Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
1964. szept. 13, vasárnap 3. oldal És mégsem közelről... Avagy, amikor as „objektiv“ is tévedhet „És közelről?” — ez volt a címe az Esti Hírlap szeptember 3-i számában közölt két nagy háromhasábos képnek, illetve a hozzájuk írt szövegnek. De — azok kedvéért, akik nem olvasták az említett újságcikket — hadd álljon itt az teljes terjedelmében. „A -fenti képen a 70 vagonos hűtőhöz vázát látjuk. Előtérben az építők egy csoportja. Az emberek szinte eltörpülnek a monumentális szerkezet tövében. Bizonyára a következő munkákat beszélik meg — gondoljuk, s már címet is adnánk a képnek: Elkészült a nagy mű, vagy Az épület és építői. De a fotoriporter meg akarta közelről is örökíteni az építőket. És, hogy természetes legyen a kép, felszerelte gépére a tele- objektívet, elkészítette a képet. S mit láthatunk közelről? Az emberek arcáról szinte leolvasható a vidám történet, amelyről beszélnek... Mennyivel gyorsabban befejezhetnék a nagy építkezéseket, ha nem lenne a munkálatokon oly sok ácsorgó, a közösséggel, a jövővel mit sem törődő ember. De így nem lehet befejezni időre az építkezéseket. S aki látja a képeket, még azon is csodálkozik, hogyan készült el már ennyi is a hűtöházból. Vagy talán az építkezést munkaidő után, túlórában végzik?’’ És most — mivel a két képet nem tudjuk közreadni — engedjék meg, hogy elmondjuk, mi is, mit láttunk a képen. Szeptember 3-án közölték, de még júniusban készülhetett. Akkat. Kezdjük mindjárt a hűtőház — a 750 és nem hetvenva- gonos hűtőház! — kivitelezőjének, az ÉM 31. sz. Állami Építőipari Vállalatnak, itteni termelési mutatóival. 1. A nehéz téli időszak miatt — az egész építőiparhoz hasonlóan — nálunk is volt elmaradás. Ennek pótlását augusztus közepére vállalták. Sikerült már júliusban bepótolni az elmaradást. 2. Az első félévi tervet száz százalékra, egészen pontosan 100,1 százalékra teljesítették. 3. A termelékenységi tervük teljesítése 105,3 százalékra alakult. 4. Mindezt 95,1 százalékos munkásellátottság mellett érték el — és túlóra nélkül!... Tegyük hozzá: az első félévi beruházás 10,5 millió forint értékű volt, s az egész évi terv — amely időközben emelkedett mintegy 17 millió forinttal — 38 millió forintot tesz 'ki. Ahogy mondani szokás: „Nem babra megy itt a játék!” — s nem nehéz egy-két millióval elcsúszni, elmaradni, vagy éppen meggondolatlan szervezéssel kárt okozni a népgazdaságnak. S hogy az építők tervszerűen, erejüket megfeszítve dolgoznak, azt bárki — aki csöppet is érdeklődik munkájuk iránt — a fentiekből megállapíthatja. Tanúi voltunk mi is ennek a szorgalmas igyekezetnek. Az építésvezetők nagy felelősségének, amely a kooperációban, az anyaghiány leküzdésében, a bonyolult építési feladatok üteMá * s . sA- yJy& • • Elkészült a hatalmas hűtőház tetőzete, sőt már ez a kép is „megöregedett” kissé, ma már a tetőszigetelés utolsó fázisánál tartanak. (Horváth Péter felvétele.) kor még a tetőszerkezetet emelte be az úgynevezett emelőbrigád. Háttérben a betonváz látható — ma miár a belső munkálatok folynak! —, előtérben pedig az úgynevezett „bika”, vagyis az emelőszerkezet, amelynek segítségével a 17 tonnás betonelemeket emeli fel, s illeszti helyére a brigád. A felső képről az is megálapítható, hogy a betonelem már a helyén van — takarja a „bikát” — s lent, a teleobjektív jóvoltából látjuk a munkásokat közelről. Várakoznak. Szerszámokra támaszkodva és csípőre tett, vagy zsebredugott kézzel. S kettő kö zülük mosolyog, illetve nevet valamin. Valóban idillikus kép. Lógás, vagy efféle — gondolhatja a laikus ember. Aki még sosem nézett végig közelebbről ilyen munkát, s nem vett any- nyi fáradságot sem magának, hogy megérdeklődje: ez itt csakugyan hanyag és nemtörődöm brigád, csupa „a jövővel nem törődő ember”, akik miatt „nem lehet időre befejezni az építkezéseket”, s akik talán „túlórában végzik” el azt, amit munkaidőben elmulasztottak? Nos, ha fővárosi kollégánknak erre nem jutott ideje, s még csak telefont is sajnált miatta, kénytelenek voltunk helyette elvégezni ezt a feladatot. Talán nem veszi rossznéven, ha elébe tárjuk ezzel kapcsolatos személyes tapasztalatainmének, sorrendjének meghatározásában stb. megnyilvánul. S tapasztalhattuk azt az áldozat- vállalást is, amellyel a családjuktól távol élő szakemberek, érezve munkájuk népgazdasági súlyát, minden igyekezettel a hutőház határidőre történő átadásán dolgoznak. (Az időközben módosított és megemelt terv — 500 vagon befogadóképesség helyett 750 vagon! — végrehajtását ugyanis a beruházó az eredeti határidőre sze retné, s kívánja elvégeztetni.) S ami az Esti Hírlapban közölt képeket illeti... Valóban állt a brigád. Miután az előírt két tartógerenda helyett már négyét raktak be aznap. Praznovszky Sándor főépítés- vezető így beszél erről: — A legszorgalmasabb embereim. Nem lapátoló munka az övék. A beemelés minden fázisa feszült figyelmet és összmű- ködést igényel, s mindenki precízen tudja a feladatát, amit előre megtanáéskoznak. Hiszen elég egy vigyázatlan mozdulat és hatalmas érték mehet tönkre, s emberéletbe is kerülhet. S elmond egy esetet, amikor a brigádvezető lélekjelenléte mentette meg a „bikát” az el- dőléstől, s annak beláthatatlan következményeitől. Saját testi épségét is kockára téve fékezte le, állította meg a visszafelé pörg'i emelő berendezést, miután ütközőnyelve kiakadt. — Csak álltunk megkövültén, azt se tudtuk mit tegyünk — mondja a főépítésvezető — s akkor ő feltalálta magát... Igen, igen, kedves Kolléga, ez az ember is ott volt abban a vidám csoportban, amit a tele- objektíves gép megörökített. S vajon ki róhatná fel nekik, hogy az idegfeszítő munka után — a merevítők kikapcsolására, s a következő munkafázisra várva — néhány percre szinte fellélegeznek, tréfálkoznak? Szabad lélekkel és megelégedetten, Azóta már természetesen végeztek — és határidőre végeztek — a tetőszerkezet összeállításával, minden felesleges túlóra nélkül, s a jövővel nagyon is sokat törődve. S néha elgondolkoznak azon mennyivel szebb emlék lett volna számukra, ha laptársunk cikkírója megmarad az eredeti elképzelése mellett, s nem ül fel a csalóka „objektívnek”. S ba maga is utánanéz, mitől és máért olyan vidámak ezek az építők ... F. Tóth PáJ Folyik az édes szőlőlé... Az öreg pincét és présházat fiatal, még nem termő szőlők több száz holdja veszi körül. Az ültetvény táblái között a széles, egyenes utakon azonban már teljes a forgalom. Harminc-negyven hek- tós kádakból púposodnak ki az Ezerjó világoszöld fürtjei. A kádakat nyolc lófogat és öt pótkocsis vontató cipeli a feldolgozó felé. Meg sem lehet számolni, hányat fordulnak naponta a Kiskőrösi Állami Gazdaság biezói, akasztói és benyáczi üzemegységéből. Megkezdődött a szüret a Homokhátság állami gazdaságának tafodi kerületében. Majdnem másfél százan hajlonganak a csupa fürtös tőkék között. A menynyiséget illetően gazdagnak ígérkezik a mostani szüret. Bis a minőség? — Még egy hét napsütés ráfért volna — mondja Kiss Ilona, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola ötödéves hallgatója, aki itt tölti a diplomája megszerzése előtti gyakorlati hónapokat. — De hát az esők miatt félünk a rothadástól. Akkor tönkremehet a termés. Ami az utóbbit illeti, az — szerencsére — csak a szüret kezdeti időszakára vonatkozik. Mert íme, az esőfelhők máris szétoszoltak az égen, s a meteorológia is hosszantartó napsütést ígér. A présház nagy csarnokában már duruzsolnak a gépek, alul vastag patakokban folyik kifelé az édes szőlőlé. A szállítószalag egyre-másra, megállás nélkül öm- leszti a fürtöket. Működtetik már a bogyózó gépet is. A gépek éjszaka is dolgoznak. H u- szonnégy óra alatt előreláthatólag 400 mázsa termés levét présélik ki. — Ez a kapacitás a későbbiek során alighanem kevésnek bizonyulna — tájékoztat Molnár Dezső, a kerület főkertésze. — A napokban azonban két korszerű fekvő prést kapunk. Ezek szinte kifejező e teilen segítséget jelentenek. Szedik és préselik a fürtöket a gazdaság több mint 300 holdas termő szőlőjéről. Lassanként sor kerül e munkára megyénk többi gazdaságában is.. —ni —el Figyelmeztető szó, segítő bírálat, és ha ez sem elég... A párton belüli kommunista nevelés igen fontos eszköze a bírálat, az elvtársi figyelmeztetés. Tulajdonképpen ezzel kezdődik a pártfegyelmi munka, hiszen az apróbb emberi fogyatékosságok következetes nyésegetésével elejét lehet venni a jellem-, s magatartásbeli hibák esetleges elburjánzásának. S ha az egymás formálásának ez a módja nem bizonyul célravezetőnek, marad még egy lehetőség: pártbüntetés kiszabásával segíteni a hibát vétőt. Az MSZMP kecskeméti végrehajtó bizottságának ülésein az utóbbi időben rendszeresen visszatérő napirendi pont az évekkel korábbi pártbüntetések felülvizsgálata. A szervezeti szabályzat ugyanis kimondja: A pártbüntetést kiszabó párt- szervezet egy év eltelte után kezdeményezheti annak törlését; két év után á büntetést elszenvedő kérheti az eltörlést; három év után pedig a fegyelmi eljárást lefolytató szervezet köteles felülvizsgálni az érdekelt párttag ügyét, a pártbüntetés kiszabása óta eltelt időben tanúsított magatartását. Ismét tiszta lappal... Korábban nem volt eléggé rendszeres és következetes az ezzel kapcsolatos munka. Nem mindig kísérték figyelemmel a fegyelmi elé állított párttag későbbi tevékenységét, magatartását, s a büntetés felülvizsgálata és törlése sem mindig történt meg időben. Pár hónappal ezelőtt azonban a pártbizottság mellett működő fegyelmi bizottság — a pártalapszerveze- tekkel együttműködve — kimutatást készített azokról a párttagokról, akik magatartásuk miatt valamilyen pártbüntetésben részesültek. A pártszervezeti tagság egészen kicsi töredékét jelentő névsor birtokában végzik most a felülvizsgálást. A kommunista embert jellemző tulajdonságok: a szilárd politikai meggyőződés, példaadó helytállás a munkában, becsületesség a társadalmi és magánéletben. Ha a párttag ezek ellen a kommunista normák ellen vét — rendszerint ilyenkor kerül sor az alapszervezetében a pártbüntetés kiszabására. S a büntetés lehet: figyelmeztetés, dorgálás, megrovás, szigorú megrovás és egyben utolsó figyelmeztetés, végül pedig a pártból való kizárás. • Az egyik kecskeméti vállalat dolgozójának pártbüntetése még 1959-es keletű. Annak idején a párt-végrehajtóbizottság azért részesítette megrovásban, mert — asszony családanya létére — olyan barátság szövődött közte és a vállalat egyik férfi dolgozója között, amely már-már a családi életét veszélyeztette. Ám az alkalmazott pártbüntetés, s a következetes bírálat hathatósnak bizonyult, rádöbbent magatartása helytelenségére. Családi életében helyreállt a béke, s most kérhette büntetése törlését. K. F. és T. F. 1960-ban kiszabott dorgálását, illetve megrovását a legutóbbi ülésen törölte a végrehajtó bizottság. K. F. a párttagsági könyvét veszítette el annak idején, T. F. pedig italozás miatt szenvedte el a büntetést. Mindkettőjük ügyében a közelmúltban a tsz- pártalapszervezet kezdeményezte az eltörlést. Mindkettőjüknek használt az intelem. K. F. azóta gondosan ügyel a párthoz tartozásának okmányára, T. F. viszont a szeszfogyasztásban azóta nem lépte túl a mérték- tartás határát. Akinek még bizonyítani kell A pártbüntetés — az esetek nagy többségében — célravezetőnek bizonyul. Rádöbbenti a kommunista normák ellen vétőt magatartása helytelenségére és segíti őt a hiba helyrehozásában. Mégsem helyes, ha a pártfegyelmi eljárás lefolytatása után nem kíséri külön figyelemmel a pártszervezet az illető kommunista magatartását, munkáját. S különösen hiba ez akkor, ha a büntetést elszenvedő rászorul az elvtársi szóra. Intő tanulságként hadd idézzünk egy ilyen példát: M. I. párttagságának kelte 1956. Rendezett családi életű embernek ismerték és becsülték a munkahelyén, ahol egyebek mellett pénzkezeléssel volt megbízva. Csakhogy nem válogatta meg a társaságát. Úgynevezett barátai többször kértek tőle pénzkölcsönt, s ő ezt nem tagadta meg. Adott a sajátjából és — ha a zsebéből nem futotta — hitelezett a munkahelyén rábízott összegből is több mint kétezer forintot. Amikor ez kiderült, nyomban megtérítette a hiányzó pénzt, de ez már nem mentette meg őt munkahelyén a fegyelmi eljárástól, melynek során elbocsátották. Űj helyén alacsonyabb beosztásba került. A régi pártszervezete azonban nem jelezte az új munkahelye alapszervezetének, hogy nevezett a vállalati fegyelmi mellett pártbüntétésben — szigorú megrovásban is részesült, hogy M. I. hibáját helyrehozandó, következetes elvtársi segítségre szorul. így eshetett meg, hogy a régi „barátaival” még szorosabb lett a kapcsolata, s társaságukban italozni kezdett. Ügye nemrégiben, a pártbüntetések felülvizsgálata során ’ került ismét a felszínre. Párt- szervezetének titkára ekkor személyesen felkereste őt otthonában, s feleségének jelenlétében beszélgetett vele. M. I. szégyenkezve, de szembenézett a saját hibáival. ígérte, felszámolja kapcsolatait a „barátokkal”, M. I. pártbüntetésének törlésére tehát ezúttal nem kerülhet sor. Egy évet kell még várnia és közben bizonyítania becsületes munkával, kommunistához méltó magatartással. S ha az a segítőkészség, amely a szervezet párttitkára részéről megnyilvánult, nem marad el a továbbiakban sem, minden remény megvan rá: M. I. állni fogja a szavát, így csiszolódik a jellem A kommunista magatartásában adódhatnak hibák, kivetnivaló fogyatékosságok. Ám a kommunisták közössége figyelmeztető szóval, őszinte, segítő bírálattal, s ha szükséges, pártbüntetés kiszabásával sokat segíthet a „vadhajtások” nyesege- tésében. így csiszolódik a jellem, így válik a pártfegyelmi munka a kommunista nevelés jelentős eszközévé. Ezért rendkívül fontos, hogy minden párt- alapszervezetben gondos körültekintéssel végezzék a fegyelmi munkát, amely a megelőzéssel kezdődik. S ha mégis szükségessé válik a büntetés kiszabása, utána fokozottan segítsék a rászorulót. Kísérjék figyelemmel munkáját, magatartását, hogy a szervezeti szabályzatban megjelölt idő elteltével bátran kérhessék, vagy a pártszervezet kezdeményezhesse a büntetés eltörlését. P. L
