Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-10 / 238. szám

Világ proletárjai, egyesüljétek! » r * MAGYAR. SZOCIALISTA MUWKÄSPÄR.T BACS" KISKV/IW MEGYEI LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 4ra 60 fillér 1964. OKTÓBER 10, SZOMBAT Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter Kecskeméten A háztáji gazdaságok árutermelési lehetőségeiről tanácskoztak Pénteken délelőtt Kecskemé­ten a háztáji gazdaságok áru­termeléséről tanácskoztak a já­rási tanácsok végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettesei, felvá­sárlási csoportvezetői, a felvá­sárló vállalatok vezetői. Részt vett számos községi tanács vb- elnöke is. Az értekezletet dr. Tompa Béla, a megyei tanács vb elnök- helyettese nyitotta meg, han­goztatta, hogy a háztáji gazda­ságok áruértékesítése alatta ma­rad a lehetőségeknek. Ezután Magony Imre, a megyei tanács vb felvásárlási osztályvezetője tartotta meg vitaindító előadá­sát. Elmondotta, hogy a háztáji gazdaságok évente mintegy 15 ezer vagon abraktakarmányrá tesznek szert, amely részint az egy hold földről másrészt, a közösben termett részesedésből származik. Jelenleg a háztáji gazdasá­goknak az a szerepe — hangoz­tatta az előadó, hogy a szövet­kezeti parasztság saját fogyasz­tási szükségletének egy részét innen elégítse ki. — Szükség van arra Is, hogy a háztáji gazdaságok hozzájáruljanak az ország ellátásához is. Ez az utóbbi évek során, bele­értve az idei évet is, jóval ki­sebb mértékben töótént meg, mint amilyenre a háztáji takar­mánykészletek módot adtak volna. Mutatja ezt, hogy az idén a mintegy 80 ezer háztáji gazdaságból csupán 15 ezer hí­zó került átvételre. A háztáji árutermelés segíté­OLIMPIA (M. I.) Rómában négy évvel ezelőtt aludt ki a Stadio Olim- pico ormán az olimpia lángja, és százezres tömeg olvasta az eredményhirdető táblán: „Vi­szontlátásra Tokióban!” Ma, négy évvel később a világ leg­jobb sportolói ismét egybegyűl­tek a hívó szóra. Tokióban gyullad fel az olimpiai láng, amely tizenöt napig fennen hir­deti az olimpiai eszmét, a béke gondolatát. Az öt, különböző színű karika mindig az embe­riség bekevágyának, az öt vi­lágrész összefogásának jelképe volt. Napjainkban e jelképnek még nagyobb jelentőségű a mon­danivalója. Hiszen, amikor há­ború pusztított, fegyverek dö­rögtek, az olimpiai öt karika' tizenkét hosszú esztendeig nem hívhatta nemes vetélkedésre a világ ifjúságát. Most, amikor ismét kigyullad az olimpiai láng a tokiói stadionban, egyszer­smind annak is örülhetünk, hogy béke van! Az olimpiai eszme fényes dia­dalát igazolja, hogy az első új­kori olimpián — 1896-ban Athénben — még csak tizenhá­rom nemzet képviselői jelentek meg. Ma, pedig a XVIII. Nyári Olimpiai Játékok megnyitó ün­nepségén Tokióban már 98 nem­zet vonul fel. A magyar spor­tolók ott voltak az első olim­pián és mint mindig, most is nagy sportküldöttség képviseli hazánk színeit, fejlett sportkul­túránkat. Jelentős sikereket könyvelhe­tett el a magyar sport már a felszabadulást megelőzően is. Ugrásszerű volt azonban a fej­lődés a felszabadulást követő négy olimpián, amikor a ma­gyar sportolók már mint a szo­cializmust építő ország képvi­selői jelentek meg a versenyek színhelyén. Pártunk és kormányunk min­dig nagy figyelmet fordított a sportmozgalomra, a tömegek sportolási lehetőségeinek meg­teremtésére. Nemcsak azt tar­tották fontosnak, hogy a leg­jobbak kiemelkedő sikereket ér­jenek el, hanem azt is, hogy a dolgozók százezrei is sportolja­nak, hogy a munka után a sportolásban felüdülést találja­nak. S ebben legalább olyan eredményeket értünk el, mint a legjobbaknak a világversenyek­re való felkészítésében. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a tömegsportban a mi me­gyénk is számottevő eredmé­nyeket ért el. Ma már a leg­több faluban jó sportmunka fo­lyik, s éppen az olimpia lelke­sítő hatására számos üzemben alapfokú bajnokságok és egyéb versenyek kezdődtek. Ezt is az olimpiai eszme győzelmének kell tekintenünk. A magyar sportolók száméra államunk a felkészülés minden lehetőségét biztosította. Legtöbb esélyes sportolónk jó erőben, magabiztosan lép az olimpiai küzdőtérre. — Sportközvélemé­nyünk nagy szeretettel búcsú­zott el itthon fiaitól, és mától kezdve nagy érdeklődéssel te­kint a meginduló versenyek elé, várva a Tokióból érkező híre­ket. Bízunk abban, hogy a csa­pat Tokióban jól megállja a he­lyét és tovább öregbíti eddigi hagyományosan kitűnő olimpiai szereplésünket. A magyar sport népes tábora azt várja, hogy minden magyar olimpikon olyan lelkesedéssel küzdjön a tokiói világverse­nyen, mint azok a kiváló ma­gyar sportemberek, akik az elő­ző olimpiákon aranyérmeket szereztek hazánknak. Ezen az olimpián egyes versenyszámok­ban sohasem látott mezőnyök és kiválóan felkészített ellenfe­lek ellen kell felvenni a küz­delmet. Ha sportolóink Tokió­ban segítik, bíztatják egymást, szocialista sportemberhez mél­tóan küzdenek a sikerért, akkor nem kell majd szégyenkeznünk, hanem sok szép győzelemnek és jó helyezésnek örülhetünk. A magyar nép millióinak szí­ve e napokban Tokióért, spor­tolóinkért dobog. Bízunk abban, hogy az a sok áldozat, amit a legjobb sportolók az elmúlt hó­napokban és években az ered­ményes felkészülés érdekében vállaltak, nem lesz hiábavaló. A tokiói sikerek pedig bizonyá­ra további lendítő! lesznek az egész magyar sportmozgalom­nak. Eredményes szereplést kívá­nunk valamennyi magyar olim­pikonnak! ' IN.Tci­ytjj­sét illetően jó néhány gazdaság eredményes módszert alkalmaz, ezek azonban nem eléggé elter­jedtek. A tapasztalatok szerint sok múlik azon is, hogy a helyi vezetők mennyiben te­kintik szívügyüknek a ház­táji támogatását. A támogatást ugyanis nem sza­bad gépiesen alkalmazni, hanem szerződéses feltételhez kell köt­ni, mint például Tataházán és Garán tették ezt. Az előbbi községből az idén csaknem fél­ezer hízót értékesítenek a ház­táji gazdaságok. Mást mutat a tapasztalat a dunavecsei járás­ban, ahol a közösből mintegy 2000 vagon abraktakarmány ke­rült kiosztásra a gazdák között, ennek ellenére csupán 580 hízót értékesítettek. Végül hangsúlyozta a ház­táji bizottságok községen­ként vagy szövetkezeten­ként létrehozásának fontos­ságát, figyelembe véve a Földművelés­ügyi Minisztériumnak a nemrég rendeletben szabályozott irány­elveit. A bizottságok felmérik a lehetőségeket, meghatározzák a segítés módszereit, s különös gonddal ügyelnek arra, hogy a szerződéskötésben a gazdaságok vezetői járjanak elől jó példá­val. A mélykúti eredményt, a községből az idén csaknem ezer háztáji hízó átadását is jelentős részben ez tette lehetővé. Az előadást követő vita során többen felszólaltak. A hasznos eszmecserét Magony Imre fog­lalta össze, s válaszolt az el­hangzott kérdésekre. A tanács­kozás dr. Tompa Béla zársza­vával ért véget. Kádár János nyilatkozata egy lengyel hetilapban A magyar párt- és kormány­küldöttség közelgő lengyelor­szági látogatásával kapcsolat­ban a Polityika című lengyel hetilap nyilatkozatot közöl Ká­dár Jánostól, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­rától, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­kétől. Tegnap Kecskeméten járt dr. Csavádi György közlekedés- és postaügyi miniszter. Ütjára elkí­sérte Kozári József, az MSZMP Központi, Bizottsága ipari és közlekedési osztályának vezető­je, a minisztériumból Bajusz Rezső, a tervgazdasági főosztály vezetője, Kozári István, KPM közúti főigazgató, Lendér Jenő autóközlekedési vezérigazgató, Berke Béla, a KPM fogalmi, kereskedelmi szakosztályának vezetője, Csoltó László, a Köz­ponti Szállítási Tanács titkára, s vele jött a megyeszékhelyre Borsodi János, a Szegedi MÁV Igazgatóság vezetője. £/A minisztert és kíséretét dr. olnár Frigyes, a megyei párt- bizottság első titkára, Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára, dr. Varga Jenő, a me­gyei tanács vb-elnöke, Buda Gábor, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese üdvözölte. A me­gye vezetőivel folytatott rövid beszélgetés után dr. Csanádi György a kíséretében levőkkel együtt részt vett a megyei szál­lítási bizottság kibővített, rend­kívüli ülésén. A tanácskozást Buda Gábor, mint a megyei szállítási bizott­ság elnöke nyitotta meg, majd beszámolt a megye szállítási, fu­varozási helyzetéről. Rámutatott, hogy megyénkben a szállítási feladatok rohamosan nőnek. 1960-hoz viszonyítva 22,6 száza­lékkal emelkedett a vasúti és 60,4 százalékkal a közúti fuvar­igény. Mindez az ipari és a me­zőgazdasági termelés növekedé­sének, az egyre nagyobb szabá­sú építkezéseknek eredménye. Míg például 1962-ben 1,6 millió, addig az idén már 2,3 millió fo­rint értékű mezőgazdasági terméket vásároltak fel a megyében. A szállítási igényekkel azonban nem bővült arányosan a fuvar­eszköz-állomány. Ezután Buda elvtárs azt vá­zolta, hogy a szállítási bizottság hogyan igyekezett elősegíteni a fuvareszközök jobb kihasználá­sát, a szállító és szállíttató válla­latok szorosabb együttműködé­sét, a rakodással kapcsolatos problémák megoldását. Hangsú­lyozta, hogy még az idén egymilliárd fo­rint értékű mezőgazdasági termék elszállítása vár a vasútra és az AKÖV-re. A legnagyobb gondot a must fuvarozása okozza. Ezután arról beszélt az elő­adó, hogy a jövőben a vasútál­lomások korszerűsítésére, a te­hergépkocsi-park egységesítésé­re, több rakodógépre lesz szük­ség, ugyanakkor gondot kell for­dítani arra, hogy a mezőgazda- sági termékek helyi tárolására és feldolgozására is megteremt­sük a lehetőségeket. A beszámolót vita követte. Benei Sándor, a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemegy­ségének igazgatója és Perényi István, a MÉK igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi hetekben a MÁV nem biztosított elég tartálykocsit, il­letve az exportgyümölcs szállítá­sához megfelelő vagonokat. Ez nagy nehézségeket okoz a must- és gyümölcsfelvásórlásban. A Kecskeméti Konzervgyár képvi­selője megismételte, amit az előtte felszólalók hangoztattak, hogy míg az AKÖV a legmesz- szebbmenőkig igyekszik szállítá­si igényeiket kielégíteni, addig a vasútról nem kapnak elég fu­vareszközt. Október 20-tól a konzerv­gyárnak naponta 25—30 vas­úti kocsira van szüksége az exportszállítások lebonyolí­tásához. Bakonyi Ferenc, a megyei ta­nács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy egyes vállalatok, helytelenül, nagyobb fuvarigényt jelentenek be, mint amennyire szükségük van. Ez pedig veszélyezteti a tervszerű szállítóeszköz-felhasz­nálást. Sohajda József, a 9. sz. AKÖV igazgatója, a üzemanyag­ellátás zökkenőinek megszünte­tésére kért segítséget. Borsodi János, a Szegedi MÁV Igazgatóság vezetője megígér;e, hogy intézkedéseket tesznek a vagonellátás megjavítására. Hi­baként említette ugyanakkor, hogy a vállalatok nem gondos­kodnak a vagonok gyors be- és kirakodásáról. Az utóbbi két év­ben például több mint 1 millió forinttal növekedtek a kocsiál­lásokért kifizetett összegek. Felszólalt a tanácskozáson dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter. Igen hasz­nosnak ítélte meg a megyei szállítási bizottságok tevékeny­ségét. Elmondta, hogy a jövőben bővíteni kívánják a szállítási bizottságok ha­táskörét. Ebben fokozottan számítanak a helyi párt-, állami és gazdasági vezetők segítségére is. Bejelen­tette, hogy az elkövetkező évek­ben jelentős összegeket fordíta­nak a közlekedés, elsősorban a vasút korszerűsítésére. Erre an­nál is inkább szükség van, hogy a népgazdaság fejlődését a köz­lekedés minél hatásosabban se­gítse. Dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára, fel­szólalásában arra kérte a köz­lekedési tárcát, hogy a jövőben több segítséget nyújtson a me­gye — a népgazdaságnak sok devizát jelentő — kertészeti ér­mékéinek zökkenőmentes ex­ports zállításához. A szállítási bizottság ülése után dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter a kecskeméti posta, a vasút és az autóközlekedési vállalat párt-, gazdasági és tömegszervezeti ve­zetőivel tartott megbeszélést. Ez­után a megye vezetőivel tanács­kozott, majd az esti órákban visszatért Budapestre. N. D. Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter sén. Jobbról dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első megyei tanács vb elnökhelyettese. a megyei szállítási bizottság üié. titkára, balról Buda Gábor, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom