Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-27 / 252. szám
1964. október 21, kedd 3. oldal Nemcsak a párttagok ügye Mi kerül a hiánycikklistára? A kereskedelem időben közölte igényét Örültem, hogy a skatulyányi irodában csendben beszélgethetek Szabics János elvtárssal, a kecskeméti Vörös Csillag Tsz párttitkárával. A vezetőség újjáválasztó taggyűlés előkészületeiről érdeklődtem. Az „alapadatoknál” tartottunk. A 4260 holdas tsz-nek közel 400 tagja van. Az alapszervezet létszáma 29. A folytatás megakadt, mert bejött a főkertész és leült. Mozgása, szeme állása elárulta, nagyon türelmetlen, nem sokáig fogja a hely. Reménytelenül csóválja a fejét, valahányszor kipillantott az ablakon. — Ez készíti ki az ember idegeit! — csapott a térdére. — Mennyi szőlő van még hátra! Szántani, vetni kellene — és csak esik, esik ... Kint motorzúgás rázta meg a levegőt, rezeg az ablaküveg. Egy vontató állt meg a fedett szín mellett, pótkocsija tele, vizes, csatakos cukorrépával. — Szedjük, hordjuk — intett kifelé Major Mihály. Minden rakományt két erőgéppel húzunk ki a répaföldről, úgy leragad. De csináljuk. Készenlétben állunk, ahol valamennyire is engedi az idő, mozgunk... Még csak a fagy hiányzik... Hogy át tudja húzni egész évi számításunkat a rossz időjárás. Azért csak mi kerekedtünk felül eddig, igaz, János? fordult hirtelen felvidulva a titkárhoz. Nézd, egész nekiszilajodtak a zsákolok ott a tető alatt... Mintha ki akarna sütni a nap... Megyek, nem állom a szobát... A párttitkár önkéntelenül is saját esőköpenjsére vágott rövid tekintetet. Nem kis sóvárgással szólt a főkertész után. — Majd én is... Előbb az elvtárssal... Aztán elmosolyodott a súlyos, nyugodt fekete ember. — Épp negyedórával ezelőtt emlegette a főkertész, hogy meg nem válna ettől a gazdaságtói, akármilyen „sima” beosztással biztatnák is. Ö is az „újak” közé tartozik, akikkel együtt változtatást kezdtünk ^961—62. fordulója óta... A mostani alapszervezeti vezetőség is azóta dolgozik. Nehéz örökség Nehéz örökséget vettünk át. 8 milliós mérleghiánnyal küszködött a szövetkezet. 1954. óta a nyolcadik elnöknek sem sikerült javítani a helyzeten. A tagok is széthúztak; kinek a mindenkori új elnök volt az „embere”, kinek a régi, másiknak meg „majd aki következik”. Nem volt már hitele a vezetők szavának. Több mint százezer forint tartozás a tsz részéről — saját tagjaival szemben. Felelőtlenül beígért, de ki nem fizetett munkabérekért. Azóta kellett ezt is letörleszteni... Emiatt ment el a szövetkezetből mintegy ötven fiatal. Az idősebbek bizalma is megingott. — Lesz miről beszámolnia a vezetőségnek — tértem volna jövetelem céljára egy közbevetéssel, de ekkor meg egy alacsony idős férfi lépett be. Hegyes fekete kalapja karimája alól fürkészően nézett körül a parányi helyiségben, majd közölte, hogy az elnökkel lenne beszélni valója. A titkár biztatására csak előrukkolt. — Szeretném, ha a vezetőség megbízna a dűlőút menti fák felpucolásával. Elhanyagoltak, elszívják egymástól az erőt, itt- ott olyan sűrűn vannak már ... Sok ekkorára nőtt — mutatta az öreg, dereka magasságába tartva kinyújtott keze fejét... A régi vezetőségnek is felajánlottam ... Ahogy nekik vállaltam, minőiben ... elintézem ... Akkor maradt minden ... De hisz nem is nagyon álltak szóba az emberrel. Mondom egyszer a sokadik elnöknek: „Szeretném hazahordani a szárat, a tsz disznai sokat tönkretettek eddig is. Engedélyezzen már elnök elvtárs egy kocsit holnapra.” Azt felelte: Nem ad, előbbre való a közös. Slussz-passz. Ezt kaptam én, aki tizennegyedik éve vagyok tag, de olyan kérés még nem volt, amit én ne teljesítettem volna akármelyik vezetőnek .. Maga ismer már annyira, titkár elvtárs ... — Pontosan így van, Börön- di bátyám. Maga nyugdíjasnak is olyan, akit bármire megkérünk, elvégzi. Valamit mindig csinál most is. Legutóbb éjjeliőr volt, nem? — Ügy van. Most meg répát szedek, segítek egyik tagtársa- méknak, ők meg a tetőjavításnál fizetik vissza ... Csak egy másik elnökünkről akarok még szólni. Annak meg az volt a szokása, hogy egyszerűen hátat fordított, ha beszélni kezdtünk hozzá. Meg is adtam a szája- ízét: Nézze, magának én nem vagyok cselédje, köteles engem meghallgatni, ha kérek valamit. Jegyezze meg, én még mindig tsz-tag leszek, mikor maga rég lecsúszik az elnöki székből... Nem úgy lett? Szabics elvtárs jóízűt hallgatott az öreg példázatain. Röviden „megegyeztek”; Pucolja csak Imre bácsi az erdőt. Közben gépelt jegyzetei között matatott, s az egyiken — két sor alatt — szótlanul elhúzta az ujját. Elolvastam. A készülő beszámoló jelzett mondatai: „Az volt a régi vezetési elv, hogy ne érvényesüljön az egyéni érdek, csak a közösségi érdek a fontos. Mintha egyik ellensége lenne a másiknak...” — A látottak, hallottak is mondtak erről valamit. Ha már a beszámolónál tartottunk megkérdeztem, ki állítja össze? Nem egy ember műve — Közös munkával készül — mutatta az intézkedési terv idevonatkozó pontját a párttitkár. Miss József elvtárs állítja ösz- sze a kül- és belpolitikai részt. A szervezeti és gazdasági elemzéseket Tímár Ferenc, Szekér József és én végezzük el. Mindannyian elbeszélgetünk a pártcsoportbizalmiakkal, a tagokkal. Véleményeket, javaslatokat- kérünk „reszortunk” aktíváitól. Azok figyelembevételével szerkesztjük meg a beszámolót, majd azt kibővített pártvezetőségi ülésen tárgyaljuk meg. Erre meghívjuk a pártcso- portbizalmiakat, s a gazdasági rész megvitatásába bevonjuk az elnököt, főkönyvelőt, főagro- nómust, főkertészt, főállattenyésztőt. — Eddig milyen véleményeket hallottak a tagságtól? — A legjobhan az esett, mikor a vezetőség szavahihetőségét emlegették. Eleitől. fogva következetesen voltunk rajta, hogy a párt- és gazdasági vezetés iránti bizalmat helyreállítsuk. Mivel káosz volt a jövedelemelosztásban, senki, soha nem tudta, miért mi jár neki, itt kezdtük a rendcsinálást. Tanulmányoztuk két hozzánk hasonló adottságú tsz-bén és egy állami gazdaságban a jövedelemelosztás, premizálás módszereit. Megvizsgáltuk, melyek megfelelőek a mi viszonyainkra, aztán kezdődött az első „hosszú beszélgetés”. Dűlőúton, brigádoknál, esőben, napsütésben kértük a tagság véleményét, jó lesz-e, hogyan szeretnék inkább? A sok-spk javaslat alapján még pontosabb tervezetet készítettünk. Párttaggyűlés után tovább finomítva vittük a közgyűlés elé, ahol a tagság egésze határozott a jövedelemelosztás legösztönzőbb formáiról. Azóta ezt tökéletesítjük. Ez veit az első lökés a bizonytalanság, bizalmatlanság megszüntetéséhez. Alkottunk olyan határozatot, amihez mindenki leadta a voksát. Csak összefogással — A pártonkívüliek is hallathatják szavukat? Szabics elvtárs egy marékra való friss kimutatást tett elém. Válasszak, melyikből bizonyítson? Kihúztam egyet. Rábökött a búzatermés adataira: termelési tervteljesítés 1961—62-ben 69,1 százalék; egy kh-ra 8,8 q búza esett. 1963—64-ben 100,1 százalék a teljesítés, 14,34 q búzát kaptak holdanként. Tejhozamban az akkori 60,2 százalékkal szemben 102,7 százalék ma a termelési tervteljesítés; a tehenenkénti átlag pedig 1599 literről 3400-ra növekedett. — Elértük volna ezt, ha a pártonkívüliek — a többség nem ért egyet velünk, nem fogunk össze? Igaz, a vezetőség újjáválasztása, a párttagok bél- ügyé. de számolnunk kell a pártonkívüliek véleményével is. Már ok is felhívták a figyelmünket, hogy a fiatalok és nők között többen alkalmasak példamutatásuk folytán a tagjelöltségre ... Nemcsak alapszervezeti ügy a vezetőség újjáválasztása. Tóth István Bizonyára kíváncsi arra tisztelt olvasó, hogy ha 1965-ben betér a megye valamelyik vasműszaki boltjába, milyen áru- választékot talál ott? Tartson velünk, és kielégítheti kíváncsiságát. Jövőbe látó szemüvegünk természetesen nekünk sincs, kérdésünkre a lehető legegyszerűbb módon szerzünk választ. Bekopogtatunk a Bács—Szolnok megyei Vas-Műszáki Nagykereskedelmi Vállalat igazgatójának ajtaján és megkérdezzük: — Kedves Szalai Károly elvtárs! Kisebb lesz-e 1965-ben a hiánycikklista, mint amilyen idén volt? — Mielőtt a jövő évről szólnánk, tekintsünk vissza az elmúlt hónapokra, hiszen a megye helyi iparával kialakult jó kapcsolatunk, az időleges áruhiány megszüntetése érdekében tett eredményes erőfeszítéseink szolgálnak biztosítékul arra, hogy tovább javul a lakosság ellátása — így kezdi tájékoztatóját az igazgató. Aztán elmondja, hogy áprilisban a megyei pártbizottság és a tanács kez- ményezésére megbeszélésre gyűltek össze a kereskedelem és helyi ipar képviselői. Számba vették, mely árucikkek hiányoznak a vas-műszaki boltok raktárából. Ugyanakkor az ipar képviselői azt is közölték, hogy ezék közül mennyit tudnak előállítani terven felül. A szükséges anyag- mennyiség jó részét — soron kívül — a Belkereskedelmi Minisztérium biztosította. Az eredmény számokban: 6 és fél millió forint értékű — 34- féle — használati cikk gyártására kötöttek szerződést. A gyártott áruk 90 százaléka a megyében maradt. Közmegelégedésre, ismét feltűnt a boltokban számos apró használati tárgy. így például a füstcsőkefe, ácskapocs, gépfonat, szénkanna, ereszcsatorna, galus- kaszagga/tó, kerítésközoszlop stb. A helyi ipar tehát megtette, ami tőle telt. De jogosan mondták a gazdasági, vezetők, hogy helyesebben járt volna el a kereskedelem, ha igényét az 1964. évi termelési tervek elkészítése előtt közli. Jövőre nem érheti ez a — jogos — vád a vas-műszaki nagykereskedelmi vállalatot. Júliusban körültekintően kidolgozott cikklistával állt a helyi ipar elé: ezeket az áruféleségeket kérjük és joggal, mert a kapacitás-felmérések szerint a megye vállalatai, ktsz-ei képesek is előállításukra. Most sem maradt el az eredmény. A felsoroltak közül 33 cikk gyártását vállalta az ipar úgy, hogy a szükséges anyagot is beszerzi, hozzá. Jövőre már lesz elegendő sod- ronylábrács, feketelemeztepsi,, kaszakarika, csőbilincs, kasza- nyél, mosdóállvány, pogácsa- szaggató, mákőrlő, paradicsom- passzírozógép is, és továbbjavul az ellátás a hordozható cserépkályhából. — Néhány fontos használati cikk gyártására azonban mindeddig nem kötött velünk szerződést az ipar. Erre csak akkor hajlandó, ha — úgy mint tavaly —a Belkereskedelmi Minisztérium ad anyagot — hűti le kissé lelkesedésünket a nagykereskedelmi vállalat igazgatója. Hozzáfűzi azt is, hogy a kívánságnak idén aligha tudnak eleget tenni. És mit mond Vágó Iván, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke? — Dunavecsei vállalatunk jövő évi termelési tervében szerepel 2600 üstház is. A Bács- Kiskun megyei Finommechanikai Vállalat 20 ezer ónozott lemeztepsi előállítását tervezi. ' Addig azonban nem köthetünk szerződést, amíg az OT jóvá nem hagyja tervünket, és ezzel együtt természetesen* az anyagigényünket is. Grósz József, a KISZÖV termelési osztályvezetője arról tájékoztat bennünket, hogy a Kiskőrösi Vegyes Ktsz negyedévenként 40 tonna olyan lemezt kap, amiből készülhet mosóteknő. A nagykereskedelmi vállalat és a szövetkezet közösen döntse el milyen arányban a legcélszerűbb megosztani a rendelkezésre álló anyagot a cikkek között; Kérdésünkre tehát választ kaptunk, tisztelt olvasó. És, ha egy-két árucikkre vonatkozóan bizonytalan is kissé a tájékoztatás, azt megállapíthatjuk, hogy az apró használati cikkekből nagyobb lesz a választék a boltokban,* mint tavaly volt, a megye kereskedelme és helyi ipara valóban szívügyének tekinti a lakosság ellátását. B, D. Határidő előtt Nyolcvan kornvall sertés hizlalására kötött szerződést az Ál- latforgalmi Vállalattal a lajosmizsei Petőfi Termelőszövetkezet vezetősége. Az állomány — amelynek egy része felvételünkön látható — szépen fejlődik a közös gazdaság majorjában. A felvásárló vállalat felhívásának eleget téve — hogy a vágóhidak, hűtőházak év végi zsúfoltságát, a torlódást csökkentsék —, a szövetkezeti gazdák a hízott sertéseket mintegy 105 kilogrammos átlagsúlyban, az eredeti szerződéses határidőnél korábban szándékoznak átadni. {pásztor Zoltán felvételed Hetvenezer forint értékű társadalmi munka Agasegyházán a közelmúltban olyan szép, modern áruház és vendéglő épült, amely méltán keltett volna feltűnést megyénk székhelyén, Kecskeméten is. Ez év szeptember 10-én nyitotta meg az Agasegyházi Földművesszövetkezet az önki- szolgáló kiskereskedelmi áruházát. Ugyancsak megnyitották október 3-án a halászcsárdát, melyet a régi irodaépületből alakítottak át. Ezért kerestem fel ezt a „homokra épült községet”, amely 2300 lakosával és az általa támogatott földművesszövetkezetével példát mu- tatóan megteremtette ezt a két létesítményt. A földművesszövetkezet irodájában Seres Ilona főkönyvelővel találkoztam. — Áruházunk 765 ezer, berendezése 210 ezer forintba került — mondotta. — Az építkezéshez a MESZÜ V 605 ezer forint tízéves lejáratú kölcsönnel segített heűaüflfcfct, a többit magunk fedeztüki Október 1-ig 345 600 forint forgalmat bonyolított le az áruház. Záhonyi Lajos, a földművesszövetkezet kereskedelmi csoportjának vezetője azonban mindehhez hozzátette: — Áruházunk amellett* hogy van bőséges árukészlete, több fontos hiánycikkkel küszködik, úgy mint például szögféleségek, drót- huzal, fűrészreszelő, fűrészlap és fontos permetező- és kerék- páralkatreszek. De ugyanígy konzervekből, olajos halakból és a kedvelt májkrémből az igényekhez viszonyítva keveset kapunk. Reméli azonban, hogy a felettes elosztó szervek tekintettel lesznek ezekre a panaszokra. Érdemes megemlíteni, hogy a földművesszövetkezet két építkezéséhez a község lakossága, több mint 70 ezer forint értékű társadalmi munka támogatást nyújtott. •S. K.
