Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

W64. október 21, szerda 3. oldal A SZABADSÁG LÉPÉSEI AZ ÉPÜLŐ új házak felől, az itt túlsó oldaláról ide hallik az ácsok szekercéjének csattogása. Baján, a Bokodi úton, a KISZ- lakásokkal szemben apró, tör­ténelmi időket átélt házak hu­nyorognak a reszkető napfény­ben. Középen az út, amelyen húsz évvel ezelőtt, 1944. október 20-án elsőnek érkeztek a város­ba a felszabadító szovjet csapa­tok, s amelyen megdobbantak a szabadságot hozó katonák lé­pései. — Olyan világosan emlék­nyomultak a városba, de útjuk tovább folytatódott. Jöttek Bö­köd felől a Tolbuchin vezette harmadik ukrán front 46. had­testének katonái. Naponként fordultak meg Bankó néni há­zában is, aki meleg ételt, teát adott nekik, hiszen az ő két fia is valahol Európa háború dúlta tájain szenvedett, s a fél órára asztalához ülő ukrán katonák­ban tulajdon fiait látta. Nézzük meg azonban hogyan emlékszik vissza az első órákra egy másik szemtanú, Nuszpl Ékes bizonyítékai a város fejlődésének a modern, egészséges házak, amelyekből egyre több épül a város különböző részein. szem mindenre, mintha tegnap történt volna — mondja özv. Bankó Istvánné, a Bokodi út 5. szám alatti ház egyik szobájá­ban a fehér abrosszal leterített asztalnál. — Délután fél öt le­hetett, amikor lövöldözésekre lettünk figyelmesek. A hangok egyre erősödtök. Mi tagadás — féltünk. Négyen voltunk ideha­za és bezárkóztunk a szobába, mert ekkor már rettenetes ro­bajjal, iszonyú ágyú lövések kel közeledett a front. BANKÓ NÉNI belemelegszik az emlékezésbe, s a hangos be­szédre felébred a szomszéd szo­bában az alig egyéves Anikó, a kékszemű kis unoka. A nagy­mama ölébe veszi, s folytatja a történetet. A kislány; mintha értené, megilletődötten figyel az idős asszonyra. — Éppen hetet harangoztak, amikor meghallottuk az első lé­péseket az ablak alatt. Utána egyre szaporodtak, több és több katona tűnt fel az úton. A kert végéből, a Holló utcáról át a mi udvarunkba is jött egy orosz katona. Zörgetett az ajtón. Gon­dolkoztam, hogy kinyissam-e. Az asztalon egy fehér ing volt, azt tartottam fel, s úgy nyitot­tam ajtót. Nagydarab, barnabő­rű, csontos ember állt előttem. Ahogy meglátta ijedt arcomat és a fehér inget, megértőén el­mosolyodott. — Mamka, mam- ka! — mondta és vigasztalni kezdett. Két kisfiamnak cukrot adott, megsimogatta őket. A gyerekeket nagyon szerették. A hirtelen rámtörő megnyugvás­tól sími kezdtem... 1GT ÉRKEZETT MEG Bajá­ra a szabadság, s így fogadta elsőként a felszabadító szovjet katonákat Bankó Istvánné. A csapatok még azúap éjjel be­Ferenc 65 éves nyugdíjas laka­tosmester, tanácstag, aki szin­tén Baján, a Bokodi úton lakik. — Sötétedni kezdett már, gon­dolom öt óra körül lehetett az idő. Október 20-a volt. Ágyú- és gépfegyverlövéseket hallot­tunk Bököd felől. A dörgés egy­Ezen az úton jöttek be Bajára a felszabadító szovjet csapatok — mutatja Nuszpl Feri bácsi a Bokodi utat. re erősödött, s azt hiszem nem ütközhettek nagy ellenállásba a szovjet csapatok, mert elég gyorsan haladtak. Két óra múl­va ugyanis mór gyalogos szov­jet katonákat láttunk az utcán. Ezek voltak az elsők, akik be­értek a városba. Utánuk gyalog, autókkal, harckocsikkal folyta­tódott a vonulás, ami napokig tartott. Nálunk is többen lak­tak. Akkor még élt az apósom, 96 éves volt, s az alig húszéves katonák úgy dédelgették, mint egy gyereket. Megszerettük őket, kedves, jókedvű emberek voltak. A SZOVJET CSAPATOKNAK valóban nem kellett nagy el­lenállással megküzdeniük Bajá­nál. Közeledésük hírére fejvesz­tetten futottak a nácik. Az em­berek meglepő pontossággal tud­ják elmondani az akkori idők eseményeit. Feri bácsi még ar­ra is emlékszik, hogy milyen el­rendezésben aludtak a katonák a kis szobában, ahol most be­szélgetünk. — Mivel a vasúti hidat a né­metek felrobbantották, a szov­jet csapatok pontonhidat ver­tek a Dunán. Én magam is hosszabb ideig őriztem ezt, sőt mint lakatosmester segítettem megépíteni, csavarokat és egyéb alkatrészeket csináltam hozzá. Az alkalmi pontonhíd helyén már régen az új híd acélteste ível. A város sebei beforrottak hamarosan, s a bajai emberek, ha nem is felejtették el a há­borút. de hozzászoktak a béké­hez, a teremtő munkához. Ke­zük nyomán új házak között új utak kanyarognak, s az arcokra is felírta jeleit a béke. IDÉZHETNÉNK a számokat, amelyek mindennél ékesebben hirdetik a felszabadítók nyomá­ba lépett építők dicsőségét. Jól tudják ezt azok. akik naponta leülnek a hivatalok asztalai mellé, akik reggelenként meg­indítják a gépeket, tanítanak, gyógyítanak a kórházakban, or­vosi rendelőkben, s figvelik a város lélegzését, a kiteljesedő szabadságot. Gál Sándor Volt, nincs táptaliacmány ? Négy év óta foglalkoznak gyöngy tyúktenyésztéssel a kun- szentmiklósi Kiskunsági Tsz- ben. Sikeresen. Évente 700—800 ezer forint bevételhez jut be­lőle a közös. Az idén is kevés híján 24 ezer gyöngyöst nevel­nek. S természetes, hogy teljes mértékben táptakarmányt etet­nek ... Azazhogy — csak etetnének! A szeptember havi igényük 300 mázsa táp volt. Csupán száz mázsát kaptak a dunavecsei ke­verőüzemből. Hasonló volt a helyzet októberben is. Novem­berre pedig már semmit sem ígértek. Holott a gazdaság ele­gendő csereterménnyel rendel­kezik. így a tsz-ben néhány hét óta kénytelenek árpa- és kuko- ricadara-keveréket etetni a szár­nyasokkal. S azóta alig növe­kedtek valamit. Nyilvánvaló, hogy így az eredetileg tervezett határidőhöz képest később ke­rül sor az átadásra. A számítá­sok szerint csaknem másfélezer mázsával kell több takarmányt felhasználniok. S az a veszély is fenyeget, hogy a minőségi felárat sem kapják meg. A táptakarmányellátásban or­szágosak a nehézségek — ezt tudjuk. Megyénk keverőüzemei az idén 5200 vagon tápot állí­tanak elő. Az elosztás jogával a járási tanácsok mellett mű­ködő takarmánygazdálkodási bi­zottságok rendelkeznek, ame­lyek év elején meghatározzák, hogy mely gazdaságok állatállo­mányának van leginkább szük­sége a tápra. Ez történt Duna- vecsén is. Az elosztást azonban úgy kellett volna eszközölni, hogy azok a gazdaságok, ame­lyek ilyen irányú igényeit ki­elégítették, egész éven át folyam matosan és a szükséges mennyi­ségben kapják a tápot. Tudjuk, hogy a bizottságnak igen nehéz a dolga, hiszen minden gazda­ság a saját igényét tartja a leg­indokoltabbnak, s nincs híjá­val a kellő súlyú érveknek sem. Ám, annál inkább következetes­nek kellett volna lenni a duna­vecsei bizottságnak. Másrészt a gazdaságok az ed- . diginél jobban figyelembe ve­hetnék a nehézségeket. Ahol az igényelt tápnak csak bizonyos hányadát kapják, ajánlatos, hogy annak megfelelően falká- sítsák az állományt, s így az állatok egyik hányadát rendsze­resen etethetik keveréktakar­mánnyal. Ezáltal elkerülhetők a kényszerű „átváltások” kelle­metlen következményei. —ni —el. Mustot palackoznak a Helvéciái Állami Gazdaság­ban, ahol az elmúlt évben — a Kecskeméti Konzervgyár mér­nökeivel közösen — eredményes tartósítási kísérleteket végeztek. A vörös, fehér és vegyes bor­szőlőfajták levéből 30 ezer pa­lackot töltenek meg, s ezt a té­len a gazdaság kecskeméti min­taboltjában hozzák forgalomba. A tapasztalatok után jövőre a Kecskeméti Konzervgyárban kezdik meg a must nagyüzerhi tartósítását. A második utasás HEINCZ György, a fülöpszálási Vö­rös Csillag Tsz el­nöke a gázpedálra tapos. Engedelmes jószág az autója — egyszerre megugrik a betonon. Mindjárt ahogy kiérünk a be- kötőútról. — A megyei ta­nács öntözési főelő­adójának megígér­tem, hogy rövide­sen ott leszek — mondja az elnök és az órára tekint. Fél négy körül jár az idő. Négy után Kecs­keméten kell len­nünk. Még több mint 30 kilométer­re van a megye- székhely. Szurok­foltjaival viliódzva folyik kocsink alá a betonszalag. Dehát miért ez a délutáni randevú az öntözés főelőadójá­val? — Ezer holdnyi szikes, lápos terüle­tünk van — magya­rázza az elnök. — Még legelőnek se jó. De ha lecsapol­juk, tudunk vele valamit kezdeni. Másik ezer holdat pedig öntözni sze­retnénk. Ennek megbeszélésére ke­rül most sor. Délelőtt Kiskőrö­sön, a járási tanács­nál ugyancsak elhú­zódott a jövő évi gazdasági és pénz­ügyi előtervekkel kapcsolatos megbe­szélés. A szövetke­zeti gazdaság nagy feladatok előtt áll. Az összterület hét­ezer hold, de ebből szántóföldi művelés­re csupán 2300 hold alkalmas. Van ezen­kívül 400 holdon szőlő és gyümöl­csös. De ennél sok­kal több kell, hogy valóban érdemes le­gyen gazdálkodni a fülöpszállási homo­kon. MAR KECSKE­MÉT határában já­runk. Most hagytuk el a kurjantói sző­lőket. A Vörös Csil­lag Tsz 200 vagon szőlőt exportált az idén. Az átlagter­més meghaladja a 35 mázsát. — Mennyi lesz az idén a jövedelem? — A közösből egy gazdára jutó ré­szesedés eléri a 16 ezer forintot. Ahhoz képfest, hogy két év­vel ezelőtt ez még hatezer forint volt. Nem folytatja. De így is jól értjük mind a ketten a mondat elhallgatott másik felét. Azt, hogy az anyagi ösz­tönzés, a közvetlen érdekeltség megte­remtése fordulatot jelentett a közös gazdaság életében. S azt, hogy a 16 ezer forint sem az az összeg, amit már nem lehet túlszár­nyalni. A gazdák szorgal­mán ez nem múlik. Az elnökén sem, aki nem sajnálja a fáradságot, hogy ezen a napon már a második megbe­szélésre autózzon. Szerencsére sokat segít a saját kocsi. FELTŰNIK Kecs­kemét. Pár perc múlva a megyei ta­nács előtt fékezünk, — Hazafelé is igyekszem majd — mondja mosolyog­va az elnök, s meg­mutatja a meghívót amely a községi ta­nács esti ülésén va­ló részvételre kéri fel... H. D. Nem vész kárba a fáradság... As elmúlt évek tapaszta­lataiból okulva, a Bács-Kiskun megyei Állami Vetőmagfelügye­lőségen tavaly első ízben ke­rült sor a közös gazdaságok sa­ját termesztésű szokványvető- magvainak laboratóriumi vizs­gálatára. Ez a hagyományos el­járással végrehajtott vizsgálat még meglehetősen szűk körre szorítkozott, emellett nehézkes és hosszadalmas is volt, hiszen 8—10 napot vett igénybe. Ebben az évben a mag élet- képességének meghatározása már az úgynevezett tetrazólium- kloridos eljárással történik, s ennek segítségével a vizsgálat­hoz mindössze két nap szüksé­ges. A felügyelőség és a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak felhívására a megye közös gazdaságaiból 456 gabonamin­tát küldtek be a vetést megelő­ző hetekben, magvizsgálásra. 4 két hét iff tartó labora­tóriumi vizsgálat eredményeként megállapították, hogy a 450 tételből — ami 1200 vagon ve­tőgabona mintáit tartalmazta — 14 százalék volt elvetésre kifo­gástalanul alkalmas, 29 száza­lék pedig további tisztításra szorul. A megkívánt 96 száza­lékosnál alacsonyabb csíraké­pességű, de súlytöbblettel ki­egészítve alkalmassá tehető ve­tőmag 31 százalékot tett ki. Vé­gül a beküldött minták egyne­gyed része alkalmatlan volt: egyrészt egészen alacsony csí­raképességű, másrészt gyom­magvakkal oly mértékben fer­tőzött, hogy nem tisztítható. Az Állami Vetőmagfelügyelő­ség a szövetkezeti gazdaságok­kal, illetve a járási tanácsok mezőgazdasági osztályával azóta már közölte a vizsgálatok ere- ményét. így, ahol erre szükség volt, idejében megtették a szük­séges intézkedéseket és jó mi­nőségű cserevetőmaggal láttál el a gazdaságokat. A megyében, ahol az idei tervekben negyedmillió hold ke­nyérgabona-vetés szerepel — búzából ICO ezer, rozsból 9( ezer, őszi árpából pedig 60 ezei hold —, különösen nagy jelen­tőségű a kifogástalan, megfeleli minőségű vetőmagról való gon­doskodás. Az előbbiekben emlí­tett vizsgálati módszer kétség­kívül igen hasznos és oredmá- nyes. Most egyébként a hibrid- kukorica vetőmagjának a vizs­gálatai folynak a felügyelőség laboratóriumában. Ajánlatos lenne a jövőben valamennyi elvetésre kerülő magot előzetes vizsgálat alá vetni. ’ -------~: 'r - J, T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom