Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-15 / 12. szám
Ötezer utas, 140 autóbusz — Miért nincs fekete, fröccs, sütemény, r m * uj sag? Ami jó és ami nem jó a kecskeméti távolsági autóbuszállomáson Újszerű formáival már meszsziről felhívja magára az emberek figyelmét Kecskeméten az új, közelmúltban átadott autóbuszállomás. Az utasok megelégedéssel szemlélik a modern lételesítményt, sétálnak a gombák alatt, ülnek a kellemesen meleg váróteremben. Talán olyan „külföldi” is van, akiben az első pillanatban fellobban az irigység, mondván, hogy ni, ezek a kecskemétiek, de meggazdagodtak. De ha már jobban bele lát az illető a pályaudvar életébe, bizony olyan hiányosságokat találhat, ami nem válik sem a város, sem pedig az AKÖV dicséretére. — Naponként általában 138 autóbusz érkezik és indul a pályaudvaron — mondja Nagy István állomásfőnök. — Ez csak egy szimpla nap, de nagyobb ünnepeken, piacok alkalmával 20—30 járművel kell többet beállítani. Egy-egy kocsin átlagosan harmincöt ember utazik, s ez azt jelenti, hogy közel ötezer utas fordul meg itt egy nap alatt. Kint hatalmas farmotoros Ikaruszok, egyszerűbb építésű kocsik várják az indító jelt. Némelyik előtt már ott áll a beszállni kívánó tömeg. Most egy gyorsjáratú kanyarodik az állomás elé, nagyot szusszanva megáll, hogy a rövid várakozási idő alatt egy feketetét, pohár Az alpári állatorvos tervei (Tudósítón któl.) — Nekünk, állatorvosoknak tervezni nehéz dolog, hiszen nem láthatni előre, milyen akadályok léphetnek fel évközben. Ettől eltekintve én is tervezek, vagyis igyekszem tervszerűen elősegíteni az állattenyésztést és az ál’at-egészségvédelmet... Dr. Springer József alpári állatorvostól hallottam a napokban ezeket a szavakat. De ismerkedjünk a terveivel is. — Saját tenyésztésű vemhes üszőkből pótolni a tenyészanyagot. A vemhes üszők egy részét eladni és a hízómarha alapanyagát pedig saját magunk teremtjük elő — így képzelem. Ennek anyagi előnyei vannak a tsz számára, mivel nem kell értük pénzt adni, sőt a saját nevelésű vemhes üszők után darabonként négyezer forintot kap a szövetkezet. Nem is szólva az eladási. árról, ami egyenként 8000—9000 forint körül mozog A sertéseknél is szeretnénk elérni, hogy saját nevelésű malacokból állítsuk elő a hízóalapanyagot, mert ez nagy anyagi megtakarítással jár és állategészségügyi szempontból is előnyös. A szarvasmarhák esetleges megbetegedésénél időben beavatkozom, a fertőző betegség ellen pedig megelőző oltással védekezünk. A leggyakoribb fertőző sertésbetegségek ellen a preventív oltások igen hasznosnak bizonyulnak. A ragadós száj- és körömfájás ellen is a megelőzéssel, személyek és járművek fertőtlenítésével. a forgalom minimálisra csökkentésével és felvilágosító munkával védekezünk. Célul tűztem ki az 1965-ös évre az elhullások lehető legkisebbre csökkentését, különösen azokat, amelyek tartási és takarmányozási hibából adódnak. Természetesen törekszem a betegségekből eredő elhullások csökkentésére is, amihez nagyon szükséges a megbetegedés időbeni bejelentése. Az állatok takarmányozását, elhelyezését igyekszem szaktanácsokkal elősegíteni, amit a tsz részéről szívesen is vesznek. Ezek együttvéve biztosítékai az állategészségügyi és állattenyésztési sikereknek, melyekhez fontos feltétel még a tsz vezetőivel való szoros kapcsolat és nem utolsósorban a szövetkezeti gazdák komoly hozzáállása. Nálunk ebben nincs is hiány. Végezetül hadd mondom el: szükségesnek tartanám még most, a tél folyamán az állatgondozók között a szakmunkásképzést, amely különösen a fiatalok körében tartana számot az érdeklődésre. A tanfolyamon szerzett szaktudás hasznosítására a közös gazdaságban nagyszerű lehetőség kínálkozik. D. .1. szódát igyanak, vagy szendvicscsel, pogácsával enyhítsék éhségüket. Sajnos, azonban erre itt nincs lehetőség. Csalódottan térnek vissza helyükre és nem értik a helyzetet, boszszankodnak. — Leginkább a büfé, az újságárus hiányzik — folytatja Nagy elvtárs. — Még az épület terveivel egy időben elkészült az utasellátóhelyiség terve is, de az csak ez év végén, vagy jövőre épül fel. Egyelőre tárgyalásaink vannak az Utasellátó Vállalattal, hogy legalább egy mozgóárust biztosítsanak ide. Azt hiszem, sikerülni fog* így megoldani ezt a valóban sürgető problémát. Van szó arról is, hogy kapunk egy újságárust, mert a képeslapokat, napilapokat is keresik az utasok. — Jöjjön főnök elvtárs, fizetek magának egy duplát — mondja tréfálkozva egy gépkocsivezető. Az élcelődésen akaratlanul is mosolyog az ember. Az utasok többsége kint várakozik az úgynevezett gombák alatt. A váróteremben kevés a szék. Látszik, hogy csak ideiglenes megoldásként kerültek oda. Az elgondolás szerint még harminc-negyvem főnek biztosítanak ülőhelyet bent, de a gombák alatt Is elhelyeznek padokat. — Egy darabig problémát jelentett a WC. Az átadást követő napokban ugyanis az egyik helyiségben leszakadt a mosdó, s emiatt az egészet le kellett zárni. Ezen azonban már túl vagyunk, és csak arra kérjük az utasokat, hogy óvják, vigyázzanak a berendezésekre, hiszen elsősorban az ő érdeküket szolgálja az épület. Mint a fentiekből kitűnik, vannak még „gyermekbetegségei” az új MÁVAUT-váróteremnek. Merjük azonban remélni, hogy az illetékesek hamarosan segítenek ezeken, s akkor az új formáknak, megoldásoknak szóló elismeréshez az utasok kényelmét szolgáló berendezéseknek járó dicséret sem marad el. Gál Sándor Beállt ti Balaton Csütörtökön reggelre beállt a Balaton. A déli oldalon a parttól számítva két-három kilométer szélességben már 8— 10 centiméter vastagságúra „hízott” a jégpáncél, munkába állhatták a siófoki halászati vállalat dolgozói, akik hat jégvermet készítettek elő az elmúlt hetekben. Csaknem százan vágják csákányokkal a jégtáblákat és gépkocsikon szállítják a vermekbe, ahol apróra törve tárolják. Saját szükségletre — a halak nyári hűtésére — 30 000 mázsa jeget tesznek el. Szerencsés albérlő Háziasszony: Kedves Pacák úr! Elsejétől kénytelen vagyok a szoba árát száz forinttal felemelni, mert megdrágult az élet. Pacák: (meghökkenve) Mi drágult meg? Háziasszony: Többek között a telefon előfizetés. Pacák: Nincs is telefon a háznál. Háziasszony: Még lehet! Pacák: Ugyan minek? Háziasszony: Az nem tartozik magára. Pacák: (bátortalanul) De a szoba árának emelése,.. Háziasszony: (közbevágva) Az viszont rám tartozik. Pacák: A telefon miatt? Háziasszony: Nemcsak azért. A rumnak is felment az ára. Pacák: Hiszen citrommal issza a teát? Háziasszony: Ihatom még rummal is. Az embernek változik az ízlése. Pacák: (savanyú képpel) Éppen ilyenkor? Háziasszony: Az ízlésnek parancsolni nem lehet! Pacák: Pedig jó lenne. Háziasszony: (rendületlenül) Azonkívül emelkedett a röviditalok ára is. Pacák: Eddig csak hosszúlépést ivott. Háziasszony: Csakhogy rövidre kell fognom, mert az orvos eltiltott a sok folyadéktól. Pacák: (panaszosan) Éppen most? Háziasszony: (vállat vonva) Hja! A szervezetnek parancsolni nem lehet! * Pacák: (megtörtén) Ez az én szerencsém! Háziasszony: A maga szerencséje, hogy njár nyolc éve lakik nálunk és ezért családtagnak tekintem. Pacák: (keseredetten) Szép kis családtag, akitől megint száz forinttal többet követéi. Háziasszony: Csali ne berzenkedjen! A férjemnek az egész fizetését elszedem. Ke ve Jenő Ha per, ám legyen per! Ha pillanatnyilag még nem is, de — tekintettel a tényekre — hamarosan a népgazdaság lesz majd a „felperes” abban az ügyben, amelynek szereplői Simigla István, a Kecskeméti Finommechanikai Vállalat gondnoka, volt téglagyári üzemvezető és az ÉM Csongrác!—Bács megyei Téglaipari Vállalat. Az történt ugyanis, hogy Simigla István kilenc hónappal ezelőtt beperelte a vállolatot, mert mialatt szabadságon volt családjával, a helybeli téglagyár területén levő és ottani lakásához tartozó fáskamráját a jelenlegi telepvezető — hivatkozással feletteseinek utasítására — feltörte és kipakolta. A pert elsőfokon Simigla nyerte meg, majd fellebbezés folytán az ügy a megyei bíróságra került, amely csak részítéletet hozott. Az iratok viszszakerültek a járásbírósághoz. A harmadik tárgyaláson a járásbíróság ítéletében utasította a téglaipari vállalatot, hogy a fáskatnrát 15 napon belül adja át Simigla Istvánnak, a perköltségeket pedig térítse meg. Az ítéletet a vállalat nem fellebbezte meg — de a fáskamrát sem adta vissza —, mire Simigla benyújtotta végrehajtási kérelmi. A bíróság így a november 30-án megtartott tárgyaláson a vállalati 500 forint pénzbüntetéssel sújtotta. A per tehát ismét „nyugvóhelyzetbe” került, vagy még inkább tengeri kígyóvá vált, ugyanis a téglaipari vállalat igazgatósága sem időt, sem pénzt nem kímélve, továbbra is mindent elkövet, hogy a fáskamra ne jusson vissza Simigláék birtokába. Megjegyzendő, Simigla István 28 esztendeig dolgozott a Kecskeméti Téglagyárban, először fizikai munkásként, majd a felszabadulás után, mint az I. számú telep művezetője. Mindenki szerette, becsülte^ munkájával mind a megyei-; mind a városi tanács illetékes szervei elégedettek voltak. Múlt év végén azonban, amikor az ÉM Csongrád—Bács megyei Téglaipari Vállalat átvette a kecskeméti telepet, a termelés fokozására vonatkozó különféle utasítások körül többször is vita támadt a művezető és a vállalat igazgatósága között. Helyzete egyre tűrhetetlenebbé vált és tavaly decemberben kénytelen volt kérni áthelyezését a Finommechanikai Vállalathoz. A helyzet ezután csak még jobban elmérgesedett... A perben szereplő fáskamrát a telep vezetője továbbra is lakat alatt tartja, sőt az a látszat, hogy nem is jut egyhamar vissza Simigláék tulajdonába, mert — ha per, ám legyen per! — a téglaipari vállalat „állja a sarat”. Véleményünk szerint azonban (de a megyei tanács építési osztályának véleménye szerint is) a vállalat igazgatóságának ilyen magatartása nagyon is kedvezőtlen fényt vet az egész ügyre, sőt szigorú bírálatot érdemel, s meggyőződésünk, hogy csak jó szolgálatot tehetünk azzal, ha felhívjuk az illetékes felügyeleti szervek figyelmét a növekvő perköltségekre, mivel nem valószínűtlen, hogy a terheket az államháztartás “fogja viselni. S végül megemlítjük még, hogy a kilenc hónapja tartó áldatlan per Simigla Istvánnak már közel 800 forintjába került, és munkájából is több mint egyhónapos kiesést eredményezett. Ez utóbbinak terheit viszont, kénytelen-kelletlen, a Finommechanikai Vállalat viseli — tekintettel gondnokának nehéz körülményeire igazságának keresésében. (V.) Füstszűrös erőmű Bővül a Pécsi Hőerőmű, s ezt jóleső érzéssel nyugtázzák a pécsiek. Sokan féltek azonban, hogy a gyarapodásnak — világjelenség ez, nagyvárosok átka — hátulütője is lesz: még ritkábban lehetnek majd nyitva az ablakok, védekezni kell a korom, a füst növekedése ellen. Pécs másként tervez. Két turbinát szerelnek — egyik 50, a másik 24 megawatt teljesítményű —, 1966-ban megduplázódik az erőmű áramtermelése. De nem duplázódik meg a korom. Az építők, tervezők azt ígérik, hogy nem, vagy csak alig rontja majd a város levegőjét a megnagyobbított erőmű. Különös, eddig alig ismert berendezést szerelnek. Elektrofilterm a neve. Leválasztja a pernyét, megakadályozza, hogy a korom a levegőbe kerüljön. Ózd, Csepel, Diósgyőr, s a többi füstöt, kormot nyelő gyárváros — Kecskemét egyes városrészeinek lakóit is beleértve — irigykedve gondolnak a Mecsek alján épült városra: lám, a pécsiek a füstszűrös cigaretta után füstszűrös gyárkéményt is kaptak. Lehet azonban, hogy a pécsiek meg azt vailják: kónynyebb egy füstszűrös erőműhez jutni, mint egy doboz Fecskéhez. A. K. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskémé}.. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont 26-19 . 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i/a Telefon: 17-09 Terjeszti „ Maeyai Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi í hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefoni 11-35. Index; 35 065.
