Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

1964. december 11, péntek 3. oldal Huszonötezer múzsa gyümölcs­ös zöldségféle került Kiskőrös határából a MEK telepére Lassanként befejeződik a felvásárlás a MÉK kiskőrösi te­lepén is. Nagy forgalmú átvevő­hely ez, hiszen a község és kör­nyéke a megye egyik gyümölcs- termelő „gócpontja”. Ezúttal az érdekelt bennün­ket, hogy magából a községből mennyi áru került itt átadás­ra az év folyamán. Az összesí­tés egyszersmind hozzávetőle­ges következtetésre ad lehető­séget arra vonatkozóan, hogy a tíz kiskőrösi szakszövetkezet gazdái együttesen milyen ered­ményt értek el a gyümölcs- és zöldségfélék termesztésében. Dobos József telepvezető tá­jékoztatása szerint gyümölcs- félékből 141, burgonyából 59, a különböző zöldségfélékből pe­dig 50 vagon mennyiség átvé­telére került son A májustól november végéig tartó felho­zatal mértéke a különböző hó­napokban és az egyes cikkeket illetően eltérő képet mutat. A gyümölcsfélékből például júni­usban, a zöldségfajtákból au­gusztusban, burgonyából pedig szeptemberben vették át a leg­nagyobb mennyiséget A gyü­mölcsátadás júniusi „kulminá- ciója” arra utal, hogy a község határában nagy mennyiségben termesztik a korán érő fajtá­kat, a meggyet, cseresznyét ba­rackot is. A telepről csak gyü­mölcsféléket szállítottak hazánk határain túlra. Az átvett meny- nyiségnek csaknem a felét ex­portálták, főként a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, az NDK-ba és Belgiumba, de az utóbbin kívül jócskán — a ki­szállított áru mintegy 30 száza­léknyi mennyiségében — jutott kiskőrösi gyümölcs más tőkés országokba is. Egyébként ami az exportálást illeti, a tavalyi eredményhez képest 10 száza­lékos csökkenés mutatkozik. Ennek az az oka, hogy körül­belül ennyivel lett kevesebb a gyümölcstermés, másrészt pe­dig a szőlő az elegendő meny- nyiségével ellentétben kevésbé volt exportminőségű. A kecskeméti gyors- és gépírók sikerei Tegnap délután 5 órakor ünnepé­lyes díjkiosztó taggyűlést rendezett az Országos Gépíró tó Gyorsíró Szövetség kecskeméti csoportja. A taggyűlésen (került sor az október­ben Budapesten megrendezett or­szágos gép- tó gyorsíróverseny me­gyei eredményhirdetésére. A bajno­koknak és a helyezetteknek d r. Barabási László, az országos ver­senybizottság titkára nyújtotta át a dijakat tó okleveleket. Meg­állapították, hogy az országos baj­nokságon általában kiválóan szere­pelt megyénk 77 gép- és gyorsíró versenyzője, amit az elért helyezé­seik is kifejeznek. A megyei pártbizottság háromta­gú gyors- tó gépírócsapata, amely­nek Köpöczi Lajosné, Horváth Sán- dorné és Szóród Gyuláné a tagjai, immár harmadízben nyerte meg a tömegszervezetek országos csapat- versenyét. A megyei tanács csapata a közhivatalok gyorsírási, a megyei bíróság csapata pedig a közhivata­lok gépírási versenyében ért el or­szágos negyedik, illetve ötödik he­lyezést. A gyorsírók 300 szótagos egyéni versenyében ár. Sáskái Ernőné, a kecskeméti gyors- és gépíró iskola tanára bizonyult a legjobbnak, míg a 250 szótagos kategóriában — ugyancsak hibátlan dolgozatával — Horváth Ildikó, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának dolgozó­ja ért el második helyezést, tó megnyerte a vidéki egyéni ver­senyzők 200 szótagos gyorsirási ka­tegóriájának bajnokságát is. Róka Miklósáé, a KPM Kecske­méti Közúti Üzemi Vállalat dolgo­zója mind gépírásban, mind a 250 szótagos gyorsírásban hibátlansági oklevelet szerzett. Horváth Sándor■- ne, a megyei pártbizottság dolgozó­ja gépírásban és a 150 szótagos gyorsírásban, Országit Mária, a me­gyei tanács döntőbizottságának dol­gozója az utóbbiban érdemelt ki hi­bátlansági oklevelet. A Báes-Kis- kun megye legjobb gépírónője cí­met Oláh Gyuláné, a megyei bíró­ság dolgozója szerezte meg; A belföldön maradt árunak több mint a felével a helyi és a járási igényeket elégítették, illetve — az új termésig a most tárolásra kerülő mennyiségből — elégítik ki. A telepnek a lakosság ellátására van egy ál­landó, havonta 200—250 ezer forintos forgalmat lebonyolító zöldség- és gyümölcsboltja, de kívüle július elejétől szeptem­ber végéit; egy álló és a község lakottabb részein két hordoz­ható csővázas mozgó pavilon­ban is folyt az árusítás. Az összes árunak mintegy a negyedét Budapestre szállí­tották. Meg kell jegyeznünk, hogy tehergépkocsi híján időn­ként amennyire problémát je­lentett a telep vezetőinek a termés összeszedetése és beszál- líttatása — a MÁV helyi fő­nöksége, s a köztük kialakult jó kapcsolatnak köszönhetően annyira nem okozott gondot az árunak akár külföldre, akár a fővárosba történő továbbítása. Ami a tárolást illeti: almá­ból a tavalyinál többet, csak­nem tíz vagonnal tettek már el — TUDOM, maguk újságírók, szeretik a pozitív hősöket, sazt is, hogy sokkal többről szeret­nének írni, mint ahányat fel­fedeznek. Most én javasolnék egyet. Itt dolgozik a zománcol­vasztóban, vezetője egy ifjúsági brigádnak. Nemrég olyan nagy­szerűt műveltek, ami még nem fordult elő tudtommal a gyár történetében ... Melyik újságíró nem hegyezi ilyenkor a ceruzáját, ha így fo­gadják egy-egy riport útján, mint engem a Zománcipari Mű­vek Kecskeméti Gyáregységé­ben? A fent idézett szavakat a gyár KISZ-titkára mondotta és pár perc múlva már szemben álltam a pozitív hősömmel. Ábrahám Mihálynak hívják, 23 éves, nős, egy gyermek ap­ja. Érettségizett, katonaviselt, rendkívül sovány fiatalember. A szeme azonban tűzben ég, ar­ca piros a zománcolvasztó ke­mencék forróságától. Tájékozott a napi eseményekben, sokat ol­vasott, & próbálom felfedezni te­kintetében, szavaiban az érett­ségizett fiatalok íróasztal-, vagy egyetem-nosztalgiáját. — Őszinte legyek? Engem is bántott, hogy nem vettek fel egyetemre, de az íróasztal egy­általán nem vonzott soha. Ez a munka kielégít, csak aki nem télire, a különböző zöldségfé­lékből pedig 15 és fél vagonnyi mennyiség került prizmákba. Sajnos, burgonyából — a rossz termés miatt — a tavalyi 49 vagonnal szemben semmit nem tárolhatnak. így tehát a gumósnövény termésén kívül az újig ki tud­ják elégíteni a község, s járása igényeit, a burgonyaellátás gondjának megoldása pedig már nemcsak a telep vezetőire há­rul. T. L Miért késik... A kiskunhalasi Vörös Októ­ber Termelőszövetkezet major­ságában a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat építi a 98 férőhelyes tehénis- tállót. El is készülnének az idén, ha idejében megérkezne a tetőfedő hullámpala. Igaz, a megrendelésről is lehetett vol­na már előbb gondoskodni, mert ez esetben már a teheneiket is láthatnánk a felvételen. ismeri, az nem talál benne fan­táziát. Én igen. — Mi volt az a nagy vissz­hangot kiváltó teljesítmény a brigádban. — Mire gondol? Ja, a selejt- re? Hát, abban nem volt sem­mi különös. Felajánlottuk, hogy egytized százalék alá szorítjuk, és azt is „elfelejtettük teljesí­teni”. Vigyáztunk, ennyi az egész. — Hallom, másban is túltel­jesítették a KISZ kongresszusi vállalást. Vagy talán azt is be­kalkulálták, hogy tagja lesz a megyei küldöttségnek? — HÁT EZT aztán tényleg nem! Alig akartam elhinni, amikor a nevemet hallottam a megyei küldöttértekezleten. Per­sze, nem magamnak köszönhe­tem: A többieknek. A brigád­nak. Most panaszkodik. — Kevés a lány. (Mármint a KISZ-alapszervezetben.) Ezért meghívtuk a Kecskeméti Ruha­ipari Vállalat KISZ-szervezetét egyik klubestünkre. Ö a ZIM KISZ szervezetének szervező titkára. Millió dolga akad: a brigád, a munka, a KISZ, a család. Hogyan bírja? — Muszáj. És kedvvel is csi­nálom. Még tanulok is. Elsős Takarékosabb szerszám gazdálkodást (B. D.) Az egyik -kecskeméti üzem fiatal szerszámkészítő szakszakmunkásától hallottuk: „Legszívesebben sírva fakadna az ember, amikor látja, hogy egy több száz, esetleg több ezer forintot érő szerszámot néhány nap múlva teljesen használha­tatlan állapotban hoznak visz- sza az üzemből.” A szerszámkészítő-műhely ve­zetője közgazdasági nyelven is megfogalmazta a panaszt: „Évente körülbelül százezer fo­rinttal emeli az üzem termelési költségét a gondatlan szerszám­használat.” De idézhetjük az Állami Épí­tőipari Vállalat deres hajú kő­művesének felháborodott sza­vait is: „Valaha a kőművessel együtt öregedett meg a vakoló­kanál, malteros láda és az áll­ványbak. Most? Láttam, hogy valaki — nem is tudom minek nevezhetném az ilyen embert — lustaságból, az emeletről do­bálta le a drága bakokat.’’ Érdemes elgondolkozni a hal­lottakon annál is inkább, mért hasonló hanyagsággal számos vállalatnál találkozhatunk. A megye iparára vonatkozó ösz- szefoglaló adat nem áll rendel­kezésünkre, de azt tudjuk, hogy például a Kohó- és Gépipari Minisztérium területén évente csaknem 3 milliárd forint ér­tékű szerszámot használnak fel. A szakemberek szerint ennek az értéknek 25—30 százalékát megtakaríthatnánk, ha jobban óvnánk gyártóeszközeinket. A kártevésnek azzal a nyílt formájával, amit az idős kő­műves szóvá tett, természetesen ritkán találkozhatunk. Sokkal inkább az ilyenféle esetekkel: a szerszám már kopott, ideje lenne elvinni javítani. A mun­kás azonban ehelyett addig dol­gozik vele, amíg ócskavassá nem silányul keze alatt. Vagy hanyagságból, vagy azért, mert attól tart, hogy egy időre tét­lenségre kárhoztatja majd a javítás. Az eljárására semmi­képpen sincs mentség, de az utóbbi „indok”-nál mégis meg kell állnunk egy szóra. A mun­kások zöme teljesítménybérben dolgozik. Ha a szerszámjavítás hosszasan tétlenségre kénysze­ríti, akkor alaposan megcsap­panhat a pénzes borítékja és veszélybe kerül az üzem terv­teljesítése is. Ilyen ellentmon­dás azonban csak ott jelentkez­het, ahol nem elég tervszerű a szerszámgazdálkodás. Az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregy­ségében például soron kívül végzik el a javításokat. A na­gyobb szériában készülő gyárt­mányokhoz pedig pótszerszámo­kat is tartalékolnak. A javítás ideje így tulajdonképpen csak a hibás eszköz kicserélésére szorítkozik. Gyakran okoz kárt a hozzá nem értés. Egyik-másik üzem­ben drága szerszámot adnak a szakmát éppen csak kóstol­gató segédmunkás kezébe is. Következmény: súlyos anyagi kár, amely többszörösen felül­múlhatja az előállított termék értékét. A szerszámok óvását a szem­léltető, felvilágosító munka szín­vonalának emelésével kell kez­deni. Követésre méltó példa: az egyik üzemben kiállítást rendez­tek az ott használatos gyártó eszközökből. Mindegyik mellett feltüntették azt is, hogy meny­nyibe kerül az előállítása. A tapasztalat ugyanis azt bizonyít­ja, hogy a munkások jobban óvják a szerszámot, ha isme­rik az értékét is. Rendezzenek szerszámkezelési tanfolyamokat egy-egy üzemrész dolgozóinak a vállalatok. Az oktatást bizo­nyára szívesen vállalják a hely­beli szerszámkészítők. Azokkal szemben pedig, akik nemtörődömségből rombolják a drága eszközöket, a leghatáro­zottabban fel kell lépniök első­sorban a közvetlen munkatár­saknak. Tekintsék feladatuknak az üzemi társadalmi bíróságok a „rontópálok” elleni harcot. Indokolt esetben ne mulasszák el erkölcsi és anyagi felelősség- revonással sújtani a népvagyon megkárosítóit. Előkészületek az 1965. évi idegeníorgalmi idényre 1964. október 1-ig 1 075 000 külföldi érkezett hazánkba és 1 077 900 magyar állampolgár utazhatott külföldre. Ezen túl­menően 427 000 külföldi utazott vagyok a Felsőfokú Gépipari Technikumban. Tanulni kell. — Örül, hogy küldött lett a KISZ-kongresszusra? — Igen. Csak az bánt, hogy addig a brigádnak három napig helyettem hajtani kell. Igaz, vállalták, kongresszusi felaján­lásként. Elgondolkozik: — MEGKÖSZÖNTEM, de azt mondtam, ha hazajövök, póto­lom a három napot. Ráverek egy kicsit a munkára. Meg a tanulásra is..; Búbot Gyula át az ország területén. A kor­mánynak október 1-én életbe léptetett vizumkönnyítési ren­delkezése nyomán a tavalyi ki­lencezer helyett az idén októ­berben 16 ezer nyugati vendég érkezett Magyarországra. Megtörténtek az első lépések annak érdekében, hogy az ide­genforgalom önálló népgazda­sági ágazat legyen. Az idegen- forgalom fejlődése megkövetel­te, hogy szállodák építésén túl tovább szélesítsük a fizetőven­dég-szolgálatot. Az eddigi in­tézkedések módot adnak arra, hogy a lakásukat felajánlók szükség szerint OTP-kölcsönt kaphassanak a szobák berende­zésére. A Minisztertanács megvizs­gálta az idegenforgalom helyze­tét, és több határozatot hozott az 1965. évi felkészülés érdeké­ben. Eszerint a jövő évi fő­idényre az idegenforgalmi góc­pontokon elsősorban a Balaton környékén 44 ezer táborozóhe­lyet kell létesíteni, tíz önkiszol­gáló éttermet és hét ABC-áru- házat kell építeni és fejleszte­ni kell a kiskereskedelmi há­lózatot. A tervek szerint 22 he­lyen épül új benzinkút, ami a1 be­utazóknak és átutazóknak nyú jf nagy segítséget. Tovább javít­juk az útvonalak állapotát, bő­vül a szervizhálózat. Intézke­dés történik annak érdekében, hogy a külföldiek valutáért is árusító üzletekben vásárolhas­sanak. A kormányzat felhívta az idegenforgalom figyelmét a gyógyvizek fokozottabb haszno­sítására, amire elsősorban Bu­dapesten, Hévízen és Hajdú- szoboezJÁn rtyílik lehetőség. Kedvvel csinálom...

Next

/
Oldalképek
Tartalom