Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

2. oldal

1

1964. december 6. vasárnap

Amerikai ravaszkodások a ENSZ-ben

99

Sokoldalú66 bonni kudarcok

De Gaulle nem enged

AZ ENSZ közgyűlésének XIX. ülésszaka megkezdte munkáját. A világszervezet legfontosabb szervének összeültét ritkán előzte meg ilyen feszült érdeklődés, vagy éppen ennyi izgalom. Az Egyesült. Államok megpróbálta egy „műválság” •zitásával megakadályozni, hogy a közgyűlés érdemi munkájában hangot kapjon a gyarmati rendszer végleges felszámolásának törekvése, a békés egymás mellett élés gondolata, a leszerelés előkészítésének szándéka.

Az imperialista manőverek vereségét jelenti a puszta tény is, hogy az ülésszak elhalasztásának amerikai követelésével szemben, mégiscsak ösz- szeült a közgyűlés. Korántsem múlt el azonban minden, az Egyesült Nemzetek Szervezetét fenyegető veszély. Annak megfelelően, hogy az imperialista tábor mindinkább kénytelen lemondani az ENSZ-ről, mint a hidegháborús és agresz- szív politika viteléről, várható, hogy újabb, alattomos vagy nyílt támadásokban folytatódik az Egyesült Államok aknamunkája az ENSZ ellen.

Valószínű, az amerikaiak újra előhuzakodnak a világszervezet „pénzügyi válságának” ürügyén azzal a követelésükkel, hogy a „tagdíjhátralékos” államok (azaz a Szovjetunió és a többi szocialista ország, Franciaország és más államok) ne szavazhassanak a közgyűlés vitáiban. Tudjuk, hogy a „tagdíjhátralék” miből adódik: az említett országok — teljes joggal! — nem hajlandók vállalni az alapokmány megsértésével elhatározott ős végrehajtott kongói akció költségeit. A legutóbbi kongói események, a belgák és amerikaiak fegyveres intervenciói csak még inkább bebizonyították: A korábbi „ENSZ-akció” sem volt más, mint a gyarmatosítók kongói érdekeinek megvédése a szerencsétlen ország népe ellenében.

AZ ATLANTI SZÖVETSÉG államaiban változatlanul folyik — a katonai és gazdasági tervek körül — a diplomáciai csatározás. Katonai téren az amerikai—nyugatnémet elgondolás, az MLF, (sokoldalú atomhaderő), továbbá a munkáspárti angol kormány módosító javaslata, az atlanti nukleáris haderő, és végül a de Gaulle felvetette európai védelmi erő szerepel a tárgyalássorozatok és nyilatkozatözönök középpontjában. Mivel a héten a francia nemzetgyűlés megszavazta az 1965—1970. években szóló fegyverkezési programot, s mert de Gaulle tájékoztatásügyi minisztere valóságos európai MonroeEGYHÉT A KÜLPOLITIKÁBAN

elvet hirdetett meg („Európa az európaiaké”, értsd: Nyugat-Európa

nem az amerikaiaké ...) valószínűnek látszik, hogy a franciák véglegesen nemet mondtak a sokoldalú atomhaderő tervére, de még annak felhigított, angol változatára is. Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter hiába járt Rómában, a jelek szerint nem szerezte meg az olasz kormány beleegyezését az MLF- terv végrehajtásához. Az NSZK fővárosában azt is kifogásolják, hogy Nagy-Britannia módosító indítványa elodázza a döntést, pedig Erhardnak, Schröder külügyminiszternek szüksége lett volna valamilyen nemzetközi megegyezésre, amelyet aztán sikerként tálaltak volna a nyugatnémet közvélemény élé. Bonnban a kormánykoalíció vezető pártja már a jövő évi választásokra gondol, a sokoldalú atomhaderőben való nyugatnémet részvételt kortesérvnek szánta.

Az Egyesült Államok diplomáciája sem dicsekedhet sikerekkel: minden jel arra vall, hogy George Ball külügyminiszter-helyettes eredménytelenül tárgyalt Londonban és Párizsban, az MLF tervével való házalást kudarc érte. Hátra van még a december 15-én kezdődő NATO minisztertanácsi ülés, ahol az amerikaiak (és a nyugatnémetek) még egy kísérletet tehetnek.

A GAZDASÁGI KÜZDELEM hevessége valószínűleg a jövő héten éri el tetőpontját: december 9-én kell találkozniok Genfben, a „Kennedy- menetnek” nevezett vámcsökkentési tárgyalásokon az Európai Közös Piac minisztereinek az amerikai kormány képviselőivel. Franciaország még nem mondta ki az utolsó szót, hajlandó-e belemenni a közös piaci vámsorompók felengedésébe az amerikai áruk előtt. Ezt attól teszi függővé, hogy Brüsszelben az Európai Gazdasági Közösség tagjai készek-e engedményeket tenni a francia mezőgazdaság javára. Bonnban a héten olyan hírek terjedtek el, hogy Erhard kancellár végül is kompromisszumra hajlik, és elébe megy a francia követelésnek a búzaár dolgában. Ügy látszik, a nyugatnémet fővárosban komolyan veszik de Gaulle fenyegetését, hogy hátat fordít a Közös Piacnak, ha december 15-ig nem tesznek eleget a francia igényeknek.

Az elkövetkező hetek a nyugati diplomácia „nagyheteinek” ígérkeznek.' Az érdekellentétek láttán aligha képzelhető el, hogy az Atlanti Szövetség vagy a Közös Piac karácsonyfái alá ünnepi ajándékként végleges és egyértelmű megegyezések kerüljenek.

Hétfőn kezdődik

a Jugoszláv kommunisták Szövetségének Vili. kongresszusa

Sajtókonferencia

a nyugatnémet hírszerző szolgálat ausztriai magyar ügynökeinek tevékenységéről

BELGRAD. (MTI)

Belgrádban hétfőn kezdi meg tanácskozásait a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VIII. kongresszusa. Több mint egymillió jugoszláv kommunista 1302 kongresszusi küldöttet választott, s mivel a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak is elismerik a küldötteket megillető jogokat, a kongresszuson összesen 1433 teljes jogú küldött lesz jelen.

A delegátusok 85 százaléka először vesz részt a pártkongresszuson. Nagy részük fiatal, átlagos életkoruk alig haladja meg a 35 évet.

A JKSZ Központi BizottságáWASHINGTON (TASZSZ)

Drew Pearson, az ismert amerikai szemleíró megállapítja, hogy az Egyesült Államok az utóbbi 18 hónapban hét milliárd dollárt fordított Dél-Vietnam „megsegítésére”, mégis az ottani helyzet „rosszabb mint a második világháború végén volt”. Ha Dél-Vietnamban szavazást tartanának, akkor a nép többsége amellett foglalna állást, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki onnan és szüntesse be segítségét.

Pearson emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok már 1953 óta beavatkozik a vietnami ügyekbe. Akkoriban egyharmad arányban vállalt részesedést

nak és Központi Ellenőrző Bizottságának a VII. és a VIII. kongresszus közötti munkájáról szóló jelentést már nyilvánosságra hozták. A kongresszuson ezenkívül Joszip Broz Tito „A JKSZ szerepe a szocialista társadalmi viszonyok építésében — a nemzetközi munkásmozgalom, s a világbékéért és a szocializmusért vívott harc időszerű problémái” címmel tart beszámolót. A gazdasági fejlődés kérdéseiről Edvard Kardelj, a JKSZ helyzetéről Alekszandar Rankovics, a párt ideológiai problémáiról Veljko Vlahovics, a szervezeti szabályzat módosításáról és kiegészítéséről Lazar Kohsevszki számol be.

Franciaország indokínai háborújának költségeiben, nagy mennyiségben küldött oda katonai repülőgépeket, hadihajókat, harci gépeket és egyedül a repülőterek kifutópályáinak építésére 100 millió dollárt adott ki.

— Azóta Dél-Vietnamban megsokszorozódott az amerikai katonai beavatkozás. Jelenleg több mint 22 000 amerikai katona és „tanácsadó” működik Dél-Vietnamban — mutat rá Pearson, majd befejezésül közli, hogy az Egyesült Államok jelenleg naponta 1,5 millió dollárt fordít a Dél-Vietnamnak nyújtott gazdasági és katonai „segítségre”.

Kongói helyzetkép

LEOPOLDVILLE (MTI)

A nyugati hírügynökségek a kongói harci cselekmények folytatódásáról az utóbbi időben egyre gyérebben közölnek híreket. Ezt részben annak tulajdonítják, hogy a nagyarányú esőzések akadályozzák a hadműveletek folytatását.

Az egyetlen érdemleges hír arról tájékoztat, hogy a zsoldosok vezette kormánycsapatok a Kongó folyó északi partján tűzharcban állnak a szabadság- harcosokkal.

Az AFP Leopoldville-ből keltezett jelentése azt közli, hogy pénteken este letartóztatták a kongói főváros repülőterén Louis Lumumbát, a mártírhalált halt első kongói, miniszter- elnök fivérét. A kormány zendülésre való bújtogatással vádolja, tisztázni akarta magát. Megérkezésekor nyomban fegyveres katonák vették körül, letartóztatták és ismeretlen helyre kísérték.

Egy másik AFP-jelentés Csőmbe miniszterelnök legújabb megnyilatkozásáról tudósít. A kongói kormányfő pénteken megtartott sajtóértekezletén újabb dicshimnuszokat zengett Franciaországról és de Gaulle francia elnökről, majd megjelölte elégedettségének okait is, nevezetesen azt, hogy rövidesen francia szakértők csoportja érkezik Kongóba és közreműködik majd a kongói kormányzat átszervezésében.

Sajtóértekezletének további részében Csőmbe arról beszélt, hogy tűzzel-vassal leveri a felkelést. Hevesen szidalmazta ugyanakkor a szabadságharcosokkal rokonszenvező afrikai országokat, kiváltképpen Algériát, az Egyesült Arab Köztársaságot, a szomszédos Kongót (Brazzaville) és Szudánt.

Szombaton a Magyar Sajtó Házában sajtókonferencián leplezték le a nyugatnémet hírszerző szolgálat ausztriai magyar ügynökeinek tevékenységét. Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője megnyitójában többek között hangsúlyozta:

— Kormányunk normális, sőt jó viszony kialakítására törekszik a tőkés államokkal. Készek vagyunk a kölcsönös előnyök alapján politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat teremteni vagy a meglevőket fejleszteni, de megköveteljük szuverenitásunk és függetlenségünk tiszteletben tartását. Nem tűrhetjük és a jövőben sem tűrjük el a beavatkozást belügyeinkbe, a magyar állam törvényes rendje ellen irányuló felforgató aknamunkát és kémtevékenységet.

— A nemzetközi feszültség enyhítésére, a népek közötti barátság ápolására, és ezen belül a magyar—osztrák kapcsolatok javítására irányuló törekvéseink már régóta heves ellenzőkre találnak a Német Szövetségi Köztársaság bizonyos militarista- revansiszta köreiben. Ezek a körök — sajnálatos módon — visszaélhettek az Ausztriában letelepedett magyarok iránt az osztrák szervek részéről megnyilvánuló türelmes magatartással. Így például a Magyar Népköztársaság elleni

kémtevékenységre alkalmazták az Ausztriában élő magyar származású Sárvári László, volt csendőrtisztet és társait.

Sárváriók a nyugatnémet szövetségi hírszerző szolgálat megbízásából és anyagi támogatásával ügynököket szerveznek be az Ausztriába hivatalosan vagy turistaként kiutazó magyar állampolgárok közül, illetve a kiutazókat megkömyékezve híranyagokat gyűjtenek a Magyar Népköztársaság belső életéről, politikai, gazdasági és katonai helyzetéről — mondotta többek között Naményi Géza.

Ezután elsőként dr. Kiss Árpád tanító, hosszúhetényi lakos számolt be arról,

hogyan próbálták a Magyar Népköztársaság elleni hírszerző tevékenységbe bevonni.

Az ellenforradalom után ment ki Ausztriába és a hirtenbergi nevelőotthonban magyar fiatalokat tanított. Ismeretségbe került régebben kint élő magyarokkal és belépett a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége elnevezésű szervezetbe. A bécsi csoport két fő hangadója, Sárvári László és Sütő István egykori csendőrfőhadnagy volt.

Sütő és Sárvári 1962 őszén Kiss dr.-t nyíltan felszólította Magyarországról érkezők „bemutatására”, hiszen a nevelő- otthonban tanuló fiatalokhoz sok hozzátartozó érkezett látogatóba. Nem titkolták, hogy

elsősorban a magyar hadsereg szervezéséről, felszereléséről akarnak kémanyagot szerezni,

amit azután eljuttatnak a nyugatnémet hírszerző szerveknek.

Ezután Seres Imre, a 78-as postahivatal dolgozója beszélte el, hogyan került kapcsolatba a Sárvári-féle bandával, majd Lantos Károly mozdony- és motorvonatvezető lépett a mikrofonhoz. Ö 1959 májusától járt vonatával Bécsbe. Megismerkedett Kiss Antallal, aki autózni, sörözni, vacsorázni vitte, sőt lakásán is vendégül látta. Az összemelegedés után bemutatta jó ismerősét. Sárvári Lászlót. Következtek a szokásos kérések: újságok, folyóiratok, bélyegek, levélborítékok stb. Néhány hét múlva Sárvári az újságokon, bélyegeken kívül vasúti belső menetrendeket, térképeket is kért. Lantos meglepett kérdésére kereken kijelentette, a nyugatnémet hírszerző szervezetnek dolgozik, Kiss Antal pedig segítőtársa, sőt Fördős Flórián, az említett vendéglő másik tulajdonosa is az.

Lantos, mihelyt visszaérkezett az osztrák fővárosból,

jelentkezett a magyar belügyi hatóságoknál, amelyek megköszönték bejelentését, és további segitöszándékát.

Így továbbra is fenntartotta a kapcsolatot Sárvárival, Kiss-sel, akik katonai objektumokról, vasútvonalak melletti gyárakról, hidakról és más fontos létesítményekről kértek jelentéseket. Feladatul adták, hogy ismerkedjék meg pártszervezetek vezetőivel, párttagokkal, s ha mód van rá, vigye ed őket szórakozóhelyekre, beszélgetés közben pedig tudjon meg mindent, amit csak lehet. Lantos 1964 májusáig tartotta a kapcsolatot Sárváriékkal.

A sajtókonferencián végül Horváth Endre tartalékos százados, a MAHART tisztviselője számolt be arról, hogyan próbálták behálózni a nyugatnémet hírszerző szervek megbízottai.

A sajtókonferencia Naményi Géza zárszavával ért véget.

— Kormányunk az idegenforgalmat is azért kívánja fejleszteni, mert abban a népek közötti barátság ápolásának, egymás megismerésének fontos eszközét látja — mondotta. — A kölcsönös utazási lehetőségeket továbbra is bővíteni kívánjuk.

Helytelennek és károsnak tartjuk azonban, ha az utazás legális lehetőségei gazdasági és politikai zugáruk szennyes csatornáivá változnak.

Jó lenne, ha a szóban forgó országok hivatalos szervei maguk is szükségesnek tartanák, hogy megszűnjék ez a nem kívánatos torzulás.

— A mai konferencián elhangzottak is arra hívják fel a tőkés országokba utazó magyar állampolgárok figyelmét: saját érdekük, hogy tartózkodjanak a könnyelmű ismeretségektől és meggondolatlan kapcsolatoktól, mert akaratukon kívül hírszerzőkké, kémekké válhatnak népünk ellenségeinek szolgálatában.

Rámutatott: Sárvári László és csoportja tevékenységének minden részletre kiterjedő felderítéséhez hozzájárult, hogy több magyar állampolgár önként jelentkezett az illetékes szerveknél, s bejelentette, milyen körülmények között került kapcsolatba a nyugatnémet hírszerző szolgálat Ausztriában tevékenykedő ügynökeivel. Más önként jelentkezők egyéb nyugati kémügynökségek hasonló eljárásáról tettek bejelentést.

— Saját érdekükben tették ezt — folytatta ezután —, hiszen

tevékenységük és kapcsolatuk már jelentkezésük előtt ismert volt az illetékes szervek előtt.

Helyesen jártak el azért is, mert büntetőtörvénykönyvünk az ilyen jellegű esetekben a megfelelő időpontban önként jelentkező állampolgárok számára teljes büntetlenséget biztosít. Népköztársaságunknak, szocialista rendszerünknek mélységes humanizmusa nyilvánul meg ebben. Lehetővé teszi, hogy ezek az emberek megszabaduljanak a bűntudat és a lelkiis- meretfurdalás nyomasztó érzésétől, megbánásukkal, segítő leleplezésükkel pedig hozzájáruljanak népünk békés alkotó munkájának védelmezéséhez.

Amerika beavatkozása a déS-vietnami ügyekbe