Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

Ax ügyész szemével Jogos és jogtalan panaszok a hatóság előtt Szocializmust építő államunk lehetőséget ad a lakosságnak, hogy panaszait, bejelentéseit különböző hatóságoknál előter­jeszthesse. A megye lakosai szép számmal élnek e törvény­adta lehetőséggel. Gyakran je­lennek meg a megyei főügyész­ségen is orvoslást kérve lakás-, munkaügyben, vagy éppen a társadalmi együttélés szabályai­nak megszegőivel szembeni pa­naszukkal. Hogy a megértés könnyebb legyen A hatóság tagjai nagy türe­lemmel foglalkoznak a segít­séget, tanácsot kérőkkel. Mun­kájukat, és gyakran a sérelem orvoslását azonban jelentősen megkönnyítené, ha a panaszos világosan, tárgyilagosan terjesz­tené elő a problémáját, s an­nak bizonyítására a megfelelő, birtokában levő okiratokat is magával hozná. Hiszen számta­lanszor előfordul, hogy valaki például tartási kötelezettség el­mulasztása miatt kíván felje­lentést tenni, de az ezzel' kap­csolatos bírói ítéletet nem hoz­Egy kis szünet A kecskeméti, Béke téri isko­la kis növendékei, akik a dél­utánt a napközi otthonban töl­tik, szívesen játszottak míg jó idő volt a közeli Temes téren. Egy kis friss levegőre azért még most is ki-kiiátogatnak ide a szünetekben. Hiába, nehéz be­lenyugodni, hogy elmúlt a nyár. za magával. Munkaügyi, vagy lakásügyi panaszok esetén is gyakori, hogy a sérelmezett ha­tározat nincs a panasztevőnél, s így egyáltalán, vagy csak igen nehezen lehet megállapí­tani a sérelem lényegét. Az alaptalan vádaskodás „visszaüt“ Külön említést érdemelnek azok a tapasztalatok, amelyek az úgynevezett notórius panasz- kodókra vonatkoznak. Sajnos, akadnak olyan emberek, akik sorozatosan alaptalan panaszok­kal kopogtatnak a hatósághoz és valótlan tényállás előadása mellett kémek orvoslást. Az ilyen vélt sérelmek kivizsgálá­sával és orvoslásával többek között természetesen az ügyész­ség sem foglalkozik. Előfordul, hogy a panaszos bosszútól fűtve, irigységből vagy más okból a tárgyilagosság tel­jes mellőzésével terjeszt elő pa­naszt. íme, rá csak egyetlen példa: K. J. kecskeméti lakos, háztulajdonos a bérlője ellen jelentett be panaszt, annak ma­gatartását sérelmezte. Ugyan­akkor kiderült, hogy ő maga szabálytalanul költözött be egy építési engedély nélkül felépí­tett kamrába és a bérlővel szemben ő szegte meg a szocia­lista együttélés szabályait. A kivizsgálás eredményeként ép­pen a panaszost kellett figyel­meztetésben részesíteni törvény­sértő magatartása miatt. Mi késlelteti az orvoslást? Eléggé gyakori az a tapasz­talat is, hogy az állampolgárok pnaszaikat egyazon időpontban több hatósághoz is előterjesztik. Ügy vélik, hogy az orvoslás így biztosabb lesz. Holott a több Az utóbbi hetekben felpezs­dült a társadalmi munka Kun- szenímdklóson, s összesen mint­egy kétezer folyóméter beton­járdával gyarapodik, szépül a község. Az építéshez szükséges anyagot a tanács biztosítja, a kivitelezés, pedig „ki-ki a maga ház előtt” elvén történik. Szép feladat hárul ebben a tanács­tagokra, hiszen az építésre ott kerül sor, ahol kérik, s főleg helyre elküldött panaszok rend­szerint egy helyre, a kivizsgá­lásra illetékes hatósághoz fut­nak össze, s ez időt vesz igény­be. A kivizsgálás tehát admi­nisztrációs okok miatt elhúzó­dik, következésképpen késleke­dik a sérelem orvoslása is. Természetesen, az állampol­gárok panaszelőterjesztési jogát senki sem korlátozza; Maga a panaszos választhatja meg, hogy melyik illetékes hatósághoz for­dul, mely hatóság intézkedésé­ben bízik a legjobban, például a megyei népi ellenőrzési bi­zottság, megyed tanács sitb. Ha azonban a törvény megjelöli azt a szervet, amely a panasz elin­tézésére hivatott, úgy — a fe­lesleges „áttételek” elkerülése céljából — a leghelyesebb köz­vetlenül ahhoz a hatósághoz fordulni. Elvétve bár, de előfordult, hogy a félfogadáson ittas álla­potban jelent meg az ügyfél. Természetesen — az eddigi gya­korlathoz hasonlóan — a jövő­ben sem nyerhet meghallgatást az, aki a hatóságnak a legmini­málisabb tiszteletet sem adja meg. Az éltanácsolások után az ittas személyek általában nem jelentkeznek újból panaszukkal, s ebből arra lehet következtet-, ni, hogy csak vélt sérelemről volt szó, amit az ittasság vál­tott ki. E néhány tapasztalat közre­adásával szeretném ráirányítani a lakosság figyelmét azokra a szempontokra, amelyek figye­lembevétele az ügyészségi fél­fogadást, s elsősorban a panasz- ügyintézést, a sérelmek orvos­lását megkönnyíti. Br. Nagy László megyei főügyészségi ügyész ahol meg is szervezik hozzá a társadalmi segítséget. Kunszentmiklós szépen fejlő­dő tasskertesi részén különösen jeleskedik ebben a lakosság. Az új házsorok előtt körülbelül ezer méter hosszúságban készül az új járda. S külön dicséretet érdemelnek a helyi ipari tanu­lók, akik az iskolájukkal szom­szédos épület előtti járda meg­építését is magukra vállal ták és elvégezték. Kétezer méter betonjárda — társadalmi munkával Fények és árnyak a szerelmesek városában KÉSŐ ÉJJEL érkeztünk Ve­lencébe, s azonnal szállásunkra tértünk. Másnap reggelre cso­dálatos fényeivel köszöntött a város. Itt nincsenek erdők, nem magaslanak hegycsúcsok, csak víz és víz mindenütt... kék tenger és kék ég. Százhúsz ap­ró szigetecskén fekszik ez a 330 ezer lakosú város, — a monda szerint az Aquileát ostromló hunok elől menekültek ide el­ső telepesei. A sajátos telekvi­szonyok és a lagúnák miatt a házak, paloták egy része a szi­geteken áll, másrészt dalmáciai fenyőcölöpökön nyugszanak a tengerben. Egy város, ahol a házak ka­pui nagyrészt a tengerre nyíl­nak, s vízből vannak az utcái! Körülöleli a négy kilométer hosszú Gran Canale (a Nagy Csatorna), s 450 kisebb-nagyobb híd köti össze szigeteit, utcáit. A közlekedést főleg a Gran Ca- nalen bonyolítják vízitaxikkal, vaporettókkal és gondolákkal. Felültünk egy vaporettóra, s elindultunk felfedező kőrútunk­ra. Aki nem látta, nem hiszi, nem is hiheti el, milyen csodá­latosan szép így a lagúnákról nézve Velence. Az ember úgy érzi, álmodik, mert annyi szép­ség a valóságban nincs is, csak valamiféle el sem képzelhető mesebirodalomban. Fehércsip­kés, függőkertes narancssárga, bordó és téglavörös paloták sorfala között fut a víziút, rin­gatva hátán a barna kis vízi­taxikat, dinnyeszeletre emlé­keztető, virágos orrú gondolá­kat. ELSŐNEK a Sforzák palotá­ját építette itt fel 1457-ben a nagynevű építész: Bartolomeo Buon. Majd Rizzo, s a Lombar­do építész család lángoló tehet­ségének tanúságául nőttek egy­más után a velencei nemesek és dúsgazdag kalmárok szebbnél szebb házai. Többféle stílus is érvényesül. A Rialto híd mel­lett például ott áll az elegáns de egyszerű Palazzo dei Camer- lenghi, a kecses, gótikus Szt. Gregorio-templomon túl a sú­lyos barokk Saluten-templom... s mindez nem zavarja egymást. Űszik a vap oretto lágyan, hangtalan. Minden újabb száz méternél azt hisszük, ennél a látványnál már szebb nem lé­tezik. És ekkor, a Szt. Márk templom szomszédságában számtalan árkádjaival, oszlop- csarnokaival, csipkéivel feltű­nik a Doge-palota. Az emberi alkotás, művészi szépség való­ságos orgiája ez! Hasonlíthat­nám igazgyöngyhöz, gyémántos ékszerhez, aranykoronához ... de a legszebb jelző is silány da­dogás. Mindez nem hasonlít semmihez, — csak önmagához! VELENCE fejedelmei kilenc- száz esztendőn keresztül építtet­ték a Doge-palotát. Meg sem kísérelem hát, hogy néhány sorral ecseteljem a benne fel­halmozott művészi értéket: Tin­toretto, Veronese, Tizián freskó­it, a tanácstermek ünnepélyes csendjét, a régi tengeralatti bör­tönök félelmetes homályát. Pi­hentem egy rövidet a szenáto­rok öblös bőr-karosszékeiben, aztán átsétáltam a Sóhajok-híd- ján, s elképzeltem, milyen vá­gyó pillantást vethetett egy-egy elítélt annak idején a tengerre, mielőtt itt a börtön mélyére kí­sérték. Olasz kísérőnk újságolta, Ve­lence javításra, átépítésre szo­rul az építészek szerint nagyon sürgősen. Egy sor történelmi nevezetességű palota lebontását tervezik. Nagy veszély fenyege­ti a Szt. Márk templomot és te­ret is. Félő, a tér nem sokáig tud ellenállni a tenger állandó ostromának, hullámverésének. Évenként töbször is elönti a tenger árja, s ez a továbbiak­ban még fokozódni fog, mert alapzata egyre süllyedőben van. Jelenleg 60 mm-rel alacsonyabb a szintje, mint a XII. század­ban volt. Kétségtelen, így is so­káig dacol a „szerelmesek vá­rosa” a múló idővel, de előbb- utóbb beteljesedik a sorsa. Letérünk találomra egy mel­lékutcába. Talán két méter szé­les lehet mindössze. Szinte ősz-, szeér a két házsor. Itt híre- hamva sincs a lagúnákra néző homlokzatok díszítésének, szür­kék, kopottak, nedvesek a fa­lak. Udvariatlan házak, ablaka­ik kicsinyek. Ez a csoda-város, amely kívül tobzódik, fürdik a napfényben, jóformán egyet­len sugarat nem juttat a siká­torok lakóinak. Belül maliik a fal a nedvességtől, és kegyetle­nül szedi áldozatait a tüdővész. AZ UTCÁK fölött ruhák szá­radnak, senki előtt nem titok> milyen fehérneműt hordanak a Mariák, Paulák. Persze, ez az utcai szárítás nem annyira nép­szokás, mint inkább magyará­zata, hogy nincs padlásuk a há­zaknak. A turista a Gran Canalera nyíló ragyogó szállodákban la­kik. Ezekben a homályos siká­torokban a velenceiek élnek. A szállodai személyzet, ki finom udvariassággal lesi a vendég óhaját, a bazáros, az eszpresz- szós, ki reggel hétkor már nyit­ja üzletét, holott éjjel egykor húzta le a rolót, a gondolás, ki bohóckodik, énekel, ha utasa úgy kívánja, mert nagy a csa­lád, és nyáron kell megkeresnie az egész évi élelemre valót. In­nen indulnak munkába hajnali ötkor a 12—13 éves inasgyere­kek, barna zsacskópapírban a reggelijükkel; két szem ősziba­rack, egy száraz bucival. Ahol fény van, ott árnyék is van. Velencében nagyok a fé­nyek ...Se fényes, szép város­ban tán jobban fájnak az árnyé­kok, mint máshol. A GRAN CANALE partjain bazár bazárt ér, s az árusok egymást túl kiabálva, túl lici­tálva kínálgatják inkább gics- cses, mint művészi portékáikat: gyöngyöket, klipszeket, kagyló­kat, selyemkendőket, porcelán­halacskákat, harisnyákat, puló­vereket ... Utánozhatalan ér­zékkel és sikkel tudnak lecsap­ni a vevőkre, és becsapni őket. Nem hiába valamennyi ősapjuk üzletet kötött! Régi írások bi­zonyítják, hogy már a X. szá­zadban közvetlen kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn az ara­bokkal Velence. Azt is felje­gyezték a régi krónikások: a vá­ros egész lakossága, a politikai vezetést kézben tartó patríciu­soktól kezdve egészen az egy­szerű hajósokig és szállítómun­kásokig a kereskedelemből élt. Később a gazdagok uzsoraköl- csönre adták ki pénzüket, mit- sem törődve az egyház akkori tilalmával. A középkori mondás azt tartotta: „Aki uzsoráskodik, pokolra jut, de aki nem, az nyomorba.” A jó velenceiek inkább vállalták a pokolba ju­tást, a távoli, bizonytalan túl­világon, de az életben igyekez­tek vagyont gyűjteni. Ennek is köszönheti városuk mai fényét, volt miből építkezniük. Este kivilágítják az egész vá­rost. Főbb útvonalakon és a szűk kis utcákon egyaránt lam­pion fűzérek szórják sárga— lila—zöld fényüket. Mindegyik házban étterem-vendéglő. A ki­rakatokban jégbehűtött fehér­húsú, piros rákok, hatalmas hal­szeletek, olajba kevert petre­zselymes csigasaláták. Csupa drága, ínyenc csemege. Csupa vidámság, kacagás ... csupa díszlet minden. Amilyen maga ez a tengeri gyöngyszemváros. A világ leg­nagyobb és talán legszebb szín­padi díszlete... Szebelkó Erzsébet PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bäcs-Koskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither DánleL Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Váltál at Felelős kiadó: Mezei István Igazgatr Szerkeszt 5ség' Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/s Telefon: i7-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj I hónapra 13 forint Bacs-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85 Indexj Siűfii _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom