Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

1964. november 28. szombat 3. oldal Jogos és szükséges önvédelem Tartalmas beszámolók, nagy aktivitás Tapasztalatok a kiskunhalasi járásból A z Elnöki Tanács nemrég hozott törvényerejű ren­deleté kimondja: a legsúlyo­sabb háborús, népellenes bűn­tettek és ennek megfelelő bün­tetések nem évülnek el. A ren­delet azért vált szükségessé, mert. a fegyverszünet megköté- sétől, 1945. január 20-tól szá­mított húsz év rövid időn belül elérkezik. Ez pedig nem jelent­heti azt, hogy mindazok, akik például vezető állásuk felhasz­nálásával hazánkat belehajszol­ták Hitler bűnös háborújába, s a magyar katonák százezreit hurcolták vágóhídra, akiknek parancsára tízezreket gyilkoltak le és ártatlanok százezreit jut­tatták gázkamrákba — mente­sülnek a felelősségrevonás és büntetés alól, mert eddig távol­létük miatt nem vonták őket felelősségre. A magyar törvényhozás 1945- ben kimondta: „Mindazok, akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói voltak, mielőbb nyerjék el büntetésü­ket.” A népbíróságok akkor meghozták ítéleteiket az elfo­gott háborús bűnösök, a ma­gyar nép hóhérai ellen. A nyu­gati hatalmak, a potsdami meg­állapodás alapján akkor a meg­szállási területükre szökött ma­gyar háborús főbűnösök egy ré­szét, Szálasit, Imrédyt, Bárdos- syt és társaikat a magyar ható­ságok rendelkezésére bocsátot­ták. Ezek el is nyerték méltó büntetésüket. A hidegháborús politika megerősödése, de kü­lönösen a Német Szövetségi Köztársaság megalakulása óta azonban megszüntették a hábo­rús főbűnösök kiszolgáltatását, sőt az NSZK menedéket nyúj­tott számukra. C supán 1958-ban, az úgy­nevezett „Sonderkom- mando Tilsit” elleni esküdtbí­rósági tárgyalás során feltárult náci tömeggyilkosságok feletti nemzetközi felháborodás kény­szerítette a nyugatnémet ható­ságokat külön szövetségi ügyész­ség felállítására. Ennek az ügyészségnek a feladata lett, hogy nyomozásokat folytasson a második világháborúban a polgári lakosság ellen elköve­tett háborús bűnök ügyében. A nyugatnémet jobboldali kö­rök azóta sem szűnnek meg­fékezni és akadályozni a bírói eljárások lefolytatását, amit elősegít az a körülmény is, hogy a rendőri és igazságszol­gáltatási szervek vezető poszt­jain ma is százával ülnek volt fasiszta vérbírák, maguk is há­borús bűnösök. A bonni igaz­ságügy-minisztérium e körök befolyása nyomán mondta ki nemrégiben: A háború befeje­ződésének huszadik évforduló­ján, 1965. május 8-án „elévül­nek a háborús bűnök”, a bűnö­sök mentesülnek a felelősségre­vonás, a büntetés alól. A világ népei közt a mi né­pünk is — amely sok százezer ember, valamint a nemzeti ér­tékek milliárdjainak elveszté­sével fizetett a háborús bűnö­sök gaztetteiért — más véle­ményen van. J ogos és szükséges önvé­delem tükröződik az El­nöki Tanács rendeletében, amely hangsúlyozza: a legsúlyosabb háborús és népellenes bűnösök esetében nincs és nem is lehet elévülés. Amikor a nyugatné­met revansista körök új, min­den eddiginél borzalmasabb háború kirobbantására szervez­kednek, fontos figyelmeztetés a magyar álláspont: A második világháborút követő húsz év elteltével sem merülhetnek fe­ledésbe a legszörnyűbb bűnök, s az időmúlás nem lehet aka­dálya a fasiszta háborús bűnö­sök felelősségre vonásának. G. L. A kalocsai járás önként je­lentkezett termelőszövetkezeti vezetőinek részvételével az el­múlt évben alakult meg Kalo­csán — a Hazafias Népfront szervezésében, valamint a TIT és a járási-városi pártbizottság támogatásával — a termelő­szövetkezeti szabadakadémia. Tavaly a résztvevők átlagos létszáma hatvan körül járt, eb­ben az évben pedig az elnökök, főagronómusok, brigádvezetők közül 114-en jelentkeztek az ér­dekes ismeretterjesztő előadás- sorozat meghallgatására. Az akadémia létrehozását megelőzően közvélemény-kutató ívek kibocsátása révén keres­tek választ arra a kérdésre:'1 milyen jellegű tájékozódásra Kiskunhalas és járása termelőszövetkezeteinek leg­többjében a pártalapszerveze- tek megtartották a vezetőséget újjáválasztó taggyűlésüket. Meg­kértük Sándor János elvtársat, a járási-városi pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjét: összegezze az eddigi taggyűlé­sekkel kapcsolatos tapasztalato­kat. — A titkári beszámolókat a vezetőségek tagjai mindenütt együttesen megbeszélték és így is készítették el — mondotta. — A legtöbb helyen jelen volt az elnök és a főmezőgazdász is, akik a gazdálkodással fog­lalkozó rész összeá’litásában működtek közre hatékonyan. Ez a törődés meglátszott a be­számolók megszerkesztésében, bár tagadhatatlan, hogy né­hány gazdaságban gyengén ké­szültek fel a taggyűlésre. Elő­nyére vált a beszámolóknak, hogy a két évvel ezelőtt hozott határozatok végrehajtásából in­dultak ki, s főként a politikai munkát értékelték. Kellő súly- lyal foglalkoztak azonban a gazdálkodás kérdéseivel is. Mindkét szempontra vo­natkozóan említést érdemel, hogy nem szépítették a való helyzetet, nem takargatták az elkövetett hibákkat. A mélykú­ti Üj Élet Tsz alapszervezeté­nek vezetősége például nyíltan bevallotta, hogy a szükségesnél kevesebbet törődött a pártmun­kával, különösen elhanyagolta tartanak igényt a hallgatók. A nézetek többségének ismereté­ben alakult ki végül a temati­ka. Az első évfolyamban álta­lános politikai jellegű előadá­sokat tartottak, míg most, az oktatás második évében, nyolc közgazdasági tárgyú előadás megtartására kerül sor. A kö­vetkező tanévben a tsz-ek sza­kosításával és egyéb fontos nép- gazdasági jelentőségű kérdé­sekkel tíz előadás foglalkozik majd. Az előadók többsége orszá­gos hírű szakember. így példá­ul dr. Soós Gábor földművelés- ügyi miniszterhelyettes is beje­lentette részvételét az akadé­mia egyik előadójaként. J. T. a pártépítést. Ennek következ­tében igen kicsi az alapszerve­zet, mindössze 27 tagja van, jóllehet a szövetkezet gazdái-1 nak a száma: 700. Megfeled­keztek a nőbizottság létrehozá­sáról is. A gazdálkodásban sem sikerült még megoldani néhány problémát; azt sem például, hogy a növénytermesztésben és állattenyésztésben dolgozók jö­vedelme között, az előbbiek ja­vára, ne legyen lényeges elté­rés. További feladataik között meghatározták azonban a hi­bák mielőbbi kijavítását. Ami egyébként általában jellemző volt az eddigi taggyű­lésekre: az a demokratizmus messzemenő érvényesülése. Ez igen hasznos dolog. Egy-két alapszervezetben leváltották azt a vezetőséget, amely kisebb ak­tivitást tanúsított a szükséges­nél. A taggyűlések pozitívumai mellett sem lehetünk elégedet­— Évente két ízben, május­ban és novemberben kerül sor az újítási hónap megrendezésé­re — mondja érdeklődésünkre Hegedűs István, a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság újítási elő­adója. — A jelenlegi egyébként egybeesik az újítómozgalom megszervezésének másfél évti­zedes jubileumával. További tájékoztatásából ki­derül, hogy ebben az évben, kü­lönösen a májusi kampány so­rán, igen nagy jeletőségű ja­vaslatokat nyújtottak be az er­dőgazdaság dolgozói. Közülük különösen kettő méltó említés­re: a Tuzson—Szabó-féle, úgy­nevezett mobilrönk felterhelő daru. továbbá Hessz Ferenc és társainak újítása, az erdőműve­lő fogatos tárcsa- Mind a kettőt már elfogadták és október 1. — az erdészetek új gazdasági évé­nek kezdete — óta már hasz­nálják is. A gumikerekekre szerelt daru elektro- és benzinmotorral egy­aránt működtethető. Az erdésze­tekben mindeddig igen költsé­ges rakodás gondjait lényege­sen csökkenti ez az újítás. Al­kalmazásával köbméterenként 2,14 forint megtakarítás érhető el. Hat ilyen géppel évente 10 ezer köbméter famennyiség fél­ték, hiszen járásunkban szá­mos, gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezet akad, lő leg Zsanán, Balotaszálláson Csikérián és Bácsszőlősön E gazdaságok jó része csak pár évvel ezelőtt alakult, s több­nyire nem is rendelkeznek ön­álló pártalapsze.-vezette!. Szám­belileg és minőségileg egyaránt erősítésre szorulnak kommu­nistáik három-négy tagot szám­láló csoportjai. A pártmnnka javulásá­nak egyik feltétele, hogy a ve­zetők képzettebbek legyenek. E cél elérésének jelenleg az a legjárhatóbb útja, ha a tsz-ek- ben dolgozó szakemberek, ag- ronómusok, technikusok köz­vetlenül is részt vesznek a párt tevékenységében. E program megvalósítása beletartozik a járási-városi pártbi-' !ság fel­adatkörébe — fejezte be nyi­latkozatát Sándor János elv- tái s. rakása válik lehetővé, lényege­sen kevesebb kézi, illetve fizi­kai erőkifejtéssel­A gyökérzetben gazdag tala­jokon levő új ültetvények ápo­lását, gyomtalanítását könnyíti meg a másik elfogadott újítás, a fogatos tárcsa. Igen ötletes B. Felső János­nak a napokban benyújtott, és jelenleg kísérletezés alatt álló javaslata is: a Contra—Sthy] motorfűrész láncmeghajtó csil­lagkerekének pótlása Druzsba csillagkerékkel. Ez az eljárás, amennyiben beválik, az ország­szerte gondot okozó alkatrész- hiányt enyhíti majd. Az 1962—63- gazdasági évben egyébként az erdőgazdaságban félszáz javaslatot bíráltak felül és tizennégyet fogadtak el. Az elmúlt esztendőben benyújtott újítások mennyisége kisebb volt ugyan (41), ezekből azonban na­gyobb hányad került elfogadás­ra. mint az előző években, ör­vendetes jelenség, hogy többen gyakran jelentkezek hasznos, ötletes újításaikkal- A most kezdődő gazdasági év során egyébként minden bizonnyal közülük jó néhányan teljesítik majd a Kiváló újító cím elnye­réséhez szükséges feltételeket J. T­Népszerű a tsz-akadémia a kalocsai járásban 0S Ötletes gépek — könnyebb munka Eleven újítómozgalom a Dunaártéri Állami Erdőgazdaságban Amikor először jártam a kiskőrösi tanács vb irodájában, a helység két vezetője rögtön barátságos dohogással kezdte. — Haragszunk a Petőfi Népére — mondották. — Miért? Rosszul írtunk valamit? — Hányszor kértük már, jöjjenek ki, nézzék meg saját szemükkel. Abból nem sokat tudnak meg az olvasók, ha megírják, hogy harminc-negyven em­ber így meg úgy ... — Mégis, miről van szó? — Jöjjön ki velünk az elvtárs az utcákra... Ilyen méretű társadalmi munkát még nem látott... Ilyen bevezető után ültem fel egy motorkerékpárra Torgyik Pál vízmű- társulati elnök széles háta mögé. A szó szoros értelmében perceken belül a Ha­lasi úton téptük a betont. — Ez is onnét jön — mutatott hátra a füle mellett Pali bácsi — egy, követ szállító stráfkocsira. — Haskó István Felsőcebe. Három-négy kocsira köszöntünk fel, akkorra kijutottunk a községből. A so­rompó előtt lekanyarodtunk az ország­úiról. A vasúti sínek mentén pár száz méter hosszú zúzalékkőtöltés fogadott bennünket. Tövében olyan nyüzsgés volt, hogy nem tudtuk, hová nézzünk. Kocsi — kocsi után. Ha tízre rakták a követ, másik tíz egymás nyomában, in­dult terhével befelé a községbe. — Visszük, visszük? — kiáltott Tor- gyik Pál az első kocsi gazdájának, az­tán fejét kissé hátra fordítva diktálta noteszba a nevet: Barkóczi János. Nem értettük, mit felelt a megszólított, mert már a következő fuvarosra, Balázs Andrásra figyeltünk. Ostornyelet tartó kezét a kalapjához emelte, s így kö­szönt. — Odabent megállhatunk egy pohár sörre! — Az meg Litauszki Pál — mutatott az utána kanyarodóra Tóth Zsámboki Pál, aki a kocsifuvarok, gyalogmunkák nyilvántartását végezte. Majd, hogy az újság szóba került, csak úgy kapásból beleolvasott naplójába. — Lomjánszki Mihály Sivány-dűlő, Balázs András Feketehalom ... Lehocz- ki János egy lovas, Opauszki György 2 lóval... Közben felnézett Tóth Zsámboki Pál, mert kocsik érkeztek. Üj neveket sorolt. — Aki most fordul a völgybe, Czin- kóczki András, a nyomában Torgyik István. Hopp, ez egy új ember! — sza­ladt az egyik kocsihoz. Kérdezett, s már mondta is a nevet. Markó Ferenc Sivány-dűlő... A következő kettő — Rohoska János és Kurucz András. Ök meg arról nevezetesek, hogy mint szak­szövetkezeti tagok versenyre hívták egymást a társadalmi munkában... Most Böbék István fordul fehér és sár­ga lovával... Akiket akkor láttunk, aznap jórészt már a harmadik fordulót tették ... így ment ez hosszú napokon át, így fogyott el a vasút mellől háromszáz vagon ko­hósalak és zúzott kő,.. Aztán elbúcsúztunk, és nemsokára a széles Bajcsy-Zsdlinszky úton vágtuk a homokot. A járda mellett, ameddig ellátunk, homokhányás sárgállott. A köztük szabályos árkok sötétlettek. Ezekről ezt említette Tárgyik Pál. — Ez lesz a vízhálózat. A lakosság vállalta, hogy a háza előtt mindenki megássa és be is temeti, mikor a csö­veket lefektetik... Egyik árokból fel­szólt egy nekivetkőzött férfi. — Palikám, nem megyék nagyon mélyre? 155 centire ásom. — Az a jó — parolázott vele Tor­gyik Pál. Oroszi György háza előtt jár­tunk. — Nem látogatni kell ezt a munkát, Pali, hanem bort hozni a lakosságnak — kiáltott oda elhaladtában egy idős ember, Opauszki Sándor. A gödörből válaszoltak neki. — Majd ezen folyik a szesz, Sanyi bácsi. Reggel 5—6 között pálinka, dél­előtt sör. A következő portánál Kecskeméti Já­nos és felesége hányta a földet, feljebb Opauszki János és István, még odébb Kiss József, majd Mátrai László máso­dikos gimnazista . .. Amerre mentünk, mindenütt lapátok emelúdtek, maid tűntek el az árkok mélyén. A szürke vízvezeték csövek mint óriási spagettik nyúltak el a hosszú úton... Háztól házig, utcáról utcára szállt a vidám évődés, ezer, tízezer, százezer lapátnyi föld repült, az utak közepén kő ter­hű kkel kocogtak a lovak. Innen is, on­nan is tréfálkozva szóltak Torgyik Pál­ra, alig győzte válasszal. ... Ennek a látogatásnak több mint egy éve már. Az emlékét eddig újság­írói notesz őrizte. Most, hogy feleleve­nítjük a nagy napokat, néhány összege­ző adatot írunk az eddigi eredmények­ről Szabó elvtárssal, a vb-titkárral. 387 kocsi hordta a követ, kohósalakot, ezer- kétszázan rakodtak egy-egy napon át. 80—100 ember az útépítés gyalogmun­káiban segített. Ma már a következő útvonalakat borítja mákadám: Rákóczi út 2 km, Bajcsy-2silinsziky u. 1,5, Mé­száros Lőrinc u. 1,5, Hámán Kató, Le­hel, Batthyány u. és Petrovits u. egyen­ként fél-fél kilométer hosszan. 12 km hosszú csatorna kiásásának és batakarásának mintegy 80%-át a lakos­ság ^végezte. Azóta 45 új kútból folyik a víz... A nagy munka folytatódik. Eddig l/3-ával végeztek. 187-en, 1000 forintot meghaladó társadalmi munkájuk elis­meréseként „Kiskőrösért mozgalom”- emlékjelvényt kaptak. Kiskőrös társadalma megérdemli, hogy a nagyszabású társadalmi meg­mozdulás első pár epizódját feljegyez­zük:.^ , iSÉ Istváa Régi feljegyzések — mai eredmények

Next

/
Oldalképek
Tartalom