Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-20 / 272. szám
Köznapi gondok Megoldást egy új TÜZÉP-telep jelentene JÓ NÉHÁNYSZOR tolmácsoltuk már Kecskemét külterületi lakosságának panaszát a megrongálódott járdákkal kapcsolatban, amelyek az esős ősz beköszöntésével néhol teljesen járhatatlanná válnak. A városi tanács nagyszabású útépítési programja végrehajtásában a szóbanforgó járdák újjáépítésére még nem kerülhetett sor. Érthető tehát, hogy az érdekelt külterületi lakosok türelmetlenek. A Vasút utca lakóinak panasza azonban fölöttébb indokolt. Nyúl Lujza nyugdíjas tanítónő, Vasút utca 8. szám alatti lakos szerkesztőségünkhöz intézett panaszlevelében így ír róla: „A Vasút utca járdája a napokban lehullott sok esőtől az idén is, mint két év óta minden tavasszal és ősszel, egyetlen sártengerré változott. A villanymalomtól egészen a TÜZÉP-telepen túli két-három házig lehetetlen a gyalogos közlekedés, de a kocsiúton sem tanácsos menni, mert sohasem tudja az ember, hogy a kátyús útburkolat alatt milyen mély, fekete latyakkal telt gödrök rejtőznek. (A nyári hónapokban viszont a szénportól szenvedtünk.) LEVELÉNEK további részében megemlíti, hogy még 1961. őszén panaszt tett a városi tanács vb ipari és műszaki osztályán, amelynek akkori vezetője fel is szólította a TÜZÉP vállalat igazgatóját: rövid időn belül gondoskodjék a Vasút utcai telep előtt tárolt iszapszén elszállításáról. A felszólítás hiába való volt, s az idén még több iszapszenet raktak le az út mellé. A VÁROSI TANÁCS vb építési és közlekedési osztályához fordultunk a panasszal. Ifjabb Bányi Tivadar közlekedési előadó elmondotta, hogy korábbi átiratunkra többek között a TÜZÉP-vállalat ezt válaszolta: A vállalat elsősorban is a lakosság tüzelőszükségletét köteles biztosítani, s amíg máshol nem áll rendelkezésünkre megfelelő tárolóhely, a folyamatosan érkező több ezer mázsa iszapszenet kénytelenek továbbra is a telep előtti út mellé lerakni. Juhász Istvántól, az építési és közlekedési osztály főmérnökétől azonban még bővebb felvilágosítást kaptunk. — A TÜZÉP-vallalat részére már két ízben is kijelöltünk alkalmas telephelyet — mondotta. — Először a Halasi úton, a régi gabonatárház mellett. A vállalat azonban akkor nem rendelkezett az áttelepüléshez szükséges anyagi fedezettel, s végül a kijelölt területen ismét gabona- és lisztraktár, illetve silózó létesült. Nemrégiben a fülöpszállási vasútvonal, a Korhán-közi út és a volt szervestrágya telep által határolt részt jelöltük ki az új TÜZÉP-telepnek. Az itt levő 21 holdas területből ma is tetszése szerint foglalhat el magának a vállalat olyan nagyságú területet, amely megfelel a Kecskemétre érkező tüzelőszállítmányok befogadására. A TÜZÉP-vállalatnak jelenleg sincs anyagi fedezete új telep létesítésére. Ebben — a lehetőségei szerint — a Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP Főigazgatósága lenne hivatott segíteni. Máskülönben ugyanis a régi helyén marad az iszapszén, s nincs mód sem a járda, sem a teljesen tönkrement úttest rendbehozására. A KÖRNYÉKI lakosság panaszának, s a kecskeméti TÜZÉP-vállalat tárolási és szállítási gondjaira egyaránt tehát egy új telephely létesítése jelentené az orvoslást. November 22-én tanácstagi pótválasztások A megyei tanács szeptember 24-i ülésének határozata értelmében november 22-én, vasárnap hét órai kezdettel részleges tanácstagi választásokat tűzött ki a megyében, az időközben megüresedett választó- kerületekben. Üj járási tanácstagot választ a lakosság a bajai járás 33-as (Csávoly), a dunavecsei járás 38-as (Szabadszállás), a kalocsai járás 30-as (Szakmár), a kecskeméti járás 11-es (Tisza- újfalu) és 60-as (Izsák, Hetény- egyháza), valamint a kiskunfélegyházi járás 20-as (Petőfiszállás), 25-ös (Jászszentlászló) és 44-es (Kiskunmajsa) választókerületekben. A városokban a következő helyeken választanak új tanácstagot: Baján a 97-es, Kalocsán a 16, 42, 51, 56, 58 és 77-es, Kiskunfélegyházán a 21, 53, 56 és 77-es, Kiskunhalason pedig a 32, 33, 56 és 66-os választókerületben. Az említett kerületeken kívül vasárnap a megye mintegy száz helységében kerül sor új községi tanácstag megválasztására. Nagy esőzések, földcsuszamlás Ausztriában, szélvihar Csehszlovákiában A nyugat-ausztriai Alpok vidékén a napok óta tartó esőzések következtében több folyó kilépett medréből. Alsó-Auszt- riában a víz több tanyát elzárt a külvilágtól — a Salzburgot átszelő Salzach folyó szintje óránként 10 centiméterrel emelkedik, a Duna szintén erősen árad és több helyen életbe léptették az árvízvédelmi készültséget. Az osztrák—nyugatnémet határ közelében levő Landl alpesi falucska lakossága pánikszerűen elhagyta házait, amikor szerdán a környező hegyekből nagyobb mennyiségű föld- és kőtömeg indult meg. A földcsuszamlás két házat eltemetett, s a lezúduló földtömeg által medréből kiszorított patak elöntötte az utcákat. Csehszlovákiába szerdán beköszöntött a tél. Az ország különböző részeiből hóviharokat jelentettek. Brnóban óránként több mint 100 kilométer sebességű szélvihar tombolt. A szokatlanul nagy erejű szél a vidéki telefonhálózatban jelentős károkat okozott. (MTI) A Bakony vidékén szerdán az esti órákban érdekes természeti jelenség játszódott le: az esőt hirtelen havaseső váltotta fel, amelyet nyári zivatarra emlékeztető erős mennydörgés kísért. Csütörtökre virradó éjjel heves vihar kerekedett a Bakony és a Balaton vidékén. Az óránkénti 80 kilométeres sebességgel száguldó szél több útvonal mentén összedöntötte a már kirakott hófogó sövényeket, néhány bakonyi faluban pedig fákat csavart ki. Az esős vihar a Balatonon nem okozott kárt, mert a vitorláshajókat és a csónakokat már partra vontatták. Megszívlelendő jelzések Jó érzés járja át az embert, amikor egy-egy, az iskolából, az egyetemről nemrégiben kikerült, s a dolgozók sorába álló fiatallal találkozik. Mert nemcsak a lelkesedésük, nagy tettvágyuk a rokonszenves, hanem az is, ahogyan a maguk körül zajló életet szemlélik. Ezt éreztem pár nappal ezelőtt, amikor az egyik járási tanácsnál dolgozó, jogi tanulmányait nemrégiben befejezett fiatalemberrel ismerkedtem. Szeretettel beszélt munkájáról, terveiről, kollégáiról. Jól érzi magát az első munkahelyén, s tele van törekvésekkel. Egyszer csak bátortalan kopogtatás után idősebb bácsi lépett az irodába. Félszegen, alázatosan, s izgatottan gyű rögette fakó kalapját. — Kérem szépen, a titkár urat, hol... a titkár úr bent van? — érdeklődött zavartan. A hirtelen támadt feszültséget új ismerősöm közvetlen hangú útbaigazítása oldotta fel. De a bácsi távozása után az újdonsült jogász egészen ked- veszegett létt. Elkomorodva jegyezte meg: — Látja, ez úgy bánt... Az egyetemen bizony nem gondoltam, hogy a közigazgatási szervekhez manapság bárki is ekkora szorongással, alázattal lépjen be. Például ide a tanácsházba, amely a lakosságé, ahol minden dolgozó a község lakói PETŐFI NEPB \ Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, «’őszerkesztö: dr. Weltlier DánieL Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállalat, felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkeszt 5ség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal) Kecskemét, Szabadság téar 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dil i hónapra 13 tortrn ^Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefoni 11-23. indes: SS 0SS, nak szolgálatában áll. Amióta itt dolgozom, ez a bácsi bizony már nem az első ilyen ügyfél. A pillanatra beállott csendben ez jutott eszembe: Lám, mit jelent iskola után a gyakorlati élet. Fiatal barátom viszont úgy látszik az okot kutatta, mert amikor újból megszólalt, már a megoldás módját is formálgatta: — Azt hiszem, elsősorban a tanácsi dolgozók magatartásában lehet a baj. Mert ha valakivel kellő tisztelettel, megbecsüléssel és nem „magas lóról” beszélünk még akkor sem, ha esetleg a törvényes rendelkezések nem nyújtanak módot kérése teljesítésére, nem fogja el ekkora szorongás, ha a hivatalba lép. Elgondolkoztató szavak. Ugyanúgy, mint a fiatal jogásznak az a másik észrevétele is, melyből szintén a csalódottság hangja csendült ki. Azt mesélte, hogy szülőfalujában meghalt nemrégiben egy meglettebb korú kommunista asszony. Férjét annak idején a koncentrációs táborban veszítette el, s ő maga a felszabadulás percétől kezdve fáradhatatlan harcosa volt a községi pártszervezetnek. De életében soha nem kérdezte senki a gondjairól. Pedig sok gondja volt, csak nem panaszkodott. Bölcsődében kapott mosónői fizetéséből élt, s fedez- gette keservesen fia taníttatási költségeit: S mindez akkor jutott eszébe a fiatal jogásznak, akkor szorongatta torkát a keserűség, amikor részt vett az ismerős asszony temetésén és hallotta a búcsúbeszédet: „Bizony, Horváthné, jó elvtórsunk voltál.. — Miért vagyunk ilyen hálátlanok? Miért csak akkor döbbenünk rá egy-egy ember értékeire, amikor már nincs köztünk? — tette fel a kérdést a fiatalember szinte önmagának. S én arra gondoltam; emberségben, lelkiismeretességben milyen gazdagok is ezek a mai fiatalok! És jelzéseinkre mennyire hasznos felfigyelnünk. &. L Kis gimnazista koromban azzal szórakoztunk, hogy „elcsépelt”, régi magyar szazak helyett újakat gyűjtöttünk, vagy találtunk ki. Ilyeneket: lábhajtászati tovalöködő (kerékpár), nyakte- kerészeti mellfek- venc (nyakkendő), álomza varászati iávugronc (bolha) stb., stb. Az általunk ösz- szeszedegetett új szavak egész füzetet tettek már ki, de — sajnos — az évek folyamán feledésbe mentek. Most nagy örömmel tapasztalom. Nyelvújítás hogy kezdenek divatba jönni ezek a nagy nyelvi leleményességről árulkodó szavak. Ilyen például a „nyílászáró szerkezet". Amikor először hallói tam, valami leírhatottanul pajzán dologra gondoltam, később a régen dugónak nevezett üvegnyílászáró egyszerű szerkezetre gyanakodtam, csak nagysokára jöttem rá, hogy a régi: „ajtó” és „ablak” komplikált elnevezéseket egyszerűit-: tették, rövidítették le „nyílászáró szerkezetekre”. Ügy látszik, a korombeli gyerekek hasonló nyelvújító csoportjai élelmesebbek voltak, mint mi. összegyűjtött „müveiket” megőrizték és most újításként benyújtották a feltalált szavakat kiszerelő vállalatnak, ahol méterrel mérik és betűnként díjazzák, utána korszerű göngyölegben fogyasztói áron a népgazdaság minden igában kötelezővé leszik használatot. T. M. NAGYSZERŰ PÉLDÁJÁT adta az összefogásnak Kecel község új települése, az úgynevezett „Szilas” lakossága. Társadalmi segítséggel kéttantermes iskolát és óvodát építettek. Maguk verték ki az építkezéshez szükséges vályogot, s az egyéb munkákban is tevékenyen részt vettek. A társadalmi tevékenységük értéke elérte a 105 ezer forintot. Az iskolában már meg is kezdődött a tanítás, az óvodát pedig, amely képünkön is látható, pár hét múlva adják át rendeltetésének. Előtérben: a szakmunkákat végző, Sendula János által irányított .tanácsi építőbrigád, amely éppen a járdalapokat fekteti le az épület bejáratához,
