Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-27 / 252. szám

1964. október Vt, kedd I 5. olüal a &Mt?ääiäHäOCTj Élők és holtak Érettségi után A művészklubból jelentjük... Zajlik az élet a Városi Mű­velődési Ház kecskeméti mű­vészklubjában. Érdeklődőik ke­resik fel a vásárhelyi képzőmű­vészek kiállítását, klubtagok vi­tatkoznak a művészet dolgairól, holnap este pedig Eáron László, Tóth Mihály és Udvardi Gyula tart beszámolót franciaországi útjuk képzőművészeti élményei­ről. — Milyen érdekességeikre szá­míthatunk novemberben? — kérdeztük meg dr. Hemády Gyulát, a művészklub titkárát. — A város zenetanárai — Da- nicsné Kiss Éva, Róbert Gábor, Körbemé Nagy Mária, Zsiga László (ének) muzsikálnak no­vember 5 és 19-én. A művészet­ről Pozsgai Imre, az esti egye­tem igazgatója tart filozófiai előadást november 6-án. A hó­nap végén pedig közös esten szerepel Antal Imre zongoramű­vész és Csukás István költő. Ugyancsak ebben az időben ke­rül sor 3oór Imre festőművész legújabb képeinek bemutatá­sára. — A felsorolt műsorok ter­mészetesen csak ízelítőt nyúj­tanak a teljes programból. És még annyit. December 5-én tartjuk a Madách-emlékestet, amelyen Major Pál, Csváth Bé­la és Kállay Ferenc is részt vesz. Ezt követi a most alakuló klubszínház bemutatkozása. Hogy milyen lesz és milyen meglepetéseket tartogat a klub­színház? Erről majd a legköze­lebb ... felvételt nyertem az 1965—66- os tanévre. Megmondom őszin­tén, nem is nagyon bánom, így legalább jobban felkészülhetek az egyetemre, és az életpályám­ra. Mit csinál az új tanév kezde­téig? — Szeptemberben dolgozni kezdtem a konzervgyárban. Külkereskedelmi gyakornok va­gyok a kereskedelmi osztályon. Itt is azt a munkát végzem, amit majd a későbbiek során fogok. Nagyon jól érzem ma­gam a gyárban, kedvesen fo­gadlak és mindenki segített. Így könnyű volt az átállás ... Mind­össze négy órát dolgozom, jut időm a tanulásra is. Az egyete­men oroszt és franciát fogok ta­nulni, most ezeket gyakorolom állandóan. Az önként vállalt többlet az angol nyelv, ebből is heti két órát veszek. ... íme, így kezdődött el egy önálló életút. K. G. Lesz múzeum Szabadszálláson! Kiállítás a község történetének anyagából Az Emberi sors és a Ballada a katonáról — című filmek után nehéz dolga van annak, aki háborús témához nyúl. Te­tézi még a nehézséget, ha a film kétrészes, és jól ismert irodal­mi alkotás az alapanyaga. Alek- szandr Sztolper — az Élők es holtak rendezője — sikeresen oldotta meg ezt a rendkívül ne­héz feladatot. Filmjének számos szereplője van, de csak egy igazi főszerep­lője — a nép. Az egyéni sorsok mögött állandóan érezhető az események nagysága, az orszá­got fenyegető veszély. Nem hal­lunk patetikus frázisokat, és nem látunk más filmekből meg­szokott hőstetteket. A háború keserves hétköznapjait, prózá­ját látjuk és ezen keresztül érezzük a szovjet nép hőstettét, helytállását ezekben a nehéz időkben. Így abban a jelenetben is, amikor -SZerpilin találkozik a tüzérekkel, akik közel 400 ki­lométeren keresztül vonultak vissza harcolva, és emberfeletti erővel vonszolták magukkal az ágyút. A felvevőgép egymás­után mutatja be a katonák ar­cát és a néző megérti, érzi — milyen hősök ezek az emberek. A film fő érdeme, hogy szé­pítés nélkül beszél az 1941-es év súlyos tragédiájáról, nem hallgatja el azokat az ellent­mondásokat, hibákat, amelyek emlékezetesek azok számára, akik átélték ezt az időt. Emlé­kezetes például az a jelenet, amikor a hadtest maradványai sok hónapos keserves küzdelem után kitörnek végre a fasiszták gyűrűjéből. A katonák boldo­gan ölelik bajtársaikat, de még el sem ült az örömmámor, pa­rancs érkezik: le kell adniuk a fegyvert és jelentkezniük kell a parancsnokságon, ahol majd kiderítik, nincs-e közöttük el­lenség. A lefegyverzett embere­44. A rövid ideig tartó strici­karrierje egy bicskázással ért véget a „Slowianka” előtt, és életében ekkor került először a Mokotówra. Aztán valahogy kievickélt az ügyből, és végül is a „diós”-ok útját választotta. De ahhoz, hogy a fekete piacon valakivé legyen, természetesen hiányzott a tőkéje. Mivel Samaszeknek valóban nagyon világos bőre van, a fe­ketézők „sápadt Wiktor”-nak nevezték el. Kabátujj, aki még a háború előtti slágerből em­lékezett a „sápadt Nikóra”, ösz- szekeverte a két nevet, és egész idő alatt a „sápadt Nikéről” beszélt. Ez persze nagyon meg­nehezítette, hogy rábukkanjunk a megfelelő személyre. — Nos, rendben van, minden egyezik. De hogyan jutottál ar­ket gépkocsival irányítják a hát­országba. Közben fasiszta tan­kok törnek be, és halomra lö­vik a védtelen, tehetetlen kato­na a gondolatra, hogy éppen Samaszek a szervezője ennek az afférnek? — Kezdetben Zygmuntot gyanúsítottam, hiszen hazugsá­gon kaptam rajta. Makacsul hallgatott, még akkor is, ami­kor bebizonyítottam neki, hogy hazudik. Azt hittem, hogy Don Quijote nemzetsége végleg ki­halt La Manch-ban. Hogy téte­lezhettem fel, hogy ennek a nemzetségnek még maradt egy képviselője Plockban? Később amikor a Kalinkowski úr elleni bizonyítékok kezdtek szemet szúrni, egyik a másik után, még biztosabbra vettem bűnösségét. De amikor már túl sok bizonyí­ték kezdett összegyűlni ellene, lassanként megértettem, valaki egyszerűen és durván bele akar­ja rántani ebbe az ügybe. Va­laki próbál olyan hangulatot teremteni, hogy Kalinkowski az egész ügy legfőbb mozgatója. Ügy tettem, mintha elhinném, hadd gondolják az érdekeltek, hogy elérték a céljukat. Erre természetesen Zygmunt fizetett rá. De talán még jó is, hogy a jövő ügyésze megismerte a ba­rikád túlsó oldalán levők éle­tét is. Ezt nem tanítják sem az egyetemen, sem a joggyakorno­ki tanfolyamokon. Az ilyen ta­pasztalat előnyére válhat »ügyé­szi karrierje során. Elvégre is, Kalinkowski úr alig tizenhét napot vesztett. Egy fiatalember számára ez nem jelent semmit. Helyette elnyerte a kinevezést, amire kénytelen lett volna leg­alább fél eszendeig várni. — Csak azt nem értem őrnagy úr — kért szót a fiatal helyet­tes ügyész —, mit ért el azzal az ügy szervezője, hogy engem börtönbe záratott. Nem isme­rem őt, soha nem is láttam. — Személy szerint ön ellen nem volt semmi kifogása. Ami­kor a látszólagos tettes letar­tóztatásáig juttatta az ügyet, Samaszek ezáltal értékes dol­Emlékek és leletek Sza­badszállás múltjából” — ez a címe annak a kiállításnak, ame­lyet a községháza tanácstermé­ben Tóth Elvira rendezésében nyitottak meg. Bár a községnek nincs múzeuma, a kiállítási anyag mégis múzeumi értékű. A mintegy tíz nagy tárlóban elhelyezett anyag legnagyobb része a helyi múzeumbarátok körének gyűjtése és csak egy tárlót kölcsönzött a kiállításra a kecskeméti megyei múzeum. Az ásatási anyag ebben a tár­lóban is szabadszállási eredetű, a Mathiász Tsz földjén folyó szkytha-ásatások során kerültek elő a földből. Itt látható a tel­jes épségben maradt őstulokfej, valamint a tulok lábszárcsont­ja, amely a maga nemében egyedülálló. Amint azt Bökönyi Sándor, a Nemzeti Múzeum osz­tályvezetője elmondotta, az ős­ember az állatok csontjait össze­törte, hogy azokból a velőt ki­szívhassa. Ez a lábszárosont azonban teljes épségben maradt és híven mutatja az állat nagy­ságát. A többi tárlóban népművé­szeti és iparművészeti anyag látható. Nagy Kálmán lakatos- mester régi pénz- és éremgyűj­teménye megérdemelhetne na­gyobb nyilvánosságot is. De nemcsak ő, hanem a név sze­rint nem szereplő helybeli ér­telmiségiek, iparosok és tsz-pa- rasztok is nagyban hozzájárul­tak a kiállítás nívójának eme­léséhez. Meg kell említeni Ta- bajdi Zsigmond és Csehi Sán­dor tsz-tagokat, akik a múzeu­mi anyag gyűjtésében példamu­tatóan előljárnak. A kiállított néprajzi anyag nagy része dr. Matus Gyula főorvos magángyűjtemé­nyéből való. Kerámiák, fafara­Kisebbfajta dalostalálko- zó színhelye volt szombaton este a Kecskeméti Üttörőház Három város: Nagykőrös, Sze­ged és Kecskemét énekkara adott közös hangversenyt a Kecskeméti Kodály Kórus és vezetője, Adám József kezde­ményezésére. A dalosbarátság a három együttes között régebbi keletű, különösen Nagykőrös és Kecskemét férfikarai találkoz­tak gyakran az utóbbi időben. A műsoron többnyire az önte­vékeny énekkarok jó bevált szá­mai szerepeltek változatos ösz- szeállításban, Palestrinától Ver­di operakórusokon át egészen napjaink (elsősorban magyar) got nyert: a szabad mozgást. Ügy gondolta, már biztonság­ban van. Ezért próbálta meg a kiutazást is a csekkel. A „sá­padt Wiktor” minden manőve­re kezdettől fogva az időnyeré­sért történt azért hogy a gya­nút elterelje magáról. Jelent­kezett a jugoszláviai társas- utazásra, és nagyon jól tudta, hogy a legkisebb gyanú eseté­ben nem kapja meg az útle­velet. Ennél a pontnál még egy alakot kellett a színpadra ve­zetni. Zosia Samaszkównát, a fővárosi ügyészség tisztviselő- nőjét ,a „sápadt Wiktor” test­vérét. A nagyon csinos és ked­ves kislánynak, mi sem termé­szetesebb, sok udvarlója volt. Viszont olyan egy sem akadt, aki valaha is komoly^ ajánlatot tett volna neki. Elég az hozzá, hogy az évek elröppentek, és a szép Zosia továbbra is lány ma­radt. Semmire sem vágyott any- nyira, mint hogy minél előbb férjhez menjen. Akárkihez. Aki elsőnek számba jöhet. (Folytatása következik.) gások, bőrből készült népművé­szeti remekek, pipák, valamint díszes üvegáruk képezik a gyűj­teményének zömét. A főorvos vezeti a múzeumbarátok körét, amelynek az a célja, hogy Sza­badszálláson községi múzeum létesüljön. A következőket mon­dotta: — A múzeumbarátok köre igen szorgalmasan gyűjti a he­lyi anyagot. Rengeteg holmi há­nyódik öreg házak padlásain. Az egyszerű emberek sokszor komoly néprajzi értékeket dob­nak el, vagy semmisítenek meg* mert úgy hiszik, hogy annak nincs már semmi értéke. A mú­zeumbarátok feladata ezeknek a kallódó tárgyaknak felkutatá­sa, összeszedése, hogy semmi se menjen veszendőbe. A múzeu­mi tárgyak gyűjtésén túl fog­lalkozunk bélyeggyűjtéssel is* gyermekek és felnőttek számá­ra van bélyeggyűjtő szakkö­rünk. Megkérdeztem dr. Matus főorvost, mi a története az ő páratlan érdekességű gyűjtemé­nyének? — Egyetemi hallgató korom óta foglalkozom a néprajzi anyag gyűjtésével. Főként a pa­rasztkerámiát gyűjtöm, de fog­lalkozom azonkívül fa- és bőr­művészeti tárgyak gyűjtésével is. Pipagyűjteményeimnek van né­hány érdekes darabja, vala­mint az üveg- és porcelánszek­rényben is található pár ritka­ság. Gyűjteményemet természe­tesen a helyi múzeumnak ado­mányozom majd, amely most van alakulóban, hamarosan ka­punk a tanácstól megfelelő he­lyiséget, és akkor már nemcsak múzeumbarátok köre, hanem múzeum is lesz Szabadszálláson. Balogh József zeneszerzőinek műveiig. A kó­rusok biztos szólamtudása a be­fektetett munka eredményét mutatta, előfordultak azonban intonálási és ritmikai pontat­lanságok és a hangzás sem volt mindenkor elég kiegyenlített. A nagykőrösi férfikar különösen telt fortéival tűnt ki. Vezetőjük, Kiss István biztos- kezű, pontos dirigens. Kiemel­kedett műsorukból a Csínom Palkó c. népszerű kuruc dal előadása, amelyet Farkas Fe­renc dolgozott fel férfikarra. A Szegedi Szövetkezeti Bi­zottság Vegyeskarának vezető­je, Váradi Zoltán nagy gyakor­lattal rendelkező, művelt és igényes muzsikus. Zened elkép­zelésedből a kórus sok mindent meg is valósított, különösen a zon gorak ísérettel előadott szá­mok szóltak jól. A „hazai“ kórus a rende­zés és vendéglátás izgalmai mellett szintén szép műsorral lépett fel Ádám József és Zsiga László karnagyok vezényletével. Különösen tetszett Bárdos: Da­na-dana című feldolgozásának lendületes megszólaltatása. A hangverseny második felében a nagykőrösiekkel egyesítve lép­tek fel és ez az összeállítás sze­rencsésnek bizonyult. A műsort hangszeres és énekes szólisták fellépése egé­szítette ki. Zsiga László lírai tenoráriákat énekelt, a másik két szólista: Homokiné Szikora Etelka és Széli Zsuzsa mint fia­tal tanárok első ízben léptek a kecskeméti közönség elé. Szá­maik őszinte, nagy sikert arat­tak, művészetükben sokszor sze­retnénk a jövőben gyönyör­ködni. K. T. Jelenet a filmből. nákat. Egy altiszt, aki kimen­tette a bekerítésből a hadtest zászlóját, most elkeseredett dü­hében kővel támad egy tank el­len, és lerogy a páncélóriás előtt. Felejthetetlen ez az epi­zódfigura, és sok hasonló alakí­tás, így Borisz Csirkov erdé­sze is. A háború élőkre és holtakra osztja az embereket. Az igazi művészet halhatatlanná tesz egyes emberi figurákat. Ez a film egész sor halhatatlan, név­telen hős vonultat fel, a Nagy Honvédő Háború élő és halha­tatlan alakjait. Négy hónapja azzal kezdő­dött számukra az Élet — így nagybetűvel, ahogyan iskola­padban álmodtak róla —, hogy megkönnyebbülten felsóhajtot­tak: Végre, az érettségin is túl vagyunk. Aztán elmentek a bú­csúbankettre, ahol a közös em­lékek felelevenítése után feltet­ték egymásnak és maguknak is a kissé bizonytalan, nyugtalaní­tó kérdést: Vajon sikerül-e rög­tön ott folytatni, ahol szeret­nénk? 'Válasszunk ki egyet a most végzettek közül. Mi minden tör­tént az utolsó vizsga óta? A kérdezett: Dekov Anna Má­ria, kitüntetéssel érettségizett a Kecskeméti Katona József Gim­náziumban. — Június végén tettem fel­vételi vizsgát a budapesti Köz- gazdasági Egyetem külkereske­delmi szakán — mondja. — A maximális húsz pontból tizen­kilencet értem el. Az idén még­sem sikerült bejutnom, de elő­Három énekkar közös hangversenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom