Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-04 / 284. szám
/ WM. december 4. péntek 5. oldal ÉRDEMES VITATKOZNI Kiállítás Baján a XX. századi magyar festők műveiből Amikor az iskolahálózat fejlesztéséről, a körzetesítésről és általában az oktatási reform anyagi feltételeiről szó esik, gyakran hallani ilyen megjegyzéseket: Egyre jobban szorít a cipő. Lassan-lassan tarthatatlanná válik a helyzet:.. Máskor meg ilyeneket mondanak pedagógusok, az oktatásügy irányításában dolgozó, vagy községi vezetők: Nem érdemes vitatkozni. Ha nincsenek meg a feltételek, ne erőszakoljunk semmi t... Tagadhatatlan, hogy gyakran kerülünk nehéz helyzetbe. Kevés a pénz, amit új iskolák, kollégiumok, napközi otthonok építésére áldozhatunk. De még így is, nemcsak az anyagaiakom múlik, hogy évről évre jobban megközelítsük azokat a célokat, amiket az oktatási reform tűzött ki. A kecskeméti járásban a pedagógusok egyre több segítséget kapnak a társadalmi szervezetektől, s az egész társadalomtól. Elsősorban ennek köszönhető, hogy ma már egyre kevesebben hagyják abba a tanulást az általános iskola elvégzésével. A három falusi gimnázium megszervezésével egyetlen esztendő alatt megkétszereződött a továbbtanulók száma. A nyolcadikosok hetven százaléka tanul már tovább középiskolában, vagy ipari, illetve mezőgazda- sági szakmunkásképzésben vesz részt. Javult az általános iskolák munkája is. Kialakultak az iskolatanácsok, jobb a vezetés színvonala, néhány helyen ugyan igazgatócsere árán. Jobbak az oktatás tárgyi feltételei. Nemcsak azért, mert az új tankönyvek jobbak, hanem azért is, mert a felsőtagozatosoknak már csaknem hetven százaléka szak- rendszerű oktatásban tanul. Három és fél ezer felsőtagozatos minden nehézség nélkül folytathatja a tanulást középiskolában. Emellett: 23 iskola kapott televíziót, hat iskolában van keskenyfilmvetítő gép, 150 ezer forintot pedig szemléltető eszközökre áldozhatott a járási tanács művelődési osztálya. Ez természetesen, még mindig kevés ahhoz, hogy ezután 25. — Természetesen. Nyugodt lehetsz — mondta az adjunktus és egy kis időre a nővérkére bízta a beteget, szép csendesen elhagyták a szobát. Az őszi verőfény sápadtan szóródott be az ablakon. A nővérke óvatosan megigazíotta a párnát a bebugyolált arcú beteg feje alatt. XVIII. Ketten feküdtek a kórházi betegszobában, a sebesült arcú, tarkójú tanár és egy csendes, hallgatag öreg parasztember, akit azért fektettek ebbe a szobába. mert úgy vélték, nem zavarja a másik beteget. De Küszöbnek egyelőre nem is volt ereje a beszélgetéshez. Három napja, hogy idehozták, s amióta visszanyerte eszméletét, azóta is gyakran félrebeszélt, vagy csak bámult a meny- nyezetre értelmetlenül. Most kezd az emlékezetében lassan derengeni mindaz, ami történt, apránként újra átéli az eseményeket addig a pillanatig, amíg... De gondolni sem szeret rá, mert újra elsötétedik előtte a világ, mint akkor, azon a bizonyos napon, ott a Hősök terén, ahol... minden falusi és tanyai gyerek a városiakkal egyforma feltételek között tanulhasson. De az oktatási reform céljainak megvalósítását helyenként még olyan szubjektív tényezők is akadályozzák, amelyek függetlenek az anyagi feltételektől. Ilyen például a felnőttoktatás és az analfabétizmus elleni küzdelem. Az írástudatlanság felszámolásához több lelkesedésre, egyéni meggyőzésre volna szükség. Fáradságos munka, s az eredményei nem is túlságosan látványosak. De kötelességünk többet törődni vele, mint eddig. Sok pótolnivaló van a mai 17— 21 évesek iskoláztatásában is. Ezeknek a korosztályoknak csak a fele végezte el a nyolc osztályt. A régi hibák felszámolása nem könnyű. A meggyőzésen, illetve a kevés iskolával rendelkező vállalkozó kedvén kívül több szaktanárra volna szükség. A kecskeméti járásban a múlt évben a felsőtagozatban leadott óráknak csak 28 százalékát tartották szaktanárok. Az idén tíz igazgató és mintegy száz pedagógus levelező úton hozzáfogott ugyan a főiskola, vagy az egyetem elvégzéséhez, de ez még mindig nem pótolja a hiányokat. A járásban dolgozó pedagógusok 12 százaléka az idén még képesítés nélkül tanít. S még az osztott rendszerben — Kérem, ne nyugtalankodjék, és főleg ne mozogjon olyan sokat. Egyelőre mozdulatlanul kell feküdnie — mondja az ágya mellett álló nővérke igen erélyesen, s a beteg pulzusát vizsgálgatja, majd injekciós tűt készít, és nyugtatót fecskendez a tanár karjába, amitől az álomba merül. — András bácsi — szól most a másik ágyon figyelő beteghez — ha felébredne a tanár úr. legyen szíves nyomja már meg a csengőt. András bácsi csak bólint, hogy rendben. Aztán még a távozó nővérke után szól. — Annuska, lelkem, nem mondaná meg, hogy mi hír odaki? A nővérke egy kicsit bosszúsan fordul vissza. Nem szereti, hogy ez az öreg parasztember így „le-Annuskázza”. Pedig már mondta neki, hogy nem Annuska, hanem Anna nővér, így szólítsa, ez a helyes, de az öreg ragaszkodik az Annuskához. A többiek már nevetnek rajta, s tréfálkozva Annuskának szólítják ők is. S úgy érzi, ez a tekintély rovására megy. De nem tud az öregre sem igazán haragudni, olyan jópofa kis öregember, kevés beszédű, de jó keműködő szaktanárokkal többé- kevésbé ellátott községi iskolákban sem könnyű a helyzet. Néhol egy-egy osztályteremre több mint nyolcvan tanuló jut. Különösen túlzsúfolt a lajosmizsei, a tiszakécskei I. számú, a laki- teleki, a kerekegyházi, a bugaci és az orgoványi központi iskola. A helyi tanácsok most igyekeznek szükségtantermeket tar látni legalább, de még így sem lesznek megszüntethetők a tanyai iskolák felső tagozatai, ahol ma is több mint két és fél ezer parasztgyerék tanul. Tovább már csak új iskolák építésével és hétközi otthonokkal juthatunk, másképp nem. Ehhez pedig sok millió forintra volna szükség. Most még nincs rá pénze az országnak. Igaz, hogy a helyi vezetés és a felsőbb szervek jóindulatán is múlik gyakran egy-egy oktatásügyi beruházás sorsa. A szűkkeblű gazdasági szemlélet az ilyen kiadásokat feleslegesnek tartja, mert „nem térülnek meg a termelésben” — legalábbis nehéz kimutatni. De, mint említettük az adott keretek között is többet lehet tenni, másrészt pedig a jogos kívánságok következetes hangoztatásával belátásra lehet bírni, s több támogatást lehet várni a felsőbb szervektől is. Horváth Ignác délyű. Mintha a saját édesapját látná. Vajon az most mit csinálhat szegény? Közéleti ember, népfrontelnök a falujában, és roppant büszke rá. De már hetek óta egy sort sem kap tőlük. Mintha csak tudná ez a kis öreg, hogy otthon is csak Annának, meg Annuskának szólították? Hát csak elneveti magát és tréfásan megfenyegeti a beteget. — Mondtam már, hogy Annus nővér. Ha továbbra is Annuskának hív, én meg Andrisnak fogom szólítani. — Bár csak adná az is+en! — mosolyog az öreg. és fiatalos, huncut fények csillognak a szemében. — De jó is volna. Ettől viszont megint csak a nővérke pirul el. mert mi tagadás, inkább a negyvenhez, mint a harminchoz áll közelebb, és mindjárt a fejébe szalad a vér, ha valaki célzást tesz előtte a fiatalságra, vagy a szerelemre. Sietve fordítja hát vissza a szót az eredeti témához, s megadóan válaszol. — A főorvos űr megtiltotta, hogy a kinti dolgokról beszéljünk a betegekkel. Árt nekik az izgalom. — Arthat annak, akinek árt. teszem azt, ha a fejével van baj —. s odaint a másik ágyon fekvőre —, de mi baja lehet az én összevarrt sérvemnek, ezt. fel nem foghatom. — Belázasodhat a beteg. — No. mondjon már valami'-' Isten bizony nem árulom el senkinek — kérleli András báB aján, a Türr István múzeumban a múzeumi hónap alkalmából képzőművészeti kiállítást rendeztek a XX. századi magyar festők műveiből. Jóleső érzéssel kell megállapítani, hogy az összeválogatott művek a ma emberéhez szólnak és jogos az érdeklődés, amit keltenek. A kiállítást Pap Gábor műtörténész rendezte a tavalyi budapestihez hasonlóim. A XX. századi magyar festészet teljes bemutatásáról természetesen nem lehet szó, de áttekintést nyerhet a látogató a század piktúrájárói és számos kiemelkedő alkotást tekinthet meg. Főleg alföldi mesterektől, Így Koszta Józseftől, Nagy Istvántól, Tornyai Jánostól és Rudnai Gyulától láthatunk képeket. Gazdag azonban ez a gyűjtemény olyan jelentős mesterek műveiben is mint Egry József, Aba-Novák Vilmos, Rippl-Rónai József, Sző- nyi István és Vaszary János. Az első teremben a nagybányai festők művészetét láthatjuk. Megbékélt nyugalom és derű sugárzik Iványi Grünwald Béla, Réti István, Glatz Oszkár és Csók István képeiről. Ide került néhány Bernáth Aurél festmény is. Ezt követi három MecLnyánszky kép, s feltűnik finom, lágy tónusaival Rippl- Rónai néhány szép képe közül a „Kertben” című (Krammer József gyűjteményéből) és Vaszary János „Budapest kálváriája” (Klossy Irén gyűjt.) is. R obbanó ellentétként hat a bevezető nagybányai bensőséges, sőt intim hang után az alföldiek erőteljes művészete. Különösen Koszta József képei keltik ezt a hatást, de Tornyai János, majd Rudnay Gyula képei is teljes fordulatot mutatnak Nagybánya derűjével szemben. A kiállítás több meglepetést is tartogatott Nagy István néhány eddig még nem látott képével. Nagy István festészete már a magyar képzőművészet modem utakra terelésének szándékát mutatja. A sort Derkovits Gyula három korai képe folytatja, amelyeken már érezni lehet a nagy proletár festő zsenijét. Ezeket követi néhány Aba-Novák kép, a koraiaktól az érettekig. Mellettük láthatcsi makacsul. — Mi van oda- kinn? Lövöldöznek még? Éjszakánként hallani lehet. Csak tudnák valamit az otthoniakról. Az anyjuk betyár mindenit ezeknek a téeszeseknek. már napok óta ide se dugják az orrukat, tőlük aztán meg is dögölhetne itt az ember. A lányom eljött, de azt meg csak a küszöbig engedték. Hát mire jó ez? A nővérke lassan enged, és megígéri, hogy majd mesél valamit a kinti dolgokról. De most siet, mert szolgálatban van, és sok a beteg, másunnan is hoztak ide... Azt nem mondja ki. hogy sebesülteket, de András bácsi érti így is. Azután a nemsokára belépő orvosnak az öreg addig könyörög, míg az meg nem engedi, hogy óvatosan már maga is kisétálhat a folyosóra, de csak napjában egyszer. András bácsinak az is elég, hogy sok mindent megtudjon a kinti világ folyásáról. A férfibetegek számára most a WC a ..politikai fórum”, ott adnak találkozót egymásnak a cigarettázó férfibetegek, s urambocsáss, még egy valódi kétoldalas kis újságot is sikerül szereznie, egy sóher betegtől két Kossuth cigarettáért. Igaz, nem is ér többet, hiába írtak rá 50 fillért, meg a címe fölé a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” helyett azt a szépen hangzó mondatot: „A szabad, független magyar népért! (Folytatása következik.) juk Barcsay Jenő „Szentendrei utca” címet viselő alkotását. Ez egyébbként a kiállítás egyetlen Barcsay képe (Mészáros Fülöp gyűjteményéből). Megkapóan szépek a soron következő Egry József olajpasztellek is. A kiállításon helyet kapott a kisplasztika is. így Medgyesy Ferenc két bronz szobra és „Menekülők” című terrakotta reliefe, valamint Búza Barna két szép fa kisplasztikája. A negyedik, különálló teremben foglalnak helyet a bajai és a környéken élő festőktől összegyűjtött művek. Minden festő egy-egy képével szerepel, amelyek változatosan, színesen gazdagítják a tárlatot. A tárlat megérdemli az ™ alaposabb elmélyedést, mert nem provinciális kezdeményezés, hanem országos jelentőségű kulturális esemény, s híven szolgálja a festészet megszerettetését. A kiállítás sikerére jellemző, hogy három héttel a megnyitás után már több mint ezren tekintették meg. Ügy gondoljuk, ez önmagáért beszél. Mészáros Fülöp Napközben Csak felháborodással szólhatunk arról a botrányos jelenetről, ami a kecskeméti Béke téri általános iskola falai között zajlott le november 17-én, délután. Az utolsó tanítási óra befejezése után magából kikelve berohant Pásztor Sándorné és Patkós Mihályné, s a gyerekek, valamint más nevelők füle hallatára a legdurvább szavakat kiabálták. Szidták gyermekük nevelőjét, amiért az 15 perccel az óra után még nem engedte el a tanulókat. Csak tiltakozni lehet az ilyen magatartás ellen. A fiatal pedagógusnőre hivatalos helyen, munka közben támadtak rá, amikor az osztály leggyengébb tanulóival külön foglalkozott, s olyan szavakat használtak, amiket a legedzettebb fül sem képes pirulás nélkül hallani. Ha nem becsülik azt a fáradozást, azt a sok-sok áldozatot, amit a pedagógusok hoznak gyermekeik jövőjéért, legalább ne botránkoztassák meg a gyerekeket. Ügy hisszük, minden jó érzésű ember egyetért velünk abban, hogy az ilyen és hasonló eset elintézése nem lehet egyedül az iskola igazgatójának a feladata. Egyrészt a törvény szigorával kell eljárni azzal szemben, aki az iskola hivatalos helyiségében szidalmazza és brutálisan fenyegeti a pedagógust, másrészt a szülői munka- közösség kollektívájának kell az ilyen szülőt rászorítani a tisztességes viselkedésre. Hadd jegyezzük meg, hogy ez esetben nem csupán a pedagógus védelmében emeltünk szót, bár az önmagában is indokolttá tenné ezt, hanem a gyerekek védelmében is, akik megrettenve hallgatták végig az útszéli, mocskolódó és rágalmazó szitkokat. Varga Mihály Másodéves szakmunkásjelöltek (Községi tudósítónktól.) Géderlakon tavaly ősszel indult a szakmunkásképző tanfolyam első évfolyáma. A hallgatók jó eredményeket értek el és meggyőződtek arról, hogy érdemes tanulni. Az őszi munkák befejezése után tehát most újból megkezdik a tanulást. Az idén a második évfolyam anyagát veszik át. A tanfolyam vezetője, Szegő Lajos főagronó- mus, hozzáértő és lelkes munkájának nagy része van abban, hogy a szakmunkásképzés népszerű Géderlakon. M Ordögszekér A cigányok mai forrongó, átalakuló életéről tudósít ez a kitűnőnek ígérkező félórás doku- mentumíilm. Szombaton este háromnegyed hétkor láthatjuk a televízió képernyőjén. Az Ördögszekér rokon a Bognár Anna világa című filmmel, amely legutóbb a tanyai változásokról adott képet a televízióban. íme egy töredék a filmben elhangzó beszélgetésből: — Nagymama, aztán mit szeretne az unokájával? — Hogy ne legyen cigány... Mélyről jövő keserűség és a sorsából való elvágyódás keveredik egy élete delén már jóval túlhaladt asszony szavaiban, amikor a jelenről és a jövőről beszél. Többek között Kecskeméten és Kiskunfélegyházán forgatták a mintegy négyezer méternyi anyagot. A válogatásnál az alkotók arra törekedtek, hogy megőrizzék a valóság izgalmát, hitelességét. A cigányság számottevő csoportjának elmaradottsága olyan mérvű, hogy száz évekkel, korszakokkal lehet csak mérni. A filmből láthatjuk, hogy szokásaik és életmódjuk, ellenére „valamivé már szeretnének alakulni”. Emberekké, társadalmunk tagjaivá. S ehhez a társadalomnak kell őket hozzásegíteni.
