Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
KECSKEMÉTIEK FŐISKOLÁN Közös vonásuk, hogy valamennyi üknek Kecskemét az otthona és tesneveiő tanárnak készülnek. Kecskemétről kerültek a Testnevelési Főiskolára és oda vágynak vissza. Gondolatban talán soha el sem szakadnak városuktól, A „próbaéves” Kiss Mari még csak most ismerkedik a főiskola légkörével és a többiek a hazai felsőévesek igyekeznek neki megkönnyíteni a kezdeti lépéseket. Bild Katalin, Kullai András és Vasvári Károly már másodévesek. ValaJleoél etjif ifjú kézilaluLúzűliöz Kedves fiatal Barátom! Mi tagadás — elég korán kezded. Remélen a fegyelmi bizottság gondoskodik majd arról, bogy a vasárnapi mérkőzés sokáig emlékezetes legyen számodra és te is megtanulod, a többi sport- szerűtlenkedö kézilabdázóval, labdarúgóval és minden hasonlóan viselkedő sportolóval együtt, hogy a pálya nem arra való, hogy ott vad indulataidat kitombolhasd. A sport üdülés, szórakozás, nemes vetélkedés. És ha ezt most nem jegyzcd meg egyszer s mindenkorra, úgy nem érdemied meg, hogy a sportolók nagy tábora — ahol szerencsére egyre kevesebben vannak ilyenek — soraiba fogadjon. Hinni szeretném, hogy erre nemcsak akkor fogsz emlékezni, amikor a most „kiérdemelt” hosszabb pihenő után ismét pályára lépsz hanem később is. Nem akarjuk „cím nélkül” feladni ezt a levelet, magyarázatként, álljon itt Járai Antal bajai játékvezető jelentése. „Az elmúlt vasárnap a szövetség küldése alapján a Bajai ITSK Csa- voly férfi kézilabda-mérkőzést vezettem. A mérkőzés rendkívül kemény volt és többször kellett erélyes eszközökhöz nyúlnom. A második félidő 20. percében Kapási János (ITSK) és Österreicher József (Csávoly) játékosok a küzdelem hevében összeütköztek és mindketten a földre zuhantak. Az eset a hátam mögött történt és csak a zajra fordultam meg. Láttam, hogv Kapási magából kikelve felugrott és teljes erejéből a földön fekvő ellenfele hátába rúgott. A rúgás feltehetően a veséjét érte a játékosnak, mert úgy kellett levinni a pályáról. Kapási Jánost kiállítottam, minősítési igazolványát csatolom. Megjegyzem, hogy hasonló eset már máskor is fordult elő vele.” Eddig a jelentés és most nézzük az igazolványt. Kedves arcú, jóképű fiatalember néz ránk a képről. Nehéz elhinni, hogy erre is képes. 1948-ban született, tehát alig töltötte be a 16 évet. Szabó Zoltán mennyien szép eredménnyel fejezték be az első évfolyamot. A harmadikos Tompa Lenke kitűnő tanulmányi eredményével és egyéniségével érdemelte ki, hogy a többiek „mamájuknak” tekintik. Valamennyien azonban titkos vágyakozással tekintenek fel a pedagógiai gyakorlatát teljesítő „tanárjelölt úrra” Czagány Karcsira. Hiszen ő áll a legközelebb a közös célhoz. Titulusa is már majdnem tanár! Először nem őket kerestük fel, hanem a tanulmányi osztály vezetőjénél érdeklődtünk. Tarján János örömmel nyilatkozott róluk. — Mind a hat kecskeméti hallgatónkkal elégedettek vagyunk. Kezdetben különösen Czagány Karcsinak és Bild Katinak sok nehézséggel kellett megküzdeni, de most már valamennyien jó tanulók, becsületes, szorgalmas emberek. Nemcsak a tanulásban, hanem a különböző sportágakban is jó eredményeket érnek el a kecskemétiek. Nevük az első osztályú sportolók, sőt az utánpótlás válogatottak között is feltűnik. Jelentősen javult a két kosaras lány — Kiss Mari és Bild Kati játéka, még könynyebben mérhető az atléták — Kullai és Vasvári — fejlődése, ök hamarosan az ország legjobb atlétái között lesznek. Amikor óra után a kecskemétieket kerestük, csak megfogyatkozott csoportot találtunk, mert Kullai már edzésre sietett. A terveikről faggattuk őket: — A főiskola elvégzése után Kecskemétre szeretnék visszakerülni ... — Bármilyen iskolatípusban szívesen tanítok Kecskeméten... — Ha szükség van rám, bárhol a megyében ... — Egyetlen vágyam, hogy otthon taníthassak... Így vágnak egymás szavába. Oktatni, nevelni, edzeni és nem utolsó sorban még sportolni szeretnénk otthon! — Szőkébb hazánkban, városunk érdekében akarjuk felhasználni mindazt, amit itt tanultunk — foglalja össze mind- annyiuk véleményét a már „majdnem tanár” negyedéves. — Szüléinknek, tanárainknak jó munkánkkal szeretnénk viszonozni az értünk tett fáradozásaikat. Szebb köszönetét talán nem is adhatnának. „Kecskeméti csoport” a TF-en. Vasvári, Tompa L„ Bild K„ i Czagány és Kiss M. Egy sportág. amelyről az idén ll!llllllllllllllllllllllll!l!lll!lllll!IIIHIIIIII!lll!l!lllllllllllllllllllllll! keveset hallottunk Teniszezőink az idén keveset hallattak magukról. Valóban mi sem sokat foglalkoztunk velük lapunk hasábjain, pedig amint a Tenisz Szövetségnek a megyei TS elnöksége elé terjesztett beszámolójából kitűnt, nem ártott volna hamarabb felfigyelni azokra a jelenségekre, amelyek egy korábban népszerű sportágat és jól működő szövetséget a jelenlegi helyzetbe juttatták. Lássuk csak mi is van abban a jelentésben? A sportág vezetése nem sok jóval kecsegtet. A teniszélet egyedüli irányítója a megyei Tenisz Szövetség. Papíron olyan mint a többi. Van elnöksége, bizottságai stb., de amikor munkára kerül a sor, az elnök egyedül marad. A többiek nem érzik kötelességüknek a vállalt megbízatás teljesítését és különböző kifogásokkal — vagy azok nélkül —, távol maradtak. Mit tud itt egy ember csinálni, ahol tíznek akadna dolga? Igaz, a megye területén mindössze 100 fő az igazolt versenyzők száma és összesen két tagegyesülete van a szövetségnek, de nemrég még nem így volt ez, és még most is ennek a létszámnak több mint háromszorosát teszik ki azok a kecskeméti, kiskunfélegyházi, bajai, kalocsai, vagy kiskunhalasi sportolók, akik az úgynevezett táisadaimi teniszt játsz- szák pusztán szórakozásból, versenyzés nélkül. A szövetség „egy szál” vezetője hiába próbálkozott ezeknek a sportolóknak szakosztályokba tömörítésével, egyedül nem érhetett el eredményt. A bajnokságot azért megrendezték. A részvevők száma közel 70 fő volt, a szépséghibája viszont, hogy a felnőtt számokban csupán a Kecskeméti MÁV versenyzői indultak és csak a serdülő és »újonc számokban vett részt néhány bajai versenyző. A többi — sehol, fgy hát egy kicsit olyan — háziverseny jellege volt az egésznek. A képhez tartozik még, hogy néhány évvel ezelőtt ezekben a városokban virágzó teniszélet folyt. Kecskeméten 150 fős, Baján 60 fős tenisziskola működött. Hova lett mindez? A visszafejlődés okát kuta' va, először a létesítmények;-. -: kell megadnunk. Nézzük ezek nek számát és állapotát. Kecs keméten 9 pálya van. Olya létesítmény ez, amely orsz gc viszonylatban is egyedülá 1 lenne — ha lehetne használni. A kilencből azonban csak háro- mon lehet úgy-ahogy teniszezni, a többit „elfújta a szél”, vagyis eltűnt róluk a salak. A pálya mellett nincsen öltöző, í-sztálkodási lehetőség, WC. Nyáron 500 méteres körzetben nem találni árnyékos helyet. Csoda-e, hogy még azok is inkább fürdeni mennek, akik szívvel-lélekkel szeretik a teniszt? így már érthető, hogy hova lett a tenisziskola 150 gyerekéből több mint száz. Ugyanazért nem lehet versenyt rendezni a pályán, hacsak nem kockáztatják, hogy ismét olyan kellemetlen helyzetbe kerüljenek mint a múlt évben az országos ifjúsági bajnokságon. Semmivel sem jobb a körülmény Baján, ahol a meglevő 4 pálya elegendő volna, ha lehetne használni... Kiskunhalason és Kalocsán mindössze 1—1 pálya van és ennek tudható be, hogy a lelkes és tehetséges fiatalok hamarosan más sportágat választottak, uhol könnyebben tudtak edzéslehetőséghez jutni. Még a pályakérdésnél is súlyosabb az edzőhiány. Kilenc minősített edző van a megyében, ebből hét kecskeméti még aktív versenyző. Bebizonyosodott már más városok példáján, hogy a sportág jellegénél fogva az egyedüli megoldás a főfoglalkozású teniszedző beállítása. Az a kezdeti állapot, hogy egy-egy mellékfoglalkozású edző a napi munkája után foglalkozik a tehetségesebbekkel, csak a fejlődés kezdő szakaszában elegendő. A mostoha körülmények ellenére azért a teniszezők is értek el eredményeket. Különösen a fiatalok szereztek néhány jobb helyezést az országos versenyeken. Ha pedig sikerül a fejlődést gátló körülményeket megszüntetni, úgy megyénk ismét komoly bázisa lehet a magyar teniszsportnak. Sz. Z. Comói ezüst - tokiói arany Látogatás Rejtő Ildikó olimpiai bajnokunknál Színezüst tőrt ad a kezembe Rejtő Ildikó, olimpiai bajnoknő. Aranyzsinó- ros, kék bársony tokból húzza elő, s mondja történetét: mikor, hol, miért kapta. Sorolja fegyverének adatait, mint eddig is, a vázák, az érmek, a kupák, a képek, a szobrok, a plakettek, a kitüntetések, a porcelánfigurák és más emléktárgyak eredetét, amelyek sorbán-rendben állnak a vitrinek üveglapja mögött. Betűkkel, feliratokkal hirdetik: 2956., Luxemburg, az ifjúsági világbajnokság egyéni győztese, Varsó, 1957. ifjúsági világbajnok, 1955. a világ- bajnokságot nyert női magyar tőrvívócsapat tagja, 1552. Buenos-Aires ismét csapat-világbajnokság, Gdanszkaz egyéni női tőrvívás világbajnoka — és 1964. Tokió. A női tőrvívásban két aranyérmet, szerzett. Az egyénit és a csapatét. Arany, ezüst, bronz, clomkristály, áttetsző porcelán, gobeVn — mindenütt a szobában. Kívül: az angyalföldi Üteg utca, a 7-es számú sárga ház. Olt lakik Rejtő. Ildikó, férjével, Újlaki Jenővel. Sportoló házaspár. Az „olimpikonasszony’' az Újpesti Dózsa sportolója, a férj a Ferencváros asztalitemsz- csapatának edzője. A comói ezüst tőr szépen csillog Angyalföldön is; remek ötvösmunka, középkori olasz várak mestereinek munkáját, párbajok hangulatát idézi. Mégis gyorsan visszaadom, mert hol van az igazi, a győztes tokiói penge? — Ö — mondja Ildikó —, azóta is úgy van, ahogy letettem. Az íróasztal és a rekamié közé lép, ott falnak dőlve, pihenve nyugszik a Japánban annyiszor csuklón forgott győztes fegyver. A tőr hegye elgörbült, feje — mint a sebesülté — leu- koplaszttal átcsavarva, bekötözve. — Balkezes vagyok, szeretem az ol- dalszút&st, jó irányba görbült, kicsit izgultam miatta. Pihen a tőr, pihen bajnoknője. Kéthetes országjárás következik Angyalföldről. Várromok, rokonok, barátok. Menni, utazni akar, itthon, csakis idehaza, mert ő, aki bejárta a világot, a hazai tájakat alig ismeri. Felcsillanó szemmel, lelkesedve mondja férjének: — Elmegyünk Debrecenbe és Tapolcára is átszaladunk, meg Egerbe, ahol együtt lalcott a vivótársaság indulás előtt. A győzelem után sürgönybztek, mi most távirat nélkül, személyesen beállítunk. Felmegyünk a Mátrába, leszaladunk Tatára és jöjjön a színház, mert nagy az elmaradásunk. Majd bemegyek Németh Marikához, aki a Csintalan csillagok főszerepében egy vívó kislányt alakít. Ö táviralozta onnan: „Én a színpadról minden este Tokióba készülök. Eddig ötvenszer akartam elmenni, te egyszer értél oda és olimpiai bajnokságot nyertél.” És akkor a férj, aki eddig minden szóra engedelmesen bólintott, mari csendesen, komolyan mondja.: — November 23-án kezdődik az edzés, az alapozás. Igen: ismét Tata ... Futás, gimnasztika, medicin labda, kosárlabda, úszás — izomlázig. Színvonalat, technikát és fizikumot kell tartani szüntelen, név, hír, bajnokság — ez mind kötelez. Meri ilyen a sors: „Kitől kaptál ki? Rejtő Ildikótól. Nem baj, attól nem szégyen.” Vagy: „Kit vertél meg? Rejtő Ildikót! Ne mondd! Hallottátok? Kikapott a Rejtő Ildikó!” Készülni kell minden feladatra. A tőrt tizenöt- perces küzdelem után is súlytalannak kell érezni... J?s hamarosan itt van december: az első verseny — Bécsié kell utazni, pástra lépni, megvívni az osztrák fő város bajnoki címéért. S azután? Itthoni, versenyek. Májusban Olaszország a soros, a comoi verseny. Ki tudja lesz-e újabb ezüsttőre Rejtő Ildikónak': Július: Párizs, a világbajnokság. Máskor egy ev a felkészülés ideje jövőre csak hat hónap jut erre. B, A.
