Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-22 / 299. szám

1964. december 22, kedd r %. okfcd A kutatómunka újabb állomásán A közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémián, a Tudományos Minősítő Bizott­ság előtt sor került dr Mészöly Gyula a paradicsom nemesíté­séről írott doktori értekezésének nyilvános vitájára. Most, hogy a neves kutató a „biológiai tu­dományok doktora” címet sike­resen megvédte, felkerestük őt munkahelyén, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, hogy ez újabb tudo­mányos siker részletei, s egyút­tal a kísérleti munka jelenlegi helyzete felől érdekődjünk. — Fokozott alapossággal, módszeresen készültem fel az akadémikusok jelenlétében meg­tartott vitára. A téma szerte­ágazó, nehéz és problematikus, hiszen az örökléstan művelői közt napjainkban is számos vi­tatott álláspont, egymásnak el­lentmondó nézet alakult ki. 1B aradié somnemes í tés i vizs- gálódásaim semmikép­pen sem csupán a tudósok, a kutatók szűkebb köréhez szól­nak: a végső célkitűzés a gya­korlati mezőgazdaságot szolgáló segítségnyújtás. Intézetünkben a keresztezési kísérletek több mint egy évtize­de folynak. Az amerikai kutatók után Európában először nekünk sikerült 1955-ben életképes faj­tahibridet előállítani. A fő tö­rekvés a növényi betegségek­nek jól ellenálló fajták létreho­zása. Vannak ugyanis n para­dicsomot nem kivülről fertőző és vegyi védekezéssel le nem küzdhető betegségek. Éppen ezért magának a növénynek kell a fertőzési lehetőségeket kizáró védekezési mechanizmussal ren­delkeznie. Kfultúrfajtáink — éppen ki- tenyésztettségüknél fogva — általában érzékenyek, nem ellenállóképesek. Hogy ezt a hiányzó tulajdonságot átörökít­hessük, vad paradicsomfajokkal kell keresztezni a jelenlegi kul- túrfajtát. A feladat kézenfekvő, de végrehajtás?) meglehetősen bonyolult. A vad fajok színe zöld, bogyójuk apró; köztük és a kultúrfajták közt nagy a ro­konsági különbözőség, ami a keresztezés eredményességét megnehezíti. Ennek ellenére a Chiléből. Peruból, illetve a Ga­lapagos szigetekről származó vad fajokat sikerrel használtuk fel a fajtahibrid előállításéhoz. Az így nyert első nemzedék A bakelit szerelmese Mosolygós arcú. alig 27 éves fiatalember Gedeon Tibor gé­pésztechnikus. Elöljáróban csak annyit róla, hogy a fővárosban született és élt eddig. Nyolc év­gyunk. Feleségem a női fehér­neműgyárban dolgozik. Az ő vé­leményétől már jobban féltem. Egy ízben lehoztam őt magam­mal. Megtekintettük együtt a még mindig nyerszöld színű ugyan, de bogyója valamivel nagyotb a vad fajénál. A kul- túrfajtával történő kétszeri visz- szakeresztezés után a bogyó mé­rete növekszik, s már a szín­képződés is megindul.' A követ­kező visszakeresztezés már a kultúrfajtáét csaknem megköze­lítő nagyságot eredményez, s a szín is amazzal egyező. A keresztezések során nyert komplex fajtahibridekből válo­gattuk ki a kereskedelmi minő­ségnek megfelelőket. Az előző­leg mesterségesen megfertőzött hibridek közül természetesen azok váltak be. amelyek be­tegségi tüneteket nem mutattak. Már rendelkezünk a gomba- betegségnek ellenálló, a dohány­mozaik vírust tűrő fajtával. jVfl inden remény megvan ar- ra. hogy bizonyos levél­betegségek, esetleg baktériumos megbetegedések ellen is sikerrel vehetjük majd fel a küzdelmet, ehhez azonban még jó néhány évi tervszerű munkára, vizsgá­lódásra van szükség. Folyamat­ban van egyébként intézetünk két olyan hibridjének aí el­ismerése, amelyek termőképes­sége legalább tíz százalékkal meghaladja a legjobb hazai kul- túrfajtákót Ez a jelenlegi ha­zai vetésterületet véve alapul, hozzávetőleg 12 millió forint ér­tékű terméstöbbletet jelent. A Kossuth-díjas kutató disz- szertációja még a tudományág­ban járatlanok számára is ér­dekes olvasmány. Azzá teszi egyebek közt az irodalomban eddig szokásos tapasztalati jelle­gű meghatározás helyett ügye­sen alkalmazott, szemléltető képsorozat is. Jól érzékelhető például a már említett bogyó­színeződés és alakulás a ke­resztezés utáni származékokban. Dr. Mészöly Gyula érvelését a tudományos vita során, érte­kezésének megvédését a minő­sítő bizottság egyhangúlag el­fogadta. £} most, ehhez az évtizedes tevékenységet koronázó újabb elismeréshez mi — egy­részt a szakavatottak, másrészt a kevésbé hozzáértő érdeklődők nevében is — a további ered­ményes munka reményében, jó­kívánságainkat fejezzük ki. Jóba Tibor A nép k ép viseletében December 21-én múlt húsz éve annak, hogy összeült Debrecen­ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés, az új demokratikus Magyaror­szág első parlamentje, hazánk állami szuverenitásának és ál­lamhatalmának letéteményese. Nehéz meghatottság nélkül olvasni azokat a régi, sárguló újságpéldányokat, amelyek ar­ról adnak számot, hogy a már felszabadult országrészek milyen lelkesen jelölték ki küldötteiket alig egy hét leforgása alatt a debreceni tanácskozásra. A köz­lekedés minimális feltételeivel alig rendelkező községek és vá­rosok képviselői, a demokrati­kus pártok megbízottai napokig tartó utazás után, de időben ott voltak a történelmi jelen­tőségű eseményen, s vitték ma­gukkal a dolgozó nép üzenetét, kívánságát, akaratát. Ott voltak Kecskemétről dr. Molnár Elrik helyettes polgármester és Básti Ágoston földmunkás, a kommu­nista párt küldöttei, Macskási József, a párt kiskunhalasi szer­vezetének alapító tagja, Kiskun­félegyházáról Romhányi József és Kurucz István, s rajtuk kívül is még sokan mások. A Duna— Tisza közének képviseletében egyszerű munkásemberek, pa­rasztok és értelmiségiek ültek ott az ősi kollégium nagytermé­ben, ahol egykor Kossuth Lajos forradalmi országgyűlése ülése­zett. Kétszázharminc képviselő foglalta el a helyét ott, ahol 1848-ban az ország független­ségéért harcoló magyar nép hal­latta szavát. Egy évszázaddal azelőtt a küzdelem elbukott, a demokratikus forradalom befe­jezetlen maradt. Ezúttal a nem­zetgyűlés a győzelem tudatában, s a Szovjetunió, a nemzetközi haladás erőit maga mögött érez­ve foghatott munkához. Arról volt szó, hogy az addig egymástól szinte elszigetelten működő helyi közigazgatási szer­veket összefogja a törvényes ál­lamhatalom, amelynek ereje a népi szervezetek akaratában, a dolgozók széles körű képvisele­tében testesült meg. El kellett szakítani azokat a szálakat, amelyek, ha már csak formai­lag is, de még a régi fasiszta államgépezethez fűzték az or­szágot, le kellett fektetni azokat az alapelveket és tennivalókat, amelyek alkalmasak voltak egy háborús sebektől vérző ország demokratikus újjászületésének megszervezésére, s annak elin­dítására. S nem utolsó sorban, meg kellett mutatni a világ ha­ladó közvéleményének, s ha­zánk valamennyi becsületes, a kibontakozásban résztvenni óhajtó polgárának, hogy létezik egy igazi és. tettre kész M agyar­ország is, amely képes szembe­fordulni hajdani uraival, leszá­molni a fasiszta, soviniszta mé­tellyel, s baráti, kapcsolatokat, jószomszédi viszonyt kialakíta­ni a szomszédos népekkel. Ezt a programot a Magyar Kommunista Párt dolgozta ki, s elfogadta a Nemzeti Független­ségi Front is, amelyet a demok­ratikus pártok hoztak létre Sze­geden. Ennek jegyében szüle­tett meg az Ideiglenes Nemzet­gyűlés Szózata és kormánynyi­latkozata. A nemzetgyűléstől ka­pott felhatalmazás alapján üzent hadat a kormány a fasiszta Né­metországnak, s még a közeli napokban kormánydelegáció utazott Moszkvába a fegyver- szünet aláírására. Ezek voltak azok az első lé­pések, amelyek lehetővé tették Magyarország nemzeti önálló­ságának újbóli helyreállítását, s most már egy egészen más társadalmi alapokból való, az elmúlt negyedszázad bűneivel leszámoló, valóban demokrati­kus újjászületését. Büszkék vagyunk rá, hogy ennél a történelmi aktusnál ott voltak és lehettek megyénk vá­rosainak, községeinek képvise­lői, akik szavazatukkal is hitet tettek az akkori, s a később ki­bontakozó nagy feladatok meg­oldása mellett. S lényegében — a szovjet hadsereg elsöprő győzelme révén és a Magyar Kommunista Párt következetes, céltudatos munkája, irányító, szervező tevékenysége segítsé­gével Magyarország felemel­kedésének és szocialista fejlő­désének útját nyitották meg. Húsz esztendő távolából, s elért eredményeinkkel számot vetve, még inkább fordulópontnak érez­zük ezt az évfordulót, amelyben már ott volt magja és csírája a későbbi, azaz mostani jövőnk- nek: szocializmust építő, s an­nak teljes felépítéséért munkál­kodó társadalmunknak. T. P. Két év alatt 12 millió forinttal nőtt a termelőszövetkezetek közös vagyona Városi pártértekexlei Baján — Ez meg így működik — vei ezelőtt jegyezte el magát a bakelittel a Budapesti Kábel- és Műanyaggyárban. Most a Kiskunfélegyházi Alföldi Mű­anyagfeldolgozó Vállalat bake­litüzemében találkoztam vele, amelynek ő a vezetője. — Hogyan került Félegyhá­zára — kérdeztem tőle, miköz­ben azt latolgattam magamban, vajon meddig marad majd az alföldi városban. — Ide telepítették Budapest­ről a bakelit üzemet — mondta egyáltalán nem bánatos hangon. — Akkor ugyan elszomorított az ügy, mert szeretek a bakelittel dolgozni és hirtelenjében nem tudtam elképzelni, mi májjt fo­gok csinálni. Amikor azonban szóltak, hogy a vidékre került üzemben szakemberre is szük­ség van, azonnal jelentkeztem. — És mennyi ideig szándéko­zik itt maradni? — Először úgy gondoltam én is, bogy rövid időre jövök. Most már megszerettem itt. Nagyará­nyú fejlesztés előtt áll a' válla­lat. Az igazgató és a főmérnök pedig azt mondta, bogy a ba­kelitüzemből mintaüzemet akarnak szervezni. Ekkor dön­töttem el végleg, hogy mara­dok. — Mit szóltak a barátai? — Le akartak beszélni, azt mondták, mit keresek én ott az isten háta mögött. — Nős? *— Igen. Kótéwes házasak sja­mutatja lelkesen Gedeon Tibor. városi és nagyon megtetszett neki. Ő is azt mondta, hogy költözzünk le. — Tehát nem sajnálják ott­hagyni Pestet? — Nem vagyunk szórakozás­nak élő emberek. Családot aka­runk. már útban is van a gyer­mek — mosolyodik el Gedeon Tibor, s felcsillanó szeméből egy kis büszkeség is sugárzik. — Az igazgató azt ígérte, hogy még e hónapban lakást kapok és leköltözhetem. De rólam eleget beszéltünk, nézzük meg az épülő új bakelitüzemet. A hatalmas csarnokban mű­anyag lepellel leborítva sorakoz­nak egymás mellett a száz és százhatvan tonna nyomású ön­álló hidraulikával rendelkező, korszerű lengyel bakelitprés­gépek. Olyan szeretettel járkált közöttük, s olyan büszkén mu­togatta őket, hogy megértettem, miért tudta otthagyni a fővá­rost. Egyedül a munkája miatt. Ö a bakelit szerelmese. Nagy Ottó 1000 mázsa baromfi Az idei 800 mázsa után jövőre ezer mázsa vágóbaromfit nevel­nek a mélykúti Alkotmány Ter­melőszövetkezet baromfitele­pén. A tenyésztés kifizetődik, mert az idén is több mint egy­millió forintot bevételeztek ap- róiósz^giiól, J Hétfőn Baján, a József Atti­la Művelődési Ház nagytermé­ben gyűlt össze a városi pártér­tekezlet. Az értekezleten Szabó László, a járási-városi pártbi­zottság tagja elnökölt. Az el­nökségben helyet foglalt dr. Molnár Frigyes, a megyei párt- bizottság első titkára Szabó Imre, a járási-városi pártbizott­ság első titkára, dr. Gajdócsi István, a járási tanács vb el­nöke, Papp György, a járási- városi pártbizottság titkára és Farkas László, a városi tanács vb elnöke. A jelenlevők az elnök javas­latára megválasztották a je­lölő, a mandátumvizsgáló, va­lamint a szavazatszedő bizott­ság elnökét és tagjait, majd meghallgatták Papp György elv­társ beszámolóját a pártbizott­ságnak a legutóbbi pártértekez­let óta eltelt két esztendőben végzett munkájáról. A szónok az iparról szólva el­mondotta, hogy az átszervezés a bajai vállalatok többségét érin­tette. A Finomposztó Vállalat központja az átszervezés követ­keztében Bajára került. A tárca­vállalatokon kívül a megyei ta­nácshoz tartozó vállalatoknál is összevonást hajtottak végre. A varos ipara az. kién csak­nem 100 millió forinttal ter­melt többet, mint két évvel ez­előtt. A tárcaipar az idei első három negyedévben 100,5 száza­lékra, a tanácsi ipar 104,3 szá­zalékra, a ktsz-ek 101,5 száza­lékra teljesítették tervüket. Papp elvtárs ezután azokról a nehézségekről beszélt, ame­lyek az ipar jobb munkáját akadályozzák. Az anyagellátás nehézségeit, a munkaerőhiányt és az elavult gépparkot emlí­tette elsősorban. Bár a gépi beruházások összege 1964-ben 24 millió forintra emelkedett, ésszerűbb beosztással és a leg­korszerűbb gépek beszerzésével ezt a keretet is célszerűbben lehet felhasználni a termelé­kenység emelése és a jobb mi­nőségű termékek előállítása ér­dekében. A következőkben a mezőgaz­daság helyzetéről szólott az előadó. A legutóbbi két évben emelkedett a mezőgazdasági termelés, ezzel elősegítette az ipar, valamint az export mező- gazdasági szükségleteinek ki­elégítését a lakosság mezőgaz­dasági cikkekkel való ellátását. Javult a vezetés a közös gaz­daságokban. Ennek tudható be, hogy a közös vagyon U nulikh forinttal nőtt kettő év alatt, 9 ma már meghaladja az 50 mil­liót. A gazdaságok vezetői al­kalmazzák bátran továbbra is — mondotta Papp eltvárs — az anyagi ösztönzés bevált mód­szereit, de küzdjenek az arány­talanságok ellen. Ezután a művelődésügyről beszélt az előadó. Ma már a gazdasági vezetők felelősséget éreznek Baján a kulturális mun­ka iránt. Ennek nyilvánvaló je­le, hogy a város üzemeiben, és közös gazdaságaiban a termelési tervekkel együtt készültek a művelődés új tervei is. A beszámolót igen élénk, fő­ként gyakorlati kérdésekkel foglalkozó és a bírálat-ön bíró­it szellemében lezajlott vitr követte. A vitában felszóla dr. Molnár Frigyes elvtárs b Végül a városi pártértekezle résztvevői megválasztották r városi pártbizottság titkárát valamint a revíziós bizo" ság és a fegyelmi bizottság r nőkét és tagjait. A városi pá bizottság titkára Papp Gyűr: elvtárs lett, a revíziós bizottság elnöke ifjú Pék László, a fe­gyelmi bizottság elnöke Gácsér Jena, M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom