Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-22 / 248. szám
1964. október 22, csütörtök 3. otdal Megkétszerezik Mikor tűnnek el a „fehér foltok“? a teEiéiiáfliosniiuyt fl szolgáltatóipar a dunavecsei járásban A tiszakécskei Szabadság Tsz- ben járva látható, hogy a „területen”, a központi és az úgynevezett szerfás majorban is, új épületek nőnek ki a földből: ötven és nyolcvan férőhelyes növendékmarha-istállót, százas itatásos borjúnevelőt építenek. A látvány meglepetést okoz annak, aki tudja, hogy a termelőszövetkezet eddig főként szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztéssel foglalkozott, bevételeinek a háromnegyed részéhez a termelési ágazatok révén jutott. A gazdaság vezetői azonban, igen helyesen, úgy vélekednek, hogy a növényi kultúrák biztonságos termesztésének egyik elengedhetetlen feltétele a fejlett nagyüzemi állattenyésztés. Céljaik megvalósítását segíti a terven felül igénybe vett 1 millió 200 ezer forint beruházási hitel, amelynek felhasználásával —■ a 23 tagú, saját építőbrigád közreműködésével — létesítik a szóban levő álltférőhelyeket. Jelenleg 300 szarvasmarha, 700 sertés, több mint kétezer juh és 14 ezer csirke nevelkedik, illetve hízik a közösben. Az idén egyébként mór 126 hízott marhát értékesített a Szabadság Tsz. Az A Uatforgalmi Válalattal 700 sertés hizlalására kötött szerződést, s ennek a négyötödét is átadta már a felvásárlónak. A közös gazdaságban már eddig is azt a gyakorlatot követték, s ezután még inkább arra törekszenek, hogy az állatnevelési és hizlalási szerződésekben vállalt kötelezettségeiket lehetőleg már az év első felében teljesítsék. Az állatállományt — mind mennyiségét, mind pedig a minőségét tekintve — továbbfejlesztik. A jövő évben kétszer annyi tehenük lesz, mint most. Sertéstörzstenyészet létesítését is tervezik. A következő évben az áru sertések mellett már tenyészállatok értékesítése is sor kerülhet. Manapság egyre több szó esik az új ültetvények járulékos beruházásainak létrehozásáról —, ami az elkövetkező években döntő jelentőséggel bír. Van— Nálunk nem sok szépet hallhat a szolgáltatásokról. E tekintetben járásunk a legelmaradottabbak közé tartozik — így fogadott Vörös Jenő, a Dunavecsei Járási Tanács ipari előadója. A szolgáltatóipar fejlesztését gátló okokról szólva elmondta, hogy a 13 község lakosságának túlnyomó többsége paraszti munkát végez. Óriási a tanyavilág. A távol eső településeket’pedig igen nehéz bekapcsolni a szolgáltatóhálózatba. Ezek valóban meglevő nehézségek. A szolgáltatóipar fejlesztését azonban akadályozza egy „patópálos” nézet is, amellyel jártomban-keltemben többször találkoztam. A véleményt valahogy így fogalmazhatjuk meg: nak-e már tapasztalatai a homoki pinceépítésnek? Nos — vannak. Erről győződtünk meg ugyanis az Izsáki Állami Gazdaság Agárdy telepi üzemrészében tett látogatásunk alkalmával, öt évvel ezelőtt építettek itt egy 12 ezer hék- tós pincét, félig a földbe süllyesztve. Tetejét másfél-két méter vastagságban homokréteggel fedték be. Megnyitása óta az alföldi borvidék egyik legjobb pincéjévé vált. A téli és a nyári hőingadozás a pincében mindössze három fok! A félig földbe süllyesztés elvének felhasználásával folyik a telepen a mostani nagy építkezés, amelynek során, egymás mellett, két pincét építenek — együttesen 36 ezer hektó bor tárolására. A korábbinál több tekintetben korszerűbbek lesznek, egyebek között azért is, mert kimondottan csak 500 hek- tós betontárolók lesznek találhatók bennük. Tetejüket, a korábbi módszerhez hasonlóan ugyancsak homokréteggel fedik, amit végül is agyaggal, valamint gyeptéglákkal borítanak be. Agárdy telep valóságos táro- lóközpóntja lesz a mezőgazda- sági nagyüzemnek. A pincék mellé iparvágányt építenek, de már megkezdődött a földkitermelés a szőlőfeldolgozó alapozásához is, ahol majd naponta kétezer mázsa szőlőből préselik ki a levet. Az „íkerpínce” egyik fele, ahol tavaly kezdték a munkát. Benne már helyet kap az izsáki homok idei nedűje. J. T. Iáiig a homokban Korszerű pince Izsák határában A kivitelező — a Budapesti Gy árkéményépítő Vállalat —■ munkásai zsalut készítenek a tárolók betonfalaihoz. Nem érdemes fejleszteni a járásban a szolgáltatásokat, mert a mezőgazdaságban dolgozó lakosság ezt nem is igényli. A falusi háziasszonyok például egyenesen szégyellenék tisztítóba adni a fehérneműt. Felesleges bizonygatni, hogy ez a vélemény hamis, hiszen a televíziós készülékek, járművek, a háziasszonyok munkáját megkönnyítő gépek ugrásszerűen szaporodnak a falusi portákon is. A termelőszövetkezetekben dolgozó lányok, asszonyok ugyanúgy szeretnek modern vonalú ruhát, frizurát hordani, mint a városiak. Ideje tehát leszámolni a rossz irányba ható okoskodással. Visszatérnek a szakmához A dunavecsei járás 50 ezer lakosára mindössze 816 olyan dolgozó jut, aki részben vagy teljes egészében szolgáltató munkát végez. A magánkisiparosok száma csak 276, mégis igen fontos szerepük van a lakosság ellátásában. Ezt bizonyítja, hogy a magánszektorra 8 millió 70 ezer forint jut a járás idei 17 millió 140 ezer forintos szolgáltatási tervéből. Az 1959—1960-as években a termelőszövetkezetek megalakulása utón számos kisiparos a közösben vállalt munkát. Sokan kérték felvételüket a kisipari termelőszövetkezetekbe. Sajnos, igen nagy azoknak a száma is, akik feladták iparukat és a közeli nagyvárosoban, üzemekben vállaltak munkát. Mások kiöregedtek és nem volt, aki helyükre lépjen. örvendetes, hogy az utóbbi három évben ismét növekszik a magánkisiparosok száma a járásban. Segít ebben az elmúlt nyáron életbe lépett új rendelkezés, amely szerint az üzemekben dolgozók is gyakorolhatják otthon mesterségüket. Számos kisiparos váltotta ki ismét működési engedélyét. A járásban négy kisipari termelőszövetkezet és a dunavecsei tanácsi vállalat folytat szolgáltató tevékenységet. Segítik a lakosság ellátását a földművesszövetkezeti felvevőhelyek és a GELKA is végez rádió-, televízió- és háztartási kisgépjavítást néhány helyen.. Mindez biztatóan hangzik. Ha azonban községenként vizsgáljuk meg a szolgáltató tevékenységet, azonnal látjuk, hogy messze elmarad a lakosság igényeitől. Egy község két iparos A 2783 lelket számláló Apos- tagon például 17 magánkisiparos működik, szabó és lakatos azonban egy sincs köztük. A község járműtulajdonosai sem tudják helyben elvégeztetni a javításokat, pedig Apostagon 8 —10 személygépkocsi és legalább 100—150 motorkerékpár fut. A ruhamosásban és a tisztításban sem kapnak segítséget az itteni háziasszonyok. Még rosszabb a helyzet Üj- solton. Itt 791 lakosra mindösz- sae két magánkisiparos jut: egy cipész és egy fodrász. A kun- adacsiakat sem kényezteti el a szolgáltatóipar. Három kisiparos dolgozik a községben: két cipész és egy drótozó. Érthetően • jobb a helyzet azokban a községekben, ahol a kisipari termelőszövetkezetek működnek. Jobb, de itt sem kielégítő. Horváth László, a Kunszent- miklósi Vegyes Ktsz elnöke például így beszél gondjaikról: — Három éve vásároltuk a modern fodrászberendezést. Azóta is a kultúrtermünkben porosodik. Évről évre el kell ha- lasztanunk az új szolgáltató kombinát felépítését, mert a község távlati fejlesztési tervével nem tudjuk összeegyeztetni lehetőségeinket. Amíg pedig ez az épület nem készül el, számos részlegünk kénytelen „egymás hegyére-hétára” zsúfolva dolgozni. Nem tudjuk megszervezni rádió-, tv-javító részlegünket, nem foglalkoztathatunk kozmetikust. Gebines részlegek Az előzetes tervek szerint 1965-ben közel 2 millió forintot fordítanak a járásban dolgozó ktsz-ek és a tanácsi vállalat fejlesztésére. Szerveznek néhány új részleget és amennyire anyagi erejük futja, korszerűsítik a meglevőket. Mindez azonban kevés. Ha a járás előbbre akar lépni a szolgáltatások frontján, akkor még többre van szükség. Mindenekelőtt a kunszentrrtikló- si iparitanuló-iskola bővítésére, amely mindössze két tanteremmel rendelkezik. Jövő évre 120 fiatal jelentkezett tanulónak, hely azonban csak 50—60 számára lesz. Az iskolában uralkodó mostoha körülmények jellemzésére csak ennyit: néhány tanulócsoport már tavaly is az M HS-től kölcsönkapott teremben zsúfolódott össze. A KISZÖV úgynevezett gebines javítórészlegek felállítását tervezi a megyében. Ezek a két- három iparost foglalkoztató javító egységek „megélnek” majd a kisebb községekben is. Kívánatos, hogy a dunavecsei járásban minél több alakuljon. A kiterjedt tanyavilág lakóit rendszeresen felkereshetnék a ktsz-ek guruló ' fodrászatai, a javító és tisztító részlegek autói. Ehhez azonban több jármű kellene. A beruházási tervek összeállításánál, az eddigi erő elosztásánál a járási tanács és a KISZÖV illetékesei vegyék figyelembe az eddiginél jobban a járás speciális adottságát. Tovább lehet és kell is fejleszteni a földművesszövetkezetek szolgáltató tevékenységét. Nyugdíjas iparosok alkalmazásával az fmsz-ek önállóan is végezhetnének javító munkát. Ezenfelül természetesen újabb felvevőhelyeket is hívhatnak életre a kisebb községekben. Céltudatos szervező munkával, az anyagi lehetőségek jó kihasználásával el lehet tüntetni a járás szolgáltatási tevékenységét ábrázoló térképről —* a most még bizony elég nagy — fehér foltokat. B. D. Jövőre 400 holdon termesztenek rizst a kunszentiniklósi szikeseken Negyven holdon termesztettek rizst az idén a kunszentmiklósi Kiskunsági Tsz szikesein. Aratásához, kombájnnal, most fogtak hozzá. Holdanként húsz mázsa átlagtermésre számítanak, ami igen szép eredmény, s, legalább 20 ezer forint átlagbevételre tesznek szert. Ezenkívül mázsánként 60 forintjával a rizsszalmát is értékesíthetik. Minthogy a község szikesein igen nagy a rizs termesztésének lehetősége, jövőre 400 holdon szándékoznak ültetvényt létesíteni ebből a gabonaféléből. Az. előkészítés tennivalóinak és a termesztési eljárások tanulmányozása végett a Kiskunsági Tsz vezetői már többször ellátogattak a Békés megyei Cserebö- kény egyik tsz-ébe. E gazdaság holdanként 800 forintért vállalta a telep előkészítését. Szó van arról is, hogy szakembereket és gépeket is bocsát a kunszent- miklósiak rendelkezésére. A rizstelepet a Dunavölgyi Főcsatornából, valamint annak mellékágaiból árasztják majd #1 vízzel.
