Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
BEFEJEZŐDTEK A XVIII. NVÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK A XVIII. nyári olimpiai játékok 14 napos küzdelemsorozata szombaton délután véget ért. Még egyszer — s egyben utoljára — megteltek a Nemzeti Stadion lelátói, sőt elmondható, hogy a sportlétesítmény ilyen zsúfolt még egyetlen alkalommal sem volt. A rendezők is jóval feladatuk magaslatán álltak, hiszen míg valaki bejuthatott a helyére, négy-öt kontrolion esett keresztül. Ugyanis már elővételben elkelt az összes jegy, s így eleve számolni kellett azzal, hogy akiknek nincs belépőjük, azok is megkísérlik a bejutást. Ezért volt a nagy elővigyázatosság. 1 A déli óráktól már hullámzott a tömeg a stadion környékén, megkezdődött a nézők áramlása a több mint 40 kapun. A zárónap műsorán — a szokásnak megfelelően — a díjugrató egyéni és csapatverseny olimpiai bajnoksága dőlt el. S végre ünnepelhettek a franciák is, mivel d’Oriola révén megszerezték egyetlen olimpiai aranyérmüket. Nem sokkal később a németek hallatták harsányan szavukat, mert megnyerték a csapatversenyt, s így a Közös német csapat aranyainak száma 10-re nőtt. Tehát az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a rendező Japán mögött az aranyérmek tekintetében holtverseny alakult ki Magyarország, a Közös német csapat és Olaszország között. — A sportesemény után „kitakarították” a pályát, majd megkezdődött a záróünnepség, a program szerint pontosan 16,45 órakor. Fényárban úszott a stadion, elektronikus zene a harangzúgást utánozta mindaddig, amíg Hirohito japán császár és felesége, valamint Avery Brundage, a NOB elnöke elfoglalta helyét a díszpáholyban. Felcsendült a japán himnusz, majd a díszzenekarok vették át a „hangot”, s megkezdődött a bevonulás. Csakúgy mint a megnyitón, most is Görögország volt az első, de a menetelés másképp alakult, mint két héttel ezelőtt. Egy japán tengerész vitte az országok nevét feltüntető táblát, utána pedig csak egy zászlóvivő menetelt. Az északi kapun egymás után léptek be a salakra a „küldöttek”, majd körbe- menve beálltak a zöld gyepszőnyegre. A zászlóvivők személyében mindössze egy érdekes változás volt. A szovjet zászlót ezúttal az újdonsült nehézsúlyú súlyemelő olimpiai bajnok, Zsa- botyinszkimj vitte, s csakúgy, mint Vlaszov, egy kézben mesz- sze kitartotta. Midőn a zászlóvivők felsorakoztak, megkezdődött a sportolók bevonulása is, de ez egészen más volt, mint eddig bármikor. Nem rendezett sorok haladtak, s szinte ömlöttek, folytak a különböző formaruhájú versenyzők tömegei az északi kapuból. Szemmel láthatóan felengedett az eddigi fegyelmezettség, s beérkezésük. elhaladásuk a dísztribün előtt igazi „karneváli” hangulatot idézett fel. A rendhez, á fegyelemhez és a szép meneteléshez szokott japán közönség eleinte kiesé meglepj dött, de aztán „felolvadt”, tetszett nekik a szemük előtt lezajlóit sok életöröm, fiatalság és vidámság. Egymást érték a vidám jelenetek. Ilyen volt például, amikor egy fehér mezes néger fiú futott a sorok között, majd egy kisebb csoport ritmikus táncot mutatott be. S aztán mégiscsak elrendeződött minden. A felállás után felhangzott a görög, a japán, majd a mexikói himnusz. Ezt követően a zászlótartók félkört alkottak a díszemelvény körül, amelyről Avery Brundage zárta be rövid beszédében a tizennyolcadik nyári játékokat. A NOB elnöke többek között a következőket mondotta: — Várjuk a Világ ifjúságát a négy év múlva Mexico-Cityben sorra kerülő tizenkilencedik olimpián. Hisszük, hogy az olimpiai eszme addig is mind jobban összehozza a világ sportolóit és találkozójuk a legnagyobb baráti egységben zajlik le, csakúgy, mint most Tokióban. Ezután eloltották a fényszórókat, félhomály borult a hatalmas sportlétesítményre, és csak az olimpiai láng világított. Lassan azonban ennek is kihunyt a fénye, hogy majd négy év múlva Mexico-Cityben lobbanjon fel újra, a világ legjobban sportolóinak következő nagy találkozójára. Miközben morajlott a közönség a nem mindennapi látvány felett. Az olimpia utolsó napján, szombaton, a záróünnepségtől eltekintve, már csend honolt Tokióban. Az árbocokról levették a résztvevő országok lobogóit, a küzdelmekről sem beszélnek már túl sokat. Mindösz- sze egy témát boncolgatnak: mi is lett a tizennyolcadik olimpia végeredménye, mely országok szerepeltek a legjobban. Ezt persze nem lehet egyszerűen eldönteni. Avery Brundage, a NOB ejnöke, délelőtt tartott sajtóértekezletén ismételten kijelentette: Nem is ez a fontos, nem a rangsor a lényege a négyévenkénti olimpiának, hanem az, hogy a világ legjobb sportolói találkozzanak egymással. mérkőzzenek és örök barátságot kössenek. Hangsúlyozza, hogy nem helyes pontversenyt kialakítani, s inkább az érmek elosztásával kell kimutat-. bevonták a stadion főárbócáról az olimpiai zászlót. s tengerészek vitték ki a stadionból. Szép, ünnepélyes pillanatok voltak ezek, s kicsit az elmúlást is idézték, hiszen sokaknak 1968-ban talán már nem lesz lehetőségük arra, hogy még egyszer versenyezzenek az ötkarika jegyében. Éjjeli sötétségben az eredményhirdető táblákon megjelent japánul a búcsút jelentő szó: „Sajonara”, majd nemsokára angol nyelven is látni lehetett a szöveget, amely magyarra fordítva ezt közölte: „Viszontlátásra, 1968-ban Mexico-Cityben.” Felcsendült a kórus, miközben több száz japán sportoló fáklyával a kezében állta körül a pályát, majd a Gyertyafénykeringő dallamára harmonikus mozdulatokat mutattak be. A közönség tapsolt, s talán először ezen az olimpián ütemesen ütötte össze tenyerét. Nagy közönségsikert arattak a záróakkordok. Azután ismét fénybe borult a hatalmas pálya, kivonultak a sportolók, s megindultak hazafelé a nézők. Nyomban utána a pálya személyzete kezdte meg a gondos munkát, a lelátók rendbehozatalát, hiszen az ünnep befejeződött, s holnap már hétköznap következik.., ni, hogy végső fokon mit is hozott az olimpia. Nos, ezen a nyári játékon 163 aranyérem sorsa dőlt el, s ebből 112-t hat ország — az Egyesült Államok (36), a Szovjetunió (30), Japán (16), valamint Olaszország. Magyarország és a közös német csapat (10—10) szerzett meg. A további 51 aranyérmen 19 ország osztozott. Igen érdekes, hogy Franciaország csak az utolsó versenynapon jutott első helyhez, viszont a 13. napi ökölvívásban szerzett első három helyezésével Lengyelország egészen a „tabella” elején végzett. Etiópia megint aranyérmes lett Abebe Bikila révén, India is visszaszerezte világelsőségét a gyeplabdában, sőt, a Bahama- szigetek sportolói is visznek egy aranyat haza. Nincsenek viszont az aranyérmesek között délamerikai országok. (MTI) Még egy pillantás a sok nagyszerű verseny színhelyére, a Meiji olimpiai parkra. Kik szerepeltek a legjobban? Szívünkbe zártuk őket Az olimpiai játékok, a vi- n lág legjobbjainak találkozása és harca a legnemesebb győzelmi trófeáért, az olimpiai aranyéremért kétségtelenül a legnagyobb sportértékű és jelentőségű sporteseménye a világnak. Mégis, a győzelmi mámor közepette sem helyes az olimpiát egyszerűen kimagasló sporteseményként kezelni és figyelmen kjvül hagyni a játékoknak azt a társadalmi szerepét, amit a nemzetközi békeharcban, a népek barátságának elmélyítésében betölt. Túlzás nélkül elmondhatjuk: az olimpia mindannyiszor közel hozza egymáshoz a világ fiatalságát és őszintén manifesztálja a világ előtt, hogy szemünk fénye, ifjúságunk nem a harctereken, fegyveresen akar találkozni, hanem békés eszményekért küzd és boldog, ha a sport porondjain — bár férfiasán kemény, nemes, éltető játékban, vetélkedésben — méri össze erejét. Ezért küzdenek az olimpán nagy és kis országok fiataljai egyaránt, ezeket az eszményeket demonstrálja a nemrég még gyarmati sorban sínylődő, a függetlenségüket frissen élvező ázsiai és afrikai országok egész sora, akik a történelem színterére lépésükkel egy időben a sport színterén is bizonyítják önállóságukat, életképességüket. A nagyszerű társadalmi háttér emeli történelmi rangra az olimpián elárt sporteredményeket: ezt tükrözi a Szovjetuniónak a gigantikus végküzdelemben megszerzett vezető helye, a mi fiaink, leányaink helytállása is a részt vevő nemzetek nem hivatalos pontversenyében. Mi is kezdettől fogva hívei voltunk az olimpiai eszmének. Nemcsak beszélgetünk róla, hanem tettekkel és kimagasló eredményekkel járultunk hozzá az olimpiai játékok színvonalemelkedéséhez. Lassanként valóságos olimpiai hagyományok alakultak ki hazánkban. Különösen felszabadulásunk óta csodálta meg a világ a nálunk sokkal népesebb, gazdagabb és nagyobb sportmúlttal rendelkező országokat felülmúló olimpiai sikereinket. Hagyományainkat tisztelve határoztuk el, hogy Tokióban is igyekszünk elérni azt a rangot, amit sportolóink az előző olimpiákon dicsőséges csatákban kivívtak. A magyar sportolók nagyszerűen helytálltak. Az olimpia két fő vetélytársát, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, a két Németországot egyesítő, nagy erejű német együttest, a helyzeti előnnyel bíró rendező országot, japánt, nem előzhettük meg. Kivívtuk azonban a nemzetek versenyében a tiszteletre méltó hatodik helyet. Olyan sportnemzeteket előztünk meg, mint a modern sportok hazáját, Angliát, az olimpiai játékok életrehívóját, Franciaországot, továbbá Ausztráliát, Svédországot, a lengyeleket, a finneket és másakat, hogy csak a sportban eddig is kimagasló nemzeteket említsük. A nagy sportnemzettel, Olaszországgal szemben is csak fej-fej melletti finisben maradtunk le néhány ponttal. C iáink, lányaink 10 arany, ’ 7 ezüst, 5 bronz éremmel és a további szép helyezésekkel elért, összesen 177 pontszámmal vívták ki 94 ország versenyzői között ezt a pompás helyet. A minden várakozást felülmúló siker ellenére sem kívánunk a tíz év előtti „sportnagyhatalmi” hóbort hibáiba esni. Mai nyugodt életünkben olimpiai sikereinket is megfelelően értékeljük. így megállapíthatjuk, hogy sportolóink helytállása emeli hazánk tekintélyét szerte a világban. Ilyen eredményt csak elismerést érdemlő vezetéssel, a reálisan kitűzött célokért következetesen harcoló, erkölcsileg és szakmailag kifogástalan előkészítő munkával lehet elérni. Sportolóink kiváló vezetőikkel együtt tehát jól vizsgáztak. Teljesítményük példamutató lőhet az élet más területén is. Minden téren tanulhatunk abból a céltudatos munkából, amely az olimpia több éves előkészítését jellemezte. I együnk büszkék ifjúsá“ gunk akaraterejére. Dr. Török Ferenc, Pézsa Tibor, Rejtő Ildikó, Pólyák Imre, Kozma István, Hammeri László, valamint aranyérmes csapataink tagjainak és a siker többi kiharcolójának nevét zárjuk szívünkbe. Tetteik fennmaradnak, tekintsük őket fejlődő szocialista sportunk nagyszerű képviselőinek, s fogadjuk őket méltó elismeréssel. P. L. Az angol sajtó a magyar labdarúgásról Az angol sajtó melegen üdvözli a magyar labdarúgás fényes diadalát az olimpiai játékokon. A Times tokiói jelentése kiemeli: „A magyarok végig nyugodtabbak és erősebbek voltak, mint ellenfelük. Bene szédítő gyorsaságával és ellenállhatatlan fölényével a legnagyobb lelkesedésre ösztönözte társait. Ezzel Magyarország ismét visszanyerte vezető helyét a világban, visszaszerezte azt a koronát, amelyet eredetileg Helsinkiben nyert el 1952-ben.” A Daily Sketch tudósítója írja ugyancsak a japán fővárosból: — Bene Ferenc — jól jegyezd meg magadnak ezt a nevet! Nem láttam ilyen játékost Puskás Ferenc óta, amikor legjobban formában volt. Bármelyik dél-amerikai vagy olasz klub — amely eléggé gazdag — 200 ezer fontot is fizetne érte. Sokkal jobb a legjobb angol labdarúgónál is! A Daily Telegraph azt jelenti, hogy Magyarország ismét olimpiai bajnok, s ezzel visszanyerte a világ labdarúgásában szerzett mesteri fölényét. A Daily Mail így vélekedik: — Ügy látszik, régi ellenfelünk, Magyarország 1966-ban véget vethet a brazilok világkupa fölényének. Nincs Angliában olyan játékos, aki Benéhez hasonlítható volna. A Guardian tudósítója megállapítja, hogy a magyarok elegáns és szabatos játéka meghozta jutalmát. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspári Bács-Kisikun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Válialai Felelős kiadó: Mezei István Igazgat Szerkeszt 5ség: Kecskemét, Városi Tanácshá2 Szerkesztőségi telefonközpon' 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál éí kézbesítőknél. Előfizetési dll ' hónapra 13 fon. Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefoni 11-85. Index: 25 065. „TOKIÓI KARNEVÁL” IlilliHllllllllllllllllllllllllllllllIflIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM
