Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
ÜNNEPI RIPORT (4. oldal) A FASIZMUS VÉGNAPJAI KECSKEMÉTEN (4. oldal) ÉRDEKES EMBEREK (5. oldal) MÄSFAJTA RAJ — Ruffy Péter irodalmi riportja. (7. oldal) A KUGLI — Szabó Pál elbeszélése. (8. oldal) KARÁCSONY 1944 (8. oldal) FURCSA MESE EGY DIPLOMÄRÖL (9. oldal) KI MINEK ÖRÜLNE (10. oldal) A MI OTTHONUNK (11. oldal) RÁDIÓ ÉS TV-MÜSOR (12. oldal) SPORT (13. oldal) HOGY NYUGODTAN ÜNNEPELHESSÜNK (16. oldal) ERDEI UTAKON (16. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek 0ÁCS - KISKUN MEGYEI LAPJA xix. évf. 302. sz. Ara 1 forint mm. dec. 25, péntek Karácsony — béke Az 1965. évi népgazdasági terv A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A forradalmi munkás—paraszt kormány megtárgyalta és jóváhagyta az 1965. évi tervjavaslatot. Az 1964. évi terv teljesítését .— előzetes adatok szerint — az alábbiak jellemzik. Az ipari termelés 1964-ben az előző évi ütemet meghaladó mértékben emelkedik. Előreláthatóan jelentősen túlteljesíti termelési tervét az élelmiszer- ipar és a vegyipar; néhány ágazatban és egyes, a népgazdaság szempontjából fontos termékek termelésében azonban lemaradás is mutatkozik. Az iparban a minőségi mutatók nem javultak kellő mértékben. Nem nőtt megfelelően a munka szervezettsége, a termelési terv túlteljesítése a tervezettnél nagyobb létszám és bér, valamint több túlóra igény- bevételével történt. Nem a tervezett mértékben csökkent a fajlagos anyagfelhasználás és a költségszint. A mezőgazdaságban a vetés- szerkezet a tervezettnek megfelelően alakult. A kenyérgabonatermelés fedezi a szükségleteket. viszont az előirányzottnál kevesebb takarmány termett. 1964-ben kedvezően alakult és a tervezettet meghaladó mértékben nőtt az állatállomány, emelkedett az állati termékek termelése, az előző évinél körülbelül 5 százalékkal nagyobb a tej, 11 százalékkal a tojás, 3 százalékkal a vágóbaromfi és mintegy 15 százalékkal a bor termelése. Több hetes országos esőzés hátráltatta az őszi betakarítást és szántás-vetést. Ennek ellenére a tervezett területen elvetették a kenyérgabonát. Lemaradás van a mélyszántásban. Az év folyamán bővült a vasút vonóereje és kocsiparkja, javult a közlekedés szervezettsége. Ennek eredményeként a közlekedés mintegy 9 százalékkal több árut szállított, mint az előző évben. így csökkentek az előző években tapasztalt nehézségek, minden szállítási igényt azonban az idén sem sikerült teljes mértékben kielégíteni. Ez év során a beruházások összege 10 százalékkal haladta meg az 1963. évit és kismértékben túlteljesül az 1964. évi beruházási terv is. Ebben az esztendőben — többek között — megkezdődött a termelés a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárában, a Debreceni Orvosi Műszergyárban, az Egri Hajtómű- és Felvonógyárban, a Nyíregyházi Konzervgyárban, a Tatabányai Tejüzemben, a Romhányi Cse- répkályfhagyárban, a hidasi új brikettgyárban, a Győri Szeszgyár takarmányélesztő üzemében egyéb más üzemek mellett tovább bővült a Szegedi Kábelgyár és a Békéscsabai Konzervgyár. Átadták a forgalomnak az Erzsébet-hidat és a Ferenc távbeszélő központ új részlegét. Több fontos beruházás befejezése a tervtől eltérően áthúzódik a következő évre, ilyen például a Hatvani Cukorgyár bővítése, a szekszárdi gépkocsiforgalmi telep és a Budapesten az Astoria szálló építése. 1964 végéig átadásra került mintegy 18 000 állami kivitelezé- (Folytatás a 3. oldalon.) K arácsony és béke! Ez a két fogalom ősidők óta együtt csendült az emberi szívekben, együtt hangzott el az ajkakról, még a társadalmak legviharosabb évszázadaiban, ágyúk dörgése, fegyverek csattogása idején is együtt járta útját az emberiség változó történelme során. Volt, amikor csak remény, remegő óhajtása a nyugalomnak, volt, amikor beteljesülés, a megszerzett béke szelíd mozdulata gyújtotta meg ezen a napon a gyertyák pislákoló fényét, mely elűzi a homályt, beragyogja a legelha- gyatottabb zugokat. Hiszen a társadalmi és egyéni boldogulás biztosítékának tartotta az ember minden időkben a béke alkotó éveit, évtizedeit — vagy —, amit olyan ritkán mutathatott csak fel a világ — az építés évszázadait. Tulajdonképpen kicsit leszűkítenénk a békéről szóló aggódás aktualitását, ha csak most karácsonykor beszélnénk róla. A béke gondolatát nem lehet egyetlen kiemelkedő ünnephez kötni. A világ békéje a mi mindennapos felelősségünk: egyik legalapvetőbb törekvése határainkon belüli és határainkon túli szocialista politikánknak /t ggódva figyeljük nap mint nap a híreket, melyeket a különböző kontinensekről sugároznak felénk a rádióállomások, a hírközlő irodák — őr- zik-e, nem zavarják-e meg bűnös kezek a békét, a népek építő buzgalmát, jövőt alkotó igyekezetét. Erről beszélnek követeink az Egyesült Nemzetek Szervezetének ülésein, s ennek a politikának a tántoríthatatlan képviseletét valósítják meg a szocialista tábor országai szembeszállva a világ bármely zugában minden olyan törekvéssel, amely az emberiség jövőjét veszélyezteti. Hangsúlyozzák, hogy az általános és teljes leszerelés, a fegyverkezési verseny korlátozása, a katonai raktárakban található atomfegyverkészletek megsemmisítése, gyártásuk betiltása mind olyan törekvés, amelynek megvalósítása nem tűr halasztást. Ezért merült fel a közelmúltban ismét a világ vezető nagyhatalmai államfőinek minél gyakoribb találkozása is, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdéseket közös akarattal, békés körülmények között oldjak meg. Ezek közé tartoznak az idegen területen fenntartott katonai támaszpontok, a nukleáris fegyverek elterjedését gátló újabb intézkedések és a szocialista tábor különböző országai részéről az elmúlt években a világ nyilvánossága elé tárt javaslatok, melyek a legveszélyesebb zónákban atomfegyvermentes övezetek létrehozását sürgetik. A béke megőrzése szempontjából hatalmas jelentőségű lépés lenne az is, ha a varsói szerződés tagállamai és az északatlanti szerződés országai között meg nem támadási szerződés megkötésére kerülne sor. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása olyan légkört teremthetne, amely vitathatatlanul a legerőteljesebben csökkenthetné egy új háború veszélyét. A világ minden becsülete- sen gondolkodó dolgozója elítéli és mélységesen helyteleníti a nemzeti felszabadító mozgalmak előretörését akadályozó imperialista lépéseket és a neokolonializmus legutóbbi véres akcióit. Az agresszorokat, a kongói véres dráma részeseit az ENSZ-ben máris sarokba szorították. Lumumba gyilkosaival egyforma haraggal és ítélettel fordul szembe az afrikai országok többsége, s jó néhány olyan európai ország is, amely elkötelezte magát a NATO vezető nagyhatalmai mellett. A békét, a békés alkotást kívánó emberek másként gondolkoznak, mint a belga jejtőternyősök, a kolo- nialisták. Éppen ellenkezőjét szeretnék annak, amit a nyugati tervek hangoztatnak. S ha ezeket nem is veszik mindenkor számításba, a vezető imperialista hatalmak, egyre inkább szembe kerülnek a haladó világ követelményével, az emberiség jobbik felének erős és tántoríthatatlan békevágyával. arácsony előtt alig néhány nappal tanúja az emberiség a természet nagy fordulójának. December 21-én borul minden esztendőben kontinensünkre a leghosszabb éjszaka, ilyenkor szórja sugarait a legrövidebb ideig a nap a földre. De ezen a kurta nappalon gyullad ki az emberek szívében a remény is, hogy ezután minden nappal bőkezűbben és bőkezűbben látogatja majd földünket a nap éltető fénye. A remény képletes értelmű is. Benne van a béke sugárzó napjának óhajtása és az a hit, hogy földünk egymással húszán összefonódott nehéz és vajúdó problémái az emberiség új napjának izzásában előbb-utóbb véglegesen megoldódnak. Csáky Lajos I
