Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 275. szám

»64. november 24. kedd 3. oldal Három szakszövetkezet párttitkára Az összhang érdekéb en (T. IJ> Az állattenyésztés fon­tossága nemcsak a szakembe­rek, de többé-kevésbé a laiku­sok előtt is ismeretes. Érthető, hiszen az állati eredetű termé­kek — hús, tej, tojás, gyapjú — nagy szerepet játszanak az élelmezési, s az egyéb szükség­letek kielégítésében. Ugyanak­kor a növénytermelés sem nél­külözheti az állattenyésztés egyik produktumát, a talajerő­pótló szervestrágyát. A növekvő életszínvonal, s a növénytermelés egyaránt meg­Vesszőszedők Megkezdték a csemegeszőlő szaporítóanyagának felszedését a Szőlészeti Kutató Intézet Ma- thiász-telepén. A talajból a hát­térben látható erőgéphez szerelt szerkezettel végzik a Mathiász Jánosné fajtájú szőlő vesszőinek kiemelését, amelyeket a telep alkalmazottai kévékbe kötnek. Addig is, amíg a telepítő gaz­daságokba kerül a szaporító­anyag, a helyszínen elvermelik. Öt holdról mintegy 300 ezer szál kiváló minőségű „alapanya­got” nyernek az új ültetvények­hez. Hétezer kilométeres barátság Két napi száguldás irtán késő este befut az expressz Moszkvába, a Kijevi pályaudvarra. Udvardi Illés, Szánk község tanácsának fia­tal vb-titkára először jár nemcsak a Szovjet­unió fővárosában, de egyáltalán külföldön is, s ezért, valamint ahosz- szú utazás miatt is, enyhe szédülettel tekint szét a világvárosi fiény- özönben. Ám, alig tesz tíz lépést, egy hozzá hasonló korú fiatalem­ber oroszul megszólítja: — Udvardi Illéshez van szerencsém? — Hallucinálnék? — gondolja a pillanat első töredékében. s aztán végre csak kiböki a „dá”-t, mire a gyors beszédű orosz bemutat­kozik: — Vlagyimir Gurov vágyók. Kérem, ne cso­dálkozzék, én az Ön Üz­begisztán! barátjának, Vlagyimir Abramovnak vagyok a jó ismerőse. Táviratilag megkért pár nappal ezelőtt, hogy vár­jam Önt, a budapesti ex presszói érkezik. Meg­adta a személyleírást is, könnyű volt megismer­nem .:. Jöjjön, megva­csorázunk. Egy telj® napja van a taskenti vonat indulásáig. S a szanki vb-titkár kissé még mindig ké­telkedik, hogy ébren van-e egyáltalán —, de nyugodtan engedelmes­kedik __ Mo st pergessük vissza az előzményeket. 1957 tavaszán, Kiskun- majsán egy leik® fia­talember — a közelmúlt drámája okozta érzelmi kuszaság közepette — létrehozza a KISZ köz­ségi szervezetét. Űj szervezeti alapokról kell elindítani a kommunis­ta ifjúsági mozgalmat, amihez nem elég a hév, — szükség van tapasz­talatra is. Az utóbbi vé­gett Udvardi Illés — ő a szóban levő szervező, később a KISZ-titkár — az ellenforradalom leve­rését segítő helybeli szovjet alakulathoz for­dul, ahol készség® se­gítőkre talál. Különösen egy üzbég származású őrmester, Vlagyimir Ab­ramov támogatja rend­szeresen a munkájában. A két fiatal között ha­marosan mély barátság szövődik, s leküzdendő a nyelvi akadályokat, Illés oroszul, Vologya pedig magyarul tanul. Sikerrel, hiszen napon­ként van alkalmuk a gyakorlásra. Vologya számára pár év múlva elérkezett a leszerelés ideje. Utazik haza a szülővárosába, Fergánába. Magyar ba­rátja Záhonyig kíséri, azzal a kissé szomorú tudattal, hogy nem ta­lálkoznak többé az élet­ben. Vologya bizako­dóbb, s a találkozás re­ményében búcsúzkod­nak ... Havonta két leve­let váltanak. S 1964 ele­jén Illés — most már a szanki tanács vb-tit­kára — rászánja magát a nagy utazásra. Barát­ja egyre jobban sürgeti, hogy látogassa meg. A vízumot hetek alatt megkapja, az útlevelet viszont, csak a nyár vé­gén küldik meg a ma­gyar szervek. Szeptem­ber 25-én elérkezik az utazás ideje. .. .M oszkvában kelle­mesen telt el az egy nap új ismerőse társa­ságában. És este a pá­lyaudvarról kigördül ve­le a gyors ... Végtelen tájak következnek ez­után, soha nem hallott nevű állomások marad­nak eL Átmennek a Vol­gán, s aztán Ázsia föld­jén járnak. Négy nap és négy éjszaka után megérkezik Taskentbe. Távirat Vologyának, megkérni, hogy várja a repülőtéren. De a gépen már nincs hely. Vissza a pályaudvarra. Üjabb távirat. És másnap reg­gel nyolckor kilép afer- gánai állomáson. Ott áll Vologya a pe­ronon, népes családjával együtt, sőt, a barátai is eljöttek a városi kór­házból. ahol ő mentő- sofőrkéht dolgozik. Vi­rágcsokor, üdvözlések. Az állomás előtt vala­mennyien beülnek — a mentőautóba. Elhajta­nak a kórház előtt, amelynek ablakainál ott állnak vegyest az orvo­sok és a betegek — éle­tükben először látnak magyart. Míg Moszkvában késő őszi® az idő, itt árnyékban is 30 fok me­leg van. A fogadtatás leírhatatlanul szívély®, elsősorban Vologyáék- nál, de szerte a város­ban. Illés alig tud ele­get tenni a meghívások­nak. Igen boldog, ami­kor a kórház orvosa több napos körútra hív­ja: ismerkedjék meg a környékkel. A j,kör­nyék” ott mintegy 250 kilométer sugarú terü­letet jelent. Az üzbég falvakban egzotikus lát­ványt nyújtanak a kör- alakú, vertfalú házak —, amelyeknek igen szerény, de praktikus a berendezésük —, ám a bennük lakó parasztok baráti közvetlensége az első pillanatban felold­ja az idegenséget. Gyorsan elszalad az egy hónap. Ennyi időre szól vízum. Nehéz a bú- csúzás, fájó is, de tud­ják: nem válnak el vég­legesen. S a várostól száz kilométerre levő repülőtérre még többen kísérik ki, mint ameny- nyien egy hónappal az­előtt várták az állomá­son . .. Az IL—IS-as hat óra hosszat repül egy­folytában, Moszkváig. S onnan hazafelé már is­merős az út... ... A Duna—Tisza kö­zötti tanácsházának iro­dájában beszélgetünk. Udvardi Illés kifogyha­tatlan az élményekben. — Jövőre Vologya látogat ide. Meghívtam. Máris hozzáfogtam a program megtervezésé­hez. — Majd könnyed mosollyal hozzáteszi: „Az igazi barátságnak mi az a hétezer kilo­méter.” Hatvani Dániel , követeli az állattenyésztés üte­mesebb fejlesztését; úgyszintén exportlehetőségeink ,is sürgetik azt. Az állatállomány növelésének lehetősége azonban számos kü­lönböző tényezőtől függ, ame­lyeknek bármelyike ha hiány­zik, vagy hatékonyságával el­marad az állattenyésztés köve­telményeitől, ezt nemcsak az utóbbi sínyli meg, hanem a mezőgazdálkodás egésze is. Egyszóval: e tényezőknek összhangban kell lenniök. Gon­doljunk csak arra, hogy példá­ul a takarmánytermesztés elég­telensége milyen akadályt jelent az állatállomány növelésében, s megfordítva: a növényterme­léshez arányított kisebb állat­létszám nem képes elegendő trágyát szolgáltatni a takar­mányfélék — s az egyéb nö­vények ;— földjének talajerő­pótlásához. A kötelező összhang­hoz tartozik a többi közt az állatférőhelyek, s az állategész­ségügy elegendő mennyisége, il­letve megfelelő színvonala is. E tényezők összehangolása igen alapos körültekintést, terv­szerű együttműködést igényel a mezőgazdasági üzemektől, s a termelést irányító szervektől egyaránt. Kétségtelen, hogy e tekintet­ben a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta mesénkben jelentősen előre léptünk, ami nem volt egyszerű dolog, hi­szen — az egymástól eltérő táj­egységek miatt — sehol az or­szágban nincs olyan nagy kü­lönbség a mezőgazdasági ter­melés, s ebben az állattenyész­tés lehetőségei között, mint ná­lunk. A fejlődés, a megnövekedett követelmények azonban még nagyobb tervszerűséget igényel­nek. Ennek tesz eleget az a nagyszabású munka, amely az MSZMP megyei végrehajtó bi­zottsága november 10-i ülésén hozott határozatával vette kez­detét. A határozat szakbizottságok létrehozását írja elő, amelyek átfogó elemzést végeznek és részletes tájékoztatást készíte­nek a megye állattenyésztésé­nek helyzetéről, aminek alap­ján felső szerveink 1965-től 1970-ig irányt mutatnak az ál­lattenyésztés fejlesztéséhez szükséges intézkedésekre vonat­kozóan. Az összesen több mint fél­száz szakembert magában fog­laló tíz bizottság számos szem­pont szerint lát munkához. A többi közt megállapítják a nép- gazdasági szükséglet megyénkre vonatkozó arányát; állatfajon­ként és üzemáganként az ön­költség alakulását; a meglevő állattenyésztési beruházások ki­használtságának és visszatérü­lésének mértékét; kidolgozzák a gyengén gazdálkodó és az ala­csonyabb típusú szövetkezetek állattenyésztésének, valamint az ösztönző jövedelemelosztási, il­letve bérezési formák irányel­veit; meghatározzák az állat­fajták összetételének megfelelő arányát; felkutatják a helyileg feltárható építőanyagokat, s az országosan legjobban bevált, megyénkben is alkalmazható állattenyésztési beruházások le­hetőségeit stb. A bizottságok sokrétű felada­tainak csupán a töredékét is­mertettük, de talán ennyi is ele­gendő e rendkívül körültekintő munka nagyságának érzékelte­tésére. S annak megértésére is, hogy mezőgazdasági üzemeink részéről milyen alaposságra, minden tényező összehangolá­sára van szükség az állatte­nyésztés sikeres fejlesztéséhez. Amihez a szakbizottságok most kezdődő munkája alapján a megyei párt vb részéről a jö­vő év tavaszán hozandó irány­elvek elévülhetetlen segítségei vHgaytaaak majd. f NEM SOK IDEJE még annak, hogy Szűcs Lászióné, a kiskő­rösi Petőfi Szakszövetkezet szö­vetkezetpolitikai előadója lett, s egyidejűleg a gazdaság párt­szervezetének a titkárává is vá­lasztották. Hogyan dolgoznak a szakszövetkezet kommunistái, milyen feladatai, tennivalói vannak a párttitkámak — ezek­re a kérdésekre kerestünk vá­laszt a vele való beszélgetésünk során. — Társadalmi munkában há­rom helyi szakszövetkezet — a Petőfi, a Törekvés és a Béke — párttitkári teendőit látom el. E gazdaságok pártalapszervezetei ugyanis összevontan tevékeny­kednek. A 15 főnyi párttagság­nak mintegy a fele szakszövet­kezeti gazda, másik része pedig a községi alapszervezetekből kérte átigazolását, hogy segítse nálunk a munkát. A gyérebb létszámú szakszö­vetkezeti pártszervezetekben egyébként általános az a gya­korlat, hogy több gazdasági tár­sulás kommunistái egy közös alapszervezetbe tömörülnek. Így Kiskőrös tíz szakszövetkezeté­nek párttagjai három alapszer­vezethez tartozn aik. A szóban levő három szak- szövetkezet pártalapszervezetei- nek júliusban történt összevo­nása tulajdonképpen a két má­sik közös gazdaság tagsága ál­tal kezdeményezett és a jövő évben esedékes gazdasági egye­sülésnek az előzménye. AZ AZÓTA ELTELT, nem egészen fél esztendő alatt len­dületesebbé, elevenebbé vált a pártélet. A második fél évre el­készített ütemtervből is kitűnik • pártmunka és a gazdasági tevékenység közötti gyümölcsöző kölcsönhatás. Szeptemberben a pártépítés helyzetéről és felada­tairól .tárgyaltak, oktpberben pe­dig négy tagjelölt felvételéi-e került sor, Most készül a be­számoló a kétéves gazdasági és politikai munkáról is. — Ami engem illet — mond­ja a fiatal és leik® „többszö­rös” tisztségviselő —, első és legfontosabb feladatomnak a párttagok személy szerinti meg­ismerését, a velük való minél gyakoribb foglalkozást tartom. A közeljövő fontos feladata a pártonkívüli aktívahálózat ki­építése. Sokat várnak a téltől, amikor is a klubestek és az oktatás alkalmai során még több lehetőség nyílik az akti­visták kiválasztására, a szerve­zésre. A TÁRSULÁSOKBAN a fo­kozott politikai felvilágosító munka mellett igen nagy szük­ség van a közösségi szellem sza­kadatlan fejlesztésére, ébren tartására is. A szakszövetkezeti gazdák soraiban egyébként meg­lepően és örvendetesen nagy az érdeklődés, az igény mind a szakmai, mind a világnézeti to­vábbképzés iránt. Szép számban vesznek részt a szabad pártna­pokon, élénk figyelemmel kí­sérve az ott elhangzottakat. — Januárban szakszövetkezeti akadémiát is szervezünk, tizen­nyolc előadással. A foglalkozá­sok színhelyét úgy választjuk meg, hogy az mindtárom szak­szövetkezet gazdái számára könnyen elérhető legyen. így az előadásokat arányos megosz­tásban a Petőfi Szakszövetkezet központi irodájában, illetve az alsócebei és a feketebalmi is­kolában tartjuk majd. NEM KEVÉS A GONDJA, tennivalója Szűcs Lászlcnénak azon a helyen, ahová a párt és a tagság bizalma állította. De megvan benne a lelkesedés és a célratörő alaposság is. —: Nagy hiányát érezzük a megfelelő szakszövetkezeti szék­háznak — mondja még a bú­csúzásnál. — A jelenlegit „ki­nőttük”, és a megszaporodott feladatokhoz — akár a pártszer­vezet, akár a gazdaságvezetés érdekeit nézzük is — szükség van megfelelő helyiségre. E probléma megoldása is a leg­hamarabb megvalósítandó célki­tűzéseink közé tartozik. J. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom