Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
1964. november 7, szombat 3. oldal Iparunk fejlődésének húsz esztendeje BÁCS-KISKUN 8362 négyzet- küoiméter területével az ország legnagyobb megyéje. A lakosság több mint hatszázaléka lakott itt a felszabadulás előtt. Néhány munkással dolgozó kis malmok, szeszfőzdék csaknem minden községben voltak, kisebb téglagyár is akadt több helyen. Am, ezeken kívül mindössze 18 valamire való üzem működött. Ezek közül jelentősebbek Kecskeméten a konzervgyár, a baromfifeldolgozó, a gépgyár, a cipőgyár, a gyufagyár, Baján a posztógyár, Kalocsán a fűszer- paprika üzem, a Margit-malom, Kiskunhalason a baromfifeldolgozó vállalat. AZ ÜZEMEK nagy része — ameLlett, hogy a mostani termelésüknek csak elenyésző részét adták — sokkal nagyobb mértékben szezonális jellegűek voltak mint ma. A Kecskeméti Gépgyár, amely állandó munkát biztosított, alig 10—15 kádat gyártott naponta, s mindössze 100—120 munkással dolgozott. Az akkori üzemekben alacsony színvonalú termelés folyt, gépet csak itt-ott lehetett látni, üzemi étkeztetés, munkaruha nem járt a dolgozóknak, fürdő, öltöző sehol sem volt. A tőkés nem törődött dolgozóival, hiszen az iparban foglalkoztatottak száma a megyében alig haladta meg a kétezret, s az olcsó munkaerő bőven állt rendelkezésére. Az Auróra ágyúinak torkolat- tüze azonban, ha 27 évvel később is, széthasította a sok évszázados sötétséget ezen a tájon. Lássuk mire haladtunk az azóta eltelt két évtized alatt: A MEGYE területén 1963 végén már 32 minisztériumi, 36 tanácsi vállalat és 63 kisipari termelőszövetkezet működött. — Üj iparágak honosodtak meg az Alföldnek ezen a részén. Többek között magnetofont, resze- lőt gyártanak Kecskeméten, vegyiipari gépgyár, műanyaggyár települt Kiskunfélegyházára, Kalocsán a fémipar, textilipar, ce- mentipar virágzott fél, Baján nagyot fejlődött a finomposztó gyár, gyáregységet létesített a Ganz Villamossági Művek, a Férfi Fehérnemű Gyár, a Kismotor és Gépgyár. Kiskunhalason új üzem a vastömesfcikk- ipari, a faipari, lakatosipari vállalat, sőt községeinkbe is jutott néhány nagyobb üzem, mint például Bácsalmásra, ahol a Szegedi Ruhagyár létesített gyáregységet. NEM CÉLUNK felsorolni az összes új üzemet, vállalatot, hiszen hely sem lenne rá. Jól érzékelteti azonban a fejlődést néhány számadat is. Ma már egyedül a megye építőiparában kétszerannyi munkás dolgozik, mint valamikor az egész iparban. Az üzemekben, vállalatoknál dolgozó munkások száma meghaladja a 35 ezret, s itt nem is számítjuk a megyén kívüli ipartelepen dolgozókat. Fentebb említettük a Kecskeméti Gépgyár 1945 előtti kádtermelési adatait. Jelenleg ugyanott (ma Zománcipari Művek) hússzor- annyi — közel 100 ezer — kád készül évente a munkások száma pedig több mint hétszáz. AM, NEMCSAK a foglalkoztatottak száma, hanem a róluk való gondoskodás is megváltozott. Öltözők, fürdők, üzemi konyhák, étkezők, klubhelyiségek, több üzemnél bölcsődék, magas színvonalú egészségügyi ellátás áll a munkások szolgálatában. A megye ipara az idén már több mint öt milliárd forint értékű árut állít elő. Termékei pedig nemcsak a megyén, vagy országon belül, de a földkerekség minden részén ismertek. Stockholmtól, Buenos Airesig keresett a kalocsai édesnemes fűszerpaprika, a kecskeméti konzerv és fürdőkád, a bajai gyapjú takaró. Jelentős exportot bonyolít le a Kiskunhalasi és a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, szívesen vásárolják a bajai, kiskőrösi, lajosmizsei ktsz-ek által készített használati tárgyakat. Természetesen, a felsorolás itt sem lehet teljes, azonban az a tény, hogy a megye ipara 1,3 milliárd forint értékű árut exportál, bizonyítja, tehetséges munkásosztály és ipari vezető garnitúra nevelkedett fel az elmúlt két évtized alatt HOGY MILYEN lesz az ipar fejlettsége újabb húsz év múlva, előre világosan látni nem lehet. Egy kis ízelítő mégis akad. Mint ismeretes, a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységének korszerűsítését 280 millió forintos beruházással megkezdték. Hasonló munka van folyamatban a Kecskeméti Baromfifeldolgozó' Vállalatnál. Baján ezervagonos hűtőház épül, s bármerre járunk, azt vesszük észre, hogy a kisüzemek gyárrá fejlődtek, a régi műhelycsarnokok mellett pedig újabbak nőttek ki a földből. MOST ÜNNEPELJÜK 47. évfordulóját annak, hogy az Auróra ágyúi jelt adtak a forradalomra. Ez a forradalom most is tart, a békés termelő munkában ölt testet A megye munkásosztálya akkor ünnepel forradalmárokhoz méltóan, ha az üzemek, vállalatok éves termelési tervei — minden nehézséget leküzdve — teljesítve lesznek. N. O. Ünnepi megemlékezések, kitüntetések Kecskeméten, a megyei párt- bizotság épületében pénteken délelőtt ünnepségre gyűltek egybe a megye pártmunkásai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából. Az évforduló jelentőségét dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára méltatta, majd kormánykitüntetéseket adott át. Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára, a Munka Érdemrend arany fokozatát, Simó Tibor, a kiskőrösi járási pártbizottság első titkára, dr. Horváth lstváh, a megyei pártbizottság főelőadója és Mezei János nyugalmazott pártmunkás a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapták. Vezsenyi Istvánt, a kecskeméti járási pártbizottság politikai munkatársát, Istella Lászlót, a kalocsai járási-városi pártbizottság politikai munkatársát és Lovászi Ferencet, a bajai járási-városi pártbizottság politikai munkatársát a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A megyei pártbizottság két tagja Brachna János, a MÉSZÖV elnöke és Molnár Albert, a solti Szikra Tsz elnöke 50. születésnapjuk alkalmából emléklapot kaptak. Az ünnepi évforduló alkalmából fáradhatatlan tanácstagi munkássága elismeréséül, meghitt ünnepség keretében dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnöke nyújtotta át a Munka Érdemrend kitüntetés ezüst fokozatát idős Ceri Istvánnak, a Kalocsai Városi Tanács tagjának. Ócskái István, a Kiskőrösi Községi Tanács tagja pedig az Országházban vette kézhez a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A megyei tanácsnál rendezett ünnepségen került sor a miniszteri kitüntetések átadására is. Kiváló Pénzügyi Dolgozó jelvénnyel jutalmazták lelkiismeretes, odaadó munkájáért dr. Magyar Gézánét, a Kiskőrösi Járási Tanács VB pénzügyi osztályának költségvetési előadóját és Farkas Mihálynét, a Kiskunfélegyházi Járási Tanács VB költségvetési előadóját. Kóbor Béláné, a Kiskunfélegyházi Városi Tanács VB adóügyi csoportjának dolgozója Kiváló Pénzügyi Dolgozó oklevélben részesült. A Belkereskedelmi Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntető címet Szabó Elek, a Kecskeméti Vendéglátó Vállalat kirendeltségvezetője, Szöllősi Antal, a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat bajai kirendeltségének helyettes vezetője, Juhász Ferenc, a Kiskunfélegyházi Ruházati Kisáruház vezetője, Csertő Lajos, kecskeméti élelmiszerboltvezető, és Tarjányi Gyuláné, a kiskunfélegyházi papírbolt vezetője nyerte el. A Könnyűipar Borkóstoló Nem nagy a lakiteleki Szikra Tsz pincéje, mindössze 380 hektoliter bor fér el benne. Ám, itt nem is annyira a mennyiség a fontos — hanem a minőség. A közös gazdaság ugyanis minőségi borainak a legjavát tárolja ebben a pincében. ötféle bor már kiforrott, de még ezután kerül hordókba a szerémi zöld és a kövidinka Felvételünkön Tóth Miklós pincemester és Tamási István, a pince dolgozója kóstolgatja az idei kadarkát. Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült Bácskai Márton, a Bács-Kiskun megyei Fatömegcikk és Eaárugyártó Vállalat igazgatója, — Lovas Györgyné, a Bács-Kiskun megyei Textilfeldolgozó Vállalat műszaki vezetője, Balogh Pál- né berakónő, a Bács-Kiskun megyei Nypmda Vállalat dolgozója, Magyar István üzemegységvezető, a Bács-Kiskun megyei Tőzegkitermelő és Talajerőgazdálkodási Vállalat üzemegységvezetője, Majer István anyagtéri felíró, a Bács- Kiskun megyei Fatömegcikk és Faárugyártó Vállalat dolgozója és Tamaskovics Gyula művezető, a Kecskeméti Faipari Vállalat dolgozója. Az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a vállalat központi munkásszállásának kultúrtermében emlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. Az ünnepi nagygyűlés a kitüntetések, pénzjutalmak és a törzsgárdajeívények átadásával zárult. Az Építők Szak- szervezete megyei bizottságának megbízásából Szakái János, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára nyújtotta át Bakos István építésvezetőnek az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, és az ezzel járó pénzjutalmat, ötvennégy dolgozó 15 .éves törzsgárda-jel- vényt kapott, negyvenhármán nyerték el a 10 évi szolgálatot jelző érmét, kétszázötven dolgozónak pedig az ötéves törzs- gárda-jelvényt adták át. A Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalatnál ugyancsak bensőséges ünnepség keretében adta át a Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést, és az ezzel együtt járó pénzjutalmat Szabó Imrének, a vállalat szakszervezeti bizottsága elnökének dr. Csáti András, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának titkára. Ezt követően a vállalat tizenkét dolgozója Kiváló Dolgozó oklevelet és egy heti keresetének megfelelő pénzjutalmat, tizenhat dolgozó pedig Kiváló Dolgozó jelvényt és kétheti keresetével egyenlő jutalmat kapott. Pénzjutálomban részesültek azok a munkások is, akik 10 éve dolgoznak a vállalatnál, 24 útépítő pedig kiváló munkájáért kapott jutalmat. „November lánya" Kecskemét város 1944. évi születési anyakönyvében az 1894-es folyószám alatt ez a bejegyzés olvasható: „Kulcsár Mária Magdolna, született 1944. november 7-én, apja: — József útmunkás, anyja: Élő Mária, lakás: Méntelek 179.” A matri- kula »másik oldalán pedig újabb bejegyzés utal a kislány későbbi életútjára, tanúsítván, hogy 1961 őszén, 17 éves korában Kasza Pál sertésgondozó felesége lett. A riporter ezeknek az adatoknak a birtokában indult útnak, felderíteni a Nagy Októberi Forradalom első szabad ünnepén Kecskeméten világra jött három leánygyermek egyikének mai sorsát. Nagy szemű, hűvös őszi eső csapkodja a határt, a dűlőutak gyepcsíkjait, az összebúvó szárkúpokat. Tíz embert kérdezünk meg, mire, szinte lépésről lépésre, a nyomkereső alaposságával megleljük a szőlők közt fehérlő kis tanyát. Kócosszőrű, dühös puli acsar- kodik ránk, s neki köszönhet- hetjük, hogy a ház túlsó végéről rövidesen elénk kerül —• felgyűrt ujjú sötétkék melegítőben, gőzölgő karral — a riportalany. Kaszáéknál nagymosás van. „házikisasszonyok", az anyja nevét viselő kétéves Marika, meg a négyhónapos kis Éva ágyukból figyelik az anya mozdulatait a párafelhős mosóteknö felett. Csakhamar a nagymama is megérkezik, az Aranyhomok Szakszövetkezet tagja. Mai munkájukat, a szamócaültetést kettévágta az őszi eső. így hármasban igyekszünk összeállítani a „novemberi lány” két évtizedet felölelő életrajzát. — Marika — kezdi sorolni az édesanyja — egy héttel fiatalabb csak a szabadságnál. A város ugyanis az első novemberi napon szabadult fel. De mire hozzánk az első szovjet harcos elérkezett, már megszületett a kislány. Azt a találkozást nem lehet elfelejteni. Mikor a borostás, fáradt szemű katona meglátta a kis porontyot, egyszeriben kihullott szemétől a könny. „Malinki” — becézhette, s alig akart megválni tőle. Arcára kiült a fájdalmas emlékezés az ő otthon hagyott kicsinyére... Az és szívem pedig azért facsarodott össze, mert hiszen akkor az én férjem is a fronton volt. A később fogságból hazatért apa a második kislány születését már meg sem érte: 1946- ban meghalt. Bizony nehéz vott Kulcsárné élete: kél aprósánot nevelni egyedül nem könnyű feladat. De becsülettel helytállt, volt konzervgnári munkás, majd a szakszövetkezetbe lépett, s a szépen cseperedő leánygyerekek kezébe mindig jutott kenyér. Marika szívesen beszél a Sóhordó úti iskoláról, ahol e^-ebként ketten voltak „forradalmi” gyerekek: egy osztálytársnője szintén e napon született Dusnokon. — A számtannal hadilábon álltam — nevet a fiatalasszony —, de olvasni nagyon szerettem. A tanító bácsi ayaltran tréfálkozott is: „Kis Kulcsár, már nem is tudom melyikünk olvas jobban, te vagy én?” Ez a szép szenvedélye azóta is megmaradt. Mint mondja, az mozihoz — már csak a gyerekek miatt is — ritkán juthatná hozzá. így inkább „házhoz szállítja a kultúrál?’. — Nemegyszer a fél éjszakát is átolvasom. Ha Éviké rosszalkodik — ami pedig most, hogy a foga jön, sűrűn előfordul —, felveszem őt is, meg a könyvet is. Érdeklődünk, hogy mit is olvas. Hiszen valaha különösen az ilyen isten háta mögötti helyre nem jutott el más, csak a filléres ponyva. Jólesik csalódni. Kaszáné most olvasta el Anna Seghers egyik könyvét, és előző este fogott hozzá Baklanov „Két tűz között” című háborús regényének olvasásához. Valahogyan jelképet érzünk ebben: csatazajos időkben látta meg a napvilágot, s azoknak az éveknek szigorú tanulsága most a késői évfordulón is munkál a tudatában. És, bár a munka idő előtt kiszólította az iskolapadból, e kényszerű mulasztást pótolni akarván, néha még a férje szakkönyveibe is „belekóstol”. Tizenhétéves volt, amikor férhjez ment. — Ez már szinte családi hagyomány nálunk — szólt közbe az édesanyja —, hogy korán bekötik a lányok fejét. S az ‘ is, hogy mint Marikáéknál is, szinte csupa lány születik ... A konzervgyári konyhaT.ny a ménteleki regrutabálon ismerkedett meg Kasza Pállal, aki akkor a Miklóstelepi Szőlészeti Kutató Intézetben volt sertésgondozó. Hamar bomlott ki a szerelmük: „mepiyéréskor” eljegyezkedtelc, „szüret után” pedig már az esküvőjük is megvolt. Két éve az ember a vasúthoz került. A Kisnyír—Klá- bertelepi pályaszakaszon teljesít szolgálatot. Nemrég lett segédfelvigyázó, most pedig a szakvizsgára készül. Ök ketten, az anyósával a családfenntartók, Marikáé, a menyecskéé pedig a két picivel való foglalatoskodás minden percét betöltő, szép anyai gondja. ...A szőlők, a lombjukat vesztő gyümölcsfák közt alacsonyan szálló felhők kószálnak. A nyúlánk, szinte még gyermekasszony kezében serényen harcol a szappan és a fehérnemű. Búcsúzáskor, míg a tekintet a ménteleki tanyavilágon körbejár, kissé torkai szorító megilletődöttséggel idézzük azokat a napokat, r ikor a bakhátakon megdobbantak az új életet hozó első léptek, s az apró ablak mögött, a kis szobában, a harmatos szemű harcos — „November lányának” bölcsője fölé hajolt... Jóba Tibor
