Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-15 / 293. szám
Lengyelország éléskamrája Vasárnapi számunkban fejeztük be a Lengyel tájak — lengyel emberek című riportsorozatunkat, amelyben némi ízelítőt próbáltunk adni északi barátaink életéből. Mint ahogy utaltunk is rá, tíz nap csupán néhány főbb vonás megismerésére alkalmas. Az alábbi cikket a poznani vajdaság lapjának, a Glos Wielkopolskinak egyik főmunkatársa irta, kiegészítésképpen a már közölt sorozathoz. A legutóbbi adatok szerint a poznani vajdaságnak majdnem két és egynegyed millió lakosa van. Ezen a vidéken számottevő gép-, gumi-, fa-, élelmiszer- és közlekedési eszközöket gyártó ipar alakult ki, különösen a felszabadulás után. Itt van a legtöbb közös gazdaság, a legfejlettebb állattenyésztés. A cím találó, hiszen a poznani vajdaságot manapság is Lengyelország éléskamrájának nevezik. 1964. jubileumi év Lengyelországban. Húsz évvel ezelőtt, 1944-ben július 22-én a már felszabadított Lublinban megalakult az első lengyel kormány. Az emlékezetes évforduló előestéjén Varsóban tanácskozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt IV. kongresszusa, amely értékelte szocialista népgazdaságunk eredményeit és a további fejlesztés irányelveit dolgozta ki az 1966-os 70-es évekre. Lengyelország újjáépítésében (a háború alatt 6 millió lengyel elpusztult, s a népgazdaságunk 40 százaléka szintén) részt vett az egész ország lakossága, Lengyelország ipari termelése húsz év alatt kilencszeresére növekedett az 1918— 39. háború közötti évekhez képest. Harminc százalékkal nőtt mezőgazdasági termelésünk és 3,5-re nőtt a nemzeti jövedelem. Ez a fejlődés szerte az országban tapasztalható. A kecskeméti és poznani újságírók baráti együttműködésének következtében £ Petőfi Népe olvasói ismerik már valamennyire a poznani vajdaságot, mely a háború előtt is eléggé fejlett gazdasággal rendelkezett. A népi hatalom ideje alatt a gazdasági fejlődés üteme még jobban meggyorsult. A két háború közötti időszakban a poznani vajdaságban a mezőgazdaság és élelmiszeripar dominált. A háborúban az ipar 60 százaléka elpusztult. Ezt meg kellett említeni ahhoz, hogy meg tudjuk érteni az ország és a nép hatalmas erőfeszítéseit az elmúlt húsz év alatt. A népi demokrácia ideje alatt 30 százalékkal nőtt a termelő üzemek száma. A poznani vajdaság ipara 240 ezer munkást foglalkoztat, azaz háromszor többet, mint a háború előtt. A „Hipolit Cegielski” elnevezésű poznani vasipari üzemet felújították és továbbfejlesztették. Jelenleg tízezer tonna teherbíró képességű Dieselhajómotorokat, különböző szerszámgépeket és vagonokat gyártanak itt. Ugyanakkor teljesen új és modem berendezésű üzemeket hoztak létre. Mint például a poznani mezőgazdasági gépgyárat, és görgős csapágygyárat. A vajdaságban egy másik városban Kaliszban (80 ezer lakos) teljesen új szövőgyárat építettek fel. A vajdaság keleti területein Konin-Turek-ben a barna szenet bányásszák. A háború előtt ez a terület nagyon szegény volt. Jelenleg két szénPETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: őr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: 'eeskemct, Szabadság tér Wa. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. ÉlőHzethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítő knél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-85. index: 25 065-. bánya működik és két erőmű, amely a kibányászott szénnel működik. A harmadik szénbánya és erőmű felállítása most folyik. E három erőmű rövid időn belül 2500 MW villamosenergiát ad, ami ezer M W -vei több, mint a háború előtti Lengyelország összes áramtermelése volt. A közeli Kole régen szegény város volt. Itt megkezdték az alumíniumkohó építését, amely a magyar nyersanyagot dolgozza majd fel. Gyorsan fejlődött az utolsó húsz évben mezőgazdaságunk is. A földreform következtében 84 ezer szegény- paraszt földet kapott. A falu villamosítása, a mezőgazdasági munkák korszerű gépesítése, a műtrágyaellátás — hozzájárult ahhoz, hogy a poznani vajdaság mezőgazdasága a többi országrészhez viszonyítva hektáronként 17 százalékkal magasabb termést ad. A négy gabonafajta termése a poznani vajdaságban 40 százalékkal magasabb mint a háború előtti termés. Szarvasmarha- 20 százalékkal, sertésállomány 78 százalékkal növekedett. A poznani falu intenzív fejlődésének az alapja a párt mezőgazdasági politikája, amely a mezőgazdaság termelékenységének növelésére irányul. Az utóbbi nyolc évben a lakosság átlagos jövedelme kétszeresen növekedett. Poznan lakossága 1939-től 272 ezerről 430 ezerre növekedett. A népi Lengyelországban épült lakásban lakik minden negyedik család. A dolgozók és a családjuk ingyenes orvosi ellátást kapnak. Háromszor annyi orvos dolgozik a vajdaságban, mint a háború előtt. Nagy haladás tapasztalható kulturális területen is. A poznani vajdaságban 279 mozi, 78 kultúrotthon, 561 könyvtár, 16 múzeum, 6 állandó színház, az országban élenjáró operettszínház, filharmónia, szimfonikus zenekar, rádió- és televízióállomás van. Megváltozott a poznani vajdaság szerepe az ország gazdasági életében. A háború előtt nem volt komoly része az ország ipari termelésében. Jelenleg a poznani vajdaság nemcsak az ország éléskamrája, de egyre növekvő ipara számos terméket ad az egész országnak. Tadeusz Kaczmarek A rendelőben... A homok szerelmesei múlva ismét új jövevény érkezik: a kis család legifjabb sarja... — A rendelő felszerelése, sajnos, még szegényes. Több alapvető műszer hiányzik. Dr. Pataki József járási főorvostól ígéretet kaptam, hogy rövidesen felújítják a rendelő műszerkészletét. Az épületre is ráférne a felújítás. A jelenlegi napi 40—50-es betegforgalomhoz mérten szűk a rendelő. A váró is kicsi. És hideg. Panaszkodnak ezért a betegek. — Hogy mi lett azokból a tervekből, vágyakból, melyeket a hatévi egyetemi tanulmányaim alatt szőttem? Nem, nem csalódtam! Igaz, itt a nappal összeér az éjszakával, hogy sok a beteg és szegényes a rendelő is, de mindent kárpótol az, hogy gyógyíthatok. Diplomás ember. Maga választotta a tanyai életet. Önként. És nem kapott érte mást, mint sok ezer tanyai paraszt- ember barátságát. De kell ennél több? K. M. Több éves gyomorfekély, húszharminc esztendős sérv, sajnos, hétköznapi eset. . Mint a futótűz, úgy terjedt a tanyavilágban, hogy van már állandó orvos. Olyan orvos, akit éjjel-nappal lehet hívni a be- __ ______ A december eleji fagy kovácsolta homokbuckákon „táncol” az ócska kerékpár. A kormányon ide-oda lengő táska zenebonája helyettesíti a csengőt... Nem sokkal előtte jött érte egy parasztember és a futástól el- ernyedt hangon lihegte: „Jöjjön, doktor úr, az isten szerelmére! Mert beteg az asszony.” Az iskolaigazgató rajzolta térkép alapján végül megtalálja a homoktengerben megbúvó tanyát. Az injekciós fiola teteje tompán puffan az agyagföldön. A beteg felsóhajt. Semmi baj, nénike! Egy-két nap múlva már hurka-kolbászt kíván — mondja az orvos és megsimogatja a sápadt asszony homlokát. * — Szeptember 28-án végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen és október 12-én már átvettem a ballószögi rendelő vezetését. Az év folyamán 107 medikus kapott diplomát. Dr. Tóbiás Károlyt ügyes kezű embernek tartották a professzorok és mondták is neki, hogy maradjon a klinikán. Sebész lehet. Ö viszont írt az egészségügyi miniszternek. „Olyan területen szeretnék gyógyítani, ahol ed- dik hiányzott az orvos...” — rótta a kérelemre. Ballószögi kinevezésére 1964. november 16-iki »dátumot jegyeztek, de négy nappal előtte már megnyitotta a rendelőt. — Már az első rendelési napon negyven beteg nevét írtam a naplóba. Sokan csak ismerkedni jöttek. Lekezelni... Kemény bácsi, aki közel fél évszázada lakik a mai orvosi rendelő szomszédságában, már azon is csodálkozott, hogy villanyt kaDott a tanvaviláe De mikor a tanácselnök azt is mondta, hogy állandó orvost hoz — bizony nem hitte el. Diplomás ember kiköltözne ide, a homoksivatagba? No, nem. — Van itt munka bőségesen. Bár csupán 10 kilométerre van Kecskemét — a kórház —, mégis sok az idült megbetegedés. — Hetente hat napot rendelek. Évente pedig három hónapot a megyei kórházban töltök — a szakvizsgák miatt. A rendelő mellett van a lakás. Aprócska épület. S a jól fűtött falak között talált otthonra feleségével, aki most végezte el a jogot. És néhány nap Ahol a nappal összeér az éjszakával latban is párját ritkító eredmény! • S az csak természetes, hogy az ilyen és hasonló eredmények nem maradnak hatás nélkül a „kívülállókra” sem: szeptemberben például húsz olyan egyénileg gazdálkodó kérte belépését a szövetkezetbe, akik közül csak egy idősebb a 30 évnél. Jó hatással van ez a tsz további fejlődésében. A húsz fiatal gazda a szó szoros értelmében felfrissítette a közös munkáját. Arra a kérdésemre, hogy a múlt évben mennyi volt a munkaegységük, Brecska elvtárs kis büszkeséggel válaszol: harmincöt forint, de ebben az évben már biztosították a negyvenet. Munkaerő-gondjuk nincs, a betakarítást így az ütemterveknek megfelelően végezték el. — Mit mondjak még? — kérdi. — Alkalmasint látogass meg bennünket, szívesen látunk. Megígérem. Búcsúzáskor melegen kezet szorítunk. Tíz-tizenöt méterre sem haladhattam el tőle, amikor hallom ám, hogy felbúg a motorja. A makacs jószág is arra várt' talán, hogy a gazdája kifújja magát... Ki a megmondhatója? Czakó Ferenc ták szövetkezetük névadójául. — Nem tagadom, nehéz volt az indulás, de fáradságot, időt nem sajnálva csak megteremtettük, sőt meg is alapoztuk a Kinizsi Pál Tsz gazdáinak és családjuknak biztos megélhetését. Egymásután tűntek el a homokhegyek, s alakultak ki a százholdas termőterületek a helyükön. A szinte asztallap si- maságúra „gyalult” talajon ma már gyönyörű szőlők és gyümölcsösök virulnak... A meddőnek vélt futóhomokot mi valóban aranyhomokká változtattuk. Elmondja még, hogy Kiskunhalason a felszabadulástól egészen 1961-ig a városhoz tartozó több mint félszázezer, holdon alig 200 holdnyi területen telepítettek. Ezzel süemben a Kinizsi Pál Tsz gazdái a két év alatt 250 katasztrális holdon végeztek szőlő- és gyümölcstelepítést. A homok szerelmesei jól ismerik földjüket, tudják, hogy a homok hálás a lelkiismeretes munkáért. Bizonyítja ezt az is, hogy az idén tavasz- szal a közel 70 holdon telepített tizenkét és fél ezer gyümölcsfából csupán nyolc nem eredt meg. Ez országos viszonykucsmáját, s ez azt jelenti: Jó, nem bánom! — Pár esztendővel ezelőtt itt még a madár sem járt — mondja, mintha mesébe kezdene. — A kis tanyákat, s a bennük élő embereket nyáron a forró, szinte járhatatlan homoktenger, télen pedig a völgyeket megtöltő, életveszélyes hqfúvás, hótorlasz zárta el a külvilágtól. Ilyen mostoha körülmények között éltek itt nemzedékek évszázadokon keresztül, s — bár furcsán hangzik — így lettek nemcsak a homok rabjai, hanem a homok szerelmesei is. — Mondom, emberöltőkön át egyetlen lépéssel sem haladhattak előbbre, a fejlődés felé. S ebbe a gyötrelmes, kilátástalan életbe robbant bele mindent felrázó, hatalmas erejével az 1962. esztendő: Megalakult a termelőszövetkezet ezen a kegyetlen pusztaságon is. S mintha az itt élő emberek akkor annak az erőnek akartak volna kifejezést adni, Kinizsi Pált, a legendás erejű hőst választotZúg, süvít a szél, a halasi határban. A rekettyéi homok* buckák között fázósan húzódnak meg a kis, bogárhátú tanyaházak. Egyiknek-másiknak kéménye szürke, csigába csavarodott füstöt pipál, jelezvén, hogy ott élet lakik, s betérhet oda bárki, ha jó szándék vezérli, szívesen fogadják. Előttem a halas—keceli mű- út kígyózik, mint valami hatalmas vízisikló teste. Az út szélén valaki .a motorjával vesződik. Mikor a közelébe érek, látom ám, hogy kedves ismerős: Brecska Lajos elvtárs, a kiskunhalasi Kinizsi Pál Termelőszövetkezet elnökhelyettese. Apró gyöngyökben villód- zó verejték fénylik homlokán. Makacs jószág a motor, s bizony, ha úgy tartja kedve, alaposan próbára teszi gazdája türelmét. Mondom, tartson pihenőt, egy cigaretta erejéig, s közben beszélgessünk egy kicsit. A szövetkezetük felől kérdezem. Rámnevet. Fejebúbjára tolja
