Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Áz ötödik év sikeréért Boldog új évet — mondjuk és /rjuk ezekben a napok­ban hozzátartozóinknak, barátainknak, kívánjuk ismeret­len honfitársainknak és minden népnek egyaránt. Boldog új évet — milyen régi és régóta ismét­lődő szavak, de mennyire válto­zó tartalommal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik: mit értettünk boldog új év alatt kerek 20 esztendővel ezelőtt, ami-, kor a szovjet hadsereg az utolsó csapásokat mérte a Magyaror­szágot bitorló német és magyar íasiszta 'hordákra. Aztán a kö­vetkező években, amikor megin­dult az újjáéledés a romokból, és kibontakozott társadalmunk átalakulása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e kö­szöntés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad, nem nyom bennünket a társadalmi osztályok heves érdekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi privilé­gium, a családfa, a származás, hanem az odaadóan végzett mun­ka és magatartás. A boldogabb életben a ma­gyar munkásnak nem kell meg­ütköznie a tőkéssel, a dolgozó paraszt sem tart kiszipolyozói­­tól. Magunk formáljuk életün­ket: országunk gazdagságát gya­rapítjuk, a társadalmi haladást támogatjuk az egész világon és harcolunk a békéért. Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes ember életkörülményei­nek javulása két rajtunk múló teltételén múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gazdasági fel­adatok mennyire helyesek és előrevivők, másrészt azok vég­rehajtása miként valósul meg. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszólván minden területén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fej­lődésünk egésze. Az ipari termelés mennyisége négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. Leggyorsabban fej­lődött a vegyipar, iazon belül a műtrágyagyártás, a gyógyszer­termelés, a műanyaggyártás. Űj ipari kombinátok épültek, a ré­gi üzemek nagy része korszerű­södött. Fejlődött iparunk telje­sítőképessége. Előreléptünk a megkezdett úton a nálunk ipa­rilag fejlettebb országok színvo­nala felé. A mezőgazdasági termelés — egyes évek kedvezőt­len időjárása ellenére — négy év alatt kb. 10 százalékkal emelkedett. Erősödtek termelő­­szövetkezeteink. A mezőgazda­ság sok ezer géppel, szállítóesz­közökkel, új gazdasági épüle­tekkel gazdagodott. Terjednek az új technikai eljárások, nő a íel­­használt műtrágya. n nagy ho­zamú vetőmag és a növényvédő­szer mennyisége. Ekképpen évről évre terebélyesedik nagyüzemi mezőgazdaságunk anyagi-műsza­ki bázisa. Jelentősen emelkedett a lakos­ság életszínvonala, amely meg­közelíti az ötéves tervidőszak végére előh'áayzott mértéket. Feltűnő a bérek és különösen a béren felüli juttatások gyors nö­vekedése. A kifizetett nyugdíjak összege például 1960-ban 4,5 mil­liárd forint volt, 1964-ben 7 mil­liárd. A fogyasztási árak — az idénycikkek és néhány, táplál­kozásban nem elsőrendű élveze­ti cikk kivételével: szilárdak. A parasztság jövedelme meg­közelíti az ötéves terv végére tervezett színvonalat, bár a me­zőgazdasági termelés a terve­zettnél lassabban emelkedett. Ebben az időszakban valósult meg a parasztság állami, egész­ségügyi ellátása, új szocialista eleme a paraszti életformának, a nyugdíjellátás is. Rendszeresen bővül a la­kosság kulturális ellátá­sa,' emelkedik műveltsé­ge. Szocialista rendszerünk ma­­gasabbrendűsége nyilvánul meg abban is, hogy nálunk a mun­kaképes korú fiatalok nagyobb hányada tanul középiskolákban, szakiskolákban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral és me­zőgazdasággal rendelkező kapi­talista országokban. 1964-ben 60 százalékkal többen érettségiztek, mint 4 évvel ezelőtt. Az egyete­mi és főiskolai hallgatók száma majdnem megkétszereződött. A televízió-előfizetők száma 1960- ban 103 ezer volt. Most több mint 600 ezer. A megtermelt javak elosztása pártunk politikájának megfele­lően úgy történt, hogy rendsze­resen emelkedjék az életszínvo­nal és ugyanakkor ne feledkez­zünk meg a termelés bővítésé­hez szükséges beruházásokról sem. Az elmúlt 4 évben sok lé­tesítménnyel gazdagodtunk. Sok milliárd forint értékű berende­zés és gép üzembeállítása tette könnyebbé, eredményesebbé a munkát. Az iparban az egy mun­kásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növekedett. Gazdasági eredményeink te­hát számottevőek, és a jövőt tekintve is bizton­ságérzet tölthet el bennünket. Gyáraink, szövetkezeteink, köz­­igazgatási irányító szerveink te­vékenysége azonban nem men­tes fogyatékosságoktól, hibáktól sem. Melyek ezek? — A munka termelékenysége nem emelkedik tervszerűen, sok helyen nem kielégítő a termelés szervezettsége és a munkafe­gyelem. — A termékek önköltségének csökkentése lassúbb a tervezett­nél. — A takarékosság elve a gya­korlatban megcsorbul, sok a pa­zarló építkezés és az egyéb köl­tekezés. — A műszaki haladás elma­rad a követelményektől, sok ter­mékünk minősége kifogásolható. Az új esztendő egyben ötéves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában népgazdasá­gunk töretlenül és jelentősen fej­lődött. 1965-ben mint eddig pár­tunk gyakorlatban kipróbált, és bevált politikáját folytatjuk a gazdasági munkában is. Foly­tatjuk az ötéves tervben kitűzött feladatok végrehajtását. Emel­jük az anyagi javak termelését, de nagyobb gondot fordítunk a termékek korszerűségére, minő­ségére. a munka termelékenysé­gének emelésére és a termékek önköltségének csökkentésére, a takarékosság élveinek betartásá­ra. Egyszóval, ahogy mondani szokás javítjuk a gazda­sági tevékenység 'hatás­fokát. Tehát: — Megszilárdítjuk és kismér­tékben tovább emeljük a lakos­ság eddig elért életszínvonalát, még több erőfeszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosításá­ra. — Gondolunk a jövőre is, en­nek megfelelően tovább építjük az országot. Bővülnek a megle­vő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kezdik meg a terme­lést. Üj lakótelepek, középületek, utak könnyítik és szépítik az életet. — Fejlesztjük gazdasági kap­csolatainkat a testvéri szocia­­(Foly tatás a 2. oldalon.\ VnO* »V{ + V. C5 1965 küszöbén Mit vár az új esztendőtől, milyen tervei vannak — ez iránt érdeklődtek munkatársaink több párt- és gazdaság­vezetőtől, felkerestek termelőszövetkezeti elnököt, szocialista brigádvezetőt. A válaszokat az alábbiakban közöljük. Járó (liúlior szocialista brigádvezető — 1965-ben azt szeretném el­érni, hogy a munkacsapatomban még jobb legyen a szellem, még összekovácsolódottabb legyen a gárda, tovább javuljon a mun­kaerkölcs — kezdte kérdésünk­re adott válaszát a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysé­ge zománcozó üzemének szocia­lista brigádvezetője. — Eddig kétszer nyertük el e kitüntető címet. Most azonban nemcsak arról van szó, hogy harmadszor is a kitüntetés birtokába jus­sunk. az egész üzemrész szocia­lista címéért küzdünk, másik három brigáddal együtt. A mennyiségi tervet hosszú idő óta 102 százalékra teljesí­jük. Emellett a kezünk alól ki­kerülő munkadarabok 82 szá­zalékát kell exportképes minő­ségben elkészítenünk. Mi eddig 5 tizedszázalékkal túlteljesítet­tük a minőségi mutatót. Elha­tároztuk, hogy az új esztendő­ben az általunk zománcozott kádak 84 százalékát készítjük el exporbminőségben. Brigádunk tagjai szorgalma­san járnak politikai oktatásra. 1965-ben a politikai képzés ma­gasabb fokára szeretnénk eljut­ni ezért két brigádtag társam­mal őszre kérni fogjuk, hogy vegyenek fel vennünket a há­roméves marxista-leninista es­ti egyetemre. Vörös Vilmos, a kecskeméti járási párt­­bizottság első titkára Az 1965. évi terv teljesítésé­vel kapcsolatban, a járás párt­­szervezeteire váró feladatokról, a következőket mondotta: — A Központi Bizottság de­cember 10-i határozata még job­ban ráirányítja az alsóbb veze­tő szervek figyelmét a gazda­sági- tervek maradéktalan telje­sítésére és az eddiginél is foko­zottabban hivatkozik felelősség­­érzetükre. A kecskeméti járás mezőgazdasága 1964-ben teljesí­tette a kötelezettségeit. A fel­­vásárlási tervet már november 30-íg 123,5 százalékra teljesítet­ték. 34 400 holdon földbe került az ősszel a kenyérgabona. 1965- ben azonban a tavalyinál na­gyobbak a feladatok. A járási pártbizottság a januári ülésén foglalkozik majd a tervvel kap­csolatos tennivalókkal. A párt­­szervezeteknek három munkate­rületet kell különös figyelemmel kísérniük. A kenyérgabona ter­melését elsősorban, hogy az esős időjárás miatt későn bevetett területeken is megfelelő termés­­eredményeket érhessünk el. To­vábbá az állatállomány növelé­se érdekében a takarmányter­mesztést. s végül az 1965-ös év­re eső 2600 hold szőlő és gyü­mölcs telepítését. Az anyagi ösztönző módsze­rek állandó tudatosítása és ja­vítása mellett — folytatta Vö­rös elvtárs — többet kell fog­lalkozniuk a pártszervezeteknek a szocialista brigádmozgalom­mal. Az ültetvényeken dolgozó brigádokban nagy számban ta­lálunk fiatalokat és főképp a zöldségtermesztésben nőket. En­nek az ágazatnak jó eredmé­nyei elsősorban nekik köszön­hetők. Az állattenyésztésben azonban — a baromfitenyésztést kivéve — nem alakultak brigá­dok. Ügy látjuk, azért, mert a gazdaságok vezetői nem gondos­kodtak a dolgozók váltásáról, a szabad időről. A fiatalok tehát nem vállalták az állandó lekö­töttséget. A pártszervezetek fel­adata is lesz ezeken segíteni, s akkor az állattenyésztésben is meghonosodó brigádmozgalom­tól nagyobb eredményeket vár­hatunk ebben a termelési ág­ban is. I*a<;iki Árpád, a Villamosszigetelő és Műanyag­gyár 2. számú Gyáregységének igazgatója — Eddig üzemünk a Kiskun­félegyházi Alföldi Műanyagfel­dolgozó Vállalat néven volt is­mert — mondta többek között az igazgató. — 1965. január 1. után a Kohó- és Gépipiari Mi­nisztérium irányítása alá ke­rül, mint a Villamosszigetelő és Műanyaggyár 2-es számú Gyáregysége. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának legutóbbi ülése fontos feladatul jelölte meg az export és az import ará­nyának javítását. Üzemünk ‘ az exportra készülő műszaki cik­kek gyárátsába kapcsolódik be. Elsősorban a híradástechnikai és járműipari üzemekkel mű­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom