Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-15 / 12. szám
196S. január 15, péntek 5. oldat A kalocsai meseházban Bz első lépések a pártoktatásban A szó szoros értelmében meseszép minden a Kalocsai Népművészeti Házban. A mesék, gyerekkori és felnőtt álmok, a határt nem ismerő képzelet, a megnyugtató ábrándozás, de a mély szenvedélyek izzó színeit, formáit is hordozzák az itt születő hímzések, pingálások. A Népművészeti Ház a legjavát őrzi a Kalocsa vidéki népművészeti remekeknek — falakon, gerendákon, bútoron, ágyneműn, ablakon. Az egész ház, minden benne valóval erre valósi népművészek közös remekműve. Kiállítás, múzeum, de vegyük, aminek akarjuk —, mégis csak van valami, ami azoktól megkülönbözteti. A hatás. Mert akár a falakra pingált üde színű motívumokra nézünk, akár a hímzett párnán vagy térítőn nyugtatjuk szemünket, a minták, figurák, alakok, formacsoportok egymáshoz való kapcsolódása a szüntelen változás, mozgás roppant derűs élményét adja. Az egyelőre „csak” gyönyörködni tudó látogató mindezt é r z i, de megfogalmazni nem tudja, miből adódik ez a benyomás. Mi az, ami a kalocsai népművészet jellegzetességét teszi, ami csalhatatlanul megkülönbözteti mondjuk a matyó népművészettől? Mosolyogva adja meg a tömör választ Tamás Andrásné, aki 12 éve népművészeti vezetője a szövetkezetnek. — A lendület, ami a kalocsai hímzés, pingálás hatására szembeszökően jellemző. Gondoljunk egy matyó térítőre. Rendkívül színes, jellegzetes motívumokban gazdag az is, de a formák, minták zsúfoltak, hiányzanak a levegősséget előidéző szárak a virágok között. Mintha csak virágszirmokat zúdítottak volna egybe csodálatos szín gazdasá gban. Tessék megfigyelni a pingálást azon a falon, vagy a hímzést azon a futón: Laza csoportozatot alkotnak a virágok, köztük szárak, indák hullámos, könnyed vonalai futnak, lengenek. Elválasztják, egyben lendületesen össze is fűzik az élénk színcsoportokat, formákat. — Nagyon érdekes: azon a Varia-bútoron a- hagyományos kalocsai alátét cseppet sem hat régiesnek, konzervatívnak. Megjegyzésünkre a rnestergerenda pingálésána mutat fel Tamás Andrásné. — Egyszerű, hagyományos, ősi formák: tulipán, zöld levél, ÍZ is köröket rajzolgatást *'*■ maga elé a cukrászda négyszögletes asztalára. „Igen, húsz percet nem késik, az biztos. Ha nem zuhogna az eső, nyugodtan el is mehetnék, mire várok még?” Kemény ajka apró, fanyarkás mosolyba rándult. Tulajdonképp semmi indulat nincsen bejme — egy kis csalódottság legföljebb. Valaha nehezen sikerült volna idegességét palástolnia, már kétszer is fölugrott volna asztalától, hogy a bejáratból végigkémlelje az utca hosszát, nem bukkan-e föl a jól ismert, sietős léptű nőalak. Meg rémképeket rajzolt volna maga elé: idegen férfiarcok ködlöttek volna fel előtte, utcai baleset, bámészkodó csoportosulás, rendőr.., Mi minden érhette! Ma már tudja, hogy semmi. Semmi különös. Holnap délelőtt megcsendül majd a telefon és minden szépen kitisztázódik, mert a valóság egyszerűbb, mint a szabadjára eresztett képzelet. Igen, negyvenkétéves korára az ember már mérlegel és megért. Átmegy a barátaihoz, eltölt velük egy lazára fogott, gondtalan estét, együtt vacsoráznak. Tekintete a szomszédos aezkék nefelejcs... Ugyanezeket a virágokat megtaláljuk a mai pingálásokon is. de fantáziagazdag megformálásban. Korszerűen. Itt is, itt is — vezeti az ujját a fal fölött... Mást is megfigyelhetünk, ha már itt tartunk. Ez az oldal Vén Lajosné műve. A szemben levővel összehasonlítva erre az jellemző, hogy részletezőbb, képzeletdúsabb. Amaz ugyancsak gyönyörű, de más, kicsit... talán „darabosabbnak” mondhatnánk. .. Egyébként Vén Lajosné volt kint a belgiumi Magyar Heteken. Harminc kiváló népművészünk van, öten érdemelték ki a népművészet, mestere címet. Azon a fényképen Király Ilus néni látható, 79 éves. Ez a másik András Lajosné. Fodor Jőzsefné most volt lant Hollandiában, bemutatta a hímzést és pingálást. Egy képet mutat... — Ez én vagyok, — derül Tamás Andrásné. Mikor kint voltam Moszkvában, kiállításunkon. Jutalomból „pihenni” küldtek. De az a tómegnyi lelkes érdeklődő! — Belgiumot, Hollandiát említette. Aztán Moszkvát... Milyen országok megrendelései jelzik a kalocsai népművészet sikerét? Néhány szavas áttekintést kérnénk az exportról. — 1952-ben alakult a szövetkezet 45—46 taggal. Akkor kis részben foglalkoztunk népművészettel. 1956-ban egy párizsi cégnek szállítottunk — sok mintakollekció bemutatása után — több ezer kis méretű alátétet. Az volt az első export. Ez a cég ma is egyik legnagyobb vásárlónk. Aztán a Brüsszeli Világikiállításon ismertek meg bennünket, s azóta Belgium, Hollandia, Kanada, Olaszország is a piaca népművészeti cikkeiniknek. Most példáid a skandináv államok felé utaznak hímzett „futóink”, Párizsba alátéteket küldünk tízezrével. Kisebb piacaink például: Japán, Afrika. Accrába kötényeket, kalocsai csíkokat szállítunk... Ebben az évben 14 millió forint érteket tesznek ki exportra készített népművészeti, emellett ruha terméked nk. — Hányán dolgoznak ma az 1952-s 45—46 szövetkezeti taggal szemben? — Ezerháromszázán... Ja, ki ne felejtsük: Hollandiába népművészeti mézeskalács szívet taira tévedt Kedves, összebújó fiatal pár. Ketten együtt lehetnék vele egyidősek. Eljátszogatott arcukkal, mozdulataikkal, tulajdon emlékeivel töltötte ki a hézagokat. A fiú diák lehet, egyetemista. A lány? Tisztviselő, vagy elárusítónő? Milyen elmélyültem magyaráz néki a fiú! Még szentül hisz benne, hogy éppen ez a fitoska: huncut szemű szőke az, aki legrejtetettebb gondolatainak igazi értője! KV ogy esik odakinn! Ez már őszt Ígérő, kitartó eső, elmossa a nyarat Ha valami boszantotta, inkább ez. Várni kell. Nem a találkozóra többé, csak arra, hogy az eső elálljon. S mert jobbat úgysem tehet, hát oda-odapillant a szomszédos asztalhoz. Mondjuk, ez a fiú az ő helyében már nem ilyen megbocsátó, szenvedélyes fajtának látszik. Olyannak, aki elsírja magát, ha túlfeszítik az idegeit. És ahhoz talán nem is kell nagyon sok. A lány persze élvezi az ilyen jeleneteket, titokban meg is tervezi őket előre —, nem gonoszságból, csak, hogy aztán annál édesebb legyen a kibékülés. Előttük még a kiürült kistá-A Hamvasarcú, Galambos Lajos egyik legszebb elbeszéléléséből. Barnában. Ül, néz nagy szemekkel és nem tudja, miért hívattuk. Miért éppen őt? ... Nehezen szólal meg, pedig hárman is faggatjuk. Előre megmondta Nagy elvtárs, a tanfolyam vezetője, hogy a többnyire hallgatagok népes csoportjába tartozik a szemináriumokon is. — Arra volnánk tehát kíváncsiak, elvtársnő — kérdezgeti tovább az asszonykát Kohut Béla, az üzemi pártbizottság titkára —, hogy jónak tartja-e a tanfolyamot. — Jónak. — Vagyis: nem bánta-e meg, hogy jelentkezett? Nem tartja kárba veszett időnek? — vetem közbe. — Nem. — Mi hasznát veszi? Erre már nem lehet egyszavas választ adni. Kis lélegzetet vesz, aztán felel. — A KISZ-ben bizalmi vagyok, kisebb gyűléseket tartok, Tájékozottnak kell lennem a kül- és belpolitikában. Érdekel is, már iskolás korom óta. — De hát akkor miért olyan hallgatag a szemináriumokon? — Volt úgy, hqgy sok lett a hozzászóló és lemaradtam. — Ne haragudjon: nem azért, mert nem készül? — Mindig elolvasom az anyagot. Tudom is. — És a többiek, akik csak végigülik a szemináriumot? — Azt hiszem, aki sohasem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, annak nehéz, magas ez az anyag... — feleli Nemcsok Lászlóné. Még egy hallgatótól érdeklődtünk. Szőke Irén a legszorgalmasabbak, a legtöbbet hozzászólók egyike. Élénken beszél most is, s kerekdeden, mint aki megszokta már a formás véleménynyilvánítást : — Érdekel az ideológia, már az iskolában megszereztem az alapokat. A foglalkozásokra felkészülök, jegyzetelek, hosszabb hozzászólásra külön jegyzetet készítik. Eddig a legérdekesebb a művészet kérdéseiről szóló előadás volt számomra. * — Mit gondol, elég gyakorlati, tehát a mindenpapi életnyér. Egy-egy sütemény hártyapapirosa tekergőzik rajta üresen, kimúltan. És a két pohárban a félig kiivott ital. Most elkapta a fiú pillantását. Nem volt neki szánva, inkább oldalról érte csak, amint körülkapta a fejét és szemében megvillant valami. Gyanakvó tekintet volt, a pult felé irányult, ahol a kiszolgálónő várta, míg megrakják a tálcáját. A lány beszélt épp. Mellékesen, kötetlenül, a maga csevegő módján, ahogy köznapjaik morzsáját szórják egymás elé á fiatal szerelmesek —, hiszen minden érdekes, ami a másikkal történik. De a fiú egyre fogyatkozó türelemmel hallgatná. Zavart körpillantásai sűrűbbé váltak. Mintha főbekólintotta volna egy orv gondolat, hogy egyszeriben belesápadt. Aztán kettejük közt tévelyeg tekintete a márványasztalon. A két kistányéron fut át s megáll a pohakon. A fekete ruhás, fehér kötényes kisasszony a szemközti sarokban számol el s bocsánat kérő mosollyal közeledik a következőhöz. — Elnézést... váltásunk van. Inkább a mosolyából, mozdulataiból olvasta ki a megszokott szavakat. És sorra előkerülnek a tárcák, apró számlácskák zizegnek, aprópénz csörren az asztalon. ben is használható-e az anyag? — Azt kell mondanom, hogy nem. Sokan nem értik eléggé. — Tehát vita nincs ugye, inkább csak beszámolnak az anyagról? — Igen. — Pedig mi azt várjuk az Időszerű kérdések tanfolyamától is, hogy fedezzék fel benne a maguk életének problémáit, választ találjanak, s vitatkozzanak, amíg nem tisztázódik minden. Mert csak így tudnak meggyőzni másokat is a mi igazunkról, politikánk helyességéről. Ezt Farkas József elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára mondotta, akivel együtt néztük meg a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár kettes telepén folyó pártoktatást. Farkas elvtárs a megyei oktatási bizottságban az Időszerű kérdések szakosztályának vezetője. Az üzemben két Időszerű kérdések tanfolyama indult az oktatási évadban, több mint ötvenes létszámmal. Mi Nagy István elvtárstól, az egyik tanfolyam vezetőjétől érdeklődtünk és az üzemi pártbizottság titkárától, Kohut elvtárstól. Az Időszerű kérdések az úgynevezett előadásos propaganda után az első lépés a szervezett pártoktatásban. Hallgassuk csak meg Nagy elvtárs véleményét: — Szerintem az a baj, hogy magasak a követelmények. Az anyag olyan alapismereteket feltételez, amik még nincsenek meg. A hallgatók többsége panaszkodik emiatt. Farkas elvtárs elmondja, hogy ezek a panaszok különösen gyakoriak falun. — Ezért ~ aztán — veszi át a szót Kohut elvtárs — nálunk sok az Időszerű kérdések tanfolyamán a „nyugdíjas”. Némelyik hallgató már három-négy éve végzi újra és újra. Hiszen valami csak ragad rájuk, de mennyivel jobb volna, ha tovább is jutnának. Ez a beszélgetés valahogy úgy alakult, hogy jobbára a hibákról esett szó. Éppen ezért volt nagyon tanulságos. Rávilágít ugyanis, hogy noha a pártoktatás évről évre jobb A fiú itt a szomszédban, idegesen a hajába túr, már nem is hallja, amit a lány mesél. Most, most rögtön megkérdi majd tőle a kis fitos: — Mi baj van? — És ő az ősi, buta férfigőggel feleli majd: — Ugyan, semmi, semmi... — s közben veriték üt ki a bőrén, viszketőn, csípőn és egyetlen árva mentőötlet után kutat hasztalanul. Mert ide most nem ötlet kellene, hanem. .. Még két asztal van hátra, mindjárt odaér hozzájuk a fizető pincér, ö csak aztán kerül sorra. Szegény gyerek! Érzi, amint megcsapja a régi, hetyke nekilendülés. Ó, ez már onnan való, a maga húszéves korából. És azért annyira nem öreg még, hogy bosszút ne álljon a sorson a tulajdon félrecsúszott randevújáért. Legalább a másikét megmenti. Int is a fiúnak, aki maga sem érti, mit akarhat tőle az idegen, deres halántékú férfi, de azért tétován fölkel, odalép hozzá. 11 ogy mit mondjon neki? A szavak annyira mellékesek. A fő a rejtetten odacsúsztatott pénz, meg a biztató mosolygás: — Mulassanak jól! Odakinn, az ablakon túl már el is állt az eső. Vidor Miklós eredményekkel folyik és egyre többen vesznek benne részt, sok helyen mégsem eléggé tisztázottak még a célok. Az Időszerű kérdések tanfolyama körül éppen azért van több helyen is zavar, mert a pártszervezetek és a propagandisták valamiféle merev iskolának tekintik. Igaz, hogy ez már magasabb fok, mint az előadásos propaganda. Mert szervezett oktatási forma, nemcsak meghallgatni kell az előadásokat, hanem készülni is az anyagból és számot adni róla. Az Időszerű kérdések tanfolyama azonban a legrugalmasabb oktatási forma a pártoktatásban. Azok vesznek részt benne, akik elvégezték már a gazdaságpolitikai tanfolyamot vagy a marxizmus—leninizmus alapismereti tanfolyamát, de magasabb fokon nem tanulnak tovább. Számukra ez a tanfolyam folyamatos tájékoztatást jelent, s ha évről évre ezt végzik, akkor is hasznos, hiszen a tematika is évről évre alkalmazkodik az időszerű politikai kérdésekhez. Másrészt olyanok számára szervezik ezt a tanfolyamot, akik most vesznek részt először a pártoktatásban, kezdők. Vagy pedig már idősebbek és beérik a szigorú tanulás helyett a tájékozódással is. Mindenütt helyben kell eldönteni, hogy milyen fokú a hallgatóság képzettsége, s ehhez kell szabni a követelményeket. Mindenképpen helytelen, ha a propagandisták mereven ragaszkodnak a kiadott brosúrákhoz. Ha kell, szállítsák le a mércét, hogy mindenki megértse és érdeklődéssel vegyen részt u szemináriumokon. Vagy pedig emeljék meg a színvonalat és adjanak a kiadott tananyagnál többet, ha képzettek, iskolázottak a hallgatók, nehogy a szemináriumok unalmassá váljanak. Természetesen már eleve úgy kell megszervezni a tanfolyamokat, hogy nagyjából egyforma felkészültségű és érdeklődésű hallgatók kerüljenek egy csoportba. A vegyipari gépgyárban ez nem könnyű feladat, mert tekintettel kell lenni a különböző műszakban dolgozókra is. De ha már más válogatásra az idén nincs lehetőség, akkor a követelményekkel alkalmazkodjanak a hallgatóság igényeihez és képzettségéhez. Mester László A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Bács megyébe készül Február végén háromnapos vendégszereplésre a megyébe érkezik a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Február 24-én Tiszakécskén, 25-én Kiskunmajsán és 26-án Akasztón lép fel az együttes prózai gárdája Örsi Ferenc A kapitány című kétrészes színművével. A kapitány Budapest felszabadításának emlékezetes hőséről, Steinmetz kapitányról, a németek és nyilasok által meggyilkolt parlamenterről szól. A színmű nagy visszhangot keltett, s bizonyára számot tarthat a mi közönségünk érdeklődésére is. Az előadás a három községben a felszabadulás évfordulója alkalmából tervezett kulturális program legkiemelkedőbb eseménye. A néphadsereg művészegyüttese a Megyei Kiegészítő Parancsnokság, valamint a helyi MHS-szervezetek és népfrontbizottságok meghívására vállalta a vendégszereplést. is küldünk. Tóth István KÉT RANDEVÚ
