyilvánosságra a Laoszban szerdán végrehajtott amerikai légitámadásról, amelynek során a hazafias erők légelhárítása megsemmisítette az agresszorok két repülőgépét. Az Űj Kfna-hírügynökség szerint a támadás szokatlanul nagyméretű volt, 24 gép vett benne részt, de a siker a vártnál kisebb volt. Washington hallgatásba burkolózik az ügyet illetően. A Fehér Ház szóvivője legutóbbi sajtóértekezletén rendkívül kurtán csak annyit állapított meg, hogy az 1962-es Laosziról szóló genfi egyezmények szellemében a laoszi kormány, ha szükségesnek ítéli meg, segítséget kérhet. A szóvivő azonban nem adott választ arra a kérdésre, kérte-e a laoszi kormány az amerikai lökhajtásos repülőgépek, bevetését. Az U Pl tudni véli, hogy a' Dél-Vietnamban állomásozó amerikai vadászbombázók már hét hónapja hajtanak végre rárepü léseket „kommunista célpontokra és utánpótlási vonalakra” Laoszban. A dél-vietnami kormánycsapatok és az őket támogató amerikai erők egyre inkább védelembe szorulnak, a harcok már Saigontól 7 kilométerre hullámzónak. Az AP jelentése szerint a három laoszi politikai irányzat képviselői Párizsban csütörtökön ismét eredménytelenül tanácskoztak. Az amerikai politika másik érzékeny pontja Johnson elnök segélyprogramja. A programnak a múlt évihez képest 136 millió dollárral történt csökkentése annak a következménye, hogy egyre szélesebb körben ellenzik a külföldnek nyújtandó segélyt. A New York Times rámutat, hogy minden kísérlet mely a segély elfogadóit politikailag engedékeny bábokká tenné, lerombolhatná mindazt, amit a programmal az USA eddig éléit, sőt, teljes kudarcot is idézhetne elő. A szenátusban többen ellenzik a segélyt. Hangoztatják, hogy különösen értelmetlen a Dél-Vietnamnak nyújtandó rendkívüli katonai támogatás. A NATO helyzete egyébként ismét megingott a Földközi-tenger medencéjében is, ahol Amerikának jelentős érdekeltségei vannak. Az ankarai kormány bejelentette, hogy nem vesz részt a sokoldalú NATO-atomhaderőben, sőt, olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy Törökország nem támogathatja a továbbiakban a ciprusi angol támaszpontok fenntartását sem. Ezeknek — állapítja meg az ankarai sajtó — többé semmi jelentőségük nincs Törökország biztonsága szempontjából. Törökország saját érdekeit nem áldozhatja fel olyan ciprusi idegen támaszpontok támogatásával, amelyek félelmet keltenek a semleges országokban, s amelyék egyetlen célja a nyugati szolidaritás megőrzése — szögezte le a Yeni Gazette.

A FRANCIA külpolitika „szocialista hete” után Párizsban az érdeklődés Erhard és de Gaulle küszöbönálló találkozója felé fordul. A jövő kedden sorra kerülő első találkozó a Párizs és Bonn viszonyában bekövetkezett elhidegülés miatt fokozott érdeklődést vált ki. A francia sajtó véleménye megegyezik abban, hogy a csúcstalálkozóra ezúttal inkább Párizsnak, mint Bonnak kedvező politikai helyzetben kerül sor. Az MLF-terv „befagyasztása” és Johnsonnak a német kérdés napirendre tűzése kérdésében elfoglalt elutasító álláspontja a nyugatnémet revanspolitika kettős kudarcát jelentette. Erhard békülékeny kijelentései nem érték el a megfelelő hatást Párizsban. Hiszen mindenki tudja, hogy Bonn változatlanul ragaszkodik az atlanti haderő tervéhez. Egyes megfigyelők szerint de Gaulle jelenlegi kedvező helyzetét kihasználva dűlőre akarja vinni a francia—nyugatnémet szövetség és az Amerikától független európai egység kérdését

NAGY ÉRDEKLŐDÉST keltett Erlemek. az SPD alelnőkének az a javaslata, hogy Bonn kezdjen közvetlen eszmecserét a lengyel kormánnyal, és annak keretében tisztázza a nyugatnémet revansisiák úgynevezett „határkérdését”, amely egyik fő feltétele a német kérdésben folytatandó értelmesebb politikának. A .bonni kormány most hivatalosan is elutasította ezt a nyilatkozatot és kitart annál az álláspontjánál, hogy csak egy össznémet kormány tárgyalhat egyáltalán a határkérdésben. Mende, az FDP elnöke ugyanakkor sürgeti, hogy a Bundestag küldjön delegációt Moszkvába. Mende hozzátette, ha a kelet—nyugati párbeszéd nem volna ínyére a bonni politikusoknak, akkor az FDP egyedül is elmegy Moszkvába. Az alkancellár határozottan elutasította, hogy Strauss visszatérjen a kormányba. És hangoztatta, hogy a többi nyugati kormány már aktív „keleti politikát folytat”, de Bonn még mindig lemond erről a lehetőségről.

EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN

Johnson kongresszusi üzenete

WASHINGTON. (MTI)

Johnson elnök pénteken üzenetet intézett a kongresszus két házához. Kérte, hogy újabb négy évre hosszabbítsák meg az Amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal működését, s az 1965—69-es pénzügyi évekre a költségek edezésére 55 millió dollárt szavazzanak meg.

Kongresszusi üzenetében Johnson azt hangoztatta, hogy eltökélt szándéka: mindent megtesz azoknak az egyezményeknek a létrehozása érdekében, ame'yek megállapíthatják az atomfegyverek további terjedését, csökkentik a háború kockázatát, enyhítik a fegyverkezés veszélyét és anyagi terheit.

Johnson elnök megemlékezett azokról az eredményekről, amelyekben a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalnak is része volt: így például a moszkvai részleges atomcsendszerződésről, a Washingtont és Moszkvát öszszekötő „forró drótról” é-s arról, hogy az Egyesült Államok Angliával és a Szovjetunióval együtt csökkenthétté a katonai célokra felhasználható hasadó anyagok gyártását.

Churchill állapota súlyos

LONDON. (AP, Reuter)

Sir Winston Churchill súlyosan megbetegedett. Anglia volt miniszterelnöke már napok óta betegágyban fekszik, az első szűkszavú orvosi jelentést azonban csak pénteken tette közzé háziorvosa Lord Moran: „Sir Winston meghűlés után vérkeringési zavarokkal küzdött, majd agytrombózist kapott.” A legközelebbi orvosi jelentés csak pénteken késő estére várható állapotáról.

Churchill novemberben ünnepelte 90. születésnapját.

Jutka jelenség az, amikor egy löbb hetes esemény foglalkoztatja a szenzációt mindenek elé helyező nyugati sajtót. Nos, az a beszéd, amelyet Nasszer, az EAK elnöke december 23-án mondott Port Saidban, még ma sem csendesedő hullámokat vet Nyugaton. Felháborodottan írja például a US News and World Report: „Egyiptom, Algéria, Szudán, a volt Francia-Kongó, Ghana és Uganda aktívan támogatják

*a kongói lázadókat. Ez a hat ország amerikai segélyt kap, főként élelmiszert, évente több mint kétszázmillió dollár értékben. S mégis Nasszer decemberben kirohant az Egyesült Államok ellen . . .” Erről az Economist így számol be: „Nasszer elnök vehemensen visszautasította azt a feltételezést, mintha az EAK-nak nyújtott amerikai segély a katonai beavatkozás feladására késztetné Kongóban. Ez duzzogást váltott ki az amerikaiak, míg a ,megmondtuk nektek* * önelégültségét a britek körében."

A szóbanlevő Port Said-i beszéd, amelyet az egyiptomi elnök annak évfordulóján mohdott el, hogy 195«ban kivonták az utolsó brit és francia csapatokat az emlékezetes agresszió nyomán, valóban a segéllyel való zsarolás imperialista diplomáciájára adott választ. Beszédében Nasszer kijelentette: épp azokban a napokban tárgyalt az amerikai nagykövet az egyiptomi •Uátásügyi miniszterrel 36 millió

Háborgó zsarolók

dolláros élelmiszersegélyről. Ezt a segélyt az Egyesült Államok a feleslegeiből nyújtja, s cserébe helyi valutában amerikai rendelkezésű alapokat kap, amiket a gyengén fejlett országokban saját politikai, gazdasági céljaira használ fel. Az ellátási nehézségekkel küzdő gyengén fejlett országok szempontjából természetesen fontos a segítségnek e formája is. De ez alkalommal, csaknem egy hónappal az amerikai —belga stanleyvi!le-i akció után, az amerikai nagykövet ugyancsak mogorva és hallgatag volt az egyiptomi miniszterrel szemben. S végül kibökte: „Addig nem lehet tárgyalni a segítségről, amíg Egyiptom nem hagyja abba a kongói felkelés támogatását.** Ezt idézve jelentette ki Nasszer: Igenis folytatódni fog a kongói felkelés támogatása a gyarmatosítás továbbélését jelentő Csombe-rendszer ellen, és ha ennek az a következménye, hogy a Nyugat a segély megvonásával fenyegetőzik, Egypitom meglesz anélkül is, de politikáját nem változtatja meg amerikai nyomásra.

Nos, ez a határozott válasz a zsarolásra borzolta fel a kedélyeket a nyugati szakértők és politikusok körében. Az Economist kiábrándultán közli, hogy ezek szerint aligha van mód az említett afrikai országokat politikájuk megváltoztatására bírni „a gazdasági 'segéllyel való mantej^saalg, Szuez íjUn

úgy tűnt, a Nyugatnak sikerült közelednie az EAK-hoz, „mérsékelni” — úgymond — Nasszert, éppen a gazdasági segítség révén, írta az egyik angol lap. Ezeknek válaszolja keserűen az Economist: „Az említett országok Csőmbe, az Ö fehér zsoldosai és nyugati támogatói ellen vannak. Felhevült és primitív leegyszerűsítéseikkel szemben az a kísérlet, hogy a segély megvonásával vagy nyújtásával befolyást lehet rájuk gyakorolni, merő árnyékboxolásnak tűnik.” Hiába a kiíakadás a gyarmatosítók és gyarmatosítottak „primitív” leegyszerűsítésről. De az a cinizmus is hasztalan, amellyel e sajtóorgánumok nem restek a spanyol polgárháborúra emlékeztetni, utalva a nyugati hatalmak be nem avatkozására, magyarán az agressziót bűnös tétlenséggel szemlélő magatartást ajánlják, mint megfelelő viselkedést. az afrikai államoknak.

E lapok elszörnyednek, hogy lám. Nasszer és társai fegyvert szállítanak a felkelőknek. Mintha bizony Csőmbe nem belga fegyverek, tisztek, hadianyag segítségével szegült volna szembe Lumumba kormányával, elindítva az egész tragédiát. A most oly hangos NATO-partnerek, Vfcjort mit tettek belga szövetségesük fegyverszállításai ellen? S vajon ki fegyverezte fel Mobutu fellázadt seregeit, ki segítette őket? De nem szükséges visszatérni a kongói tragédia részleteire. Az egész világ előtt jól ismertek a tények. hogy a nyugati hatalmak — mindenekelőtt az Egyesült Állomok, Belgium és Anglia — a legközvetlenebbül beavatkoztak Kongó belügyeibe, gátlástalanul szállítottak

Péter János külügyminiszter Bécsben

BECS. (MTI)

Péter János külügyminiszter Párizsból hazatérőben csütörtökön a késő esti órákban Bécsbe érkezett. Pénteken délelőtt hivatalában meglátogatta dr. Bruno Kreisky osztrák külügyminisztert. Pénteken délben Sebes István, hazánk bécsi nagykövete ebédet adott a két külügyminiszter tiszteletére.

A Szovjetunió teljesíti az ENSZ iránti kötelességeit

A Szovjetunió pontosan, az ENSZ alapokmányának megfelelően teljesíti a világszervezettel szemben fennálló kötelezettségeit. A Szovjetunió, Ukrajna és Belorusszija ENSZ- képviselete csütörtökön befizette az ENSZ 1964. évi költségvetéséről rá jutó hozzájárulás utolsó részletét.

Ezzel egyidejűleg az ENSZ- ben működő szovjet képviselet felhívta U Thant főtitkár figyelmét arra, hogy az utóbbi időkben többször is elhangzott szovjet megnyilatkozásoknak megfelelően, a szovjet kormány nem hajlandó fedezni az 1964. évi ENSZ költségvetésből a Szovjetunióra kirótt összegnek azt a részét, amely olyan

intézkedésekre fordított kiadásokból származik, amelyeket az ENSZ alapokmányának megszegésével hajtottak végre, vagy pedig nem az alapokmány értelmében a tagállamokat terhelő kötelezettségekből fakadnak. Ide tartoznak annak az úgynevezett ENSZ kölcsönnek a kamatai és törlesztése, amelyet az alapokmány megszegésével a kongói és a közép-keleti ENSZ-műveletek kiadásának fedezésére bocsátottak ki, a Korea egyesítése és helyreállítása ügyében kitűzött bizottság kiadásai, valamint a Palesztinái fegyverszüneti feltételek betartásának ellenőrzéséből kifolyólag az ENSZ-re háruló költségek. (MTI)

Ötszáz napig egysejfüekkel

Gagarin nyilatkozata

Jurij Gagarin, az elsőszámú szovjet űrhajós nyilatkozatot adott az APN hírügynökségének. Ebben érinti az űrhajózás néhány időszerű kérdését, a többi között a Holdra, a Marsra és más égitestekre való eljutás problémáját.

Idézi szovjet tudósok véleményét. akik szerint a Holdra történő leszálláskor az automatika megbízhatóbb lehet, mint az ember. A távolabbi űrutazást megelőzően viszont — amikor több űrhajónak kell esetleg egy földkörüli pályán találkoznia — elengedhetetlenül szükséges az űrhajók kézi vézérlése.

Ha ötszemélyes űrhajó menne a Marsra, akkor a számítások szerint 23 tonna vizet, élelmet és oxigént kellene vinnie magával. Gagarin szerint ez aligha célszerű. Inkább egysejtű szervezetek segítségével kell megteremteni az anyagok körforgalmának zárt rendszerét. Szóba jöhet még a személyzet élettevékenységének mesterséges lelassítása különleges orvosi eszközökkel.

Gagarin úgy véli, hogy a Mars-űrhajón a parancsnokon kívül mérnöknek, szerelőnek, orvosnak, biológusnak és természetesen csillagásznak kell lennie. Ez az út a számítások szerint oda-vissza több mint 500 nap.

Saját „kozmikus”, terveiről szólva Gagarin ezt mondotta:

— Nem azért repültünk fel a világűrbe, hogy kozmikus edzéseink ezzel befejeződjenek. Arra számítunk, hogy a jövőben is feljutunk a kozmikus térségbe, újabb űrutazásokat teszünk, esetleg nem is egyszer. Most felkészülünk ezekre, de azt, hogy mikor, hogyan és ki repül közülünk, egyelőre nehéz megmondani.

Atfalok a Voszhodról

MOSZKVA. (TASZSZ)

A Nemzetközi Űrhajózási j Bizottság elé terjesztették azokat a rekordokat, amelyeket a I több utast szállj'to Voszhod J szovjet szputnyik-űrhajó ért el repülése során.

A Voszhod, amely Vlagyimir Komarovvai, Koijsztantyin

fegyvert, pénzt, hadianyagot Csőmbe és Mobutu csapatainak. S miután az ENSZ-erők tevékeny segédletével sikerült a hatalomra ültetni ezeket az urakat, most már a Nyugat rikollozík a beavatkozásról, Csőmbe káromo.lja útszéli hangnemben a független afrikai államok vezetőit.

Az imperialista logika szerint a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatása a beavatkozás, s nem egy elnyomó kormány hatalomra juttatása és hatalmon tartása sajat népe ellen. S ami az afrikai államoknak a kongói felkelést segítő magatartását illeti, az említett Economist egy másik cikkében kénytelen bevallani: „Földrajzilag Kongó Afrika szívében fekszik; de a politikai térképen a fehérek uralta Délhez tartozik. Fehér dél-afrikaiak és rhodesiaiak harcolnak Csombéért, azért is, mert úgy érzik: saját harcukat vívják. Csőmbe I Kongója tehát épp úgy a gyarmatosítás továbbélése a független Afrika testén, mint a fajüldöző Rhodesia, vagy Dél-Afrika. Es ismerve az elborzasztó részleteket Csőmbe zsoldosainak és Mobutu csapatainak rémtetteiről, a faj- és népirtás szó a tényeket fejezi ki Kongó esetében is. A nyugati sajtó erről szívesen megfeledkezik, megrettenve a kongói felkelők új sikereinek láttán. Azonban saját maga sem tudja eltagadni: a kongói válságot esetleg nemzetközi válsággá kiszélesítő intervenció nem az afrikai, hanem a nyugat-európai, illetve amerikai államok részéről történt, mindvégig a négyéves kongói véres dráma során.

A. J.

Feoktyisztovval és Borisz Jegorovval a fedélzetén 1964. október 12-én 7,30 órakor szállt fel és október 13-án 7,47 órakor szállt le. két abszolút és hat világrekordot állított fel. A két abszolút rekord a világűrbe fellőtt tömeg mennyiségére és a repülés maximális magasságára vonatkozik. A Voszhod súlya 5320 kg, pályájának legnagyobb eltávolodása a Föld felületétől 408 kilométer volt. Ezzel megdőltek azok az abszolút rekordok, amelyeket Jurij Gagarin állított fel 1961. áprilisában.

A Voszhod világrekordot állított fel a 2—5 üléses szputnyikok osztályában az űrrepülés időtartamát, a megtett út hosszát, a világűrbe emelkedett súly mennyiségét és a Földtől való eltávolodás nagyságát illetően.

A közlemény elmondja, hogy a Voszhod hajtóműveinek maximális vonzóereje 650 ezer kilogramm volt. A Voszhod hordozórakétája 7 hajtóművel volt felszerelve. A Szputnyik sebessége az első kőiben másodpercenként 7,67 kilométer volt.

A Voszhodon új műszereket és felszereléseket helyeztek el, amelyek tökéletesebbé tették a Szputnyik repülés közbeni orientációját és az utasoknak a Földdel való kapcsolatait. A televíziós készülékek például arra is módot adtak, hogy a Földre továbbítsák a repülés közben az utasok elé táruló képeket.