Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

BEFEJEZŐDTEK A XVIII. NVÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK A XVIII. nyári olimpiai já­tékok 14 napos küzdelemsoroza­ta szombaton délután véget ért. Még egyszer — s egyben utol­jára — megteltek a Nemzeti Stadion lelátói, sőt elmondható, hogy a sportlétesítmény ilyen zsú­folt még egyetlen alkalom­mal sem volt. A rendezők is jóval feladatuk magaslatán álltak, hiszen míg valaki bejuthatott a helyére, négy-öt kontrolion esett keresz­tül. Ugyanis már elővételben el­kelt az összes jegy, s így eleve számolni kellett azzal, hogy akiknek nincs belépőjük, azok is megkísérlik a bejutást. Ezért volt a nagy elővigyázatosság. 1 A déli óráktól már hullám­zott a tömeg a stadion környé­kén, megkezdődött a nézők áramlása a több mint 40 kapun. A zárónap műsorán — a szo­kásnak megfelelően — a díjug­rató egyéni és csapatverseny olimpiai bajnoksága dőlt el. S végre ünnepelhettek a franciák is, mivel d’Oriola révén megsze­rezték egyetlen olimpiai arany­érmüket. Nem sokkal később a németek hallatták harsányan szavukat, mert megnyerték a csapatversenyt, s így a Közös német csapat aranyainak száma 10-re nőtt. Tehát az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a rendező Japán mögött az aranyér­mek tekintetében holtver­seny alakult ki Magyaror­szág, a Közös német csapat és Olaszország között. — A sportesemény után „kitaka­rították” a pályát, majd meg­kezdődött a záróünnepség, a program szerint pontosan 16,45 órakor. Fényárban úszott a sta­dion, elektronikus zene a ha­rangzúgást utánozta mindad­dig, amíg Hirohito japán csá­szár és felesége, valamint Avery Brundage, a NOB elnöke elfog­lalta helyét a díszpáholyban. Felcsendült a japán himnusz, majd a díszzenekarok vették át a „hangot”, s megkezdődött a bevonulás. Csakúgy mint a megnyitón, most is Görögország volt az első, de a menetelés másképp ala­kult, mint két héttel ezelőtt. Egy japán tengerész vitte az or­szágok nevét feltüntető táblát, utána pedig csak egy zászlóvi­vő menetelt. Az északi kapun egymás után léptek be a salak­ra a „küldöttek”, majd körbe- menve beálltak a zöld gyepsző­nyegre. A zászlóvivők személyé­ben mindössze egy érdekes vál­tozás volt. A szovjet zászlót ez­úttal az újdonsült nehézsúlyú súlyemelő olimpiai bajnok, Zsa- botyinszkimj vitte, s csakúgy, mint Vlaszov, egy kézben mesz- sze kitartotta. Midőn a zászlóvivők felsora­koztak, megkezdődött a spor­tolók bevonulása is, de ez egé­szen más volt, mint eddig bár­mikor. Nem rendezett sorok haladtak, s szinte ömlöttek, folytak a különböző formaruhájú ver­senyzők tömegei az északi kapuból. Szemmel láthatóan felengedett az eddigi fegyelmezettség, s be­érkezésük. elhaladásuk a dísz­tribün előtt igazi „karneváli” hangulatot idézett fel. A rend­hez, á fegyelemhez és a szép meneteléshez szokott japán kö­zönség eleinte kiesé meglepj dött, de aztán „felolvadt”, tet­szett nekik a szemük előtt le­zajlóit sok életöröm, fiatalság és vidámság. Egymást érték a vidám jelenetek. Ilyen volt pél­dául, amikor egy fehér mezes néger fiú futott a sorok között, majd egy kisebb csoport ritmi­kus táncot mutatott be. S aztán mégiscsak elrendező­dött minden. A felállás után felhangzott a görög, a japán, majd a mexikói himnusz. Ezt követően a zászlótartók félkört alkottak a díszemelvény körül, amelyről Avery Brundage zár­ta be rövid beszédében a tizen­nyolcadik nyári játékokat. A NOB elnöke többek között a kö­vetkezőket mondotta: — Várjuk a Világ ifjúságát a négy év múlva Mexico-Cityben sorra kerülő tizenkilencedik olimpián. Hisszük, hogy az olim­piai eszme addig is mind job­ban összehozza a világ sporto­lóit és találkozójuk a legna­gyobb baráti egységben zajlik le, csakúgy, mint most Tokió­ban. Ezután eloltották a fényszó­rókat, félhomály borult a hatalmas sportlétesítményre, és csak az olimpiai láng világított. Lassan azonban ennek is ki­hunyt a fénye, hogy majd négy év múlva Mexi­co-Cityben lobbanjon fel újra, a világ legjobban sportolóinak következő nagy találkozójára. Miközben morajlott a közön­ség a nem mindennapi látvány felett. Az olimpia utolsó napján, szombaton, a záróünnepségtől eltekintve, már csend honolt Tokióban. Az árbocokról levet­ték a résztvevő országok lobo­góit, a küzdelmekről sem be­szélnek már túl sokat. Mindösz- sze egy témát boncolgatnak: mi is lett a tizennyolcadik olimpia végeredménye, mely országok szerepeltek a legjobban. Ezt persze nem lehet egysze­rűen eldönteni. Avery Brun­dage, a NOB ejnöke, délelőtt tartott sajtóértekezletén ismé­telten kijelentette: Nem is ez a fontos, nem a rangsor a lényege a négyévenkénti olimpiának, ha­nem az, hogy a világ legjobb sportolói találkozzanak egymás­sal. mérkőzzenek és örök ba­rátságot kössenek. Hangsúlyoz­za, hogy nem helyes pontver­senyt kialakítani, s inkább az érmek elosztásával kell kimutat-. bevonták a stadion főárbó­cáról az olimpiai zászlót. s tengerészek vitték ki a sta­dionból. Szép, ünnepélyes pilla­natok voltak ezek, s kicsit az elmúlást is idézték, hiszen so­kaknak 1968-ban talán már nem lesz lehetőségük arra, hogy még egyszer versenyezzenek az öt­karika jegyében. Éjjeli sötétségben az ered­ményhirdető táblákon megje­lent japánul a búcsút jelentő szó: „Sajonara”, majd nemsokára angol nyelven is látni lehetett a szöveget, amely magyarra fordítva ezt közölte: „Viszontlátásra, 1968-ban Mexico-Cityben.” Felcsendült a kórus, miköz­ben több száz japán sportoló fáklyával a kezében állta körül a pályát, majd a Gyertyafény­keringő dallamára harmonikus mozdulatokat mutattak be. A közönség tapsolt, s talán először ezen az olimpián ütemesen ütöt­te össze tenyerét. Nagy közön­ségsikert arattak a záróakkor­dok. Azután ismét fénybe borult a hatalmas pálya, kivonultak a sportolók, s megindultak haza­felé a nézők. Nyomban utána a pálya sze­mélyzete kezdte meg a gondos munkát, a lelátók rendbehoza­talát, hiszen az ünnep befejező­dött, s holnap már hétköznap következik.., ni, hogy végső fokon mit is ho­zott az olimpia. Nos, ezen a nyári játékon 163 aranyérem sorsa dőlt el, s ebből 112-t hat ország — az Egyesült Államok (36), a Szovjetunió (30), Japán (16), valamint Olaszor­szág. Magyarország és a közös német csapat (10—10) szerzett meg. A további 51 aranyérmen 19 ország osztozott. Igen érde­kes, hogy Franciaország csak az utolsó versenynapon jutott első helyhez, viszont a 13. napi ökölvívásban szerzett első há­rom helyezésével Lengyelország egészen a „tabella” elején vég­zett. Etiópia megint aranyérmes lett Abebe Bikila révén, India is visszaszerezte világelsőségét a gyeplabdában, sőt, a Bahama- szigetek sportolói is visznek egy aranyat haza. Nincsenek viszont az aranyérmesek között dél­amerikai országok. (MTI) Még egy pillantás a sok nagyszerű verseny színhelyére, a Meiji olimpiai parkra. Kik szerepeltek a legjobban? Szívünkbe zártuk őket Az olimpiai játékok, a vi- n lág legjobbjainak ta­lálkozása és harca a legneme­sebb győzelmi trófeáért, az olimpiai aranyéremért kétség­telenül a legnagyobb sportér­tékű és jelentőségű sportese­ménye a világnak. Mégis, a győzelmi mámor közepette sem helyes az olimpiát egy­szerűen kimagasló sportese­ményként kezelni és figyel­men kjvül hagyni a játékok­nak azt a társadalmi szerepét, amit a nemzetközi békeharc­ban, a népek barátságának el­mélyítésében betölt. Túlzás nélkül elmondhat­juk: az olimpia mindannyiszor közel hozza egymáshoz a világ fiatalságát és őszintén mani­fesztálja a világ előtt, hogy szemünk fénye, ifjúságunk nem a harctereken, fegyvere­sen akar találkozni, hanem békés eszményekért küzd és boldog, ha a sport porondjain — bár férfiasán kemény, ne­mes, éltető játékban, vetélke­désben — méri össze erejét. Ezért küzdenek az olimpán nagy és kis országok fiataljai egyaránt, ezeket az eszménye­ket demonstrálja a nemrég még gyarmati sorban sínylő­dő, a függetlenségüket frissen élvező ázsiai és afrikai orszá­gok egész sora, akik a törté­nelem színterére lépésükkel egy időben a sport színterén is bizonyítják önállóságukat, életképességüket. A nagyszerű társadalmi háttér emeli történel­mi rangra az olimpián elárt sporteredményeket: ezt tükrö­zi a Szovjetuniónak a giganti­kus végküzdelemben megszer­zett vezető helye, a mi fiaink, leányaink helytállása is a részt vevő nemzetek nem hi­vatalos pontversenyében. Mi is kezdettől fogva hívei vol­tunk az olimpiai eszmének. Nemcsak beszélgetünk róla, hanem tettekkel és kimagasló eredményekkel járultunk hoz­zá az olimpiai játékok színvo­nalemelkedéséhez. Lassanként valóságos olimpiai hagyomá­nyok alakultak ki hazánkban. Különösen felszabadulásunk óta csodálta meg a világ a nálunk sokkal népesebb, gaz­dagabb és nagyobb sportmúlt­tal rendelkező országokat fe­lülmúló olimpiai sikereinket. Hagyományainkat tisztelve határoztuk el, hogy Tokióban is igyekszünk elérni azt a rangot, amit sportolóink az előző olimpiákon dicsőséges csatákban kivívtak. A magyar sportolók nagy­szerűen helytálltak. Az olim­pia két fő vetélytársát, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, a két Németorszá­got egyesítő, nagy erejű né­met együttest, a helyzeti előnnyel bíró rendező orszá­got, japánt, nem előzhettük meg. Kivívtuk azonban a nemzetek versenyében a tisz­teletre méltó hatodik helyet. Olyan sportnemzeteket előz­tünk meg, mint a modern sportok hazáját, Angliát, az olimpiai játékok életrehívóját, Franciaországot, továbbá Ausztráliát, Svédországot, a lengyeleket, a finneket és má­sakat, hogy csak a sportban eddig is kimagasló nemzete­ket említsük. A nagy sport­nemzettel, Olaszországgal szemben is csak fej-fej mel­letti finisben maradtunk le néhány ponttal. C iáink, lányaink 10 arany, ’ 7 ezüst, 5 bronz érem­mel és a további szép helye­zésekkel elért, összesen 177 pontszámmal vívták ki 94 or­szág versenyzői között ezt a pompás helyet. A minden vá­rakozást felülmúló siker elle­nére sem kívánunk a tíz év előtti „sportnagyhatalmi” hó­bort hibáiba esni. Mai nyu­godt életünkben olimpiai si­kereinket is megfelelően érté­keljük. így megállapíthatjuk, hogy sportolóink helytállása emeli hazánk tekintélyét szer­te a világban. Ilyen ered­ményt csak elismerést érdem­lő vezetéssel, a reálisan kitű­zött célokért következetesen harcoló, erkölcsileg és szak­mailag kifogástalan előkészítő munkával lehet elérni. Spor­tolóink kiváló vezetőikkel együtt tehát jól vizsgáztak. Teljesítményük példamutató lőhet az élet más területén is. Minden téren tanulhatunk ab­ból a céltudatos munkából, amely az olimpia több éves előkészítését jellemezte. I együnk büszkék ifjúsá­“ gunk akaraterejére. Dr. Török Ferenc, Pézsa Tibor, Rejtő Ildikó, Pólyák Imre, Kozma István, Hammeri László, valamint aranyérmes csapataink tagjainak és a si­ker többi kiharcolójának nevét zárjuk szívünkbe. Tetteik fennmaradnak, tekintsük őket fejlődő szocialista sportunk nagyszerű képviselőinek, s fo­gadjuk őket méltó elismerés­sel. P. L. Az angol sajtó a magyar labdarúgásról Az angol sajtó melegen üd­vözli a magyar labdarúgás fé­nyes diadalát az olimpiai játé­kokon. A Times tokiói jelentése kiemeli: „A magyarok végig nyugodtabbak és erősebbek vol­tak, mint ellenfelük. Bene szé­dítő gyorsaságával és ellenáll­hatatlan fölényével a legna­gyobb lelkesedésre ösztönözte társait. Ezzel Magyarország is­mét visszanyerte vezető helyét a világban, visszaszerezte azt a koronát, amelyet eredetileg Hel­sinkiben nyert el 1952-ben.” A Daily Sketch tudósítója írja ugyancsak a japán fővárosból: — Bene Ferenc — jól jegyezd meg magadnak ezt a nevet! Nem láttam ilyen játékost Pus­kás Ferenc óta, amikor legjob­ban formában volt. Bármelyik dél-amerikai vagy olasz klub — amely eléggé gazdag — 200 ezer fontot is fizetne érte. Sok­kal jobb a legjobb angol labda­rúgónál is! A Daily Telegraph azt jelenti, hogy Magyarország ismét olim­piai bajnok, s ezzel visszanyerte a világ labdarúgásában szerzett mesteri fölényét. A Daily Mail így vélekedik: — Ügy látszik, régi ellenfe­lünk, Magyarország 1966-ban véget vethet a brazilok világ­kupa fölényének. Nincs Angliá­ban olyan játékos, aki Benéhez hasonlítható volna. A Guardian tudósítója megál­lapítja, hogy a magyarok ele­gáns és szabatos játéka meg­hozta jutalmát. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspári Bács-Kisikun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Válialai Felelős kiadó: Mezei István Igazgat Szerkeszt 5ség: Kecskemét, Városi Tanácshá2 Szerkesztőségi telefonközpon' 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál éí kézbesítőknél. Előfizetési dll ' hónapra 13 fon. Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefoni 11-85. Index: 25 065. „TOKIÓI KARNEVÁL” IlilliHllllllllllllllllllllllllllllllIflIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM

Next

/
Oldalképek
Tartalom