Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
1964. december 11, csütörtök 5. oldal A megtalált mezsgye Pályázat az ifjúsági rádióban A KISZ Központi Bizottsága, a Földművelésügyi Minisztérium, a SZÖVOSZ és az ifjúsági rádió az idén is megrendezi az immár hagyományosnak számító falusi ifjúsági műsort. A „Felvégtől az alvégig”, a „Főutcán” című műsorok után most „A megtalált mezsgye” szignálja hangzik majd fel minden hétfőn. Az első előadás december 28-án lesz. A sorozatot előreláthatóan március végén, a legjobb pályázók közreműködésével készített műsor zárja. A HÜSZPERCES adásokban olyan közérdekű problémákról lesz szó, mint a falusi fiatalok pályaválasztása, a mezőgazdasági szakemberek p^gbecsülése, a művelődés, szórakozás kérdése. Műsorra kerülnek az egyéni és a közös érdek összefüggését, a falusi fiatalok szemléletének alakulását elemző kérdések; gyakorlati példák a falu gazdasági és társadalmi életéből. Hallunk majd előadást a jó és rossz tapasztalatokról, a kihasznált és még igénybe nem vett lehetőségekről. Érdekes viták, vélemények tarkítják a műsort, ami — mint ahogyan az előző években is volt — pályázati jellegű. Egy-egy témakör vitaindító előadással kezdődik, s a sorozat további része a hozzászólásokra, a pályázatok megvitatására épül. A PÁLYÁZOK írásait több tagból álló zsűri értékeli, s a legjobbak beküldőit tárgynyereményekkel, külföldi utakkal jutalmazzák a rendező szervek. Különösen nagyra értékelik a kollektív pályázatokat. Több KISZ-ista, vagy egy egész KISZ-szervezet együttes véleménye, közös problémája gazdag forrása, hasznos segítője lehet a műsornak. Bővíteni kellene Elakadt a megyei könyvtárban a hanglemezkölcsönzés Egy esztendővel ezelőtt a megyei könyvtárban Madarász László megyei vb elnökhelyettes javaslatára bevezették a hanglemezkölcsönzést. Felkerestük Ferenczy Miklósnét, a megyei könyvtár munkatársát és tájékoztatást kértünk tőle az elmúlt esztendő tapasztalatairól. — Kezdetben nagy érdeklődés mutatkozott a hanglemezkölcsönzés iránt — mondotta Ferenczy- né. — Ez az érdeklődés azonban később — bizonyos okokból — egy helyen megállapodott és azóta sem emelkedik. Ennek több oka van. A hanglemezek helyben való lejátszását ugyanis sokan igényelnék, de ehhez nincsen megfelelő terem a könyvtárban. Próbálkoztak vele a folyóirat-olvasó teremben, de ez ellen az olvasók szót emeltek, így le kellett állítani. Sok olyan zenekedvelő van, akinek lemezjátszója nincs odahaza, így elesik a hanglemezek élvezetétől. — Hány lemeze van a könyvtárnak? — összesen 149, valamennyi mikrobarázdás. Csaknem kizárólag komoly zene. Sok Beethoven, Chopin és Brahms lemezünk van, aztán operák, openarészletek. Sokan keresik a köny- nyű zenei, főként tánc-lemezeket, de ennek terjesztése nem a mi feladatunk. Most kértünk póthitelt. Szeretnénk beszerezni operettlemezeket is. — Kikből áll a törzsközönség? — Leginkább középiskolás diákokból. Szép számmal látogatnak bennünket állandó vendégeink. Érdekes: elsősorban a fiúkat érdekli a komoly zene. Megfigyeltük azt is, hogy állandó zenebarátaink! szívesen olvasnak zenei irodalmat, főként a nagy muzsikusok életrajzát. Ez a kis kollektíva fejlődne számban is, de az előbb említett okból, helyiség hiányában egyelőre megakadtunk. Űjabb lemezek beszerzése talán nem is lenne olyan nehéz, de áhhoz, hogy a hanglemezkölcsönzés fellendüljön, helyiségre van szükség. —h —f. juszos ember vált ki közülük és lépett oda hozzájuk. — No, végre, csakhogy megjöttetek, már azt hittük valami baj van, éppen indulni akartunk értetek. Hát még most se ismertek meg bennünket? — dörrent a lassan ocsúdó, lehajtott fejjel álldogáló foglyokra. Sziki Mihály kiáltott föl először. -X — Jóska, te vagy az? Hát hol vagyunk mi tulajdonképpen? — nézett rá gyanakvóan, mint aki nem akar hinni a szemének. — Hol, hát nem látod? A gépállomáson. Nem ismered meg ezt a kis vipont? Igaz, egy kicsit eldekoráltuk, meg a rendszámát is kicseréltük, de azért illett volna megismerni, sokat zötyögtél te már ezen. A titkár hüledezett, s a többiek agyában csak most kezdett derengeni a valóság. De akkor már közrefogták és szorongatták, ölelgették őket a többiek. j — No, te igencsak lefogytál — lökte meg valaki a tanácselnök horpadó pocakját. — A beteggel törődjetek az istenfáját, azután majd örü'he- tünk egymásnak, harsant fel megint a feketebajuszos hangja, aki Varga József névéin mutatkozott be Harsainak. Kísérőjük, a fiatal tiszt is előkerült valahonnan, de most már egyszerű civilkabát volt rajta. — Füzesi Antal főiskolai hallgató — mutatkozott be sorra illedelmesen a béklyóktól gyorsan megszabadított sápadt embereknek. — Majd mindent megtudtok, mindent elmesélek, de most gyerünk, mert itt még megfáztok ebben a vékony hacukában — és tuszkolta őket egy keskeny folyosón át az irodaépület felé. A tanár agyában, mint filmvásznon, némán peregtek a képek. Sem ideje, sem lelkiereje nem volt hozzá, hogy feldolgozza őket. Csak elfogadott mindent, úgy ahogy történt, a beteges levertség, s az arcán ismét jelentkező láz megfosztotta az erejétől. Érezte, hogy jó emberek közé, biztonságba került. S amikor a kis vendégszobában megágyaztak neki, fáradtan dőlt hanyatt az ágyon. Mintha messziről hallotta volna, hogy valaki bejött a szobába és fölibe hajolt. Jóleső hideget érzett a homlokán, s erre felnyitotta a szemét. Iván állt mellette, vizesruhát hozott, s azt igazgatta a fejére. — Nem tudom szabad-e, de tán jó lesz, hiszen lázas. Már elmentek az orvosért. — Áh, semmi bajom — tiltaHa kicsit korábban kelnétek... Tudjátok-e, hogy volt régen, gyerekek? Ügy volt, hogy a tanyai iskolások bizony 8—10 kilométert is gyalogoltak naponta. De nektek, akikről ez az írás szól, már az a szerencse jutott, hogy kényelmes autóbuszon, méghozzá külön iskolajáraton mehettek az iskolába a messzi tanyákról és kicsiny falvakból. Mégis, mit látni naponta a legzsúfoltabb vonalakon? Hadd mesélek el nektek egy útat. A 610-es járat jön Budapestről. Kecskemét felé igyekszik. Szép, piros farmotoros. Tömve a kocsi. A megengedett utaslétszáma 55, de legalább nyolcva- nan szorongunk benne. Tábor- falvára érünk. A megállónál 12 utas várakozik. Kilenc közülük iskolás. Leszálló csak egy van, a többi felfelé igyekezne. Ismeritek a kalauz nénit? Mosolygós, kedves asszony Magda néni. Most azonban nagyon mérges, mert az a busz, amelyet egyenesen a ti számotokra állítottak forgalomba, 10 perccel előbb indult innen, Táborfal- váról. És ti mégis erre a zsúfolt járatra vártok. Nemcsak most, hanem naponta! Kezdődik a közelharc. Aki bírja, az még felfér. Ti persze, fürgék, fiatalok, az iskolatáskával még jó nagyokat is löktök a többieken. Mérgelődés. Most már fél lábon állnak az emberek a kocsiban. Aztán jön Felsőlajos. Az előbbi eset ismétlődik. Lemarad vagy tíz utas, de a jószívű kalauz néni inkább titeket vesz fel. S mi a hála? Ugye hallottátok, hogy az a kislány, aki Lajosmizsére jár be az általánosba, mit mondott a vezetőbácsinak, mert már sehogy se fért fel a felnőtt-kocsira: — Majd én megmutatom, hogy leváltatom a személyzetet, amiért nem veszik fel a tanulókat! ... Micsoda szemtelenség! Pedig ő a hibás. Miért nem kel fel korábban csak egy negyedórával, akkor nem tenné ki magát annak, hogy lemarad. • Lajosmizsén sok utas leszáll. De Kecskeméten piac van, sok felnőtt igyekezne oda. Ám legalább 30 diák — ezek már „komoly” középiskolások, nem tetszik nekik, az iskolabuszon való utazás — törekszik fel a kokozott a tanár hevesen, mert arra gondolt, hogy lám, ezek az emberek itt alig ismerik, és mit megtesznek érte, s ő csak nyűgnek van most a nyakukon. Az ajtónyíláson át most Sziki dugta be a fejét. Mintha kitalálta volna a gondolatát, rászólt: — Csak feküdni nyugodtan! Most már jó helyen vagyunk. Elvtársak közt — s Intett Ivánnak, hogy menjen ki ő is, hagyja a beteget. Csend lett a szobában. A tanár mély nyugtató álomba merült. XXV. A kis szobában voltak vagy tízen. Még mindig a tegnapi huszárvágásról folyt a szó. Hogy volt, mint volt? Hogy mertek ilyesmire vállalkozni és mi lett volna, ha nem sikerül? — Mi lett volna? — kérdezte inkább csak önmagától Varga Jóska, a gépállomás párttitkára. — El voltunk készülve rá, hogy akkor bevetünk mi is minden erőt. — Mi az a minden erőt? — kérdezett rá Sziki és ráncolta a homlokát. — Hát láthatod, akik itt vagyunk. Meg azért van nekünk odakint is néhány mindenre elszánt barátunk. — No, nem az embereket, a fegyvereket kérdeztem. — Hát az kevés. Jóformán csira. Káromkodás, csúnya jelenetek. És a felnőttek megint kívül rekednek. Mondják, hogy a ti autóbuszotok, amelyet egyenesen nektek állított forgalomba a vállalat, az imént ment el, félig üresen. A kalauz nénivel számoltuk: Miattatok, gyerekek, Táborfal- vától Kecskemétig huszonegy utas maradt le, akiknek a dolga talán sürgősebb volt, mint a tietek. A kalauz néni is elesett egy kis százaléktól, ami a keresetét növelte volna, a MÁVAUT-ot pedig ugyancsak szép összeggel károsítjátok meg rendszeresen. Nem jól van ez így, gyerekek! Ne higgyék, hogy efelett szemet huny a vállalat. Úgy hallottuk, hogy ha nem emberelitek meg magatokat, olyan szabályokat hoznak, hogy azokon a vonalakon, amelyeken iskolajáratok közlekednek, tilos lesz diákoknak a menetrend- szerinti autóbuszokon az utazás. Előzzétek meg! Embereijétek meg magatokat, szokjatok rendet, keljetek fel egy negyedórával korábban, s akkor nem okoztok kárt meg zavart az autóbusz-kjjzlekedésben. És nem lesz szükség rendeletre sem. Érdemes meggondolni. Mert mégis csak jobb, ha ott van tartaléknak — elvégre előfordulhat, hogy hibátokon kívül is elkéstek — a valamivel később induló „felnőtt” busz. Balogh József A „Preludio44 akció A FORRADALMI Kuba népe valóban elmondhatta: egyik kezében szerszám, a másikban fegyver. A frissen kivívott szabadság gyümölcsei éppenhogy érni kezdtek, máris tolvajok leselkedtek rá. A Batista-rend- szer elmenekült hívei és amerijen minden inváziós kísérletet. Ebben a légkörben zajlik le a szép Daniela története. Szerette Miguelt, aki kalandvágyból az ellenforradalmárokhoz csapódott, őt pedig szereti Ramon, Daniela milicista csapatának hadnagya. Jelenet a filmből. kai támogatóik egy pillanatra sem mondtak le arról, hogy megtámadják Kubát. A nép tehál épített, tanult és éjjel nappal készen állt, hogy visszaversemmi. Két géppisztoly, pisztoly is vagy öt-hat darab. Meg néhány ócska karabély. — No, látod! Szóval könnyelműség volt, ismerd be — nézett még mindig szigorúan a járási titkár. — Nem ismerek be semmit! — horkant fél a barnára cserzett arcú, zömök kis ember, valamit kockáztatni is kell. Talán vártuk volna itt a sültgalambot, vagy könyörögtünk volna nekik? — Azt nem mondtam. — Hát akkor, mit akarsz tőlünk? Már megint egrecíroztat- ni akarsz bennünket? Elég hamar kezded. Különben is, nem várhatunk mindig arra, hogy mit mond majd a járási titkár, hogy szánkba rágja a tennivalókat. — Egy kicsit azért hálátlan vagy, nem gondolod? Talán nem törődtem eleget veletek? — Túlontúl is sokat és ezért, azt hiszem, elismerés jár, de most nem érünk rá az érdemeket mérlegelni. MIGUELT egy diverzáns csapattal az amerikaiak partra teszik Kubában. Amikor a csapat rájön, hogy a lakosság segítségére nem számíthatnak, megbízzák Miguelt, keresse meg a lányt és igyekezzen megnyerni, segítséget kapni tőle. A lány még mindig szereti Miguelt, de nem hajlandó elárulni hazáját. Még amiatt is lelkifurdalást érez, hogy nem tartóztatta le volt szerelmesét, hanem futni hagyta. Jelenti az esetet kapitányának — aki az ellenforradalmárok beépített ügynöke. A kapitány parancsot ad Danielá- nak, hogy vigye el az ellenforradalmárok által kért kocsit a kijelölt helyre, ő pedig majd kellő időben megjelenik a mi- licistákkal és lefüleli az ellenséget. DANIELE elindul. A parancsnok cselvetése azonban kitudódik és Ramon riadóztatja csapatát, hogy meghiúsítsa a találkozót. Majdnem későn érkezik. Úgy sikerül lefülelni az ellenforradalmi csoportot, hogy Daniela rájön az árulásra, s kiugrik az autóból. A diverzánsok erre megállnak, s Ramónáknak ez a pillanatnyi megtorpanás elég ahhoz, hogy utolérjék őket. Miguelt elviszik, Daniela és Ramon pedig egymásra talál. — Teljesen megbolondultatok — szakította félbe a vitát Halasi. — Itt vagyunk, azt sem tudjuk, mi lesz, hogy lesz és ti ilyesmire fecsérlitek az időt. — Ez a köszönet, amiért törtük magunkat — dünnyögött még mindig Varga Jóska. fFolytatása következik.) A „Preludió”-akció kalandos izgalmas film. A vadregényes kubai táj és egy magára talált nép forradalmi lelkesedése adja a történet keretét. A forgató- könyv Wolfgang Schreyer, a kalandregényeiről jól ismert német író műve. A film közös NDK—kubai alkotás.
