Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-13 / 240. szám
1964. október 13, kedd 5. oldal PREMIER ELŐTT... Próbálják Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom — című drámáját Moszkvai séta A plakátok már hírül adták. A Kecskeméti Katona József Színház október 16-án Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom — című drámájával nyitja meg az évadot. Az elmúlt évek hagyományától eltérően, most modem, kamaradráma vezeti be a színházi szezont, amely nem rendelkezik a nagy, klasszikus művek látványos rekvizitumai- val, éppen ezért bemutatása bátor, dicséretes vállalkozás. Sarkadi, egyik legszebb mai magyar drámának számító műve eddig csak a Madách Kamaraszínházban került színre, egy posthumus bemutató során. A nagyvonalú előadás rendezőjét Pártos Gézát és szereplőit: Gábor Miklóst, Váradi Hédit és Horváth Jenőt a színház vezetősége meghívta a kecskeméti bemutatóra. A város közönsége felfokozott kíváncsisággal várja a darab bemutatását, amelynek valóban élményt jelentő színpadra viteléről kitűnő művészgárda gondoskodik. A RENDEZŐ — UDVAROS BÉLA Az elveszett paradicsom — nyilatkozott két próba közti szünetben — kamaradráma, három monumentális szereppel. Hősei: az öreg Sebők Imre, aki 75. születésnapját ünnepli, 33 éves fia' dr. Sebők Zoltán és egy Kolozsvárról idelátogató egyetemista lány: Mira. A drámában Sarkadi önmagát írta meg, mert a paradicsom az ő számára is elveszett. A három ember drámája azt a gondolatot veti fel, amiért mi korszerűnek, érdemesnek találjuk a bemutatását —, hogy az életnek értelme van és a tevékeny ember számára sohasem késő az életet újrakezdeni. Miután a szerző műve végén —, saját meghasonlott világszemléletéhez híven — összetöri az ifjú orvost, rendezésileg megpróbáltam ezt a kilátástalansá- got tükröző záróképet feloldani anélkül, hogy a szövegen akár egy betűt is változtatnék, továbbmutat a mű befejező szavainál. Az öreg Sebőkből az élet, a munka értelmének hite áramlik a kiábrándult, összetört Zoltán felé és Míra hozza a megváltás csodáját. Szeretném minden frázis nélkül kihangsúlyozni, hogy az élet, a szerelem, a boldogság adva van. Eennünk van, de meg kell érte a „marsallbo- tot” ragadnunk. Nincs kor, 34. — Isten ments! — mondta gyorsan az idős asszony. — Tudom én azt magamtól is. Megboldogult férjem, isten nyugosztalja, huszonhét évig dolgozott az ügyészségen. Mindig mondta nekem: Ami itt történik, azt nem szabad senkinek tudni. Amikor az asszony kiment a szobából, az őrnagy csipkelődve megjegyezte: — Kiderül ügyész úr, hogy mindenki, aki akar, bejöhet az ön szobájába, elég, ha kék munkásköpenyt vesz magára és levelet ír önnek a saját írógépén. Megérhetjük, nemsokára, hogy idejön néhány jól megtermett ember és a szekrényt is elviszik az aktákkal együtt. De hagyjuk a tréfát. Egy bizonyos: a „sápadt” nagyszerűen tudja, mi történik itt. Az ő lépései biztos nem véletlenek. Csak egy ostoba tréfa kedvéért, nem kockáztatná, hogy idejöjjön. A lenincs öregség annak, akinek az élet mindig módot nyújt valamilyen társadalmi kihatású tevékenységre. SEBŐK IMRE — PERÉNYI LÁSZLÓ Régen készültem szerepre ekkora. ambícióval, lelkesedéssel. A fiatal partnerek és a szerep ifjúsága nekem is szinte szárnyakat adott Hogy milyen az öreg Sebők, aki 60 éves kora után mikrobiológiai kísérleteket folytat, mindezt a halál ellen, erre hadd válaszoljak a saját szavaival: „Nincs olyan, hogy ne lehetne élőiről kezdeni, akár abban a szál ruhában is. Nem fárad az ember abba bele soha, hogy él.” SEBŐK ZOLTÁN — KONCZ GÁBOR Bár, egy kicsit fiatalnak érzem magam Zoltán szerepére, remélem sikerül az azonosulás. Nagyon lelkiismeretesen készülök. Érdekel, izgalmas vállalkozást jelent ez a nagyszerű szerep. Nem zavar, hogy felváltva, két női partnerrel próbálok, sőt számomra még új színek, eszközök felfedezésére nyújt alkalmat. MIRA — AGÁRDY ILONA, SZEGEDI ERIKA A szerep egyszerre két fiatal színésznőnek ad lehetőséget a kecskeméti bemutatkozásra, tehetségük kibontakoztatására. — Mindkettőjük számára az igazi szereppel való nagy találkozás ritka élménye Mírát próbálni, hiszen ez a női szerep az elmúlt évtized talán legszebb szerepe a magyar drámákban. A nézőknek is élményt jelent majd, hogy két ilyen külső és belső eszközökben különböző színésznő formálja meg Mírát. A jelek szterint élménydús, az idei szezont fémjelző színházi bemutatót várhatunk. Sarkadi drámáját kitűnő együttes tolmácsolja, hiszen a színház legjobb erőit vonultatja fel még a kisebb szerepekben is. A színház vezető művészei lelkesedéssel és a nagy műnek kijáró alázattal vállalták a kisebb feladatokat abban a reményben, hogy a rendezés által hangsúlyozott élethit megtalálása az együttes játékán keresztül a nézőtérre áramlik, áthatja a közönséget is. velet egy másik gépen is megírhatta volna. • Az „Express” legközelebbi szombati számában megjelent a megbeszélt apróhirdetés a „különfélék” rovatában. Eltelt három nap. Szerdán, Kur ügyész nevére ismét érkezett egy ajánlott levél. Sem az ügyész, sem Wilska nem vette kezébe a levelet. A mindenről idejében értesített őrnagy egy daktiloszkópiai szakértővel jött. Ez utóbbi, körültekintvén, megnézte a Vastag, szürke papírból készült borítékot, kinyitotta kis táskáját és fehér porral szórta be a boríték mindkét oldalát. Néhány helyen világosan látszottak az ujjlenyomatok. A szakértő egy speciális itatósra vette fel a nyomokat, ezeket megszámozta és borítékba tette. Ezután óvatosan felvágta a boríték szélét és egy összehajtott papírcsomót szórt ki belőle. Amikor kibontották, az Egy lány táncol a reggeli fényben és alakja visszatükröződik a repülőtér üvegépületén. Ez a film kezdete, prológja és epilógusa. A film olyan emberekről szól, akik időnként elkeserednek, összevesznek, szo- morkodnak, és haragszanak, de akiknél minden rendben van. Georgij Danelija, fiatal szovjet rendező filmjét az ifjúság költészete, az érzések üdesége, az élet problémái iránti szomjas kíváncsiság teszi színessé, líraivá. Kedvesek a szereplők: Voügyész azonnal megismerte: a „fehér gengszterek” aktája volt, — éppen abból a kötetből, amelyet Kalinkowski magával vitt, és amelyet később, amikor megtámadták, elraboltak tőle. A Donau-bank csekkjét és a vastag borítólapot kivéve, melybe az eredeti dokumentumok be voltak varrva, természetesen semmi nem hiányzott. — Ezt korábban is elküldhet- te volna! — mondta Wilska elkeseredve. — Háromheti gépírástól kímélt volna meg. Most, amikor már mindent újra írtunk, mi az ördögnek nekünk ezek a régi papírok! — Nagyon jó, hogy elküldte — örvendett az ügyész a visz- szakapott aktáknak —, legalább össze lehet hasonlítani a későbbi kihallgatások jegyzőkönyveivel. A daktiloszkópus befejezte munkáját, eltette a borítékot az ujjlenyomatokkal. Elköszönt és távozott. — Nem értem, minek küldte el most ezeket az aktákat? — csodálkozott Wilska? — Pofonegyszerű! Ezzel bizonyítja, hogy a csekk birtokában van. Akinek a kezében volt az akta, annál van a csekk is, amely az aktákhoz volt csatollogya, a fiatal munkás — Alek- szej Loktyev, az elragadó, csibészes, örökmozgó Kolja — Nyi- kita Mihalkov, a melankólikus Szása — Jevgenyij Sztyeblov és a bűbájos, szőke Aljona — Galina Polszkih. Élvezetes játékuk, üde fiatalságuk mellett még egy főszereplő teszi felejthetetlenné a filmet: Moszkva. A hajnali fényben ragyogó, naptól perzselt, esőtől párolgó, ezerarcú, szép Moszkva. va. Ravasz fickóval van dolgunk. Egyelőre úgy táncolunk, ahogy ő fütyül. Mint sakkjátékos három lépést látok előre. _ •> — Nem küldte vissza, és nem is tette tönkre az aktákat korábban, mert már előre gondolt arra, hogy hirdetést adunk fel és jutalmat tűzünk ki. Azt is előre látta, hogy elfogadjuk ajánlatát, és bizonyítékot kérünk tőle, mely szerint valóban nála van a csekk. Félek, azt is tudja, hogy a mi beleegyezésünk csak látszólagos. Nos, hát mit tegyünk? Az ő füttyszavára táncoljunk továbbra is? Végül talán mégis csak mi kerekedünk felül. — Mit akarsz most tenni? — Mint már mondtam, tovább játszom, bár ellenfelünk feltételezi, hogy hamis kártyákkal játszunk. Lehetséges, hogy sejti a következő lépésünket is. Valamilyen, számunkra még ismeretlen oknál fogva, szüksége van erre a játékra. Mivel mi is időt akarunk nyerni, tehát folytatjuk a játékot. Próbálunk alkalmazkodni a mi „sápadt Ní- kónk”-kal. — Alkudozni? Hogyan? (Folytatása következik,) DCati nini tiapiel íz A ház, ahová igyekeztem, '* alig kődobásnyi távolságra nyúlik a Ferenc-csatorna partjára. A nádiverebek hangjának recsegése ide hallik a nádasból. Mozdulatlan csónakok a vízen, benne a horgászat mesterei űzik az időt. Kis házacska, utolsó az utcasoron, utána már a víz következik, meg a nádas. Nagybaracskai csendélet. Péter bácsi, azaz hogy Borbély Péter nyugdíjas útőr, kint ül az udvar szélén és hálót kö- töget. Perionhálót a halászoknak. ö nem foglalkozik halászattal, de egészen míves minőségben érti a hálókötést. Miért ne csinálja, idő telik vele és pénzt is hoz a házhoz. — Kati néni merre van? —< kérdem a hálókötőtől. — Odabévül — int az öreg a tornác felé. . Soha jobbkor nem jöttem. Az iskolában tudtam meg, hogy Borbély Péterné született Saláta Kati néni nem is olyan régen tette le a vizsgát az írás-olvasás tudományából. Hatvannégy éves korában. Nem kis büszkeseggel mondotta ezt el Csapó Istvánná tanítónő, aki a betűvetésre oktatta. Bent halkan szól a rádió, Kati néni pedig az asztalnál ül és — levelet ír. Golyóstollal. Szemüveg nélkül. Már a harmadik oldalnál tart, sok lehet a mondanivalója. — A fiamnak írok — mondja olyan természetesen, mintha mindig ezt csinálta volna. — A fiam Pesten van, elárusító egy konfekció-szaküzletben. A lányomnak is írok mindjárt, ű is Pesten dolgozik, a villamosszigetelőben. Velük levelezek. A harmadik fiú itt a faluban él. Cipész., Péter bácsi hátul statisztál, ahogy beszélgetünk. Nem állja meg, hogy közbe ne szóljon: — Ha én a betűkkel bajlódok, akkor csendnek muszáj lenni. Az asszony pedig akkor ír legjobb ízűt, ha szól a rádió. Szóval: Saláta Kati néni valóban megtanult írni. — Az olvasás azelőtt is ment valahogy, mármint a nyomtatott betű olvasása. Ahogy a gyerekeim nőttek, egyre inkább hiányzott az írott betű, aztán, ahogy elkerültek itthonról, se írni nem tudtam nekik, se a levelüket elolvasni. Meghallottam, hogy az iskolában elkezdték azok oktatását, akik írni-olvasni nem tudnak. Én mindjárt kötélnek álltam. Hatvannégy éves vagyok, nem ment ez könnyen. De tessék elhinni, amióta írni is tudok, egészen más színben látom a világon. Egészen más így az ember ... K is időre abbahagyja az írást, Péter bácsi pedig a vendég tiszteletére előveszi a szép piros murcit. Egy pohárkával önt, aztán diktálná a másodikat, de hasogat az újbor, ettől jó lesz óvakodni. Velem van Csapó Istvánná is, a tanító néni, aki Kati nénit bevezette a betűvetés tudományába. Mind a négyen koccintunk azok egész- ségére, akik ezt az áldozatos munkát végzik. Ahogy most errefelé az analfabéták nyomában járok, lépten-nyomon hallom, hogy régen kezdeményeztek a Hazafias Népfront aktivistái olyan áldásos akciót, mint az analfabéták fölkarolása. Péter bácsi tréfás szemmel kacsint Kati néni felé: — Azért is csinálta, hogy az unokákat taníthassa majd ... H át igen. Valami nagy dolog történt Kati nénivel. Valami eddig nem ismert világosság gyulladt fel benne. Azt mondja Péter bácsi, hogy azóta még a kedélye is más; ahogy szüreteltek, régi-régi nóták éledtek fel a száján. Nem bír magával, hát dalol. És folyton levelet ír a gyerekeknek. Balogh József V. Zs. Kecel készül a felszabadulási emlékkiállításra • Kecelen, mint Szőke Mihály tanácselnök-helyettes elmondotta, a község lakosságának minden rétegét mozgósították a fel- szabadulási emlékkiállítás anyagának felkutatása érdekében. A pedagógusokon és tanulókon kívül a kéményseprőket és tűzoltókat is igénybevették, akik a padlások lomtalanítása alkalmával sok érdekes anyagot találtak, amelyek a felszabadulás óta eltelt 20 esztendő történetét illusztrálják. A kiállítás sikeres megrendezésén Iván László tanító, múzeumvezető irányításával széles körű aktívahálózat munkálkodik. Galina Polszkih, a film női főszereplője.
