Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-11 / 213. szám

1964. szeptember 11, péntek'

5. oldal

Ősz a filmszínházakban

Sárgulnak a levelek, színesednek a filmplakátok. Beköszöntött az ősz, a moziba járás fő idénye. A dús program, a derűs órákat vagy művészi élmény többletét ígérő címek hosszú listája ugyancsak nehéz választás elé állítja a tájékozatlan mozilátogatót. Könnyítésképpen bemutatunk néhányat az őszi műsor kiemelkedő filmjei közül.

Kellemes szórakozást ígérnek az új magyar filmek. Négy fiatal, csinos, vidéki tanítónőről szól Zolnay Pál filmje, a Négy lány egy udvarban, melynek főszereplői Törőcsik Mari, Dallos Szilvia, Nagy Anna, Parragi Mária és Gábor Miklós.

Lehet-e, szabad-e csak a pillanat örömeinek élni? Ez a kérdés vetődik fel Boldizsár Iván forgatókönyvíró és Révész György Igen című filmjében. A művészi magyar film főszereplői Darvas Iván és Béres Ilona.

A változatos őszi programban előkelő helyet foglalnak el a világhírű külföldi rendezők alkotásai. A Tékozló szív című francia filmet, Mauriac regényéből, Georges Franju rendezte. A történet egy fiatal vidéki lányról szól, aki a család fullasztó levegőjéből eljut a házasság még ridegebb börtönébe. A főszereplő — Emmanuele Riva — a legjobb női alakítás díját nyerte el a velencei fesztiválon ezért a szerepéért.

Az Altona foglyai című olasz filmet, Sartre színművének filmváltozatát, de Sica rendezte. Hőse Franz Ger lach, egykori német hadnagy, a hitleri háború bűnöse. A film a nácizmus kollektív felelősségét, elembertele- nítő mechanizmusát idézi emlékezetünkbe. Főszereplői: Sophia Loren és a kitűnő amerikai színész, Fredrich March. Az ifjúság édes madara című film Tennessee Williams színművének színes, szélesvásznú amerikai filmváltozata. Hűen tükrözi az USA déli államainak igazi politikai arculatát. Főszereplői Paul Newman és Geraldine Page.

Az őszi programból nem maradtak ki az izgalmas és humoros témájú filmek sem. Látványos, kalandokban bővelkedő film az olasz—spanyol Blood kapitány fia, melynek főszerepét a híres amerikai sztár, Errol Flynn fia, Sean Flynn játssza. A neves spanyol rendező, Ber- langa új filmje a Placido, gyilkos szatíra. A „jótékonykodó” gazdagok igazi arcát mutatja meg egy spanyol kisvárosban.

A lengyelek új vígjátékának a címe: Hol a tábornok? Ez a történet a második világháború végén játszódik, — főszereplői: Elzbieta Czyzewska és Jerzy Turek. Szintén a háború emléJelenet az Élők és holtak című szovjet filmből.

Ugyancsak ősszel kerül bemutatásra a Szimonov regénye alapján készített Élők és holtak című szovjet filmalkotás. Alek- szandr Sztolper rendező filmje a Karlovy Vary fesztiválon nagydíjat kapott.

két eleveníti fel a jugoszlávok izgalmas filmje A sorsdöntő fénykép. A Halló, Japán! című nyugatnémet dokumentumfilm pedig a távoli Japán évezredes hagyományaival, mai életformájával ismerteti meg a nézőit.

Igények

és szakköoyvek

A MEGYEI pártbizottság ha tározata alapján a megyei könyvtár módszertani tanácsa meghatározta a megye vala mennyi könyvtárának gyűjtőkörét. Ez azt jelenti, hogy a járási könyvtárak — figyelembe véve a járás termelési profilját — a fő termelési ágaknak megfelelően fogják beszerezni, illetve felújí tani szakkönyvállományukat. A korábbi határozatoktól eltérően az eddigi 40 százalékos szak könyvvásárlás helyett a megye könyvtárai könyvbeszerzési keretük 50 százalékát fordítják szakkönyvvásárlásra.

MÁR A FELMÉRÉSEK ellenőrzése is megtörtént, amelynek eredményeként az illetékesek megállapították, hogy a könyvtárak 60 százaléka elfogadta és magáévá tette ezt az irányelvet, 40 százalék azonban még a régi módszer szerint — tehát inkább szépirodalmi könyveket vásárolt. Példaképpen talán megemlíthetnénk a kalocsai járást. Ennek a járásnak fő termelési ágai az öntözéses zöldségtermesztés és palántanevelés (főleg a fűszer- paprika), gabonatermesztés (búza, árpa, rozs, kukorica), és az állattenyésztés köréből a sertés- tenyésztés. Tehát — a járási könyvtárak ehhez mérten fejlesztik szakkönyveik mennyiségét és milyenségét, ellentétben a dunavecsei járással, ahol a szakkönyvfejlesztés igen sok követelni valót hagy maga után. És hogy ilyenek még elvétve se akadjanak, a jövő évi munkatervben már minden járási könyvtár feladatává tették a szakkönyvpropagandát.

ENNEK ÉRDEKÉBEN a megyei könyvtár — egyes témakörönként — bibliográfiát készít, és a nagy példányszámú kiadás után a legkisebb községekbe is eljuttatja. A könyvtárak a felmérése alapján számszerűleg is meghatározzák a vásárolandó könyvek mennyiségét. Például a Kecskeméti Katona József Könyvtár 52 425-ös jelenlegi szakkönyvállományát az idén 4250 könyvvel, a megyei művelődési autó szakkönyvtárát 10 ezer forinttal fejleszti.

EZ A TERVSZERŰSÉG biztosítja, hogy a megyében induló, közel hatezer szakmunkást képző, szaktanfolyam — ebben még nincsenek benne a társadalmi szervek, s az intézmények által tervezett tanfolyamok — szak- könyvellátottsága hiánytalan és kielégített legyen.

P. Gy. I

Készül a kút

r -.tt

Múlt év augusztus 20-án adták át a közönségnek a móricgáti új művelődési, otthont. A szép, korszerű épületet vízvezetékkel is felszerelték, csak

éppen a víz hiányzott eddig. Most a szanki községi tanács készített kézzel hajthatós szivattyús kutat a művelődési otthon

udvarán. Remélhetőleg hamarosan elkészül és akkor végre használni lehet Móricgáton a vízvezetéket és a mellékhelyiségeket is.

Levél Marha Jószághoz

Nem használhatok megtisztelő megszólítást, amikor önnek irok, hiszen nem tudom, ki fiaborja, csupáncsak annyit tudok, hogy önt úgy hívják: Marha Jószág. Ezt onnan tudom, hogy ma reggel az autóbuszon, amikor a kocsi egy sikkes kanyarban odavégott önhöz és a könyökömmel véletlenül meglöktem, ön hangosan bemondta a névjegyét, felém irányítva a szót: — Marha Jószág!

Ez a dolog nem nzMyon izgatna, hiszen sok hasonló lény izgálkodik naponta járműveinken, nem értvén az idők parancsát és a tényleges helyzetet, amikor tekintettel kell lennünk egymásra és a közlekedés szűk keresztmetszetére. Azért fordulok Önhöz, mert rájöttem — elég későn! —, hogy ez a két goromba szó nekem adresszálta- tott mint epitheton ornans, tudniillik a könyököm miatt. Amit bizonyisten nem szándékoztam önbe döfni. A kocsi tehet róla. Meg a kanyar.

Hanem arról van szó, hogy Ön visszaél gyönyörű szép magyar nyelvünkkel. Megdöbbentő az ön szókincsének silánysága, egyáltalán megdöbbentő és szánalomra méltó az ön szellemi koidussága. Pedig öltözete után ítélve legalább is sertésfelvásárló kirendeltség vezető lehet. Azoknak nyilvánvalóan nagy agyafúrtsággal kell beszélniük a változatos jelzőkben bővelkedő

tákban pedig csak a lengyel fordítás szerepeljen. Hát az is elveszett.

Az ügyész bólintott. Zygmunt teljesen összetört.

— Vannak önnek személyes ellenségei? — kérdezte Krzy- zewski. — Olyanok, akik megszervezhették ezt a merényletet?

— Ellenségeim? — csodálkozott a joggyakornok. — Nincsenek.

— Talán munkája közben, az ügyészségen vagy a bíróságon, valaki úgy gondolta, hogy ön bajt okozott neki? Megfenyegette önt valaki? Próbáljon visz- szaemlékezni, ez nagyon fontos.

Zygmunt hallgatott egy ideig.

— Nem emlékszem semmire.

— Talán mégis valamelyik ellensége? Nem csapott le valakinek a kezéről egy kislányt?

A joggyakornok fájdalmas fintorral elmosolyodott.

— Vőlegénye vagyok egy iskolatársnőmnek. Ez már nagyon régi ügy. A szülei nem egyeztek bele a házasságba addig, amíg nem végeztem el a jogot és nem teszem le a bírói vizsgát, de úgy általában jóindulattal vannak irántam?

— Hol töltötte a baleset előtti napot? — Krzyzewski őrnagy egy vastag, zöld fedelű füzetbe minden választ feljegyzett.

— Mint rendesen, reggel bementem a bíróságra. Mivel Ja- sinski joggyakornok, a barátom — egészítette ki Zygmunt — ezen a napon nem volt munkában, tehát az ügyész úr beleegyezésével a nyolcas számú terembe mentem, ahol Szmagier bírónál vezettem a jegyzőkönyvet. Körülbelül tizenhárom órakor ért véget a tárgyalás. Akkor még lementem a büfébe, megebédeltem, és egy rövid ideig néhány ügyvéddel beszélgettem. Aztán elbúcsúztam tőlük és egyenesen az ügyész úr szobájába mentem. Kivettem a szekrényből a „fehér gengszterek” ügyének aktái közül a IV., V., VI. és VII. kötetet. Az ügyész úrtól meg átvettem a vádirat kéziratát. Emlékszem, az ügyész úr még néhány utasítást és útmutatást is adott. Aztán a szomszéd szobába mentem és már nem mozdultam el az íróasztaltól, amíg Ignasiowa hét óra előtt néhány perccel ki nem dobott. Még korábban bejött Halinka kisasszony és el akarta vinni az aktákat, mert az ügyész úrnak szüksége volt rájuk. Kértem, hogy a VII. kötetet hagyja nálam, mert éppen azon dolgoztam.

— És mi történt aztán? — az őrnagy valamit sokáig jegyez- getett a füzetébe.

— Aztán már semmi különösebb nem történt. Mint mondottam, hét óra előtt jött a takarítónőnk és azt mondta, hogy már minden szobát kitakarított és tovább nem tud várni. Mivel nem fejeztem be a munkámat, és tudtam, hogy reggelre kész kell lennie, ezért a vádiratot meg a hetedik kötetet a táskámba tettem és kimentem a bíróság épületéből.

— Egyedül? — kérdezte sietve az őrnagy.

— Igen, egyedül! Különben az egész épületben a takarítónőn kívül már senki sem volt. Mivel annyi órát ültem, elhatároztam, sétálok egy kicsit. A Traugutta utcánál autóbuszra szálltam, útközben senkivel sem találkoztam.

— Otthon a nagybátyámék

megvacsoráztak, a nagynéném így hát valami ételt melegített nekem, ettem és ismét munkához láttam. Talán éjfélig dolgoztam. ^

— Mégis, meg tudná-e állapítani, hogy megtámadták? — tért vissza az őrnagy ismét a következő nap reggeléhez.

— Erre őszintén szólva nem mernék megesküdni. Mentem az ösvényen, és másra nem emlékszem. öntudatom utolsó szikrájával éreztem csak a rettenetes fájdalmat a fejemben.

— Az elesés előtt vagy után?

— Ezt sem tudom megállapítani.

Az ügyeletes orvos már kétszer betekintett a szobába. Amikor látta, senki sem veszi észre, hogy jelt ad a látogatás befejezésére, elihatározta: interveniál, belépett és megérintette az ügyész vállát.

— Uraim, fejezzék be a beszélgetést, mert a beteget nagyon kifárasztják.

— Már megyünk — jegyezte meg az ügyész.

— Elnézést kérünk, doktor úr — az őrnagy bűnösnek érezte magát a látogatás elhúzásáért —, még csak egy kérdést.

Zygmunthoz fordult és megkérdezte:

— Amikor a bíróságról ment haza, útközben, este, a támadás előtti napon, nem találkozott senkivel és sehová sem tért be?

— Nem! Sehová sem mentem be és nem találkoztam senkivel.

A joggyakornok gyorsan és nyugodtan mondta e szavakat, de a rendőrtiszt érzékeny füle mégis megjegyezte, hogy a válasz hangjának tónusa mis volt, mint korábban. A különbség alig észrevehető, mégis létezik.

(Folytatása következik.)

magyar nyelvet. Rövidke együtt- utazásunk alatt legalább négyszer hallottam az ön szájából ezt a két csúf szót. Általában majd minden mondatában benne szerepelt. Engedje meg, hogy korrigáljam néhány mondatát.

Bizonyos Koncsek bácsi nevezetű egyén is Marha Jószág ön szerint, mert a múlt héten hideg bort ivott és megfázott a torka. Én inkább azt mondanám rá, hogy félkapás borbarát. Náncsika, a bérelszámoló kislány ugyancsak így neveztetett ön által: Marha Jószág, ön által való elkereszteltetésének oka: húsz forinttal többet számolt önnek a kelleténél. Szerintem Náncsika gügye volt ebben az esetben. No, és minek nevezhetném a portás kartársat, akinek a szeme láttára hozott ön ki á münkahélyéről kettőezer forintot érő köztulajdont, amint ezt dicsekvéséből megtudta a kocsi utazóközönsége? Ön őt is Marha Jószágnak titulálta. Szerintem bávatag birka volt a portárs kartás, ön pedig Marha Jószág. Továbbá Marha Jószág volt a kalauz is, mert a tisztelt cím jegyét kérni merészelte.

Sorolhatnám tovább azokat a szinonimákat, amelyeket ön használhatott volna megbotránkoztató elbeszéléseiben, ha némi tisztelet volna önben a mi szépséges nyelvünk iránt. Csak párat sorolok fel.

Lehet valaki, ha már a sorsa így rendelte, kelekótya, lehet dőre, bugyuta, félnótás, gya- gya, gesznye-gusznya. Lehet plöm-plöm és van teddkihadd- hűjjön ember is. Vannak diii- nyósok, kutyafog-emberek és alomtologatók. És vannak — fölöttébb szép számmal! — rendes, becsületes emberek, akiket ön naponta megtisztel azzal a jelzővel, amellyel engem is megtisztelni kívánt, ön ezeknek a becsületes embereknek a jelzőit nem ismeri még hírből sem, ezért próbálja az ön saját névjegyét ráragasztani mindenkire, akinek a képe nem tetszik önnek.

Ha már gorombáskodik, legalább változatosan tegye. De inkább sehogyan se.

Ez így semmiképpen sincsen jól, tiszteit Marha Jószág. Nem vagyok jós, de az a megérzésem, egyszer akad az autóbuszon vagy egyebütt egy ilyetén módon megtisztelt egyén, aki a két szarvát az Ön alsó bordája alá döfi. És feldobja önt a levegőbe. Akkor aztán nagyot puffan, és bámészkodva törülgeti messze elgurult napszemüvegéről az utca porát. Megérdemli, úgy kell önnek!

Balogh József