Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

1964. október 1, csütörtök 3. oldal Négy intézmény helyett egy Az állattenyésztés irányításának új rendszere A földművelésügyi miniszter nemrég utasításban szabályozta az állattenyésztés eddigi irányí­tásával foglalkozó intézmények összevonását. Bodor Józseftől, a júliusban létesült Bács-Kis- kun megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójától az új szerv működésére, feladatai­ra nézve kértünk felvilágosí­tást. A legfőbb indok — Felügyelőségünk — mon­dotta — a volt Megyei Törzs­könyvi Felügyelőség, a Tenyész­állatforgalmi Gazdasági Iroda, a Mesterséges Termékenyítő Ál­lomás és a Lótenyésztési Fel­ügyelőség megszűnésével át­vette ezek feladatkörét, és rész­ben újabb célkitűzések felé fordulva kezdte meg a máso­dik fél évben működését. Az összevonás legfőbb indo­ka — ami egyben teendőinket is meghatározza — az állatte­nyésztéssel kapcsolatos felada­tok centralizálása, egy közület hatáskörében való elvégzése. Az új felügyelőség két osz­tályra tagozódik: a mesterséges termékenyítést irányító és egy tenyésztési osztályra. Ezeken belül a részfeladatok megoldá­sát különféle csoportok végzik. A megye körzeti felügyelősé­gekre oszlik, s ezekben 23 fel­ügyelő tevékenykedik. Mind­egyikük 8—15 termelőszövetke­zetet irányít és lát el szakmai tanácsokkal. Rajtuk kívül az állattenyésztés valamennyi ágá­ban szakosított felügyelők fog­lalkoznak az állami és a közös gazdaságok, valamint az egyéni és háztáji tenyésztők állatállo­mányának nevelési és tenyész­tési problémáival. Célkitűzések Az egyik legfőbb feladat: gá­tat vetni a szarvasmarha-állo­mány csökkenésének, egyszer­smind pedig a tehénállományt növelni. További célkitűzésünk az itatásos borjú nevelés mód­szerének kiterjesztése. A gépi fejés nagyobb arányú elterjesztésével a tejkezelés bi- giénikusabbá válik. Ma már nagyteljesítményű fejőgépek — mint például a szovjet DA—3 —M típusú — segítségével szo­rítható mind szűkebb körre a nehéz fizikai megterheléssel já­ró kézi fejés. Ez a fejőgép egyébként százférőhelyes típus­istállóban, a gépesítéshez szük­séges összes berendezést tartal­mazza, és hozzá az alkatrész- ellátás, illetve a javítás-karban­tartás biztosítva van. Nem kevésbé fontos törekvés a közös gazdaságok kocaállo­mányának növelése annak ér­dekében, hogy árusüldőből ön­ellátók legyenek. A házi törzskönyvi nyilván­tartások bevezetését, elkészíté­sét is minden erővel szorgal­mazzuk. A jövő évtől kezdve a tsz-ekben minden nőivarú szarvasmarhát egyedi nyilván­tartásba vesznek. Körzeti fel­ügyelőink ezzel kapcsolatban kioktatják a szövetkezeti gaz­daságok állattenyésztőit, a bri­gádvezetőket; gondoskodnak ar­ról, hogy a tehenek és az üszők szarv- vagy fülszámot kapja­nak, s ezen túl is minden te­kintetben szaktanácsadással se­gítik a tenyésztőket. Közös érdek E feladatok mindegyike az áruértékesítést szolgálja, a nagyüzemi és az egyéni gaz­daságokban egyaránt. Megvaló­sításuk mind a tenyésztőknek, mind a népgazdaságnak első­rendű érdeke. A gyakorlati ke­resztülvitel természetesen hosz- szabb idő munkája lesz. A vá­zolt célkitűzés azonban a fel­ügyelőség szakembereinek és a megye valamennyi állattenyész­tőjének összefogásával kétség­telenül jó eredményeket hoz majd — fejezte be a tájékozta­tást az igazgató. Megtérül a fáradozás Két dudás egy csárdában — két szövetkezet egy székház­ban. A Kossuth és a Béke; Kiskőrösön, a keceli út mel­lett. Ellentétben a szólásmon­dásból adódó következtetéssel — jól megférnek egymás mel­lett, noha a területük nem szomszédos. Ellenben Laukó Antal szemé­lyében közös a főkönyvelőjük. Ez sem utolsó Jeempont, hi­szen nem éppen jelentéktelen számokról tájékoztat a „számok tudója”. Csupán a Kossuth kö­zös alapjának értéke decem­berre eléri az ötmillió forintot. Nem sokkal marad mögötte a Béké-é sem. A gazdák ugyanis rendszeresen fizetik az arany- koronánkénti és évenkénti tíz forintot, s a közöst illeti a nagyüzemi felár is. Azonkívül a gazdák fizetik a telepítési költségek tíz százalékát. Mindez önmagában nem len­ne elegendő a közös gyarapo­dásához. A dolog azon fordul meg, hogy miként sáfárkodnak a bevételeikkel, vagyis hogyan vetik meg a további gazdago­dás alapját. Nem rosszul. A Béke eddig 37 hold nagyüzemi szőlővel és 18 hold fekete ribizlivel, a Kos­suth 64 hold szőlővel és 32 hold törpealmással rendelkezik. Va­lamennyi igen szép ültetvény. A fekete ribizli jövőre már ter­mőre fordul. Igénytelen növény, csupán a szedés jár sok mun­kával. Termése értékes alap­anyaga a gyógyszeriparnak. Persze az ültetvényekhez még sok minden kell. Azok a bizo­nyos járulékos beruházások! A szakszövetkezetek a saját ere­jükre támaszkodhatnak. A két és három év előtti telepítések­hez már megépítették a tám­rendszert. A Kossuth Tsz-ben három kütat fúrtak. Jövőre permetlétornyot építenek. — Most van egy U E—28-asunk — magyarázza Dúl Sándor, a fiatal agronómus. — De jövő­re feltétlenül szereznünk kell kell egy Szuper Zetort, egy esz­közhordó kistraktort, meg egy nagyüzemi permetezőgépet, Ra- pidtox—II.-re gondolunk. A 120 centi sortávolságra telepített szőlő minden hetedik sorát ki szedjük, s így alkalmassá tesz- szük a nagyüzemi növényvéde­lemre. A keceli szakcsoportok­ban láttuk alkalmazni ezt a módszert. Előrelátásban tehát nincs hiány. Ezt bizonyítják a területen folyó építkezések is — a majorközpont kialakítása. Háromszáz férőhelyes hizlaldát és 32 koca számára fiaztatót készít a lajosmizsei Petőfi Tsz itt dolgozó építőbrigádja. Szétnézünk a körülépített ud­varon. Duruzsol a morzsoló­gép, kétéves kukoricacsövekről pereg a szem. Már hizlaltak tavaly és azelőtt is. Tavaly a Kossuth majdnem 200 hízót adott át a felvásárlóknak. Ki­fizetődik a hizlalás? — A pénzben! nyereség nem sok — így a főkönyvelő. — Alig húszezer forint évente. De hozzájárulunk a községi terv teljesítéséhez. Meg ami nagyon fontos — trágyát nyerünk a te­lepítések alá. Saját alapanyagból olcsóbb lesz a hizlalás, tehát jövedel­mezőbb. Takarmány a közös szántóterületen terem. Érdemes tehát most azt az egymillió forintot férőhelyekre költeni. Néhány év alatt megtérül. H. D. Munkásvándorlás Tavaly egész évben 422, idén fél év alatt 300 ügyben hozott döntést a Területi Egyeztető Bizottság. A viták rohamos gyarapodására ma­gyarázatot kapunk, ha ügycso­portonként is megvizsgáljuk a döntéseket. Hónapról hónapra a dolgo­zók részéről történt felmon­dás, önkényes kilépés esetei­vel találkozunk a legtöbbet. Ilyen jellegű vita tavaly 89 fordult elő, idén mór az első hat hónapban 110. A következtetés önként adó­dik: nem csökkent a munkás- vándorlás üteme, és a jórészt munkaerőhiánnyal küzdő vál­lalatok igyekeznek gátat szab­ni ennek — amennyire a tör­vényes keretek engedik. Itt máris valamiféle ellen­tét érződik. A termelési fel­adatát mindenképpen teljesí­teni akaró vállalat és a több fizetést vagy kényelmesebb állást kereső dolgozó közötti ellentét. Ez azonban csak csa­lóka látszat. A népgazdasági érdek, a dolgozó egyéni érde­kével azonos, hiszen éppen azokért kell egyre többet,; job­bat és olcsóbban termelni, akik termelnek. Országos fel­mérések szerint az állami iparban évente mintegy 300 ezerre tehető a munkahely-vál­toztatások száma. Hogy ez mi­lyen károsan hat a termelésre, azt bizonygatni is felesleges, hiszen mindenki jól tudja, hogy a megfelelően képzett dolgozók teljesítménye is visz- szaesik az új munkahellyel való Ismerkedés ideje alatt. De mi készteti vándorlásra a dolgozókat? A Területi Egyeztető Bizottság jegyző­könyvei szerint az esetek többségében a dolgozók azzal indokolják a felmondásukat, hogy a kiszemelt új munkahe­lyen több fizetést kapnak, an­nak ellenére, hogy beosztásuk változatlan marad és nem is kell intenzívebben dolgozniuk. , A béreket egységes rendel­kezések szabályozzák. Egyes vállalati vezetők azonban sem* mitől sem riadnak vissza, ha munkásra van szükségük. Fe­lelőtlenül ígérgetnek. Ha be­váltják ígéretüket, akkor régi dolgozóik háborodnak fel — joggal —, azért, mert az új munkatárs teljesen indokolat­lanul többet keres. Többnyire le is vonják a tanulságot: Mindig az új a kedvesebb, a vándorlás tehát kifizetődik. Nem jobb a helyzet azonban akkor sem, ha az ígéret csak ígéret marad. A csalódott dol­gozó nyilván vissza akarja fi­zetni a kölcsönt és úgy, ahogy jött, búcsút is mond a kapu­félfának. Mi tehát a megoldás? Első és legfontosabb a megfelelő bérpolitika, amelyben az az elv érvényesül, hogy a kipró­bált, régi dolgozók fizetési bo- i rítéka legyen a vastagabb. De ez még önmagában kevés. A vállalatoknak az eddiginél , tervszerűbben kell foglalkoz- : niok a szakmunkásnevelássel, ( arra törekedve, hogy tanulói- . kát a vállalat székhelyéről I verbuválják. ( Az ÉM Fémmunkás Épület- , lakatosipari Vállalat Kecske­méti Gyáregysége és a Kis­kunfélegyházi Vegyipari Gép­gyár példája igazolja, hogy a szakmunkásvizsga után a tá- . volról bejáró fiatalok — ha módjukban áll — ismét visz- szatérnek családjuk közeláoe, tömegesen hagyják el a vál­lalatot. A törzsgárda kialakítását már a tanulók körében el kell kezdeni, hiszen ezeket a fia­talokat ezernyi szállal kö'.ik az üzemhez a szakmával való ismerkedés évei. Többet kell törődni velük — és ebben igen nagy szerep hárul az üzemi KISZ-szervezetekre —, hogy ezek a szálak elszakíthatatlan- ná erősödjenek. A munkásokkal való foglal­kozás természetesen nemcsak a fiatalokra vonatkozik. A Te­rületi Egyeztető Bizottság munkatársai bőséges tapaszta­lataikból kiindulva azt vall­ják, hogy azokban az üzemek­ben, ahol a szakszervezet és a gazdasági vezetők is figyelem­mel kísérik dolgozóik gondjait és tőlük telhetőén igyekeznek segítséget nyújtani ezek meg­oldásában is, szívesen marad­nak a munkások. Akkor sem merül fel bennük a tovább­vándorlás gondolata, ha száz- százötven forintos fizetéseme­lésre van kilátás az új mun­kahelyen. B. D. NEGYEDIK VOLT... A bőgi kövesúton két iskolás fiú disku- rált, hogy melyik dinnye a jobb, a sárga vagy a görög. Nem tudtak dönteni, s így vitatkozva ballagtak be Jani bácsihoz, a Tiszagyöngye Termelőszövetkezet mázsa­házába. Tőle kértek tanácsot, aztán meg néhány dinnyét, amiért az édesanyjuk küldte őket délidőben. A gyerekek nyomába szegődve találtam rá én is régi ismerősömre, Matkovics Já­nos bátyámra. Tizennégy éve lesz, hogy megismertem. Régóta készültem is, hogy írok az életéről, hiszen egy kicsit példa­képemnek is tekintem őt. Először 1950 telén találkoztunk a szaz- napos pártiskolán. Szobatársakként küz- ködtünk a tanulni valóval. Neki nehezen ment a jegyzetelés, de mindent jobban tudott, múltén. Akkorra már alaposan ki­járta az élet iskoláját. Huszonhárom esz­tendő edzette kemény emberré; ennyit dolgozott mint szőlősgazdák kapása. Nem különös ember Matkovics elvtárs, _egyszerűen jó kommunista, ötvenkét év ének jelentős részét töltötte mások bol­dogulásáért fáradozva. 1945. februárjá­ban a községi kommunista párt alapító tagjai közt találjuk; ő volt a negyedik a belépők sorrendjében. Azóta mindig a fa­lusi osztályharc első vonalában tevékeny­fcaűatfa A gyanakvás éveiben őt is félreállítot­ták. Még csősznek is alig akarták alkal­mazni, mivel valaki ráfogta, hogy nyilas volt. Jó pár keserves esztendő ment így el a bőgi szőlők, kurázs és pereghalmi tanyák között. Volt nap, mikor százával kézbesí­tette a hivatalos leveleket. Végezte ezt is, fáradhatatlanul, mint a társadalmi munkát. Alpító tagja a községi tanácsnak. Sokszor meglátogatta a 44-es körzet vá­lasztópolgárait, beszélget velük, útbaiga­zítja a kérdezőket. Képviseli őket a ta­nácsüléseken, nyilatkozik a nevükben, megszavazza a határozatokat, de segíti is érvényre jutni azokat. Az ellenforradalom idején is, mint vi­harban a kémény szilfa, állta a helyét. Sokszor mutatkozott a faluban, hogy elv­társaival tanácskozzon. Amikor lehetett, kevesedmagával újraalakította a párt- szervezetet ... Most már másodszor volt negyedik a kommunisták névsorában. Amikor Óbögöt is elérte a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének szele, Jani bátyám az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. Az 1959-es évet mint ter­melőszövetkezeti gazda fejezte be. Veze­tőségi tagnak választották társai, akiket aztán sók hajnalban szólogatott munkába, mint a szőlős brigád vezetője, hogy együtt dolgozzák végig a napot. Az első esztendők nem voltak könnyűek. Minden­nap új problémák jelentkeztek, s ezekre Jani bátyámtól várták a választ. Az el­nök még most is emlegeti a legendás Mat- kovics-brigádot. Mennyit változott a termelőszövetkezet azóta! Ez évben 600 hold új telepítésű szőlővel gazdagodtak. Abból százat, hét lány művelt meg. Az első gondok rég feledésbe mentek már. A Tiszagyöngyé- ben mintegy negyvenmillió forint értékű közös vagyont tartanak számon. Az egy tsz-tagra jutó átlagjövedelem megközelíti a 17 ezer forintot. Matkovics János elv­társ ennél többet vitt haza, de rá is dol­gozik, hiszen a szövetkezet nagyon fele­lős beosztást adott neki. Ö mér meg min­dent a mázsán. Nyilvántartásba vesz. Emellett a zöldség-gyümölcs „háziboltot” is ellátja. Nem ritka az olyan nap, ami­kor ezer forintot árul. Nemcsak a pártban, a társadalmi élet­ben, a szövetkezetben, hanem családi éle­tében is példamutató ember. Három fia, négy unokáj-s tisztelettel, megbecsüléssel tekint rá, hiszen számukra mindent előte­remtett, amire ő fiatal korában gondolni sem mert. János fia kohómérnök, Pista orvos, Laci pedig tanítói oklevéllel a ke­zében hagyta el a szülői házat. Bizony, dolgos, harcos édesapjuknak az "> jövőjükért is alaposan meg kellett küsz­ködnie. De az eredmény — a jó édesapa boldogságának legfőbb része... ' ' , . Horváth Ignác ^nek., „Vizsgáznak" az új borszőlők Kecskemét határában, a Sző­lészeti Kutató Intézet Miklóste- lepén megkezdődött a szüret. Az intézet több ezer kísérleti parcelláján „vizsgáznak” az újonnan nemesített borszőlő hibridek. Az évek óta tartó kísérletek célja, hogy a jelen­leg köztermesztésben levő ho­moki szőlőket jobb minőségű fajtákkal váltsák fel. Eddig 21 olyan fajtajelölttel rendelkez­nek, amelyek nagyobb meny- nyiséget és jobb minőséget ad­nak a jelenleg ismert fajták­nál, s ugyanakkor a betegsé­gekkel szemben is ellenállób­bak. Most ezek a hibridek törzs­telepet kapnak, s innen kerül majd a szaporítóanyag a nagy­üzemi gazdaságokba. A homoki fajtajelöltek nagy része fehér bort adó fajta, amelyek zamat­ban, ízben és a fürtszerkezet­ben felülmúlják elődeiket. A kadarka teljes egészében átala­kult. A francia vörösborfajták, valamint a kékfrankos tulajdon­ságainak öröklésével az új hib­ridek nemcsak héjukban, ha­nem húsukban is gazdag szín­anyagot tartalmaznak, laza für- tűek, így kevésbé hajlamosak a rothadásra. Az intézetben az idén újabb hétezer hibrid kerül elbírálás­ra, közülük háromezer tőke — amelyek különböző kombiná­ciókból származnak — az idén először hozott termést. A mik- roparcellákon egész éven át fi­gyelik a szőlő fejlődését, most azonban naponta ellenőrzik, s először szemre jelölik ki azo­kat a tőkéket, amelyek majd a további ^vizsgán” részt vesz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom