Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-03 / 283. szám
1964. december 3. csütörtök 5. oldal Ötszáz kérdés — Szövet kezelek ötszáz felelet Tsz-tagok kézikönyve Szerkesztősége khez, rád iához, különféle intézményekhez, hivatalokhoz gyakran fordulnak a tsz-tagok felvilágosításért. Kérdéseik között ilyesmik is szerepelnek: átléphetnek-e egyik tsz-ből a másikba, hogyan fellebbezhetnek fegyelmi ügyekben, kik köteletek és hogyan részt venni a közös munkában, mennyi fizeié:,kiegészítés jár az átirányított szakembereknek, örökölhető-e a isz-be vitt föld, kinek jár nyugdíj, öregségi járadék, segély; hol lehet továbbtanulni, hogyan számítják be a régi iskolai végzettséget slb. A pontos válaszadás nem egyszer hosszú ideig tart. A részkérdésekre csak annak ismerője, az adott terület szakembere válaszolhat helyesen és megnyugtatóan. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában most megjelent Tsz- tagok kézikönyve 315 oldalon lexikonszerűen, könnyen ál tekinthetőén, részletes tartalomjegyzékkel, betűrendes tárgymutatóval segít a választ keresőknek. ötvenkét kiváló szakember nagy körültekintéssel válogatta ki a legidőszerűbb, s a leggyakrabban felmerülő 500 kérdést és írta meg a választ, hogy eligazítsa a tsz-lagokat ügyes-bajos dolgaikban. Nincs a tsz-gazdáikodásnak, a szövetkezeti gazdák egyéni és társadalmi éleiének olyan területe, amely elkerülte volna a könyv készítőinek a figyelmét. A nyolc fejezetre tagolt kézikönyvet elsősorban a tsz-tagok- nak szánták készítői. De hasznosan forgathatják mindazok a politikai munkások, tanácsi dolgozók, különféle vállalatok, intézmények munkatársai is, akiknek dolguk van a faluval, a szövetkezetekkel. Nemcsak azoknak jelenthet tehát segítséget a Tsz-tagok kézikönyve, akik kérdeznek, hanem azoknak is, akik majd válaszolnak. Ezért ajánljuk mindenkinek, akit illet, a nagyon hasznos zsebkönyv megvásárlását. láncokat, hogy ledöntsék ezt a senkit se sértő, senkit se bántó emlékművet. Már feszülnek is a kötelek. Már dühödt pillantással lesik a percet, hogy földre omoljon ez a szimbólum, ami, úgy látszik, mégiscsak izgatja, lovai ja őket. Pedig csak elesett kis katonák, háborús, sebektől elvérzett egyszerű emberek nevei vannak rajta. Csakúgy, mint azon a szemben levő, másik emlékművön is, amelyre még az első világháborúban elesett magyar katonák nevét vésték. Ezek itt nyugosznak, s a mieink talán ott, valahol a nagy orosz mezőkön. Emlék — katona emlék. Nem kell ahhoz kommunistának, csak érző embernek lenni, hogy valaki felérje ésszel. Karsai, az örök passzív, szemlélődő férfi, hirtelen utat vágott magának, s az emlékműhöz lépett. A tág körön belül, ahol a gépkocsik mozogtak, le- díbolva a tér ágyásait, csak a szobordöngetők álltak. A figyelem most hirtelen az ismeretlen férfi felé fordult. Küszöb akaratlanul is Kovácsot, a diákokat idevezető tanárt kereste a szemével, mintha annak akarna mondani valamit. De Kovács távolabb állt, Vichál Csaba, Czakó és a bulldogarcú társaságában. Éppen búcsúztak a követség! tisztviselőktől, s az újságíróktól, akiknek, úgy látszik, másutt is van még sürgős dolguk, mert nem a fővárt«, hanem Szeged irányába fordult a gépkocsijuk. S aztán ők is mindnyájan az emAz éleibe táncoltatott lány „művelődést szövetkezete” ÜJ MAGYAR filmet többnyire nagy várakozás előz meg, de a bemutatót ritkán követi öröm, maradéktalan elismerés. Az életbe táncoltatott leány — kivétel. Olyan film, amire jogosan büszkék lehetünk. Nyugodtan elmondhatjuk: végre megszületett első, egész estét betöltő táncfilmünk, amely kifejezésmódjában, tartalmában, technikai megoldásában újszerű, sőt nemzetközi színvonallal dicsekvő alkotás. A film írója, rendezője és díszlettervezője — Banovich Tamás — új, eddig ismeretlen, tehát hagyománnyal sem rendelkező műfajjal kísérletezett. Nem — korábbi filmjeihez hasonlóan — egy kész, önálló táncjáték megfilmesítésére — „lefényképezésére’ — vállalkozott, nem is valami vérszegény históriára húzta rá csillogó mezként a táncbetéteket, sőt elkerülte az amerikai táncos revüfilmek jól kitaposott ösvényeit is. Üjat akart és merészet. Összefogni és modern felfogásban megjeleníteni három stílust — a népi, a klasszikus balett és a modern tánc — gazdag anyagát. A három különböző korba, miliőbe ágyazott részt a vezérmotívum kapcsolja össze: a népi balladákból jól ismert halálba táncoltatott leány és az Andersen-mesében szereplő varázserejű piros cipő története. KÜLÖNÖSEN az első részre jellemző a baljóslatú, balladai hangulat. A tarka vásári soka- dalomban feltűnik a fekete ember, hogy felkínálja a bűvös erejű piros csizmát, ezzel elszédítse, véget nem érő táncba űzze a leányt. A második részben csak a színhely változik, a történet változatlanul ugyanaz. A barokk palotában ismét megjelenik a fekete ember, aki most már bodros udvarmesteri parókát visel, a leány pedig kecses, piros cipellőt. A két jelenet misztikus hangulatát a harmadik rész oldja fel. Modern nagy városban találkozik a leány és szerelmese. Most már elég erősek ahhoz, hogy legyőzzék a fekete ember és a piros lábbeli gonosz varázserejét. A film alkotóinak érdeme, lékmű felé néztek, ahol abban a pillanatban Karsai Béla történelem szakos tanár beszélni kezdett: — Ne higyjék, hogy kommunista vagyok, vagy talán ellenzem a hibák, a politikai és gazdasági hibák kijavítását — kezdte szinte halkan, akadozva, mintha a zsűri előtt, az egyetem aulájában állna —, de ember vagyok, embernek érzem magam, és ezért, csak ezért, semmi más okom nincs rá, fel- emelen a szavamat... Pillanatnyi szünetet tartott, mert úgy érezte, hogy nem kap levegőt. A körülállók, nem tudva, mi következik a szép tanári körmondat végén, egy kis ideig figyelemmel hallgattak. — Felemelem szavamat a humanizmus nevében és — tudom, hogy nem vagyok egyedül — tiltakozom az ellen, hogy ezt a kőoszlopot itt, ami nem lehet útban senkinek, ledöntsék. A mi fiaink is meg lesznek gyalázva, ha ezt a földre döntik. Ezt nem engedhetjük. Tiltakoznunk kell a jó érzés, a tisztesség nevében. Emberek, drága embertársak, mondjátok, hogy igazam van! Biztosan ti is így érzitek, így gondoljátok. Hirtelen elakadt a szava, mert a bulldogarcú lépett melléje és félretaszította: — Mennyiért fogná be azt a ronda pofáját? — sziszegte a tanárhoz egészen közel hajolva. — Ellenünk hangolja a tömeget? Nem gondolja, hogy ez már több a soknál? Dlnéztük a fegyverrejtegető cimboráját, a Életrevaló kezdeményezés Kunszentmiklóson hogy sehol, egyetlen pillanatra sem kerekedik a cselekmény a tánc, vagy fordítva: a koreográfia a mese fölé. Az életbe táncoltatott lány — szjnes, gyönyörűséges mese, táncban elmondva, a film formanyelvére átköltve. Talán hibául róhatnánk fel, hogy az első részben a látványoságra törekvés kelleténél erőteljesebb revümázzal vonja be a népi jelleget és a harmadik rész néhány jelenete a West side story-ra emlékeztet, de ezek a kis hibák eltörpülnek a film egészét jelemző nagyszerű erények mellett. A MODERN, újszerű hatásokat kedvelő rendezőnek kitűnő segítőtársai akadtak. Vujicsics Tihamér zeneszerző, Szécsényi Ferenc operatőr és a koreográfusok: Rábai Miklós, Harangozó Gyula és Seregi László, ötletes dinamikus filmkoreográfiát készítettek és egyéniségük, munkájuk stiluskülönbségei ellenére egymással harmonikus összhangban és a film szelleméhez igazodva oldották meg feladatukat. Hatásosak a díszletek, lenyűgözően szépek a fekete háttérből kiemelkedő színek. Az új műfaj szabályaihoz lelkesen és tehetségesen igazodnak a szereplők is, elsősorban a mindhárom részt végigtáncoló Orosz Adél és Sipeki Levente. Rajtuk kívül dicséret illeti még a prózai színészeket: a fekete embert megszemélyesítő Bárdy Györgyöt; Gobbi Hildát és Major Tamást, valamint az Állami Népi Együttes, a Duna Együttes népi táncosait, az Állami Operaház és a Fővárosi Operettszínház balettkarát. Vadas Zsuzsa Szép lesz a kerítés A géderlaki általános iskolások maguk is segítenek abban, hogy az új iskola és környéke egyre csinosabb, szebb legyen. Vállalták, hogy társadalmi munkában befestik iskolájuk vaskerítését, Ezzel több száz forintnyi munkadíjat takarítanak meg. S ha már úgyis benne vannak a munkában, vállalták a művelődési otthon vaskerítésének befestését is. kenetes frázisokat, de most már mars innen. Mars innen, ha mondom! — s olyan erővel kapta el a tiltakozólag fellendülő, finom tanári kezet, hogy Küszöb szinte felszisszent a fájdalomtól. — Nem, nem hagyhatom eny- nyiben — lihegte eltorzuló arccal —, tiltakozom, tiltakozom. A bulldogarcú elengedte a tanár kezét, majd hirtelen hátralépett, s a zsebébe nyúlt. Azután gyakorlott mozdulattal előrelendítette a karját. Fényes tárgy villant az öklén, s a bök- szer hideg vasa teljes erővel Küszöb arcába vágódott. A tanár éles fájdalmat érzett, s elsötétült előtte a világ, Megtántorodott, s mint egy darab fa, vágódott le a kemény kőre. Feje körül pillanatok alatt kis vértócsa gyűlt össze. A tömegből egy orvosi táskás férfi vált ki és rohant az elzuhanó emberhez. Sebők volt, a kerületi orvos, aki útban volt egy betegtől hazafelé, s megállt szemlélni az eseményeket. — Szegény jó barátom! —hajolt fölé részvéttel, s gyors kötéssel pólyáim kezdte a fejsebet. — Micsoda elvetemültség — suttogta riadtan. — Vigyétk innen! — intett a bulldogarcű, miközben bokszerét a zsebkendőjébe törülgette. Az ismerősök közül n rí hányán megragadták és hátracipelték az ájult embert. Sokan elszörnyülködve húzódtak félre és a szobor körül fogyni, szállingózni kezdett a tömeg. Ahol gyenge a termelőszövetkezet, ott kevés a kulturális alap; nehéz az ilyen helyen előbbre vinni a művelődés ügyét. Ha pedig több gyenge tsz van a községben, még nehezebb a dolog, és ez az egész község művelődésére rányomja a bélyeget. Sok kicsi erő önmagában keveset ér, de ha egyesítik, akkor már nagy dolgokat lehet véghez vinni. Ez indította életrevaló kezdeményezésre Molnár Mihály tsz- könyvelőt Kunszentmiklóson: megalakította a „Kunszentmik- lósi Termelőszövetkezetek Klubját” Érdekelt a dolog, elmentem hát Molnár Mihályhoz, hogy megbizonyosodjam az újfajta intézmény sikeréről. Ezer tag egy klubban — Tavaly májusban kezdtem foglalkozni azzal a gondolattal, — mondotta Molnár Mihály —, hogy művelődési szempontból összevonom a község hat termelőszövetkezetének a tagságát. Ezek a tsz-ek egymagukban gyengék az önálló kultúrmun- kára. ezért alakítottuk meg a klubot. Afféle „művelődési szövetkezet” ez, amelynek jóváhagyott működési szabályzata van. A klub életében résztvevő tagok száma mintegy ezer, akik a Hunyadi, a Kiskunsági, a Petőfi, az Új Élet. a Bösztöri és a Kunbábony Tsz tagjai sorából léptek be a klubba. Elmondotta Molnár Mihály, aki egyébként a klub elnöke, hogy a működési szabályzatban öt fő célt tűztek maguk elé: 1. szakmai és ismeretterjesztő tanfolyamokat rendeznek; 2. lapokat és folyóiratokat adnak a tsz-parasztság kezébe; 3. szakmai tapasztalatcseréket rendeznek más tsz-ekkel; 4. különféle tudományos és időszerű problémákról vitaesteket tartanak; 5. növények, rovarok és kisvadak gyűjtését vállalják múzeumok és iskolai szertárak számára, de gondoskodnak a népviseleti tárgyak felkutatásáról és gyűjtéséről is. Emellett a klub feladatai közé tartozik még színjátszó csoport létrehozása, ének- és tánccsoport megszervezése, egész-— így elbánni egy jó szándékú emberrel! — hallatszottak a megjegyzések. A városi pártszékház ablakán akkor ugrott ki két ailak, s utánuk füst csapott ki az utcára a szobákból. Senki sem tartóztatta fel őket, elvegyültek a szétoszló csoportok között. Ebben a pillanatban az ifjúsági szövetség szemben levő épületéről egy tetőcserép hangos puffanással vágódott az aszfaltra. Majd egy géppisztoly hangja kezdett kelepeini. Golyók siví- tottak el a magasban, de néhány az emlékmű körül csapódott a földbe. Percek alatt kiürült a térség, csak a sofőrök káromkodtak és üggyel-bajjal ők is igyekeztek megszabadulni a kötelektől, s minél messzebb jutni a veszélyes helyről. Most már a rendőrségi riadóautó is megérkezett. Négy-öt rendőr és civilruhás egyén szaladt be az épületbe, hogy lefülelje a lövöldözőt. De ebből Küszöb tanár úr már mit sem észlelt, mit se látott. Még mindig önkívületi állapotban, de már a fehér kórházi ágyon feküdt, ahova beszállította a mentőautó. Sebők doktor és a kórházi adjunktus állt az ágyánál. — Vigyázzatok rá! — kérte Sebők a kollégát. (Folytatása következik^ ségvédebni előadások rendezése, a sport megkedveltetése a tagság körében, és a fiatalok között sok irányú — elsősorban művészetekkel kapcsolatos — tehetségkutatás. Művelődési alosztályok a tanyákon Széles és átfogó a program, de széles a terület is — fizikai értelemben — amelyen ezt a programot végre kell hajtani. Az egész kunszentmiklósi határ a tsz-ek birtokában van, hiszen tsz-község Kunszentmiklós. Ezen a nagy területen nem lesz nehéz a program végrehajtása? Erre is gondolt a klub elnöksége. Az egyes tanyai területeken felállítja a klub alosztályait azokkal a létesítményekkel, amelyekre azon a helyen éppen lehetőség van. A bodakú- ti körzetben már megalakítottak négy alosztályt, ezen a részen már KISZ-alapszervezet is működik. Minden előkészületet megtettek a téli előadások megtartására. A jelek szerint ezen a vidéken eleven klubélet lesz. A program végrehajtása, a sok nehézség miatt, nem megy egyik napról a másikra, de a szervezés jól halad, és lassan valamennyi külterületi részen megalakítják a klub alosztályait. A programnak megfelelően már az elmúlt télen elkezdték a szakmai előadások megszervezését, legelsősorban is a mező- gazdasági szakmunkásképző tanfolyamokat, növénytermesztési szakon. Igaz, hogy a háromhónapos téli tanfolyam első évfolyamának eredeti létszáma harmincra olvadt le. de ezek a hallgatók az idén már a második évfolyamon tanulnak, és újból indul az első évfolyam is. Ezt komoly eredményként kell elkönyvelni. A jelenleg még forrásban, szervezés alatt levő új tsz-intéz- mény tánccsoportjában Szappanos Lukácsék, a 9—10 öreg táncos, patronálják a fiatalokat, és tanítják őket az ősi kuntáncokra. Az is komoly eredmény, hogy a fiatal klub 1964 nyarán megyei juhásznapot tartott, amelyen magasszintű szakmai előadások hangzottak el az össze- sereglett juhászok előtt. Együttműködés a községi művelődési házzal Az egész község életére kiterjedő nagyszabású program mintha feleslegessé tenné ■ vagy legalább is jelentőségében csökkentené a községi művelődési ház munkáját. Erről szó sincs! — Mi a legteljesebb egyetértésben működünk a községi művelődési házzal — mondja Molnár Mihály. — Sok dologban mi segítünk nekik, sokban pedig tőlük várunk segítséget. Közösen készülünk a község alapítása 850 éves évfordulójának megünneplésére, valamint közösen rendezzük meg az 1965-ös Kiskunsági Napokat is. Szeretnénk a kiskunsági népi hagyományok és népszokások iránt országos figyelmet felkelteni. A helybeli értelmiség segítségével irodalmi és művészeti szakkört szeretnénk szervezni, és annak tevékenységét kiterjeszteni a tanyákra. Sok mindent szeretnénk és terveinkhez komoly segítséget várunk a megyétőí és a megyei könyvtártól. ígéret van rá. Már eddig is sokat kaptunk a megyei művelődésügyi szervektől. Érdekes, hasznos kezdemé nyezés ez a tsz-közi klub, meg érdemli, hogy utánzói akadjanak más vidékeken is, mert alkalmas módszer arra. hogy a gyengébb tsz-ek művelődés* dolgait egybefogja. — Ez azért már mégiscsak sok!
