Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
Rendelet a must értékesítéséről Az idei kedvező szőlőtermés mellett nagy gondot okoz országosan a must, illetve a bor elhelyezése, tárolása. Ezen kíván könnyíteni a belkereskedelmi és a pénzügyminiszter együttes utasítása (71/1964. BKM), amely engedélyezi, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az édes mustot — 1964. december 1-ig az állami és a szövetkezeti vendéglátóiparnak közvetlenül átadhatják, méghozzá jelentős kedvezménnyel. A vendéglátóipar által felvásárolt és forgalombahozott, valamint az állami gazdaságok, tsz-ek, tszcs-k, szakszövetkezetek és hegyközségek saját borkiméréseikben kicsinyben árusított édesmust ugyanis borfor- galmiadó-mentes. A must eladási árát az érintett termelők szabadon alakíthatják ki, a vendéglátóipar haszonkulcsa 35 szá- szalékos. Az így megállapított eladási ár azonban nem lehet magasabb, mint a Magyar Állami Pincegazdaság által szállított édesmust eladási ára. A meglepett nyertes Egy amerikai újság olvasói számára pályázatot hirdetett olyan élmények megírására, amelyek rendkívüli ijedtséggel vagy meglepetéssel kapcsolatosak. A megtörtént, nem mindennapi esetek díjazására élményenként 5 dollár jutalmat helyezett kilátásba a szerkesztőség. A sok ezer beérkezett pályamű között bukkantak az aláb. bira: „Tisztelt szerkesztőségi Egy nagy gépgyárban dolgozom, egy hétig nappali, a másik héten pedig éjszakai műszakban. Az éjjeli műszak este 9-től reggel 7-ig tart, a kapu- és a lakáskulcsot éppen ezért állandóan magamnál hordom. A múlt héten, amikor éppen éjszakás voltam, rendkívüli géphiba miatt hajnali 4 órakor kénytelenek voltunk a műszakot befejezni. Amint hazaértem, legnagyobb meglepetésemre egy hiányosan öltözött idegen férfit találtam a bezárt lakásban. Kérem, küldjenek címemre tíz dollárt, mert nemcsak én, de a feleségem is annyira megijedi, hogy azon nyomban elájult. Tisztelettel: John Smith” A levél szerényen egyszerű hangja nagy hatást gyakorolt a szerkesztő bizottság tagjaira, amint az válaszlevelükből is kiderül: „Igen tiszteit uram! Egyidejűleg 15 dollárt utalunk át az ön címére, mivel alaposnak látszik az a gyanúrfk, hogy nem csupán ön és k. felesége, hanem a hiányosan öltözött férfi is- szerfelett megrémült az eset a!, kaiméval. Tisztelettel: Ualstfeg» wog » yjfjtjp,. Napsütéses délután volt. A kiskunhalasi könyvesbolt kirakatában elhelyezett, díszes borítású könyveket sok piros nyákken- dős pajtás nézegette. Az üzletben is úttörők szorgoskodtak. Válogattak a polcokon levő szép- irodalmi, ifjúsági, tudományos és egyéb alkotások között. A boltvezetőtől az iránt érdeklődtünk, hogy minek tulajdonítható ez a hétköznapi csúcs- forgalom. — A felsővárosi úttörők vállalták, hogy részt vesznek a leszállított áru könyvek terjesztésében, eladásában. Az üzletben napok óta tapasztalható sürgés-forgás is bizonyította: a pajtások nagy lelkesedéssel végzik a könyvterjesztést. A megkérdezett úttörők elmondták, hogy az iskolában és a családban egyaránt szívesen fogadták a könyveket. A gyerekek leginkább a mesekönyveket, és az ifjúsági kalandregényeket vásárolják, a felnőttek pedig a mai magyar irodalom újdonságait. Amikor a pajtások — kbnyvköte- gekkel kezükben—_ elhagyták az üzletet, gyors számítást végeztünk. A nap eredménye: négyezer forint értékű könyv. S ezen túl, számtalan olyan irodalmi mű jutott el a pajtásokhoz, ami tudásukat további hasznos ismeretekkel gyarapítja, érdeklődési körüket tovább bővíti. A kultúra ilyen formájú terjesztése nagyon hasznos kezdeményezés. Bizonyára másutt is hasznosítani lehetne. Berzátzy László — Némedi Katalin a kiskunhalasi riporterszatakör tagjai FÉNYEK A FALUN Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki Apostagról hallva, vagy magát a falut látva, először mindig Nagy Lajosra, kitűnő írószülöttjére gondol, s' a községek arra a több mint három évtizeddel ezelőtti arcára, amelyet a K i sk unh a lomban megrajzolt. S milyen nagy öröm azt látni, hogy az elmúlt években, szinte szemünk láttára simultak ki azok a hajdan oly sok fájdalmat tükröző „arcvonások”! Igaz, hogy helyenként, a kö-v vesútról letérve még most is csaknem kerékagyig süppednek a sárba a nehéz teherrel megrakott fogatok. De terhűkből —, melyet a kőhajításnyira levő TŰZ ÉP-telepig cipelnek — még ezen az őszön újabb házak épülhetnek, járdák, utak születhetnek újjá... Akárcsak az egész kis falu, melyet még tizenhárom évvel ezelőtt is — kapva az első kínálkozó alkalmon — örömmel és megkönnyebbüléssel hagyott ott, á gyakorló évre ideszegődő óvónő, a porral, sárral, meg nem értéssel vívott „szélmalomharc” után. Lapunk itteni baráti körének A kisáruházon tábla hirdeti, hogy a lakosság társadalmi munkával is hozzájárult építéséhez. egyik vezetője és tudósítója, Ipi Lajosné, akit mostani látogatásomkor elsőnek kerestem fel — már azok közé tartozik, akik semmi pénzért nem hagynák el ezt a falut. S azt hiszem, nemcsak azért, mert annyit, s oly szépen fejlődött az utóbbi évek során, hanem azért is, mert az ő és még sok, hasonló jószándékú, szépre, jóra törő községlakó munkája által vált olyanná amilyen most... Ezt bizonyítja a tudósító első kérése is: — Emlékszel még arra az egy-két év előtti lapban megjelent képre, ami ilyen címet viselt: „Ezt láttuk Apostagon...” — Nos, ez a kép egy omladozó, romos épületet, a régi Hangya-szövetkezetet ábrázolta, mint a község főterének legfőbb elcsúfítóját... Most is készíthetnétek egy képet, ugyanarról a helyről, ahol akkor kattant a fényképezőgép. Hidd el, megérdemelné a falu! Mert a közel félmilliós beruházásból felépült iparcikk-műszaki és ruházati kisáruház létrehozásában 31 ezer forint értékű kétkezi, társadalmi munkája is benne van... — Mi újat láthatunk még Apostagon? — Ha csak a kereskedelemnél maradunk, akkor is van felje- gyeznivaló. Mert, nemcsak iparműszaki áruházzal gazdagodott ez évben a falu. A régi élelmiszerüzlet’ helyén, ugyancsak az idei nyár végén nyílt meg a sziptén várost nívójú önkiszolgáló bolt, továbbá a háztartási szaküzlet:.. Tehát: egyetlen év alatt is óriási a változás csak a kereskedelmi hálózat fejlesztésében. Most azonban, hogy mindez megvalósult, újabb kívánság nyomult sürgetően előtérbe: a rossz kinézésű, kultúrálatlan italbolt megszüntetése, illetve korszerű, szép kisvendéglővé alakítása. Remélik, nagyon hiszik: hamarosan sor kerül erre is. Az alakuló, újjászülető falu fényei azonban nemcsak pompás kirakatokban, üzletekben tükröződnek. Ott ragyognak a főutcán árkot ásó emberek arcán is. Nem meglepő, hiszen nagy munka áll mögöttünk. Az utolsó métereken fektetik le a vízvezetéket, s előreláthatólag a jövő év májusában dolgozni kezd a vízmű. A több év óta. folyó építkezés első szakaszában — 1962-ig — készült el a két mélyfúrású kút, a százköbméteres hidroglóbusz, a gépház — csaknem 1 millió 800 ezer forintos költséggel, A múlt évben az időközben megalakult vízműtársulat folytatta tovább az építkezést, s az eredmény: 5186 méter vízvezetékhálózat. — Az idén ismét közel 850 ezer forint értékű munkát végeztek el a hálózatbővítés érdekében, ebből majdnem 180 ezer forint — az eredetileg tervezettnek 148 százaléka — a lakosság társadalmi munkája. Jövőre így már több mint 12 kilométer hosszú falusi vízvezetékhálózat szállítja el csaknem minden utcába az üzembe lépő vízmű által az az egészséges, jó ivóvizet... Mindezt részben emlékezetből, részben a vízműtársulat vb elé terjesztett számadásából mondja el a vb-titkár tudósítónk, Ipi Lajosné. Már az elrakásra váró iratokat rendezgeti, amikor eszembe jut: — A TŰZ ÉP szomszédságában is láttam egy éppen megkezdett építkezést.. — Ö, az az orvosunk háza A főutcán a vízvezeték lefektetéséhez szükséges árok utolsó szakaszát ássák. (Pásztor Zoltán felvételei.) lesz. Magánépítkezés. Azaz, hogy erről is volna egy kis feljegyzésre érdemes mondanivalónk... — Az alapok helyén nemrég még omladozó viskó állt. A falubeliek bontották le — társadalmi munkába, hogy a doktor bácsi mielőbb megkezdhesse a háza építését. — Ki szervezte? Tulajdonképpen néhány párttagnak, s a párttitkámak volt az ötlete, hogy segítenek a bontásban. El is kezdték — s azután szinte magától ment az egész. Volt, ki csak a boltba szaladt el vásárolni —, s mikor látta, mi történik, letette a szatyrot, kosarat — beállt a többiek közé... Végtelen jóleső érzés tapasztalni az egymás iránti ragaszkodás, megbecsülés ilyenfajta tanulságait. Mert fény ez is, változást, fejlődést tükröz —, s nemcsak a külcsinben, a lelkekben, az emberek gondolkodás- módjában is. Ezt akkor tudtam meg, amikor tanácstitkártól, párttitkártól, és semmiféle tisztséget nem viselő falulakótól érdeklődtem: Miért szeretik, minek alapján becsülik dr. Varga Józsefet. A Kecskemétről alig több mint egy évtizede idetelepült orvos elsősorban a hivatásával együttjáró mindenkori áldozatvállalással, szorgalommal vívta ki a megbecsülést. Azután azzal, hogy mint tanácstag is sokat tett és fáradt a köz érdekében. S végül —; de ez már külön riport témája lenne — nagyon közel hozta az emberek szívéhez, hogy magához vette, s fiaként neveli az egyik kis elárvult falubeli gyereket... Eszik Éva m AKADÁLY VERSENNYEL kezdte csapatunk az idei expedíció« esztendőt — kaptuk a tudósítást a császártöltési úttörőcsapat Valentyina őrsétől. — Ezen a vetélkedőn a tíz expedients őrs mellett a többi is- kolai őrsök is résztvettek. Az első helyre az Ibolya őrs került. * — Bácsalmási ezermesterek. Szorgos munka folyik a bácsalmási úttörő szakkörökben. A kis ezermesterek az iskolai szemléltető eszközöket javítják és kézilabdahálót készítenek. Az irodalmi szakkör a kulturális szemlére készül, a sakk- szakkör tagjai pedig a soron következő versenyre „tréningeznek”. A tanév végén valamennyi pajtás egy-egy úttörő-szakpróbát teljesít majd. * — Hulladékgyűjtés és a Balaton. A hetényegyházi úttörők már a nyári balatoni táborozásra készülődnek. A kéthetes kiránduláshoz szükséges forintokat viszont nem a szüleiktől kérik, hanem a hulladékgyűjtésért kapott pénzt rakják össze. A padlásokról és a pincék mélyéről rendszeresen összeszedik a lim-lomot, és átadják a MÉH- kirendeltségnek. (Tóth Katalin tudósító.) * — ÍRÁSOS DOKUMENTUMOKAT, fényképeket gyűjtenek községük utóbbi húszéves fejlődéséről a dávodi úttörők. A rajok elhatározták, hogy április 4-re — az összegyűjtött dokumentumanyagokból — kiállítást rendeznek a faluban. A „Mai Dávod” tablóhoz már a fény- képfelvételeket is elkészítették, és a fotoszakkör hozzákezdett a kópiák kidolgozásához. * — JÁRÁSI KÉZILABDA* BAJNOKSÁGOT rendeznek vasárnap délelőtt Bácsalmáson. A sportvetélkedőn a kerületi döntőkben legjobb eredményt elért három-három leány és fiúcsapat vesz részt. A bácskai terület felszabadulásának huszadik évfordulója tiszteletére rendezett bajnokság győztesét vándorserleggel jutalmazzák. * + ajándék az ükbébinek, a tataházi 491. számú Hámán Kató úttörőcsapat Valentyina őrse ajándékot küld névadójuk kislányának, a néhány hónapos Jelenának. Az első ürbébi számára az ajándékot az őrs tagjai készítik. — (Juhász Aranka tudósító.) * + Hat óvodást patronál a kiskunmajsai leányiskola átmeneti jellegű cigány napközi otthonának Napsugár kisdobos raja. A kéknyakkendős pajtások az1 apróságokat naponta elkísérik az óvodába, délutánonként pedig meseórákat rendeznek részükre. • — A társadalmi munkából a mi csapatunk is kiveszi a részét — írja levelében Németh Erzsébet,- a kissolti úttörőcsapat Szputnyik őrsének vezetője. — A nyolcadik oszátlyos raj például a múlt héten a helyi Egyetértés Termelőszövetkezetben segédkezett a szüreti munkákban. Egy nap alatt 92 mázsa szőlőt szedtek le. A kis könyvterjesztők
